Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-21 / 92. szám, szerda

1993. ÁPRILIS 969. PUBLICISZTIKA . ÚJSZÓ, CSAKV PAL HUSVET UTAN, MEGVALTASRA VARVA Több mint száz nap telt el azóta, hogy új államban élünk. A magam részéről úgy érzem, jogunk és kötelességünk elemezni a helyzetet, amelybe kerültünk, számot vetni az elmúlt hónapokkal, s erőnkhöz, tehetségünkhöz mérten azt is felmérni, mit hozhat számunkra a jövö. Előrejelzéseink beváltak Igazán nem nagy öröm, amikor megállapítjuk: az előrejelzéseink pontosak voltak. Szlovákiát az a fajta kalandor politizálás, amely az elmúlt választások után lett úrrá az országon, nagyon mély szakadék felé sodorja. A tavalyi, a válást megelőző hivatalos előrejelzések - gondolkodó emberek számára - akkor sem voltak hihetőek, mára nagyrészt semmivé váltak. A közös pénznem léte a múlt lezárt kis epizódja, recseg-ropog a vámunió, s illúziónak bizonyult az a sokszor hangoztatott nézet is, hogy a cseh-szlovák határon nem lesznek vámosok és határőrök. Lesznek; nem azért, mert jól mutatnak ott, hanem azért, mert nagyon egyértelműen meghatározható, komoly funkciót látnak majd el. Egyre sűrűbb a függöny a szlovák-cseh határon, s reménykedjünk, hogy hónapok múltán nem válik vasfüggönnyé; mindent meg kell tennünk azért, hogy a jóléti Európa új határa ne a Morva folyónál legyen. A gazdaság egyre komolyabb gondokkal küzd, bizonyos ágazatok már-már a megbénulás határára sodródtak. A mai kormányzó elit szava Európában jóformán semmit sem ér, a sztálinista gyorstalpalók tucatjait kijárt régi-új vezető gárda a bevált recepteket próbálgatja újra: ha a problémákat megoldani nem tudja - s talán nem is akarja -, legalább szépeket igyekszik mondani a nyilvánosság felé. Hinni azonban mára már egyre kevesebben hisznek nekik, s a tömegek - jellemző ez is - nem az alternatívák felé fordulnak, hanem egyre inkább kiábrándulnak. Persze, valóban súlyos és megkerülhetetlen kérdés: létezik-e egyáltalán ma Szlovákiában igazi alternatíva? Van-e olyan politikai erő, amely ezt artikulálni tudná? Sajnos, nincs. így aztán a köztársasági elnök beiktatási beszédében azt bizonygathatta, hogy Csehország után Szlovákia az az ország, amelynek gazdasági kiindulási alapja a legjobb KeletEurópában; az egészségügyi miniszter is teljes komolysággal hirdetheti, hogy nincs gyógyszerhiány, csupán az újságírók informálják félre a tömegeket. Az oktatási miniszter szerint is minden a legnagyobb rendben van - s bár lassan már csak a kormány elégedett saját tevékenységével, a jó szlovák honfiak közül még mindig sokan hisznek a miniszterelnöknek. Csekély vigasz, hogy már ő sem beszél bölcs kabinetről. Sokak szerint, persze, beindult egy tanulási folyamat is Szlovákiában - s ez kétségkívül igaz megállapítás. Azok a kormánytagok, akik kijutnak külföldre, azért csak-csak rájönnek, hogy nem mindenütt lehet fokost lengetve, sáros cipővel a fehér asztalon ugrálni, s a nyugati - egyébként nem létező - dollármilliárdok sem a szlovák bankok üres széfjeibe vándorolnak. A tanulási folyamatnak vannak egyéb összefüggései is. Kňažko és társai már kapiskálják, hogy nem lehet szelektív demokráciát felépíteni; ha a totalitarizmus bizonyos elemei teret nyernek a politikai életben, senki számára nem létezik biztosíték, hogy ő majd immúnis maradhat a hatalom túlkapásaival szemben. Rajk és társai - de ugyanúgy Slánsky is - mesélhetnének erről egyet s mást. S bizony nem véletlenül utalok itt Rajkra; megvallom őszintén, amikor a miniszterelnök ama veretes mondatát először hallottam, miszerint Kňažko külügyminiszterként Szlovákia érdekei ellen dolgozott, bizony a rosszemlékű ötvenes évek jutottak eszembe. S csak bízni tudok benne, hogy határainktól keletre nem támad egy újabb szuronyerdő, amely a hasonló deformációkat hosszabb időre stabilizálni tudná. Mondjuk ki az igazat Számunkra, szlovákiai magyarok számára fájdalmas dolog szemlélni e történéseket. Politikai képviseletünk - amely egyetlen olyan lépést sem támogatott a közelmúltban, amely a jelenlegi helyzet kialakulásához vezetett - egyedül nem elég erős ahhoz, hogy ezen az állapoton változtatni tudjon. S amint már említettem, a dolgok állása olyan, hogy a szlovák oldalon még jó ideig várni kell az igazi alternatívák kialakulására. Amit most tehetünk, bár nem kevés - de nem elég: elmondjuk az igazat, elmondjuk a véleményünket. Ám az elmúlt hónapok stratégiai jelentőségű politikai hibáiból eredő következményeket nem tudjuk semmissé tenni. Mondjuk ki teljesen nyíltan: Szlovákiát a közeljövőben számos nehéz, elkerülhetetlen lépés várja. A kormánynak szembe kell néznie azzal, hogy a szlovák korona valódi árfolyamát nem kezelheti csupán politikai és propagandisztikus kérdésként. A leértékelés következményei fájdalmasak lesznek. Nem odázható el a végtelenségig a csődtörvény életbe léptetése sem; ennek következtében vállalatok tucatjai szűnnek majd meg, megnő a munkanélküliség. A megoldás itt sem az agónia meghosszabbítása lenne: valódi szerkezetváltást s aktív foglalkozás- és beruházáspolitikát kellene e téren is folytatni. Igaz, ehhez új kormány kellene: olyan, amely kijelentéseiben talán kevésbé „bölcsnek", tetteiben azonban legalább némileg a dilettantizmus határa fölöttinek bizonyulna. Szlovákiát sem a nagy csodavárások mentik majd meg, hanem a céltudatos tevékenység. Az is meglehet, persze, hogy ez a mondat a tavalyi választásokon jeleskedett 38 százaléknyi DSZM-szimpatizáns tömeg számára értelmezhetetlen. Ám ez is a valóság része. Vannak, akik az elmúlt időszakban azt mondták nekünk: a magyar képviselők túlexponálják Bős kérdését. A magam részéről nincs ilyen érzésem, főleg nincs Jacques Deiors úrnak, az Európai Közösség Bizottsága elnökének válaszlevele után, amelyet a magyar mozgalmak klubelnökeinek nyílt levelére írt, s amelyben megköszönte véleménynyilvánításunkat. Van azonban a már ismert kitételek mellett a bősi vízi erőművel kapcsolatos kérdéskörnek számos, megfogható gazdaságpolitikai vonatkozása is. Bős építésére az állami költségvetés ugyanis sem tavaly, sem tavalyelőtt nem különített el forrásokat; s láss csodát, világ, Bős mégiscsak felépült. Költségvetési fedezet nélkül. Milliárdokat ruháztak be oda olyan módon, hogy a kormány államkötvényeket bocsátott ki, amelyeket senki nem akart megvenni. Hatalmi szóval tehát a bankokkal vásároltatták meg ezeket, igencsak lekötve ezek amúgy is szerényke tőkefeleslegét. Az eredmény: az a pénz, amely a vállalatok elsődleges vagy másodlagos eladósodásának feloldását vagy a vállalkozók hiteligényeit is kielégíthette volna, maszszív betonkockák formájában a Duna fenekére, elégetett gázolajköbméterek formájában pedig az amúgy is szennyezett levegőbe vándorolt. A magyar képviselők többször szóvá tették: ha már olyan helyzetbe jutottunk, hogy kevés a pénz, legalább az elosztását tehetnénk ésszerűbbé. Szlovákia védelmi kiadásain, a külügy és a belügy erősen túldimenzionált kiadásain bizony volna mit spórolni. (A külüggyel kapcsolatban csupán egy megjegyzés: tavaly novemberben mindenki esküdött, hogy Szlovákia, kezdő államként addig fog nyújtózkodni, ameddig a takaró ér: 26 külképviseleti központja - nagykövetsége, konzulátusa - lesz. Ma ez a szám 53-ra duzzadt. Az államigazgatásbeli hivatalnoktúltengés problémája. úgy hiszem, eléggé közismert: a miniszterelnök ama kijelentésére pedig, hogy Szlovákiáé lesz Közép-Európa legmodernebb hadserege, ma már egy bágyadt mosolyt sem érdemes pazarolni.) Mit tehet a szlovákiai magyarság? A magyar képviselők javaslatait azonban nem divat manapság elfogadni Szlovákiában. Nem vagyunk eléggé megbízhatóak, mondják. Pedig semmi különöset nem teszünk, csupán nem vagyunk hajlandóak abban a cipőben járni, amelyben a pártállam idején volt elődeink - s az elmúlt két évben egynémely kormánypárti magyar kollégánk - baktatott. Nem vagyunk hajlandóak asszisztálni a hatalom öncélú, antidemokratikus gyakorlásához. S nem vagyunk hajlandóak hazudni: sem a választóinknak, sem bel-, illetve külföldi partnereinknek. Van, ahol tisztelnek ezért, s partnernek fogadnak el. Itthon más a helyzet: a titkosszolgálatot felügyelni hivatott parlamenti ellenőrző bizottságnak például csupán a magyar koalícióból nincs tagja. Eléggé egyértelmű figyelmeztetés, nemde? Mit tehet ebben a helyzetben a szlovákiai magyarság, vetődik tel szinte önmagától is a kérdés. Szlovákia minden állampolgárára, így ránk is nehéz idők várnak. A miniszterelnök szerint is 5-6 év kell, amíg Szlovákia gazdasága úgyahogy elkezdhet fejlődni. A szlovákiai magyarság is válaszúthoz érkezett: most már sem a tüneti kezeléssel, sem részeredmények kicsikarásával nem lehetünk elégedettek. Átfogó, alkotmányos garanciákat kell igényelnünk; a köztársasági elnökkel a közelmúltban folytatott eszmecserének is az volt az egyedüli konkrét előremutató eredménye, hogy a probléma megoldását az elnök úr is egy átfogó alkotmánytörvény létrehozatalában látja. Ehhez külfödi támogatást is sikerült szereznünk, s minden esélyünk megvan arra, hogy ez a támogatás a jövőben erősödjék. Mindenekelőtt azonban nekünk kellene komolyan venni önmagunkat; rajtunk is csak az átgondolt, kemény munka segíthet, a ráolvasások és a csodavárások ideje lejárt. A mellébeszéléseké, s a terméketlen vitáké is; önmagunk megszervezésére, paralell, önálló struktúráink kiépítésére, az ezer napi probléma minél hatékonyabb megoldására kell koncentrálnunk. A világ rohan velünk; az a munka, amely tegnap elégnek tűnt, mára vészesen elégtelenné vált. Az amatőrizmustól a professzionalitás felé kell továbbmozdulnunk, s ne kínáljunk - ne reméljünk - olcsó megoldásokat. Ne is fessünk kancsal célokat önmagunk elé; legyünk büszkék rá, hogy az egységes magyar kultúrnemzet részei vagyunk, ne akarjunk kínai falakat telepíteni a tudatunkba, ne akarjunk a szlovákság társnemzetévé válni. Ez stratégiai hiba lenne; ezt az elképzelést Szlovákiában egyetlen partnerünk sem támogatja, az MDF egy szárnya kivételével a magyarországi pártok, de a magyar kormány és a magyar parlament vezetése sem. Az európa tanácsbeli képviselők pedig kifejezetten kérték, a külpolitikában ne használjuk ezt a kifejezést: jogilag zavaros, értelmezhetetlen. Meddő viták helyett termékeny előrelépésre van szükségünk, ugyanis ránk is nehéz évek várnak. A szlovákiai magyarság vagy képes európai értelemben vett modern közösséggé válni, vagy nagyon komoly sérüléseket fog elszenvedni. Minden idegszálunkkal arra kell koncentrálnunk, hogy az utóbbit elkerüljük, s az előbbit meg tudjuk valósítani. Ehhez mindenekelőtt kulturális és oktatásügyi rendszerünk önkormányzatának megteremtése szükségeltetik, valamint azon régiók irányításába való erőteljesebb beleszólás, ahol mi is élünk. Ez utóbbi igyekezettel összhangban fokoznunk kell érdeklődésünket a gazdasági kérdések irányában: regionális gazdaságpolitikai tervezeteket kell nagyon sürgősen kidolgoznunk, ezzel csökkenthetjük csak az elszegényedésnek azt a lehangoló mértékét, amely Szlovákiára egyébként kikerülhetetlenül vár. TANÁCSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § BIZTOSÍTÁSÜGYBEN § T. GYÖRGY kérdezi egy komáromi telefonszámról: Prágából havonta kapott fizetéskiegészítést a biztosítótól. Sajnos, februártól leállították folyósítását, azzal érvelve, hogy Szlovákiába nem küldhetnek pénzt. Mi a teendője? - Az SZK és a CSK közti fizetési egyezmény értelmében 1993 februárjától a szlovák és a cseh természetes, illetve jogi személyek klíringelszámolással tarthatnak fenn egymással fizetési kapcsolatot. Vagyis a kölcsönös fizetéseket klíringelszámolás formájában valósítják meg, melynek elszámolási pénzegysége az ECU. Megjegyzem, hogy a fizetés felújítása érdekében az Általános Hitelbanknál (Všeobecná úverová banka) kell megújítania számláját. EGY SZÖGYÉNI ANYUKA ÍRJA. 1990-től főállásban magánvállalkozó vagyok. Tavaly szeptembertől anyasági szabadságon voltam március végéig. A járási szociális osztályon azt az utasítást kaptam, hogy adjam vissza iparengedélyemet, ha két és fél évig gyermeknevelési pótlékot akarok kapni (havi 1200,- koronát). Szerintük ha nem így cselekszem, akkor havi 1100,korona biztosítási járulékot kell fizetnem. Igaz ez? A másik kérdésem pedig az lenne, hogy dolgozhatom-e gyermeknevelési pótlék szedése mellett magánvállalkozóként napi 2 órát, illetve 1000,- korona havi bevételig. Ha igen. milyen biztosítást kell fizetnem? - Amennyiben anyasági vagy gyermeknevelési segélyt szed, nem köteles biztosítást fizetni, még akkor sem, ha önállóan kereső személyként iparengedélye van, mivel a biztosításbefizetési kötelezettséget ön helyett az állam vállalja magára. Ennek értelmében nem köteles visszaadni az iparengedélyt. Gyermeknevelési segély szedése mellett lehetősége van arra, hogy vagy napi 2 órás munkaidőre lépjen alkalmazásba vagy havi 1000,- koronás keresetig. Ugyanakkor el kell mondani, hogy amennyiben magánvállalkozónál vagy szervezetnél lép alkalmazásba, bruttó keresetéből 11+1 százalékot fizet be biztosítási járulékként, illetve a foglalkoztatási alapra, önállóan kereső személyként pedig a kivetési alapjából összesen 50 százalékot fizet be biztosításra illetve az említett alapra. VONTSZEMÜ LÍVIA MAGAS-TÁTRA VISSZAÉLÉSEK A VENDÉGLÁTÓIPARBAN (Munkatársunktól) - Ma már az átlagember számára egyáltalán nem olcsó mulatság a tátrai üdülés, és ha mégcsak nem is figyelmes, akkor a kelleténél is több pénzt húznak ki a pénztárcájából. Mindezt pedig ezért állíthatom ilyen határozottan, mert a Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség szakembereit a múlt hónap folyamán a Magas-Tátra vendéglátó-ipari létesítményeiben 62 ellenőrző fogyasztás, illetve vásárlás során 34 esetben megkárosították, ráadásul a csalás mértéke szinte egy esetben sem volt alacsony. Stará Lesnában, a Betyár csárdában például 33,50 koronával csapták be az ellenőröket, akik megállapították, hogy a feltálalt sült kolbász súlya jóval kisebb az étlapon meghatározottnál, s a megrendelt szilvapálinkából is erősen a vonal alatt öntöttek a poharakba. Ujtátrafüreden szintén tartottak ellenőrzést, hasonlóan a Csorba-tó melletti Plesnivec vendéglátó-ipari létesítményben és más helyeken is. Többek között kiderült, hogy Tátralomnicon, a Lomnic Szállóban a szakácsok ezt-azt szándékosan kispórolnak az ételekből, még a levest sem a meghatározott recept szerint készítik. Nos, amit a vendéglátó-ipari alkalmazottak velünk, jámbor turistákkal szemben - saját meggazdagodásuk érdekében eddig szemrebbenés nélkül - megengedtek maguknak, azt az ellenőrökkel szemben nem tehették. A kereskedelmi felügyelőség munkatársai 21 esetben összesen 7600 korona helyszíni bírságot róttak ki, és 27 esetet súlyosabbnak ítélve, törvényszéki eljárásra terjesztenek elő. Hogy ezek az intézkedések mennyit javítanak majd a helyzeten, azt ma még nem lehet megmondani. Annyi azonban bizonyos, hogy Szlovákia legrangosabb turistaközpontjában ajánlatos lenne gyakrabban végezni hasonló ellenőrzéseket, hiszen az ország annyira áhított jó hírnevének megteremtéséhez a vendéglátóipar jobb minőségével, alkalmazottainak becsületesebb munkájával is hozzá lehetne járulni. (-szák) DIÁKKÖLTŐK ÉS-ÍRÓK, FIGYELEM!!! Idén nyáron is sor kerül a hagyományos PEGAZUS-TALÁLKOZÓRA Komáromban. 14-19 éves tollforgatók pályázhatnak a következő három kategóriában: 1. VERS: A beküldött írások érjék el a min. száz verssor terjedelmet; formai megkötöttség nincs - mind kötött formájú, mind szabad verseket lehet küldeni; 2. SZÉPPRÓZA, DRÁMA: A beküldött munkák terjedelme legkevesebb öt - kettes sorközzel gépelt - oldal legyen; 3. TANULMÁNY, KRITIKA: Pályázni lehet a tanulmány műfajába tartozó írásokkal, legkevesebb öt gépelt oldal terjedelemben. A pályaműveket három (gépelt!!/) példányban az alábbi címre kell eljuttatni: IRODALMI SZEMLE Michalská 9 816 21 BRATISLAVA Tel: 07/330 072 A. Szabó László vagy Csehy Zoltán Határidő: 1993. június 15. A borítékra írjátok rá: „III. Pegazus-találkozó"! A szakmai zsűri döntéséről levélben értesítjük a pályázókat. A „PegazusTársaság" nevében: MISKÓ ILDIKÓ, A. SZABÓ LÁSZLÓ, BÁRÁNY JÁNOS, CSEHY ZOLTÁN