Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-30 / 74. szám, kedd

GAZDASÁG . ÚJSZÓä 1993. MÁRCIUS 30. KORSZERŰ KÓRHÁZZÁ ALAKUL? Az egészségügy gondjai érzékenyen érintenek valamennyiünket. Alig akad ember, akinek — önmagának, rokonának, barátjának — ne lenne szüksége orvosra, gyógyszerre. Ha nagyobb városban él, ahol több egészségügyi Intézet üzemel, kiválaszthatja a kedvére való kórházat. Ha nem, a lakhelyéhez tartozó intézetbe kényszerül. A Rimaszombati járás lakosai közül a múltban sokan a besztercebányai új, jól felszerelt kórházban keresték a gyógyulást, hiszen látták a két intézet közötti különbséget. Kényelemben, műszerezettségben egyaránt. 1989 novemberét követően viszont joggal bizakodtak abban, hogy szűkebb pátriájuk egészségügye is fellendül. Sajnos — bár igazságtalanság volna azt állítani, hogy a rimaszombati kórházban nem változott semmi —, a dolgok nem úgy alakultak, ahogy azt az emberek elvártak volna. A bajok fő oka a pénzhiány, de az is, hogy a kórház élén túl sok igazgató cserélődött. Összesen hét! A hetedik A jelenlegi dr. Štefan Cifruš, nem pályázati nyertesként került a leg• magasabb posztra, hanem miniszteri kinevezéssel, tavaly augusztusban — mesélték a kórházban nemcsak a betegek, hanem az orvosok is. De hozzáfűzték, hogy dr. Cifruš a kormányváltás előtt már megpályázta az éppen megüresedett igazgatói posztot, s bár ő volt a győztes, a volt egészségügyi miniszter (dr. Rakús) mégsem nevezte ki. így, amikor dr. Viliam Soboňa beindította leváltási akcióját, nyílt titok volt, ki lesz az új kórházigazgató. Annál is inkább, mert a kórház egyik orvosa (dr. Kelemen) a DSZM képviselőjeként szívvel-lélekkel támogatja a jelenlegi, szintén a győztes mozgalomhoz tartozó miniszter urat. A járásban az a hír járja, hogy tulajdonképpen a képviselő irányítja a kórházat — a háttérből persze — és ajánlatára (hogy ne használjuk a csúnya utasítás kifejezést) az igazgató sorra váltja le a régi főorvosokat. Igaz vagy nem? — ezt kérdeztük a kórház igazgatójától. — A személyzeti kérdések megoldásakor nem politikai, hanem kizárólag szakmai szempontokat veszek figyelembe. Van egy kórházvezetési koncepcióm, vannak távlati terveim, melyeket "meg akarok valósítani. Nem önös érdekből, hanem azért, hogy a Rimaszombati járás betegei be merjenek feküdni ebbe a kórházba, s nívós ellátásban részesüljenek. Az igaz, hogy engem Soboňa miniszter nevezett ki, de nem vagyok egyetlenegy párt, mozgalom elkötelezettje sem. Ahhoz, hogy meggyőzzem a kételkedőket, időre van szükségem. Ezért is helytelenítem a gyakori igazgatóleváltásokat, hiszen rövid idő alatt az elődeim sem bizonyíthatták rátermettségüket. Tudok a képviselő kollégáról szóló mendemondákról. Tény, hogy amikor — jó ha kéthetenként — találkozunk, tájékoztatom a kórházban történtekről, de a gondokat ugyanúgy feltárom orvoskollógáim előtt is. Több pénz keSä Ha már a gondoknál tartottunk, elmondta, hogy a rimaszombati kórház 13 milliós koronás adósságot vitt át az új esztendőbe. S bár a biztosítónak ők is benyújtották elemzésüket, mennyi pénzre volna szükségük ahhoz, hogy az 586 ágyas kórház működhessen, (9 millió 170 ezer) a költségvetésük januárban 8 millió 924 ezer, februárban 7 millió 986 ezer, s márciusban a gyógyszerpénzzel együtt 8 millió 64 ezer koronát tett ki. A kórház műszerezettsége köztudottan alacsony, tavaly új gépekre csak 3 millió koronát kaptak, míg például a trencséni kórház 80 milliót. A rimaszombati kórházban tíz ágyra egy orvos jut (1100 alkalmazott), a besztercebányai intézet tíz ágyára négy orvos (alkalmazottaik száma meghaladja a 3000 főt). — A kórház rossz anyagi körülményei és az elrendelt racionalizáció arra késztettek bennünket, hogy januárban megkértük a nyugdíjkorhanapra, bezárja a kórház bőrgyógyászati osztályát. Tájékoztatásából kiderült, ez nem jelenti azt, hogy a betegekről a továbbiakban nem kívánnak gondoskodni. Vallja, hogy kezelésük megoldható a járóbeteg-rendelés keretein belül. A megtakarított havi 600 ezer koronát pedig máshol hasznosítják. — Fontossági szempontok szerint kell dönteni — vette át a szót Pásztor István gazdasági igazgatóhelyettes. — Jelenleg a legfontosabb egészségügyiek nem nézik jó szemmel, szénnel, fával fűtenek. A konyhát eredetileg 250 személy ellátására tervezték, most 900 főre főznek. — Sajnos, ez a kórház nem fejlődött, nem épült. A belgyógyászat egy múlt századbeli épületben található, a sebészet elhelyezése sem megfelelő, fejünkre omlik a gyermekosztály, s a pszichiátria sincs jobb állapotban. Ha korszerű lenne felszereltségünk, ésszerűbben gazdálkodhatnánk. Például a laboratóriumokban műszerek híján mechanikusan végzik a vizsgálatokat, ezért erről a részlegről nem küldhetünk el embereket. A takarókosság egyik módja az is, hogy ősszel beszögeljük a roszszul záródó ablakokat... Most azon tanakodunk, ha nem kapunk elegendő támogatást, s elfogynak a készleteink, a betegeknek nem adunk sem vécépapírt, sem női betétet... A minisztérium ígérete Amikor dr. Cifruš szóba hozta a kórház fejlesztési terveit, a műveseállomást, a laparoszkópot, de főleg a Dr. Štefan Cifruš igazgató tárt elérő kollégákat, vonuljanak nyugdíjba. A hét nyugdíjas körzeti orvos helyére versenytárgyalást írtam ki. Tudom, hogy nem ez a gya-' korlat, de úgy gondolom — mivel jelenleg 45 orvos érdeklődött munka iránt (ilyen még nálunk nem volt) —, csak így biztosíthatom, hogy a megüresedett helyekre a legjobbak kerüljenek. Tisztában vagyok azzal, hogy ez népszerűtlen lépés, de észszerűsíteni kell. — Sok kórházigazgató nem hajlandó teljesíteni a minisztérium utasítását, nem hajlandó megválni nyugdíjas orvosaitól, hiszen szaktudásukat pótolhatatlannak tartják — jegyeztük meg csendesen. Az igazgató kertelés nélkül tárta elénk további racionalizálási terveit. Azt, hogy ideiglenesen, néhány hóÁsztor István gazdasági Igazgatóhelyettes feladat a műveseállomás létrehozása. Elengedhetetlen szükség van öt dializáló készülékre, hogy a betegeket ne kelljen a környező városokba szállítani. Elsősorban azért, mert a heti, gyakran háromszori utaztatás a beteg számára megterhelő, másodsorban azért, mert a szállítás költésges. A takarékossági intézkedések tehát nem öncélúak. Éppen most ülésezett az étkezési bizottság, s megállapodtunk abban, hogy a betegek — kivételt a cukorbajosok képeznek — ezentúl nem kapnak uzsonnát. A megtakarított 35 ezer koronával kiegészítjük a megugrott élelmiszerárakat. A kórházban havonta 600 ezer koronába kerül a betegek étkeztetése. Pásztor úr elmondta, hogy a kórház konyháján, bár a köz22 milliós számítógépes rétegröntgent (amelyet tartozékaival együtt gyógyászati célokra használnának), csak annyit tudtunk kérdezni, hogy teremtik elő a szükséges anyagiakat? — Amikor nemrég itt járt dr. Soboňa miniszter, beszéltünk a hiányzó felszerelésről. Feltártuk elképzeléseinket, s ő a minisztérium nevében megígérte, kapunk pénzt. Az ígéretet megtette dr. Viera Ondrejková, a minisztérium gazdasági felelőse is. (Ha a kórházigazgató bízik a miniszter adott szavában, miért is kételkedne a tollforgató?) Nem politikai — szakmai szempontok Körülnézve a kórház háza táján tényleg siralmas állapotokról győződtünk meg. De nem a kopott, korszerűtlen régi kórház valósága döbbentett meg bennünket, hanem az emberekben megbúvó közöny, félelem. Mert mi másra utal az, hogy a megkérdezett betegek és az egészségügyi dolgozók, bár nyíltan beszéltek az észlelt hiányosságokról, igazságtalanságokról, személyi számlák rendezéséről, mihelyt a nevüket tudakoltuk, a névtelenség mögé bújtak. Itt élünk, itt kezelnek bennünket, itt kell dolgoznunk indoklással. Elmondták, hogy az igazgató (egy kivétellel) sorra leváltotta a VPNes főorvosokat, de azt is, hogy a régióban két orvosi kamara létesült. Az igazgatóval folytatott beszélgetés alatt felvetettük ezeket a kérdéseket is. Nem hagyta őket megválaszolatlanul. — Tavaly október 5-én munkaértekezleten elemeztem a kórház helyzetét, nyíltan beszéltem a hiányosságokról, feltártam elképzeléseimet. Ha egy osztály nem működik megfelelően, az nemcsak az orvosok és az ápolónők hibája,, hanem elsősorban a főorvosoké. Állítom, attól, hogy valaki jó orvos, nem biztos, hogy jó vezető, szervező is. Ezért váltottam le a főorvosokat, nem másért. A megüresedett posztokra a legjobbak kerültek. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a leváltás okai között szerepelt a túlzott alkoholfogyasztás. Munkaidőben persze. Ma már tudatosítom, hibát követtem el akkor, amikor a leváltást megelőzően beszéltem ugyan a kollégával, de erről nem készült írásos feljegyzés, így állításomat nem bizonyíthatom. Azt sem tagadom, hogy valóban két orvosi kamara alakult, de ón nem hovatartozásuk, nemzetiségük, vallásuk szerint értékelem az orvosokat. Nekünk jó, széles látókörű, szakképzett dolgozókra, jól felszerelt kórházra, együttes munkára van szükségünk. A betegek ezt várják tőlünk, joggal. * * * Mit fűzhetnénk az elmondottakhoz? Meghallgattuk az igazgató véleményét, s az bizony eltért a megkérdezettekétől. Az egészségügybe is begyűrűzött a politika, s ezt kár volna tagadni. Hogy mikor fordul jobbra a régió egészségügyének helyzete? Talán, ha a miniszter valóban teljesíti ígéretét, s lesz pénz a kórház színvonalas felszerelésére, ha az új műszerek új eljárások elsajátítására serkentik az orvosokat, ha az egészségügyi dolgozók s a betegek nyíltan mernek véleményt nyilvánítani, ha levetkőzik közönyüket, s megszabadulnak félelmeiktől.. Elmenőben körülnéztünk az igazgatóság folyosóján. A falon a sok dán feliratú bekeretezett orvosi karikatúra között felfedeztünk néhány múltból ott felejtett(?) emléket. Például arról, hogy a kórházat kitüntették a szocialista egészségügy fejlesztéséért. A legmegdöbbentőbb a PERESZTROJKA — a noszf ideáinak folytatása, Jakeš idézettel volt. Csak nem ezért, a régi szellem visszatérésétől félnek azok, akik nem árulták el nevüket?! Rimaszombatban mindenki tudja, mi található a valamikori vármegyei börtön falai mögött. A kopott épületben (1956-tól) az elmeosztály nyújt menedéket a lelki betegeknek. Az egészségügy vezető képviselői évtizedekig csak kis figyelmet fordítottak a pszichiátria fejlesztésére, s bár a volt miniszter megpróbált segíteni a kollégáknak, rövid ténykedése alatt csak keveset tett érdekükben. Dr. Korcsog Péter pszichiáter főorvos, amikor átvette az osztály irányítását, nagy hévvel vetette magát tervei megvalósításába. Azt tudta, hogy a 80 ágy kevés, hiszen nemcsak a Rimaszombati, hanem a Losonci és a Nagykürtösi járás betegeit is ellátják. S mivel a járásban nincs szakgyógyintézet, az ágyak minduntalan foglaltak. Csakhogy míg másutt a kezelés időtartama lehet három hónap is, Rimaszombatban ez kényszerből egy hónapra rövidül. Pedig a betegek száma az utóbbi évekhez viszonyítva megkétszereződött. — Annak ellenére, hogy ezen a részlegen hét éve nem volt festés, 1991 májusától előreléptünk. Átalakítottuk a földszintet egy női-férfi nyitott osztállyá, ahol a személyiségi problémákat és a kríziseket kezelNEM A KÁBÍTÓSZERNEK! jük, s külön zárt osztályokra kerülnek a súlyosabb bajokkal érkezők. Valaha működött itt egy 14 ágyas alkoholelvonó is, de 1986-ban, ki tudja miért, megszüntették. Pedig szükség volna rá. Ugyancsak kellene egy 1015 ágyas gyermek elmeosztály, de hát ez egyelőre a megvalósíthatatlan álmok kategóriájába tartozik — körvonalazta a gondokat a főorvos, majd kellemesebb témára tért át. Az elmeosztályon — szponzorok adományaiból — asztalosműhelyt, kézimunka-helyiséget, kiskonyhát, valamint képzőművészeti termet (égetőkemencével) rendeztek be. De a csúcsot a tavaly júniusban megnyílt nappali szanatórium jelenti. Betegeknek, orvosoknak egyaránt. — Mivel kevés kórházi ággyal rendelkezünk, a nappali szanatóriumban járóbeteg-rendelés keretében folytatjuk a gyógyítást, reggeltől délutánig. Bár naponta csak 20 beteget fogadhatunk, nem panaszkodunk, hiszen hetente négy csoportnak (80 személynek) nyújtunk Az oldal anyagát Irta: PÉTERFi SZONYA Fényképek: MÉRY GÁBOR segítőkezet. Foglalkozunk a pszichotikus betegekkel, kedélybetegekkel, neurotikusokkal és alkoholistákkal. Szponzorok segítették berendezni a szanatóriumot, de a kórház s a város vezetői is támogatták és támogatják elképzeléseinket. Ugyanis — avat be cinkosán a nyílt titokba — Rimaszombatban a napokban megkezdődik az ifjúság kábítószerellenes felvilágosító akciója. Dr. Korcsogból ezután csak úgy árad a szó, a lelkesedés. Elmondja: önámítás volna feltételezni, hogy bennünket elkerül a kábítószer. S kik a legveszélyeztetettebbek? A gyermekek, az alap- és középiskolások, a szakmunkástanulók. Őket célozta meg az Open Society Fund-on keresztül a Soros-alapítvány programja, amely több országban, de Magyarországon is beindult már. Segédkönyvek jelentek meg pedagógusok, munkafüzetek a tanulók számára. S hogy mindenki kézbe kaphassa a nélkülözhetetlen irodalmat, a főorvos kidolgozott egy megelőzéstervezetet, és benyújtotta a városházára. Nem kért túl sokat, csak a sokszorosításhoz szükséges fénymásolót. A városatyák megértették, s egyhangúlag támogatták a kábítószerellenes program beindítását. A pszichiáterekkel együtt fontosnak tartják a megelőzést, hiszen jól tudják, a jelenlegi 40-50 kábítószerélvező magával ragadhat másokat is. — Péntekenként a nappali szanatóriumban fogadjuk a középiskolásokat, s a próbafélév alatt kiválasztjuk a leghatásosabb tanulási formákat. Ősszel, az új iskolai évet a végzős alapiskolások felvilágosításával kezdjük, de foglalkozni kívánunk a középiskolásokkal is. Hiszem, ha a fejlett országokban van eredménye a megelőzést szolgáló felvilágosító tanfolyamoknak, mi is sikeresek leszünk. A célunk: rá kell vezetni a gyerekeket, hogy képesek legyenek ellenállni a kábítószer csábításának. A csúcs a nappali szanatórium - dr. Korcsog Péter