Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-29 / 73. szám, hétfő

1993. MÁRCIUS 29. ÚJSZÓMM EMBEREK A FÁSULT HIVATALBAN SZENCEN IS NŐ A MUNKANÉLKÜLIEK SZÁMA VÁLTOZNI ÉS VÁLTOZTATNI (Munkatársunktól) - Szombaton Rozsnyón, a történelmi városháza nagytermében, a nézőpontok ütköz­tetésével, de végső soron a tovább­lépés egyfajta lehetőségének a megteremtésével fejeződött be a Szlovákiai Magyar Irodalom- és Könyvbarátok Társasága és a szlo­vákiai magyar könyvtárak vezetői­nek az első találkozója. Megrende­zéséhez a Csemadok Rozsnyói Te­rületi Választmánya és a Rozsnyói Járási Könyvtár kiváló feltételeket teremtett. . A rendezvény utolsó napján - a meghirdetett műsor szerint - Cselényi László költő a szlovákiai magyar kortárs irodalom helyzetéről tartott előadást. Szubjektív véle­ményt mondott arról, mit vállalha­tunk az utóbbi negyven év irodalmá­ból. Nézetét az egyes nemzedékek alkotóinak sarkított jellemzésével tá­masztotta alá. Kár, hogy Cselényi őszinte véleményének elhangzása után a résztvevők elvetették Tőzsér Árpád előadásának - melyben az 1945 utáni szlovákiai magyar lírát elemezte volna - a felolvasását. Szőke József ugyanis kétségbe vonta, hogy Tőzsér valóban beteg­sége miatt nem jelenhetett meg a ta­lálkozón, s ennélfogva etikai kérdést csináltak az ügyből. A tudósítónak nem feladata, hogy igazságot te­gyen, de mivel a szóban forgó elő­adás szövegét elolvastam, vélemé­nyem szerint kár, hogy könyvtáro­saink nem hallhatták. Meggyőződé­sem: elősegítette volna, hogy meg­lássák, figyelmüket milyen értékekre kell fordítaniuk. A szombati nap krónikájához tar­tozik, hogy Mács József író a hall­gatók számára összefoglalta azokat a tudnivalókat, amelyeket Rozsnyó és környéke irodalmi hagyományai­ból illik ismerni. Rédli Margit pedig azokat az eredményeket ismertette, melyeket az irodalom-népszerűsí­tésben az egyre mostohább körül­mények között sikerült elérni, és sür­gette egy életképesebb mozgalom életrehívását. A rozsnyói találkozón az érdemi vita valójában két kérdés körül for­gott. Egyrészt megfogalmazódott: szükség volna a könyvtárosok társa­ságának a megalakítására, de kellő elszántság (bátorság?) hiányában most még erre nem került sor. A má­sik a Szlovákiai Magyar Irodalom- és Könyvbarátok Társaságának az át­alakítását érintette. A találkozón azt még nem döntötték el, hogy az 1990-ben életre hívott társaság az önálló országban Szlovákiai Magyar Irodalom-népszerűsítő Társaság vagy Olvasóköri Társaság néven fejtse ki tevékenységét. Végh Lász­ló, Hodossy Dezső, Fábián Edit, Szőke József, Strba Katalin és Chmelár Erzsébet lett a tagja an­nak az ügyvezetői testületnek, melynek rövid időn belül ki kell dol­goznia a cselekvési programot. (-szák) AK! ÁZ IDEIT LEKÉSTE... Sikeresnek tartja a rendező - a Brünni Kiállítások és Vásárok Részvénytársaság - a pénteken zárult Fibex és M+K kiállí­tásokat. Az előbbi a pénzügyi, banki és biztosítási szakma bemutatója, és máso­dik alkalommal szerepelt a vásári kalen­dáriumban, míg az utóbbi a marketing és a kommunikáció témájával először. A bemutatókat négy nap alatt 23 ezer Tátogató nézte meg, és a közvélemény­kutatások szerint a Szlovákiából érkezők száma sem volt kevesebb, mint az elmúlt tíz év arányos átlaga. A két bemutatóra együtt 370 cég jelentkezett. A négynapos rendezvény talán leg­érdekesebb eseménye a Fibex-fórum volt, amelyen minden jelentősebb bank képviselője részt vett, köztük Josef To­šovský is, a Cseh Nemzeti Bank elnöke. És hogy a pénzvilágban sem egyformán ítélik meg a pénzhez jutás módszereit, arra példa volt ezen a fórumon a prágai Kereskedelmi Bank elnökének és Viktor Koženýnak, az ismert Harvard Capital and Consulting cég igazgatójának a szó­váltása. Mindenesetre aki úgy gondolja, hogy kár volt lekésnie az idei Fibexet Brünnben, már most tervezheti jövő már­ciusra, a sorrendben a harmadiknak meg­látogatását. (szén) Bár első pillantásra olajozottan működő gépezetnek tűnhet a Szenei Körzeti Munkaügyi Hivatal, a való­ságban kiütköznek rajta a bürokrá­cia csalhatatlan jegyei. És ez nem­csak annak alapján érezhető, hogy ráerőszakolja ügyfeleire a saját, logi­kában nem mindig bővelkedő rend­jét. Szembetűnő az idelátogók, a hi­vatalból segítséget remélők problé­mái iránti közömbösség. Nincs ki­zárva, a hivatal dolgozói belefásul­tak ügyfeleik nagy és nagyobb szo­ciális problémáiba. Nem éppen bíztató benyomásaim után már nem lep meg különöseb­ben, hogy Anna Kubicová igazga­tónő távollétében a hivatal munka­társai közül senki sem meri vállalni a felelősségei, hogy adatokkal szol­gáljon. Annyit azért megtudok, hogy január óta jelentősen megnöveke­dett a munkanélküliek száma a kör­zetben, s a helyzet javulására nincs remény. Megszólítok egy vöröses hajú, negyvenen felüli férfit, akit éppen enyhén rendreutasítanak, hogy vár­jon, az előző ügyféllel még nem végeztek. Alkoholszag terjeng körü­lötte, ahogy magyarázza: elismerték részleges rokkantságát, most az or­vosi igazolások ,,súlyával" a teljes rokkantsági besorolást szeretné megszerezni. Már majd fél éve jár havonta kétszer a hivatalba. A magyarbéli Danter Ilona első alkalommal járt a munkaügyi hivatal­ban. Férjével közösen vállalkoztak. Januártól elvesztették a cseh piacot, nyereségük megcsappant, ezért néz újra munkahely, új jövedelemforrás után. - Számunkra az államszövet­ség szétesése csak rosszat hozott - bizonygatja. Gyermekével a karján fiatal édes­anya nézegeti a folyosón kifüggesz­tett hirdetéseket, kínálatokat. A helybeli Soňa Vallóvá férjét, Mar­tint kísérte el, akit március végével menesztenek a pozsonyi állatte­nyésztési kutatóintézetből. - Nem jut pénz a kutatásra, a munkahelye­ket felszámolják, pedig az később pótolhatatlan kárt okozhat. Bejelen­tettem, hogy munkanélküli leszek. A válasz az volt: az állattenyésztés­ben nem probléma elhelyezkedni. Az a gyanúm, hogy a mezőgazda­A pozsonyi lóversenypályán, a szombati börze árusai közt nagy­arányú ellenőrzést tartott a rendőri testület, a városi rendőrség, a vám­igazgatóság, a kereskedelemi fel­ügyelőség és az V. pozsonyi város­kerületi hivatal iparügyi osztálya. A razzia során több külföldi állam­polgárt letartóztattak, és nagy meny­Sietek ismertetni az idei második Szemle-számot, hiszen a harmadik, a márciusi ugyancsak forgalomba került. A folyóirat - s ez a szerkesz­tők mellett alighanem a technika vívmánya is - sokkal rendszereseb­ben jelenik meg, mint korábban. Mindjárt azzal kezdem, mennyire örültem Jaroslava Pašiaková hangu­latos jegyzetének, amelyben a prá­gai képtárak látogatásakor szerzett élményeiről számol be. Egyáltalán nem csupán azért, mert én is láttam Egon Schiele megragadó tárlatát a Waldsteini lovardában. Persze ott, a Hradčany tövében valóban külön­leges élmény találkozni a Monarchia végnapjainak lelkiállapotát megörö­kítő művész tendkívüli rajzaival. Azokkal is, amelyek a közvetlen tör­ténelmi élményt sugallják a mának, meg azokkal is, amelyekből egyér­telműen kitűnik a Monarchia embe­rének keserűsége, illúziótlansága, amikor már csak a meztelenség szá­mít, semmi más. Érdekes Pašiaková információja Schieléről: ,,A művész ugyan Bécsben született, de édes­anyja, Mane Soukupová Český Krumlovból származott, ahol a mű­ság helyzetéről a minisztériumból szerezték az információt - magya­rázza, majd hozzáteszi: - Három gyermekünk van, helyzetünk szinte reménytelen, kölcsönökből élünk. Mint a falat kenyér, kellene a jól fizetett munkahely. Galántán a járásbíróság egykori épületébe költözött a körzeti ós járá­si munkaügyi hivatal. Bár közeleg az ebédidő, még egy 25 év körüli nád­szegi fiatalemberrel sikerül elbeszél­getnem. Elmondja, hogy gépkocsi­vezetőként egy kisebb magánválla­latnál dolgozott. A cég a csőd szélé­re került, a tulajdonos menesztette. Második hónapja munkanélküli, még nem ajánlottak fel semmit számára. Dr. Jolana Krutekovának, a Ga­lántai Járási Munkaügyi Hivatal megbízott igazgatójának a helyzet­jelentése nem éppen biztató: - A munkanélküliség terén nagyon rossz a helyzet. Jelenleg 9978 mun­kanélkülit tartunk nyilván. Januárban és februárban ugrásszerűen megnö­vekedett a munkahelyre várók szá­ma. Számuk, sajnos, márciusban is tovább emelkedik, hiszen a galántai szerszámgépgyár, illetve további vállalatok - katasztrofális gazdasági helyzetük miatt - tömegesen bo­csátják el alkalmazottaikat. Az igazgatónő siralmas képet fest a hivatal lehetőségeiről. Szlovákiai méretben 2,5 milliárd koronával jut kevesebb a foglalkoztatáspolitikára. A Galántai járásban ez annyit jelent, hogy a tavalyi 170 millió koronás költségvetésükhöz képest idén csu­pán 79 millió áll rendelkezésükre. Fontossági sorrendet állítottak fel: a kifizetendő segélyeken kívül a szakmai átképzést és a végzős szakmunkástanulók, a közép- és fel­sőfokú oktatási intézményekből ki­került szakemberek elhelyezkedését igyekeznek megoldani. Készek a munkáltatóknak fiatal szakem­berek foglalkoztatásáért - szakmun­kások és középiskolások esetében 2250, az egyetemet, főiskolát vég­zettekében pedig 3500 koronát - fi­zetni. Azaz: ha van is akarat, igyeke­zet a hivatal részéről, a helyzet javí­tásáért nem sokat tehet. MÁZSÁR LÁSZLÓ nyiségű csempészárut foglaltak le, főként elektronikai, kozmetikai cik­keket, dohányárut. A rendőrök né­hány piacozó csempészt kutyákkal kergettek a lóversenypályán, mert azok szökni próbáltak. A szlovák állampolgárok is meg­sértették egyes esetekben a vonat­kozó előírásokat, szögezte le Viera vész is szívesen tartózkodott. A vá­roshoz való kötődéséről leginkább a Halott városok című ciklusa árul­kodik. Ezért hát cseppet sem megle­pő, hogy az egykori városi sörgyár történelmi jelentőségű épületében nemzetközi segítséggel Egon Schie­le Kultúrközpont alakult, ahol e rö­vid, de termékeny élet gazdag gyűj­teménye kap majd helyet." S amikor az ember ezt olvassa, fölsóhajt, hi­szen ez a központ megalakult, de már egy másik államban, s talán könnyebben juthatok el Bécsbe, mint Český Krumlovba, amely még néhány hónapja a hazám volt. Ezt a hajdani közös hazát idézi még Ozsvald Árpád szép verse is. Beethovennel Teplicében című köl­teménye egyszerre idézi a múltat és a jelent: ..Pedig mindez illúzió, / kül­ső máz csupán. / Az Arany hárfát azóta / százszor átépítették, belül / - akár Daidalosz labirintusa - / hangtalan felvonók, / hangulatos lámpák, / puha szőnyeggel borított / alacsony lépcsők, / kitapétázott szobák... / De minden hiába, a ze­néd beléívódott / a falakba, a fehér boltozatba..." Lachmannová, a kereskedelmi fel­ügyelőség pozsonyi igazgatónője. Nem rendelkeztek az áru meg­szerzését igazoló okmányokkal, nem látták el árcédulával a kiállított árut, nem állítottak ki igazolást a jót­állásról, nem adtak számlát. El­mondta: a kötött- és textiláru is rend­kívül rossz minőségű volt, és megál­lapították azt is, hogy olyan gyógy­szereket árultak a börzén, amelyek nálunk nincsenek regisztrálva, illet­ve amelyek mellől hiányzott a hasz­nálati utasítás. Az Irodalmi Szemlének ezt a szá­mát széles horizontú kitekintés jel­lemzi. Grendel Lajos Megkésett ref­lexiók című sorozatában ezúttal Fü­löp Antal novellísztikájának értékeire hívja föl a figyelmet. Turczel Lajos a szlovák és a magyar értelmiség eszmét cserélő alkalmait idézi, ke­resve az újabb lehetőségeket. E tág látóhatárú szerkesztésbe beletarto­zik Kulcsár Ferenc verseinek eoy csokra is, talán leginkább az Aljosa szomorú aktualitása. „Oroszország fehér nyírfácskája, / meggyalázott és kifosztott / holtakban gyökérzet / Nem mozdulsz. Nem gyászolsz. / Nem vérzel. / Virrasztasz s vigasz­talsz / irdatlan önfeledtséggel." S e versben visszhangzik egy régi író, Tyutcsev számomra oly kedves négysorosa, mely Szabó Lőrinc for­dításában így hangzik: ,,Oroszor­szág, ész nem érted. /Méter, sing sose méri fel. / Külön úton jár ott az élet. / Oroszországban hinni kell." A költő Varga Imre ezúttal terje­delmes interjú szerzője, melyet a ma már Magyarországon élő erdélyi publicista-íróval, Beke Györggyel készített életéről, munkásságáról. Tanulságos elbeszélés Beke kiűze­tése a szülőföldről, hiszen a hagyo­mányaihoz, nyelvéhez ragaszkodó író kálváriája egyáltalán nem csak KÁBELTÉVÉ PÁRKÁNYBAN A párkányi városatyák hat pályázó vál­lalat közül választották ki a pozsonyi UNI­FON céget a kábeltévé bevezetésére. A város pénzügyi lehetőségei jelentós mértékben korlátozottak, de egyes ese­tekben a lakosság elvárásait ki kell elégí­teni, állapította meg Ján Oravec polgár­mester. Az adott helyzetben a városatyák olyan megoldást választottak, amely nem ró pénzügyi terheket a városra. Az UNIFON cég ugyanis saját költségein építi ki a rendszert, s a cég köti meg az előfizetőkkel a szerződéseket. romániai jelenség. S tudjuk, már nem is csupán magyar sajátosság. Közép-Európa sok-sok ilyen tragé­diát produkált. Ismernünk illik a kór­leletek romániai fajtáját is, de ez nem jelentheti, hogy némely kérdés­ben ne lehetne vitatkozni Bekével. Például amikor indulatosan mondja. ,,Nem igaz, hogy a nyugat leckét adhat Erdélynek vagy a magyarság­nak. Hamarabb adhat a keleti barbár magyarság leckét a Nyugatnak tole­ranciából, kulturális tartásból, közös­ségvállalásból és akár európaiság­ból is." Figyelve a napi politika kelet­európai fortélyait, nem lehet érdek­telen mégis odafigyelni a Nyugat demokratikus hagyományaira. Tanulságos még Gömöry János sorsa, ennek a két háború közötti magyar pedagógusegyéniségnek és kultúraszervezőnek 1945 utáni kényszerű otthon-elhagyása; az egykor Eperjesen és Kassán műkö­dő igazgató-tanár portréját Tóth László villantja föl. Olvasni, tanulni hív tehát az Iro­dalmi Szemle második száma. Meg vitára ingerel, meg a szív belső jára­taiba kényszerít. Mint egy jó folyó­irat. (Csak azt a sok-sok, bántó, súlyos sajtóhibát feledhetném!) (brogyáni) MOZAIK 4 ITTHON TÖRTÉNT -1 NAP ALATT PÁRTSZAKADÁSRA VÁRVA. Azóta, hogy Kňažko és Černák a bár­sonyszéket a kissé keményebb képviselői ülőalkalmatossággal váltotta fel, egyre gyakrabban elhangzik a kérdés: mi történik, ha megszűnik elméleti kérdés lenni Mečiarék kisebbségbe kerülésének problémája, mi várható akkor, ha a gyakorlatban, valamelyik, a kormány által előterjesztett törvényja­vaslat sorsának eldöntésekor is kiderül, hogy a miniszterelnök mozgalmát leszavazzák? Vajon mire számíthat egy-egy ilyen, a papírforma szerint már a közeljövőben bekövetkezhető helyzetben a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, illetve milyen mozgástere lesz patthelyzetben az ellenzéknek. E sorok írása órájában még semmi sem szivárgott ki arról, vajon módosult-e a kormányzó mozgalom nagyszombati közgyűlésén az egypárti kormányzás eszméje. Mečiart ismerve joggal feltételezhető, hogy nem módosult. De ezt úgy is meg lehet fogalmazni, hogy: Mečiar túlságosan is ismeri a kormányon kívüli pártokat és mozgalmakat, pontosabban a pártok és mozgalmak egyes képviselőit ahhoz, hogy feladja az egypárti kormányzás gondolatát. Nem olyan fából faragták a miniszterelnököt, hogy könnyen lemondana az egyeduralomról, és nem olyan politikai iskolába járt, hogy hajlandó lenne bárkivel is osztozni a hatalomban. Most nyilván minden lehetőséget számba vesz, és bekalkulálja: 1. Azok megalkuvókészségét, akik a politikai válság elkerülése érdekében „hajlandók lesznek magukat feláldozni a haza oltárán", s az egységből „elbitangolt" Kňažko és esetleges követői pótlására, illetve a Černák exminiszter és esetleges követői pótlására készek lesznek magukat továbbra is konstruktív ellenzékinek nyilvánítani, és rászavaznak a kormány javasla­taira. 2. Az ellenzék abszolút megosztottságát. Azt, hogy például milyen csillagászati távolság választja el egymástól mondjuk a Kereszténydemok­rata Mozgalmat és a Demokratikus Baloldal Pártját, vagy a Szlovák Nemzeti Pártot és a magyar koalíció pártjait. De az összefogás lehetetlenségének bizonyítására más párosításokat is össze lehet állítani. Például azzal érvelve, ahogy szinte befagyott a Kereszténydemokrata Mozgalom és a magyar pártok viszonya. 3. Az ellenzéki pártok némelyikének naivságát. Konkrét példa erre közvetlen közelben, a magyar pártok háza tájén is akad. Sokan még mindig nem tértek magukhoz a meglepetéstől, amit az okozott, hogy az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képviselői néhány tízmillió korona nemzetiségi dotáció kilátásba helyezésének fejében megszavazták a kormány által beterjesztett költségvetést. Az ilyen magatartás már-már azzal hasonlítható össze, amit a kevésbé szemérmes pártok „konstruktív ellenzékiségnek" neveznek. Amely miniszterelnöknek ilyen ellenzéke van, annak már többségre sincs szüksége. Kétségtelen, hogy mostantól fogva nem lesz a kormány olyan kényelmes helyzetben, mint eddig volt. A képviselői szavazatok „lasszózásával" ebben a parlamentben úgyszólván minden megoldható, minden elérhető, amit a kormányzó mozgalom akar. Ugyanis a Demokratikus Baloldal Pártja még nem látja elérkezettnek a hatalomátvétel idejét. Még nem rongyolódott le annyira az ország, hogy számára érdemes lenne ezt megtenni. így a politikai stabilitás szükségességére hivatkozhatnak Weissék, és tovább folytathatják, amit eddig is tettek. Arról már nem is beszélve, hogy egyes, volt kommunista képviselők egyre gyakrabban hangoztatják: milyen sok pontban azonosak a Mečiar-mozgalom és a Weiss-párt törekvései. Ilyen viszonyok között nem lesz túlságosan nehéz feladata a DSZM számára a parlamenti többség megszerzése. Hasonló a helyzet a Szlovák Nemzeti Pártban is, azzal a különbséggel, hogy itt nem szociális alapon kovácsolódik az egység, hanem hazafias indítékok alapján. Száz kemény dollárt mernék kockára tenni húsz lebélyegzett csehszlovák korona ellenében, hogy Nagyszombatban a DSZM nem adja fel az egypárti kormányzás eszméjét. Nem olyan fából faragták a miniszterelnököt, hogy feladná, és nem olyan az ellenzék, hogy akár csak kis mértékben is rákényszerülne feladására. TÓTH MIHÁLY RAZZIA A POZSONYI BÖRZÉN SZELES HORIZONTON AZ IRODALMI SZEMLE MÁSODIK SZÁMÁRÓL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom