Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-15 / 61. szám, hétfő

1993. MÁRCIUS 15. HÍREK-VÉLEMÉNYEK 4 NÉHÁNY SORBAN D ušan Slobodník szlovák kulturális miniszter szombaton fejezte be többnapos USA-beli látogatását. Ott-tar­tózkodásának zárónapján Washington­ban fogadta őt a szenátus külügyi bizott­ságának igazgatója, aki annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy hasznos len­ne, ha Vladimir Mečiar az Egyesült Álla­mokba látogatna. A minisztert fogadta az amerikai diplomácia helyettes vezetője, Ralph Johnson, akivel megvitatták a je­lenlegi szlovákiai helyzetet, valamint a ki­sebbségekkel, a bősi vízmüvei és a szlo­vák-cseh kapcsolafokkal összefüggő kér­déseket. H ongkongban a hét végén tanács­koztak a hét gazdaságilag legfej­lettebb ország, a G-7-es csoport képvise­lői. A Reuter tájékoztatása szerint első­sorban Oroszország pénzügyi támogatá­sáról volt szó. Az amerikai külügyi szóvivő közölte, hogy a G-7-es csoport az orosz­országi reformok folytatódását kívánja tá­mogatni. T odor Zsivkov egykori legfelsőbb bolgár párt- és állami vezető hét­éves börtönbüntetését tölti és a BTA hír­ügynökség tegnapi jelentése szerint újabb bírósági eljárás elé néz. Ezúttal az a vád Zsivkov ellen, hogy fajgyűlöletet szított. Az ügyészség közölte, hogy az újabb per március 4-én kezdődik és Zsív­kovot elsősorban az 50-es években léte­sített büntetőtáborokért vonják felelős­ségre. A Reuter jelentése szerint az egykori bolgár vezetőt már januárban bí­róság elé akarták állítani azzal a váddal, hogy állítólag felajánlotta a néhai Szovjet­uniónak, hogy Bulgária 16-ik tagköztársa­ságként csatlakozik hozzá, ám az orosz hatóságok elhatárolták magukat egy ilyen pertől. M ilánóban szombaton mintegy 20 000-en tüntettek egyrészt Giu­liano Amato kormányának lemondását követelve, másrészt pedig támogatásuk­ról biztosították a milánói városi vezetés korrupcióellenes harcát. Az Amato-kabi­net a múlt héten ezzel összefüggésben kénytelen volt javaslatának visszavoná­sára, miután az országos ellenállás hatá­sára Luigi Scalfaro államfő elutasította a dekrétum aláírását. Ha a javaslatot elfogadnák, akkor lehetőség nyílna arra, hogy a megvesztegetési botrányok sze­replői kártérítés ellenében kitérhetnének a börtönbüntetés elől. N ew Yorkban az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatban szólította fel a főtitkárt, hogy legkésőbb április vé­géig szervezze meg az angolai kormány és a kormányellenes UNITA Mozgalom képviselőinek legfelsőbb szintű találkozó­ját. Az elfogadott határozat erélyesen el­ítéli az UNITA-t a békemegállapodások megszegéséért és felszólítja, hogy ismer­je el a tavaly szeptemberben tartott vá­lasztások eredményeit. G rúzia Védelmi Minisztériuma hét végi nyilatkozatában azzal vádol­ta Oroszországot, hogy rakétákkal felsze­relt vadászgépei szombaton támadást in­téztek két grúz település ellen. Az AP hírügynökség szerint Grúzia válaszintéz­kedéseket helyezett kilátásba, ha a bere­pülések folytatódnak. Orosz részről visz­szautasították a vádakat, s hozzáfűzték, hogy egységeik semlegesek a konfliktus­ban és csak abban az esetben tüzelnek, ha állásaikat éri támadás. A védelmi mi­nisztérium szóvivője szerint az adott idő­pontban az említett területről egyetlen orosz harci gép sem szállt fel. L ondon híres toronyórája, a Big Ben mától öt hétre elnémul, jelentette a Reuter. A brit fővárosban „azért áll meg az idő", mert az óraszerkezet egyik 14 éve működő alkatrészét ki kell cserélni. A Big Bent legutóbb 1977-ben javították és azóta működik. G uatemalában egy felbolydult méhraj okozta öt gyermek halá­lát, további 18 személy súlyos daganatok­kal „úszta meg a kalandot". A tragédia a DPA hírügynökség beszámolója szerint csütörtökön történt, amikor egy tanító ki­rándulni volt a diákjaival, s az erdőben méhek hada támadta meg őket. Az inci­denst túlélők úgy menekültek meg, hogy a közeli folyóba vetették magukat. T icino dél-svájci kantonban a rend­őrség 18 svájci és olasz állampol­gárságú személyt tartóztatott le, akiket azzal gyanúsítanak, hogy mintegy 30o peruit becsempésztek Olaszországba. A rendőrség jelentése szerint a peruiak Svájcba jutottak, ahol olaszországi beuta­zási vízumért folyamodtak. Az ember­csempészek állítólag 4-500 dolláros fe­jenkénti összegért lehetővé tették szá­mukra azt, hogy illegálisan átjussanak az olasz határon. NAPIRENDEN AZ ÖNKORMÁNYZATOK MUNKÁJÁNAK ELEMZÉSE (Folytatás az 1. oldalról) okos tanácsokkal segítené az ön­kormányzatok munkáját. • Csak nem afféle központi utasításokat tartalmaz majd a ki­advány? - Ez a könyv különféle módszer­tani elképzeléseket, javaslatokat fog felsorakoztatni, melyekkel az önkor­mányzati képviselők, polgármeste­rek - pártállásra való tekintet nélkül - élhetnek majd. Továbbá utasításo­kat fog tartalmazni azokra az ér­vényben lévő törvényekre, amelye­ket az önkormányzati munkában óhatatlanul figyelembe kell venni. Mindezek mellett hangsúlyozni sze­retném, hogy pártunk központi iro­dájának csupán módszertani, koor­dinációs szerepe lehet, a szakmai kérdésekben a döntő szót a járási önkormányzati tanácsoknak és azon grémiumoknak kell kimondaniuk, amelyek a problémához a legköze­lebb állnak. • Mi indokolta azt, hogy orszá­gos választmányi ülésüket Kas­sán tartsák? - Kettős oka volt. Az egyik az, hogy a januári időszaki polgármes­teri választásokon az MPP koalíció­ban indult más ellenzéki pártokkal és jelöltünk, Bauer Rudolf Kassán megnyerte a választásokat. Orszá­gos választmányi ülésünket tehát azért rendeztük Kassán, hogy a fő­polgármester úrral megválasztása után az első hivatalos találkozóra is sort keríthessünk. A másik ok, hogy Kassán és a közeli Magyarbódön részt vehessünk azokon az ünnep­ségeken, melyeken az 1948/49-es magyar szabadságharc hőseiről emlékeztünk meg. • Milyen érdemi kérdésekről tárgyaltak Kassa főpolgármeste­rével? - Mindenekelőtt azt mondtuk el, hogy az MPP milyen segítséget tud felajánlani a polgármester munkájá­hoz. Mivel küldöttségünk tagjai kö­zött volt kassai városi szervezetünk elnöke, Halász György és Reiter Géza képviselőnk, a kassai magyar alapiskola és gimnázium igazgatója, elmondtuk, hogy a város magyar iskolahálózata milyen állapotban van, milyen problémáik vannak a vá­ros magyar kulturális intézményei­nek és a Thália Színháznak. Bauer úr Ígéretet tett, hogy figyelemmel fogja kísérni ezeket a dolgokat és lehetőségeihez mérten nemcsak er­kölcsi, de egyéb támogatásban is részesíteni fogja a helyzet javítását szolgáló igyekezetet. Kassa sze­retné, ha a Magyar Köztársaság mi­nél előbb főkonzulátust nyitna a vá­rosban. E célra már néhány megfe­lelő épületet ki is szemeltek. Egyet a belvárosban, egyet a villanegyed­ben. A főpolgármester úr rövidesen hivatalos látogatást szeretne tenni és felvenni a kapcsolatot Miskolc főpolgármesterével. Mivel az MPP kassai vezetőségének Miskolc fő­polgármesterével jó kapcsolatai vannak, felajánlottuk segítségünket a találkozó megszervezéséhez. A magam részéről azt is felajánlot­tam, hogy szívesen közvetítenék Budapest főpolgármestere, Dem­szky úr és Bauer úr között egy találkozó létrehozásában. Megítélé­sem szerint Kassának a budapesti világkiállítás kapcsán, de azon túl is érdemes lenne együttműködnie Bu­dapesttel. Bauer úr javaslatainkat köszönettel fogadta. Tanácskozá­sunkon a polgármesteri hivatal mű­ködtetésének személyi feltételeiről is szó esett. Felajánlottuk, hogy amennyiben igénylik, az MPP tud szakmai segítséget nyújtani, amit a főpolgármester elfogadott. (szaszák) ITTHON TŰRTÉNT - 7 NAP ALATT A TISO-REZSIM AZ ÁLLAMFŐ MÉRLEGÉN. Michal Kováč fontosnak tartotta, hogy véleményt nyilvánítson az 1939. március 14-én kikiáltott szlovák államról és a nemzet történelmének néhány vitatott személyiségéről. Ezt egyrészt ä közelgő évforduló, másrészt Simon Wiesenthalnak, a fasiszta háborús bűnösöket felkutató bécsi központ vezetőjének nemtetszés-nyilvá­nítása tette szükségessé. A köztársasági elnök nem sok újat mondott sem a szlovák állam keletkezésének körülményeiről, sem Tisóról, sem Hlinkáról. Az ember azt mondhatná, hogy bölcsen a történelemkutatók asztalára passzolta át a kérdést. Azt mondhatnánk, ha megfogalmazásai nem lettek volna meglehetősen visszafogottak. A zsidók deportálásáról beszélt, noha tudjuk, hogy az esetek többségében a deportálás megsemmisítést jelentett. A Hitler által és a geopolitikai tények által sarokba szorított Tisóról fejtette ki véleményét, noha nyilvánvaló, hogy a történészek már nem fedeznek fel egyetlen teljesen új körülményt sem, amely gyökeresen módosítaná az első önálló szlovák állam működése leglényegesebb mozzanatairól alkotott képet. A szlovák nemzeti felkeléshez fűződő viszonyt éppen úgy történelmi tények minősítik, mint a Harmadik Birodalom iránti hódolatot, vagy az állami politika rangjára emelt antiszemitizmust. Mindent összevetve az államfői megnyilatkozás inkább enyhítőkörülmény-keresésnek tűnt (főképp a Tiso­rezsim kárvallottjai számára), mint a múlttal való leszámolásra irányuló törekvésnek. Óhatatlanul Románia jut az ember eszébe, ahol nem jelenték­telen politikai erők a fasiszta Antonescu-rezsimet igyekeznek tisztára mosni. És némely magyarországi politikus-történészek, akik azt bizonygatják, hogy az antiszemitizmust voltaképpen Hitler és Szálasi importálta az országba. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a gázkamrákba irányított transzportok összeállítására való készség sokkal korábban kezdődött, és olyan politikusok is közrejátszottak ebben, akiknek fattyai most is a parlamentben ülnek. Ne csodálkozzunk hát, hogy az öreg Wiesenthal ismét nyugtalan. Minden valamirevaló demokratának ezernyi oka van a nyugtalanságra. Nem ártott volna, sőt, jót tenne Szlovákia hírnevének, ha egyértelműbben fogalmaz az elnök! SZÉGYENLŐS ÚJSÁGÍRÓK. Számos interjú jelent meg az újságokban azóta, hogy Milan Čič professzort kinevezték Szlovákia Alkotmánybíróságá­nak elnökévé. Ahány beszélgetés - annyi tiszteletkör, annyi konfliktusmen­tességre törekvő kérdés. Mintha Milan Čič soha sem lett volna tagja a kommunista pártnak. Az 1968-70-es események után egy ideig ugyan távozott soraiból, de, úgy tűnik, mindent megtett annak érdekében, hogy újból a keblére ölelje a szülőpárt. Meg is tette, mégpedig nem akárhogyan. Husák jóvoltából egészen magas tisztségbe tornászta fel magát. Nem sok mindenben lehet egyetérteni Milan Kňažkóval, de abban teljesen igaza volt, amikor feltette a kérdést: „Hát már nincs Szlovákiában olyan ember, akit magas beosztásba lehet helyezni úgy, hogy az illető nem volt tagja a kommunista pártnak?" Čič alkotmánybírósági elnök akkor könyörögte magát vissza a pártba, amikor a tisztességes embereket tízezrével fosztották meg egzisztenciájuktól. Kinevezéséről értesülve joggal tesszük fel a kérdést: vajon mennyire fejlett az igazságérzete? TÓTH MIHÁLY BIZALOMERŐSÍTÉS ÉS GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS (Folytatás az 1. oldalról) a hazaszeretet érzésének kiteljese­désére. A patriotizmust nem érvé­nyesíti mások rovására, a saját véle­mény jogát viszont fenntartja. Ez ránk is érvényes. Elmondtuk, hogy a kommunizmus bukása után a szlo­vákok és a magyarok között megje­lentek a kölcsönös bizalmatlanság jelei. Ez a bizalmatlanság jelenleg a szlovák-magyar viszonyban lehe­tetlenné teszi az alapvető változást. Lehetővé teszi azonban egy végcél - a harmonikus szlovák-magyar kapcsolatok - meghatározását s kü­lönböző részletmegoldásokkal való fokozatos elérését. Támogatjuk pél­dául a magyar kisebbség kulturális és oktatási önigazgatásra, ha úgy tetszik, autonómiára irányuló törek­vését, viszont egyelőre nem látunk feltételeket a tetületi önigazgatásra. Mindenekelőtt azért, mert nemzeti­ségileg vegyes területek jöhetnének csak számításba, s a létező bizal­matlanság ezt nem teszi lehetővé. Meg is mondtuk MKDM-beli bará­tainknak, hogy nem fogjuk támogat­ni a kisebbségek jogairól szóló al­kotmánytörvény-tervezetüket. Egyes részletmegoldásait viszont szorgal­mazni fogjuk. Surján László, aki az Európai Kereszténydemokrata Unió alelnöke is, hozzátette: - A nemzetiségek védelme nem annyira pártok, mint amennyire államok feladata. Termé­szetesen a többpártrendszerben a kormányokat a pártok hozzák lét­re, de alapvetően egy ilyen jelentős törvénytervezet létrehozása csak kormányzati berkekben képzelhető el. Azt gondolom, hogy a kisebbség­védelem a demokrácia egyik fokmé­rője, s mind az Európa Tanácshoz, mind az Európai Közösségekhez történő közeledésnél folyamatosan odafigyelnek rá a nemzetközi szer­vezetek. Tehát Szlovákia jelenlegi belpolitikai helyzetében ez nem az ellenzéki pártok feladatkörét jelenti. Biztosak vagyunk abban, hogy ha ilyen jellegű törvénytervezet megje­lenik a szlovák parlamentben, a ke­reszténydemokraták mind a szlovák, mind a magyar mozgalom részéről támogatni fogják. Bős-Nagymaros kérdésével kap­csolatban Čarnogurský elmondta, hogy a problémát különleges fontos­ságú kérdésnek tartják, amelynek a közeljövőben a három párt külöri megbeszélést akar szentelni. Ezút­tal erről nem tárgyaltak. Lapunk további kérdésére: a Ke­reszténydemokrata Néppárt mint a magyar kormánykoalíció tagja ho­gyan támogatja konkrétan a ma­gyar-szlovák gazdasági együttmű­ködést, Surján László népjóléti mi­niszter igy válaszolt: - Néhány könyv formájában számos informá­ciót adtunk át Čarnogurský elnök úrnak, amelyek megkönnyítik a szlo­vák testvérpártokhoz közelálló gaz­dasági egységeknek a kapcsolatte­remtést magyarországi partnerek­kel. Mindkét ország a piacgazda­sághoz közeledik. Magyarországon tehát nem az állami kézben lévő vállalatokat kell kormánypártként lökdösni valamilyen irányba, hanem olyan törvényhozási körülményeket kell teremteni, hogy a szomszéd népekkel való gazdasági együttmű­ködés könnyű legyen. Azt hiszem, ezt megtettük akkor, amikor a vise­grádi országok között közös gazda­sági tér kialakítására került sor. Tud­niillik bármennyire fontosnak tekint­jük is a Közös Piaccal való társulási szerződést és az európai integrá­ciót, egymásról sem kívánunk megfeledkezni. Lehetetlennek tart­juk, hogy a nyugati áruk könnyebben jussanak be piacainkra, mint az egy­más országából származó cikkek. Ezért támogattuk a gondolatot, hogy vámcsökkentésekkel segítsük a len­gyel, cseh, szlovák és magyar ke­reskedelmet. Ján Čarnogurský a következők­kel egészítette ki a választ: - Mi a hozzánk közeli cégek együttműkö­dését ajánlottuk fel, hiszen létezik a Vállalkozók Kereszténydemokrata Szövetsége. Rugalmasan működő mechanizmusokat szeretnénk létre­hozni, amelyek a magyarországi és a szlovákiai rokon cégek kapcsolatát nagyban elősegítenék. Felajánlottuk Németországgal és más államokkal fenntartott nemzetközi kapcsolatain­kat is. Megállapodtunk, hogy az el­következő két-három héten belül konkrét nevekre, telefonszámokra váltjuk egyezségünket. A találkozó résztvevői megegyez­tek abban, hogy a legközelebbi ha­sonló hárompárti találkozó házigaz­dája az MKDM lesz. MÁZSÁR LÁSZLÓ APROPÓ A Szlovák Köztársaság Sajtóügynöksé­)jr\ gének sikerült megszereznie a szlová­kiai magyar pártok azon memorandumának szö­vegét, amely a Szlovák Köztársaságnak az Euró­pa Tanácsba való felvételéről szól... "-jelentette a vezető hírek egyikeként a pozsonyi TV 1993. március 13-ai, szombat esti híradóműsorának bemondónője; majd röviden beolvasta az A. Nagy László (MPP), Bugár Béla (MKDM), Duray Miklós (Együttélés) és Popély Gyula (MNP) kézjegyével még 1993. február 4-én ellá­tott dokumentumból a tévéhíradó ügyeletes szer­kesztője által fontosnak tartott lényeget. Jómagam ültem a tévékészülék előtt, és elmo­solyodtam. Elmosolyodtam, de csak kínomban, mert: • a szóban forgó dokumentumot az ARTÉ­RIA Hírügynökség rögtön másnap, tehát 1993. február 5-én kézhez kapta és szlovák fordításban bizonyíthatóan s azonnal ki is adta; • az Együtt­élés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, a Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt Memorandumát a Szlovák Köztársaság felvételé­ről az Európa Tanácsba az ÚJ SZÓ 1993. február 5-én teljes terjedelemben közölte; • a szóban forgó memorandumot a pozsonyi PRAVDA már 1993. február 26-án terjedelmes kivonatban és Martin Krno pontról pontra kiterjedő alapossággal írt, kritikus hozzáfűzendőivel szintén közreadta; • az MPP, az Együttélés, az MKDM és az MNP közös memorandumát időközben a hazai magyar politikai mozgalmak már Catherine Lalumiére­HÍRZÁRLAT!?!) nek, az Európa Tanács főtitkárának is eljuttatták. Nos, a fentiek alapján fogalmam sincs, minő újságírói lelemény kellett ahhoz, hogy a TA SR, azaz az SZK Sajtóügynöksége kereken öthetes késéssel „hozzájusson" a négypárti dokumen­tumhoz?! Nem az innen származó híradások naprakész gyorsaságával és objektivitásával van inkább baj? Gyanítom, hogy igen, amire szintén friss példá­val szolgálhatok: most, amikor ezeket a sorokat írom, vasárnap délután fél öt van, ám a TA SR még egyetlen sorocskát sem adott ki a strasbour­gi Európa Parlamentnek a bősi vízlépcsővel 1993. március 12-én hozott állásfoglalásáról! Ugyanaznap este nyilvánosságra hozták viszont Ivan Gašparovičnak az Európa Parlementhez címzett levelét - és ez a kettős „csel" így a félretájékoztatás iskolapéldája lett. Az, mert a szlovákiai közvélemény akkor értesülhetett a pozsonyi parlament házelnökének kemény hangú Bős-párti kiállásáról, amikor Strasbourg­ban már órákkal korábban megszületett a Szlo­vákiát Bős ügyében elmarasztaló döntés. Q_eretném hát az illetékesek figyelmébe OZ ajánlani: a hírügynökségi munka hite­lességét csakis az objektivitás és az igazságke­resés garantálhatja. Es bár a jelenlegi szlovák kormányzat úgy véli, hogy akkor is demokrácia van, ha az államberendezkedés - és ezen belül a tájékoztatás - monolitikus, az újságírói becsület mindenképp azt mondatja velem, hogy az igazság ügyét nem ez utóbbi stílus szolgálja. Igenis, szükség van az igazság ezernyi arcára, vetületé­re és részletére, még ha ez ingerültséget kelt is azokban, akik csupán egyféle, „hivatalos" válto­zatot tűrnek el és bármi másnak - a pártállami idők gyakorlatához hasonlóan - némaságot pa­rancsolnának! MIKLÓSI PÉTER

Next

/
Oldalképek
Tartalom