Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-10 / 33. szám, szerda

1993. FEBRUÁR 10. .ÚJSZÓM HAZAI KORKÉP KI HAJTJA VÉGRE A KORMÁNYHATÁROZATOKAT? (Munkatársunktól) - A mezőgaz­daságban uralkodó, egyre tarthatat­lanabb állapotok miatt a Szlovákiai Földművesek Pártja levélben fordult a pénzügyminiszterhez, hogy az ágazati válság enyhítése érdekében még a tavaly hozott kormányzati döntéseket időhúzás nélkül valósít­sa mag, mert a tgvábbi késlekedés­nek beláthatatlan következményei lehetnek, jelentették be tegnap a párt sajtóértekezletén. Pavel De­linga pártelnök élesen bírálta a kor­mányt, főleg a kormány gazdaság­politikai programjából következő döntések be nem tartása miatt. Úgy tűnik, a jelenlegi kormányban nincs minden rendben a feladatok ellenőr­zése körül, állította. Hangsúlyozta, hogy ha az agrárágazat segítésére elfogadott kormányhatározatot meg­valósította volna a pénzügyi tárca, a termelők legalább biztonságosabb alapról foghatnának neki a tavaszi munkáknak. Igy azonban a bi­zonytalanság, a pénzhiány és a nyo­masztó fizetésképtelenség béklyóba köti kezüket. Véleménye szerint leg­sürgősebb tennivalóként meg kéne szüntetni a termelő vállalatok között kényszerből kialakított készpénzfi­zetési rendszert és központilag át kellene térni a készpénznélküli el­számolásra. Az ágazat tornyosuló gondjait ez ugyan nem oldaná meg teljes egészében, de a pénzforga­lom beindításával lehetőséget te­remtene a működőképes vállalatok túléléséhez. (tszl) ÉJSZAKAI MONOLÓGOK Csak el ne aludjak, fohászkodtam péntek este lefekvés után, fülemhez szorítva a kisrádiót. A pozsonyi adás népszerű Párbeszéd-sorozatában Kňažkót állították kereszttűzbe. A mikrofon egyik oldalán ő-sa má­sikon a kilétüket fel nem fedő névte­len telefonálók. A nép hangja. A hangadók hangja ... Elszenderedtem. Lidércáimok gyötörtek: a római birodalom gladiá­torjátékain találtam magam. Az aré­nába belökték a jóképű külügymi­nisztert. A kiéhezett fenevadak ráve­tették magukat, Leteperték. Jaj, menten széttépik! Verejtékben úszva felriadtam. Há­la Istennek, csak álmondtam! Szólt a rádió. A hangoskodó kisebbség vádolt: elárulta az ügyet, megszegte a pártfegyelmet, biztosan a köztár­sasági elnöki posztra pályázik, nyil­ván új pártot alapít s annak az élére áll, nyaralója is van, szégyellje ma­gát... A miniszterelnökért az életü­ket is odaadnák, de benne mélysé­gesen csalódtak. Hogy mer össze­vissza nyilatkozgatni? Mármint a Kňažko. Az arénában a dladiátorésaz oroszlánok vívják egyenlőtlen har cukat. A tribünön valaki lefelé fordítja a hüvelykujját. (kopasz) • Kenyér és cirkusz m Igy indulnak a halálba - Kivégzések Amerikában • Úton-útfélen: Szidják a kormányt • Az okkulizmus veszélyei • Látogatóban a pozsonyi jósnönél • Megjárta a kábítás poklát • Ha majd nem leszek melletted én ­Zámbó Jimmy • Ha a Ghýmes muzsikál... • Barbra Streisand VK-15/3 NE ENGEDJÜK MEGFESZÍTENI! Az Új Szó február 4-i számában ,,A hal fejének illata" címmel (bit) jelzéssel irás jelent meg a Magyarok Világszövetségében január 30-án lezajlott fötitkárváltásról. A cikk írója nyilván a Magyar Hírlap február 2-ai számában e tár­gyat taglaló interjút kivonatolta A beszélgetés felvezető címe: Dr. Mayer Zoltán György: A Magya­rok Világkongresszusa egereket szült. . A (bit) rövidítéssel jelzett írás hangvétele, „összegezése" és „konzekvenciája" számomra meg­hökkentő. Mayer Zoltán György pró­baidős főtitkárként három hónapot töltött az MVSZ-ben. Ennyi volt ta­pasztalati ideje, teljesen új ember­ként huppant tisztségébe. Ezért is vakmerőség s egyben felelőtlenség részéről egy ma már monstrum szervezet ilyetén lesemmizése és lemocskolása. Dr. Mayer Zoltán György interjújában nyilvánvaló a sértett ember, a megbántott ember dühe és vak elfogultsága. Távol áll tőlem, hogy a mai MVSZ százféle gondjának okait a próba­idős főtitkár nyakába varrjam, de interjújának személyeskedő indulata szerintem alkalmatlan arra, hogy akárcsak megközelítően is hihető, objektív képet adjon a szövetségről. Sajnos, az Új Szó említett írásá­nak szerzője éppen e személyeske­dő indulat alaptalan vádjait teszi ma­gáévá. Ezeket nagyítja fel, ezekből von le következtetést, ezeket szórja a szlovákiai magyar olvasó elé. Hamis, felelőtlen kép ez a Magyarok Világszövetségének mai helyzeté­ről. Közismert tény, hogy a magyar­országi sajtó hangadó fórumai nem kényeztetik a Magyarok Világszö­vetségét. Inkább rosszat, mint jót - kimutatható íratlan regula. Mintha itt gyülekeznének a polgárosodó magyar társadalom nemzetiszínű tűzön edzett ellenfelei Már itt van a még bújtatott új lenézés, már lap­pang a diktatúra ellenzékijének fejé­re olvasandó „feszítsd meg". S ez az új hullám szépen beleszövődik az Uj Szó jelentéktelennek látszó írásába. Importérzékeny nép vagyunk. Mi is történt valójában? A Magyarok Világszövetsége au­gusztusi közgyűlése úgy határozott, hogy nyilvános pályázatot kell kiírni a szövetség főtitkári tisztségének betöltésére. A negyven pályázóból különbizottság választotta ki a főtit­kár személyét. Okulva az előző hó­napok keserű tapasztalataiból, az el­nökség nem elégedett meg a pályá­zati megítélés során szerzett benyo­másokkal, a főtitkárt ezért három hónapos próbaidőre alkalmazta. Az elmúlt három hónap során kiderült, hogy a próbaidős fótitkár sajátosan a maga javára értelmezte feladatkö­rét, hatalmi pozícióként fogta fel szerepét. Márpedig az MVSZ alaku­ló új struktúrája s a szövetség ter­mészete más magatartást, elsősor­ban szolgálatot kíván. Elkezdődött egy értelmetlen rivalizálás, elkezdő­dött a főtitkár és beosztottjainak per­DBP: MŰKÖDÉSKÉPTELEN LESZ AZ EGÉSZSÉGÜGY? (Munkatársunktól) - Tényekkel alátámasztott éles bírálatot mondott az egészségügyi miniszter címére a Demokratikus Baloldal Pártja teg­napi pozsonyi sajtótájékoztatóján dr. Jozef Jakuš parlamenti képvise­lő. Soboňa miniszter szemére vetet­te, hogy kereskedelmi háborút indí­tott a Léčiva Praha ellen, s ezzel a galgóci Slovakofarmának és ezen keresztül az egész szlovák egész­ségügynek nehezen helyrehozható károkat okozott. Jakuš feltette a kér­dést, hogy a Léčiva kirekesztését a szlovák piacról a miniszter kellő hozzáértés hiányában, avagy céltu­datosan tette-e? Nem ragaszkodni a Léčiva és a Slovakofarma kapcso­latához - amelyek együttműködése­ként 30 százalékkal olcsóbban jut­hat mindkét ország az alapvető gyógyszerekhez - a piacgazdaság alapelveinek durva figyelemen kívül hagyását jelenti. A képviselő figyel­meztetett az ágazat irányításában előforduló komoly hiányosságokra, arra, hogy a tárca vezetése elvesz­tette a szakemberek bizalmát, s fennáll a veszélye annak, hogy az egészségügy rövid időn belül műkö­désképtelenné válik. Jakuš elmond­ta, hogy a nemzeti biztosítóról szóló tökéletlen törvényért a kormánynak kell vállalnia a felelősséget. Ľubomír Fogaš, a szlovák parla­ment mandátumvizsgáló és mentel­mi bizottságának elnöke hangsú­lyozta, hogy Švec rektor a köztársa­sági elnökjelöltséget csak azon fel­tétel mellett fogadta volna el, ha minden parlamenti párt támogatásá­ról biztosítja őt. Bírálta a Szlovák Nemzeti Pártot, hogy álláspontját gyorsan megváltoztatva Michal Ko­vád jelöltsége mellett tört lándzsát. A DBP álláspontját az elnökválasz­tással kapcsolatban Dušan Dorotin alelnök a Michal Kováčcsal folytatott tárgyalások további eredményétől tette függővé. Fontos feltételnek mondta az elnökjelölt programját, pártsemlegességót. -zsár patvara, egy áldatlan belső levele­zés, meggondolatlan, felhatalmazás nélküli nyilatkozatok... Sarjadó konfliktusok. S a hivatal közben nem működött. Egy félre- és rosszul értelmezett főtitkári szerep. Az elnökség a próbaidő lejárta előtt meghallgatta s tárgyszerűen megvitatta a főtitkár önértékelő be­számolóját. Dr. Mayer Zoltán György pedig még a titkos szavazás előtt lemondott. Ennyi. Személyi ügy, amely botrányosít­ható, manipulálható, fordítható fo­nákjára, kerekíthető a megsértett polgár esetévé, de szőhető belőle vádirat is az MVSZ és annak elnöke ellen. Az MVSZ minden oldalról nyitott szervezet, vezető testületeit szinte a napok súlya kényszeríti a tények szintjére. Az elnökség ebben az esetben két megoldás között vá­laszthatott. Vagy „botránytól" tartva lábujjhegyen járva kerülgeti az ügyet, vagy más ember után néz. 1989 júliusa óta az MVSZ a meg­újulás, az átrendeződés idejét éli. Új alapszabállyal, új programmal kez­dődött a fordulat, kritikus szembefor­dulás a szövetség múltjával, s arc­cal, szembe a jövővel. Innen kezdő­dően fogalmazódik és kap erőtelje­sebb és egyértelműbb hangsúlyt az egyetemes magyarság, az összma­gyarság gondolata, a magyarság együvé tartozásának érzése ós igénye. A '91-es rendkívüli kongresszus a meghökkenés és a magunkra döb­benés találkozója volt. Ettől kezdve, úgy érzem, az emberi és magyar­ságlét többlete felé halad a Magya­rok Világszövetsége. Ezt az időt már Csoóri Sándor, az új elnök neve fémjelzi. Nehéz, görcsökkel és gör­csökben vajúdó hónapok sora. Tu­datosul megosztottságunk mélysé­ge és nagysága. Elkezdődik öt föld­rész magyarjainak ösztönös-tudatos számbavétele, a nagy leltár. Aztán a nagy találkozó, félévszá­zad múltán először együtt: nagy em­beri-történelmi többlet. A Magyarok Világszövetsége kül­döttközgyűlésének legitim küldöttei: legitim világszövetség, a szövetség legitim vezető testületei. Új alapsza­bályzat, új program. A világtalálkozó írott és íratlan üzenete: megosztottságunk ellen. Ezt a programot vállalják fel a szö­vetség vezető testületei A világma­gyarság hármas tagolódása szerint épül a világszövetség szervezeti struktúrája. Csoóri Sándor ügyködése révén lapja lesz a szövetségnek, Világszö­vetség címen Megindul a Duna te­levízió, a magyarság háború utáni történelmének legnagyobb tájékoz­tatási eseménye. Műholdas adás. Új partneri viszonyra épülve tevé­kenykedik tovább az Anyanyelvi Konferencia - az MVSZ társszerve­zeteként A világmagyarság megosztottsá­ga elleni jelszó jegyében formálód­nak a következő programok: Kialakítani a világmagyarság tájé­koztató rendszerét; Megalakult a VSZ kárpátmeden­cei Régiójának titkársága E testület elindította a terület szellemi életé­nek, szellemi eseményeinek feltér­képezését Alakul a VSZ nyugati régióinak titkársága; Formálódik a világ magyar képző­művészeinek szövetsége; Alakul a Reformátusok Világszö­vetsége és az MVSZ társszervezeti kapcsolata; Támogatási rendszert alakít ki a Magyarok Világszövetsége; Megszűnt a Magyarok Világszö­vetségének koldusszegény állapota. Méltó elhelyezést nyer az MVSZ a budai Szentháromság téren... A közeljövőben alkotó-teremtő kapcsolatot kívánunk kialakítani a katolikus, a zsidó, az evangélikus egyház vezető testületeivel, a Kár­pát-medence népfőiskoláival és Né­pi Akadémiáival... És minden tisz­tességes emberrel, aki erkcbsi, szakmai értékeivel többletet hoz a Magyarok Világszövetségének. ' Mindez csupán része a mai VSZ növekvő dimenzióinak - s cselekvé­si programjának. Ajánlom és kérem mindazokat, akik minősíteni kívánják szövetsé­günket, azok mielőtt egerekkel és halakkal kezdenek példálózni, előbb vegyék magukhoz az MVSZ létét behálózó nagy gondolatokat. S ha mindent nem is, legalább ennyit; megosztottságunk ellen. DOBOS LÁSZLÓ, a Magyarok Világszövetségének alelnöke Isten őrizzen bennünket attól, hogy a Világszövetség létéhez fűződő nemes gondolatokat elutasítsuk magunktól, netán Csoóri Sándort bántsuk. Mindössze a magyarországi sajtó és közvélemény túlnyomó többségének véleménye alapján tájékoztattuk olvasóinkat a szervezet vezetésének újabb konfliktusáról, amely azért zavar minket különösen, mert számtalan tapasz­talatot szereztünk már annak kapcsán, hogy a budapesti számlákat rendsze­rint a kisebbségeknek kell kifizetniük. A szerkesztőség AHOGY ÉN LÁTOM TÁVOLODÁS A ROMÁN STÍLUSTÓL Ez a dolgozat nem építőművészet-történeti eszmefuttatás. Nem 13. századi templomok szépségéről kívánok elmélkedni, ahogy a nyájas olvasó írásom címe alapján joggal gondolhatná Sokkal prózaibb dolgokról kívánok értekezni. Ar­ról, hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Taná­csának bizottságai ma kezdik tárgyalni a parla­menti képviselők és a magasabb beosztású álla­mi tisztségviselők fizetésének szabályozását. A téma meglehetősen kényes, mint minden olyan dolog, ami az emberek javadalmazásával függ össze. Egyszer, tavalyelőtt, a nagy áremelé­seket követően már megfogadtam, hogy tollam nem mártom tintába, ha anyagi kérdésekkel kap­csolatban kell állást foglalni. Mert megjártam. Lesajnálóan írtam a 140 koronás drágasági pót­lékról, alamizsnának minősítettem. Csak most látom, mekkorát tévedtem, amikor már a drága­sági pótlékot is csak szelektíven osztogatják. Úgy, hogy lassan már az újraoltási bizonyítványt is csatolni kell az igényjogosultság bizonyításá­hoz. A tanulság: nem lehet olyan rossz a helyzet, hogy rosszabb ne lehetne. A Sme na utorok c. ifjúsági lap - Szlovákiában egyetlen sajtóorgánumként - kiszivárogtatta a képviselői és főhivatalnoki fizetésrendezés ter­vezetének alapelveit. A kiindulópont viszonylag stabil: a 20 ezernél nagyobb lélekszámú városok polgármestereinek a fizetése. Ami 12 500-tól 13 500 koronáig terjed. A képviselők esetében ezt 1,3-del kell megszorozni. É szorzást követően kijön egy összeg. Mondjuk 17 ezer korona. Csi­nos összeg. Ehhez hozzászámítanak még 40 százalékot lakáspénzre, illetve élelmezési költ­ségre. Továbbá hozzászámítanak még 60 száza­lékot jutalomátalány címén. Ez testvérek között is kerek 34 ezer korona Még csinosabb összeg. Évekkel ezelőtt írtam egy tárcát. Az volt a cí­me, hogy „Zsíroskenyér". Egy melósról szólt, akinek az 1991-es áremelés utáni zaklatott helyzetben átmenetileg csak zsíroskenyér tellett ebédre. Meglehetősen vegyes volt az olvasók reakciója. Volt, aki azt kérte számon, miért nem tettem rá ,,még egy lapáttal" Az elméletileg leginkább megalapozott visszhang végkicsengé­se azonban ez volt: „Amit maga ír, újságíró úr a zsíroskenyérről, az szemenszedett popu­lizmus". Egy magát liberálisnak valló újságírót nem érhet sértőbb vád, mint amikor populistának mi­nősítik. így a 34 ezer koronás képviselői javadalmazás kilátásba helyezéséről értesülve elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, ezt a kérdést nem populistán közelítem meg. Tehát nem úgy, hogy kiszámítom, hányszorosa a 34 ezer korona a Szlovákiában elért havi átlagkeresetnek. Nem is úgy, hogy kiderítem, hányszorosát keresi meg a honatya a havi minimálbérnek Vajon miből indult ki a törvényhozó, aki papírra vetette a tervezetet? Talán Vladimír Mečiartól tanulta a politikai stílust, aki már többször bizonyította, hogy nem tud leszokni az alkudozásról. Kerek 200-at kért a csehektől, hogy 75-öt megkapjon. Végül ered­ményes volt, hiszen megkapta egész Szlovákiát. Talán a törvényjavaslat-fogalmazó honatya arra számított, hogy esetleg akad a szlovák parla­mentben néhány igazi populista, aki megtorpe­dózza az összeget, hogy imponáljon választói­nak. Előfordulhat, hogy engedményeket kell ten­ni. De ha kettővel elosztják a 34 ezret, még akkor is marad 17 ezer. Ami még mindig szép summa. Lehet, hogy a törvényalkotó kiváló közgaz­dász, és kiszámította, amit még senki más nem számított ki. A szlovák korona inflációs rátáját. Ha 100 százalékos lenne egy év alatt a pénzromlás, a 34 ezer korona 1994 februárjában még minden­képpen 17 ezret érne. Az sincs kizárva, hogy a képviselők bérszabá­lyozását előkészítő politikus korábban már rész­letesen tanulmányozta a romániai közerkölcsö­ket. Bizonyára tudja, ha tanulmányozta, hogy a Balkánnak ebben az államában a villamoska­lauztól kezdve a miniszterig mindenki megvesz­tegethető. Csak tudni kell, kinek, mikor és meny­nyit kell adni. Évszázados hagyománya van en­nek, és a szocializmus fényes évtizedeiben sem szoktak le róla. Nem, mert a fizetések megállapí­tói már eleve bekalkulálták az emberek jövedel­mébe a megvesztegetési pénzt is. Ha a román stílus még nagyobb elterjedésé­nek megakadályozására törekedve javasolta a tisztelt szlovák törvényhozó azt a szép kerek summát képviselői fizetésnek, azt mondom, kap­ják meg a honatyák és a honanyák a havi 34 ezret. Ráadásul még az is előfordulhat, hogy magukba szállnak, és az eddigieknél jobb törvé­nyeket alkotnak. Bár félő, hogy közülük túlságo­san sokan jártak már Romániában. Tanulmányú­ton is... TÓTH MIHÁLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom