Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-08 / 31. szám, hétfő

HIREK-VELEMENYEK *ÚJSZÓ* 1993. FEBRUÁR 8. VISZONYUNKAT NEM LEHET CSAK H MENU BESZÉLGETÉS BÁBA IVÁN MAGYAR KÜLÜGYI ÁLLAMTITKÁR-HELYETTESSEL A múlt pénteken Pozsonyban tárgyalt Bába Iván magyar külügyi államtitkár-helyettes, aki ebből az alkalomból nyilatko­zott lapunknak a magyar-szlovák viszonyról. 9 Dn nem csak a mostani tár­gyalásait követő sajtóértekezle­ten, de általában véve is eléggé optimistán szokott nyilatkozni a magyar-szlovák viszonyról, még akkor is, ha mások úgy érzik, hogy a helyzet nagyon rossz. Mire alapozza ezt? -A helyzet nem egyszerű, ha­nem ambivalens. A helyzet felhan­gosítása az, ami torzít. Kapcsolata­inkban van egy problémakör, ame­lyet ha racionálisan kezelnének, ak­kor meg lehetne oldani. Ez a bösi ügy. Tudom, hogy Szlovákiában van egy betonlobby, amely a saját mű­szaki érdekeinek próbálja alárendel­ni a szlovák-magyar kapcsolatokat. De vannak olyan szlovák politikai körök, amelyek szintén tudják, hogy ez csupán egy eleme a két ország viszonyának, s nem szabad mindent ennek alávetni. Másrészt meggyő­ződésem, hogy a kisebbségi kér­désben el fogunk jutni egy racionális párbeszédig, és Szlovákiában, mind a törvényhozásban, mind a kor­mánykörökben, fel fogják ismerni: az itteni magyarság nem jelent veszélyt Szlovákia számára, ha normálisan kezelik a kisebbségi kérdést. Ha e két kérdéskörön túljutunk, akkor a szlovák-magyar viszonyban már nincs olyan konfliktuselem, amely miatt ne lehetnének jó kapcsola­taink. • Az az érzésem, hogy a ma­gyar külügyi vezetők közül nem mindenki ítéli meg azonos hang­súllyal a szlovák-magyar vi­szonyt. Gondolom, ön azért látja kissé másképp a dolgokat, mert Szlovákiából származik. -Vannak különböző periódusok és konfliktushelyzetek, s aki az adott problémában benne van, azt sokkal jobban bosszantja a gondok megol­datlansága. El tudom képzelni, hogy Martonyi János államtitkár e pilla­natban nem tekint túl optimistán a magyar-szlovák viszonyra Bős miatt, hiszen a feladatot neki kellene megoldania, és elég nehezen jut előre. Az ilyen szituáció nyilvánvaló­an befolyásolja az ember hangula­tát, nyilatkozatait. 9 Amikor Budapest lecserélte a bösi tárgyalóküldöttség-veze­tőt, Pozsonyban többen úgy vél­ték, hogy a magyar külpolitika be akar keményíteni. - A kifejezéssel nem értek egyet, nem keménységről vagy lágyságról van szó. Adott egy nagyon nehezen kibogozható helyzet, amelynek van egy jogi vonatkozása, itt a magyar álláspont világos: a hágai bíróság­hoz kell fordulni, mert nem tudunk megegyezni. Van egy pénzügyi kér­déskör, ha nem tudjuk megoldani kétoidalúan, akkor lehet, hogy szin­tén harmadik félhez kell fordulnunk. És vannak gyakorlati, ökológiai, mű­szaki, hajózási stb. vontkozásai, amelyeket a szakértőknek kell ren­dezniük. De nem csupán egyféle szakértőknek. Azt nem tudom elfo­gadni, hogy csak a betonlobby jele­nik meg szakértőként, a többi terület szakemberei pedig nem szólhatnak bele. ® Magyarország csalódott a Nyugatban, hiszen nagyobb tá­mogatást várt Bős ügyében...? - Elmondták, hogy Bős vonatko­zásában miben hajlandók minket tá­mogatni, pl. az Európai Közösségek a maga óvatos módján megadja azt a támogatást, amelyet a nyugati ál­lamok úgy együtt megadnak. Igaz, ennél sokkal többet nem. Az EK azt akarja, hogy mindkét oldalon minél racionálisabban kezeljük a dolgot. Ez a nyugati tárgyalási kultúra na­gyon fontos eleme: a felek próbálják meg érzelmeiket kikapcsolni, mert csak így van esélye a megegyezés­nek. Hiszen az egész nyugati integ­rációs folyamat is a kompromisszu­mok végtelen sorára épül. • Másként kérdezem: nem tartja-e hibának, hogy a magyar külpolitika túlságosan épített a Nyugatra? - Szerinten nem építettünk rá túl­zottan. Bizonyos mértékig igen, ami kell is. Egész Közép-Európának épí­tenie kell rá, hiszen a nyugatiak a partnereink, segítik integrációnkat a saját struktúrájukba. Ugyanakkor látni kell, hogy ott is érdekek mozog­nak, tehát nem szeretnék olyan nagy sebességgel saját konkuren­seik erejét növelni. Másrészt meg kell tanulnunk, nekünk van üzene­tünk az ő számukra, nekik pedig meg kell tanulniuk, hogy ezt az üze­netet felfogják, befogadják. Ez egy hosszabb folyamat. De ami az utób­bi két, két és fél évben történt, az egyáltalán nem lebecsülendő, sőt: nyugodtan nevezhetjük sikernek. • Érdekes vita folyik a magyar sajtóban arról, hogy sikerága­zat-e a magyar külpolitika. Nyuga­ti viszonylatban nyilvánvalóan az. Viszont ami a szomszédokkal, fő­leg az azon államokkal való vi­szonyt illeti, ahol magyar kisebb­ségek élnek, Ukrajna kivételével már nem lehet egyértelmű siker­ként elkönyvelni. Szerbiára, Ro­mániára, Szlovákiára gondolok. - Ez nem ennyire egyszerű. Az értékelésben elindulhatunk onnan, hogy mit szerettünk volna, és onnan is, hogy mit lehetett elérni. Nem az a dolgom, hogy megvédjem külpoli­tikánkat, hiszen benne vagyok. De azt nyugodtan el merem mondani, hogy kisebbségi politikánkban is je­lentős sikereket értünk el. Például az Európa Tanácsban, amióta tagja va­gyunk, a közép-európai kisebbségi kérdés kulcsproblémává vált. Igen komolyan részt vettünk abban a fo­lyamatban, amelynek eredménye­ként megszületett a kisebbségi és regionális nyelvek chartája. Intenzí­ven dolgozunk azon, hogy az ET­ben megszülessen egy jól kvalifikált kisebbségi konvenció. Ilyen értelem­ben a kisebbségi kérdést bevittük az európai gondolkodásba. A szom­szédokat illetően pedig: akikkel a demokratikus elvek alapján lehe­tett kapcsolatokat építeni, azokkal megtettük, akikkel nem lehetett, azokkal fenntartottuk a párbeszédet, de nem voltunk hajlandók lemondani ezekről az elvekről. Nem biztos, hogy ez feltétlenül kudarc. • Egy érem két oldaláról kell még beszélni. A Magyarországtól való félelmekről, illetve Magyaror­szág bizonyos köreinek félelmei­ről. Budapest korszerű fegyverek szállításáról állapodott meg Oroszországgal. A pozsonyi szlo­vák sajtó ezt úgy értelmezte, hogy a magyarok intenzíven fegyver­keznek. S ehhez még hozzáadták Csurka István bizonyos kijelenté­seit, például a „magyar élettér" bővítéséről. Az eredmény túlérzé­keny térségünkben az a következ­tetés, hogy a magyar politika tényleg bekeményít, külföld felé is, és például a magyarországi kisebbségek felé is. - A hazai kisebbségekkel szem­ben ilyesmi eszünkbe sem jut, ki­sebbségi törvényünk már a parla­ment előtt van. Ami Oroszországgal történt, az egy történelmi kiegyezés, megbékélés. Diplomáciailag lezár­tuk a szovjet megszállás következ­ményeit, aláírtuk a nullszaldós meg­állapodást. A fegyveralkatrészek szállítása az 1,6 milliárd dolláros szovjet adósság felének az értéké­ben történne. Ez természetes igé­nye a magyar hadseregnek, bizton­ságpolitikának, és aki racionálisan tekint a dologra, nem foghatja fel fenyegetésként. • A másik oldal: bizonyos ma­gyar körök félelme egy kisan­tanttól. - Ezt is túlzottnak tartom, nem hiszem, hogy körülöttünk bármiféle kisantant összekattanhatna. Külön­böző szomszédainkkal különböző a viszonyunk. Jugoszláviával nem nekünk van gondunk, hanem az egész világnak. Romániával próbál­juk fenntartani a párbeszédet, elve­ink világosak. A szlovák-magyar vi­szony lényegéről pedig már szóltam. • Említette, hgy Pozsony is tá­mogatja a visegrádiak további együttműködését. Mit mondtak erről egy nappal korábban, Prá­gában? -Elmondtam, nem fogadjuk el azokat a gondolatokat, amelyek a egész visegrádi együttműködést visszamenőleg degradálják, leérté­kelik, és azt az érvelést sem, amely szerint a visegrádi együttműködés csak egy szabadpiaci rendszer. Mi ennél többet látunk benne, azzal együtt, hogy nem kívánjuk intézmé­nyesíteni sem, amitől Prága oly na­gyon húzódozik. A visegrádi koordi­náció jól működött, megjelent az ASEAN-országokkal folytatott kon­zultációkban, a Benelux-államokkal, a NATO-val folytatott tárgyalásokon. Eddig hátrányunk nem származott belőle, csak előnyünk. • Köszönöm a beszélgetést. MALINÁK ISTVÁN K étségkívül őrült dolog elérhetetlen dolgok után ácsingózni, ennek ellenére mindig volt - és máig is van - bennem valamiféle hiányérzet amiatt, hogy nem lehettem tinédzser a hatvanas években. Elemi erővel hat rám ennek az évtizednek a forrongó hangulata, stílusa és zenéje. Azt talán hozzá sem kell tennem, hogy természetesen Nyugat-Európa hatvanas éveit irigylem. És még csak azzal sem vigasztalhatom magam, hogy talán ha még egyszer születnék... Ezt az olykor el-elszunnyadó reménytelen ra­jongást ébresztette fel most újra bennem az a Beatles-fotókból rendezett kiállítás, amely a Bri­tish Council épületében nyílt Pozsony belvárosá­ban. Az apropót az szolgáltatta, hogy harminc éve jelent meg a ,,gombafejűek" első lemeze. Egek! Hát nem kitolás, hogy ők már akkor ontot­ták a dalaikat, „yeah, yeah'-ikkel eksztázisba kergetve a fiatalok tömegeit, amikor én még a világon sem voltam?! Nekem az egészből már csak annyi jutott, hogy tizenegy évesen egy vasárnap este tágra nyílt szemmel rogytam le a tévé képernyője elé: az Egy nehéz nap éjszakáját adták. Pillanatokon belül teljesen „elvarázsolt" ez a négy rokonszen­ves srác; John, Paul, Ringó és George. Jópofák voltak, gátlástalanul balhét balhéra halmoztak, és - mintegy mellékesen - „elnyomtak" néhány nótát a három gitár-egy dobon, amelyektől meg­mozdult az ember lába, kis idő múlva dúdolni kezdte, vagy éppen úgy érezte, hogy valami titokzatos erő kezd kavarogni benne, ós legszíve­sebben ugyanúgy tombolna, mint az a sok tiné­dzser a filmben. Tudtam is én még akkor, hogy a Beatles már a beatzene legendája, korszakot és divatot teremtettek, azon szerencsés véletlen folytán, hogy Paul McCartney és John Lennon valamikor az ötvenes években összeismerkedtek a St. Peter's Churchben, hogy Leonard Bernstein MINDÖRÖKKÉ BEATLES A Beatles-kiállitás Pozsonyban a British Council székhelyén (Panská 17) tekinthető meg február 12-éig, naponta 9-től 16 óráig. klasszikusokként tartotta őket számon - elvégre nem sok popzenész dicsekedhet azzal, hogy számaikat kórusműként is feldolgozták -, sőt,, annyira hozzátartoznak a XX. századhoz, hogy amikor a tudósok nemzetközi összefogással üze­netet küldtek az űrbe földi civilizációnkról, a kül­deményből nem hiányzott a Beatles Yesterday című dala sem. Azóta lehet, hogy már nemcsak világ-, hanem galaxishírűek is. Love Me Do, Can't Buy Me Love, Help, Michelle, There Are Places Fool On The Hill, All You Need Is Love, Revolution, Hey Jude, Penny Lane, Strawberry Fields Forever, Eleanor Rigby, Yellow Submarine, Sergeant Pepper's Lonely Heart's Club Band, Long And Winding Road, Let It Be - emlékeztetőként egypár dalcím a több mint kétszázból, amelyeken nemzedékek nőttek fel. Hatásuk vitathatatlan. Feloszlásuk után rajon­gók ezrei még éveken keresztül reménykedtek, hogy hátha... egyszer talán újra összeáll a nagy csapat. 1980 decemberében pár pisztolylövés New Yorkban a Dakota House előtt végleg szer­tefoszlatta a hiú reményeket. Sokan éreztük akkor úgy, hogy John Lennon halálával valamit megbocsáthatatlanul és végérvényesen elvettek tőlünk. Nézem a fényképeket a kiállításon. Itt van Paul, elválaszthatatlan gitárjával, tejfelesszájúan, amikor még bizonyára halvány sejtelme sem volt arról, hogy három évtized múltán Liverpool Ora­torio címmel komponál komoly zeneművet szülő­városa szimfonikus zenekarának. Egy másik fo­tón Ringót kapták lencsevégre 1992 nyarán a Matthew Streeten. Jó lenne tudni, vajon mire gondolhatott a mélabús képű dobos Liverpool utcáit róva, a városét, ahonnan sok évvel ezelőtt elindultak a siker és a világhír felé... MISLAY EDIT NÉHÁNY SORBAN S úlyosan megsérült a német lé­gierő teherszállító repülőgépe a Zágráb-Szarajevó útvonalon, ami­kor szombaton tüzet nyitottak rá. Legénységének egyik tagja súlyo­san megsebesült. A humanitárius segélytszállító gép ellen röviddel a zágrábi start után indítottak táma­dást. Bonni források szerint az inci­dens ellenére a német légierő to­vábbra is részt vesz a nemzetközi légihídban. U lősztrájkot kezdtek a Dél-Li­banonba deportált paleszti­nok, tiltakozásul az ellen, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa figyelmen kívül hagyja súlyos helyzetüket, vala­mint annak a hat.palesztinnak a halá­lát is, akiket az elmúlt napokban öltek meg az izraeli katonák a Gáza­övezetben. R uszlán Haszbulatov orosz par­lamenti elnöktől tegnapi moszkvai találkozójukon a demokra­tikus pártok képviselői megvonták a bizalmat. A parlamenti erőviszo­nyokra való tekintettel azonban ke­vés a reményük arra, hogy valóban meg tudják buktatni Haszbulatovot. A politikusnak azt vetik a szemére, hogy a svéd miniszterelnökkel folytatott tárgyalásain Jelcin kemény bírálatával aláásta Oroszország po­litikai és gazdasági érdekeit. H orvátországban tegnap regio­nális és parlamenti választáso­kat tartottak. Több nyugati politikus érkezett a köztársaságba a válasz­tások felügyeletére. A 3,6 millió választásra jogosult a regionális képviseletek 8000 és a parlament 63 tagjáról döntött. L engyelország és Litvánia fegyveres erői részt vesznek a NATO július 16-18-án a Balti­tengeren megtartandó hadgyakorla­tán - közölték hivatalosan Brüsszel­ben. Orosz egységeket is meghívtak a hadgyakorlatra, ám Moszkva egyelőre nem válaszolt. V árnából szombaton megkezdte kivonulását a FÁK katonai egysége, amelynek jelenlétéről csak a bolgár katonai körök tudtak - kö­zölte a szófiai rádió. Az államközös­ségi egység hadihajók építésével és átépítésével összefüggésben tartóz­kodott a kikötőben. C ipruson tegnap elnökválasztást tartottak. Jelöltette magát Jor­gosz Vasziliu, aki már öt éve tölti be az elnöki tisztséget, továbbá Glaf­kosz Cleridesz, az ellenzék konzer­vatív vezére, Paszhalisz Paszhali­desz, az ortodox egyház favoritja, valamint egy karikaturista és egy orvos, akiknek azonban semmilyen esélyt sem jósolnak. H elmut Kohl német kancellár a müncheni biztonsági konfe­rencián, melyen a nyugati országok­ból több mint 200 személyiség vett részt, bejelentette, hogy csökkenteni akarja a Bundeshwehr létszámát. Les Aspin amerikai védelmi minisz­ter ez ellen nem emelt kifogást, s egyben közölte, hogy takarékossá­gi okokból az Egyesült Államoknak is kevesebb mint 100 ezer katonája lesz csak Európában. E gyre aktívabb a Fülöp-szigete­ken a Mayon tűzhányó. A leg­utóbbi adatok szerint 70 fölé emel­kedett az áldozatok száma és töb­ben megsebesültek. A tűzhányóból egyre nagyobb erővel ömlenek a mérgező gázok és a hamu. J egor Ligacsov, az SZKP egykori második embere, az orosz kom­munisták szombaton megtartott rendkívüli konferenciájának delegá­tusa a RIA hírügynökségnek adott nyilatkozatában kifejezésre juttatta meggyőződését: ha a kommunisták­nak sikerül egyesíteniük soraikat, akkor megnyerhetik a jövő évi parla­menti választásokat. P árizsban szombaton több mint 10 ezer ember tüntetett a faj­üldözés és az idegengyűlölet ellen. Hivatalos adatok szerint tavaly Fran­ciaországban 28 rasszista és 24 antiszemita támadásra került sor, ezekben összesen 21 ember sebe­sült meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom