Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-22 / 43. szám, hétfő

PUBLICISZTIKA IRONO AZ IDŐBEN ORDÓDY KATALIN SZÜLETÉSNAPJÁRA . M SZÓ* 1993. FEBRUÁR 22. Nemzedékem nagy élménye és örök tanulsága, hogy amint nő éveink mennyisége és megélt időnk, annál fontosabb számunkra az idő léte és fogalma. Meg akarjuk érteni az időt, birtokolni szeretnénk minőségét! Ma sejtjük igazán Proust hatalmas elhatározásának az értelmét, aki óriási regényfolyamában Az eltűnt idő nyomában járva próbálta megragadni a tűnő pillanatot, a rohanó napokat és elfolyt éveket, rögzíteni és megjeleníteni az időt. Proust igyekezetének méltó (emlék)művet állított, célját mégis kétségekkel szemléljük - elérte-e? Nem győz meg róla, még ő sem győz meg róla, hogy az idő megfogható, s az erre irányuló igyekezet nem olyan-e, mint „aki csipesszel akarja megfogni a lángot" (Gide). Bizonyosnak tűnik, hogy az időre csak az embernek van szüksége! (Óráink mérik, naptáraink rendszerezik, „az idő markában" (Sütő) élünk, rabságában szenvedünk!) A csillagoknak természetes adottság, hiszen örök járásuk rendjéből következik számunkra az idő, aligha tartja számon a természet is, mert az évszakok változása és nappalok s éjjelek váltása a növények számára amúgy is élettörvény, az állatoknak, rovaroknak adottság! Csak az ember kergeti az időt és markolja meg minduntalan, hogy aztán kifolyjon ujjai közül! A bibliográfiák tanúsága szerint (lám: történelmi idő!) a ma 75 éves Ordódy Katalin 1953-ban újságjainkban közölte első verseit, cikkeit, recenzióit, öt évvel később adta ki Megtalált élet című, első regényét. Művét a történelmi idő igézetében és jegyében írta - hogyan is másképp?! A közös drámák, sorsunk nemcsak témát és valóságlátást adtak, hanem a formát és stílust is meghatározták, írói igazságot és erkölcsi törvényt diktáltak. El kellett mondani, ami történt, kimondani, ami bánt, megfogalmazni, mit szeretnénk! Népnek, embernek teljes program. Hát az írónak? Akkor elég volt, minden volt! Megfelelt alkatunknak, adottságainknak, tehetségünknek. Ez is az idő minőségének a dolga volt, az ember a korban él! A Megtalált élet Korláth Zsuzsája rengeteget megélt és sokat tudott életről és halálról, hogy regényhős legyen. (Pintyő nénit, a patonyi tanítónőt juttatja ma eszembe, akit Koncsol László fedezett fel!) A Nemzedékek Ruthja talán még többet tudhatott a pusztulásról. Ordódynak a nőalakjai fontosak, íróként bennük növekszik, bennük kiteljesedik. Számomra talán Az idegen Gigije a legrokonszenvesebb és legtökéletesebb, meglehet azért, mert „igazi" nő s Garam menti. A Keskenyebb út Lucija okos és tanulékony, modern nő, aki fontos dilemmával küszködik s végül a szerelemnek kötelezi el magát. Igen, az írónő nőalakjaiban mutat meg legtöbbet önmagából, szellemi és érzelmi értékeiből, melyek birtokában szembe fordul az idővel, hogy prózaszövegek bilincsébe zárja, az ő életükön példázza legérthetőbben, mint harcol a sors vak erőivel, amelyek a kisebbségi írót még sosem kímélték. Ordódy Katalin írói alkata és szellemisége makacs nyugtalansággal van megáldva, olyan keresési és kalandvággyal terhes, amely már egyfajta lázadás. Lelki alkata polgári fogantatású, olyan értelemben polgár, amelynek kultúrahordozó ereje, hagyományőrzése és értékteremtő hajlamai ma reneszánszukat élik. Ezt a mentalitást nem mindig így értékelték a múltban, bár kiderült, s Ordódy Katalin művei is ezt példázzák, hogy mindig ilyen volt! Kereső, múltőrző, hű önmagához! Bizonyára ez a felfedező hajlam vitte őt 1963-ban a komáromi hajógyárba, hogy életismeretet és témát gyűjtsön, és regényes riportkönyvben írja meg élményeit és tapasztalatait a hajóépítők életéből (Dunáról fúj a szél). A „nagy kaland" is bizonyára ennek a nyugtalanságának köszönhető! Felkerekedett egyszerre és „mediterrán széllel" hajtott vitorlákkal meg sem állt Törökországig, a Boszporuszig és a Márvány-tengerig, Isztambulig és Rodostóig. Ahová is aztán többször visszatért, a tenger kristálytiszta vizének és az éghajlatnak a szerelmese lett, a Dardanellák bámulója és az ottani emberek barátja, valóságos szakértője a mediterrán török tájnak és életnek. De szerelmese magának az utazásnak, a készülődésnek és indulásnak, a minduntalan megújuló, nagy élménynek. Okos és szellemes könyv született ebből, a Mediterrán széllel, útleírás és meditáció. Legújabb „nyugtalan" utazása viszont az időben történt, kirándulás a történelemben, vissza Rákóczi Ferenc korába, szabadságharca idejébe. Ezúttal is nő a hőse, Babérka, az árva lány, a borsi kastélyból kerül a lévai várba - íme a visszatérő Garam mente! - és egy összeesküvés leleplezése során megmenti a nagy fejedelem életét. Kirándulás a műfajba is: a könyv ifjúsági regény! Mondtuk volt, bajlódunk az idővel, markában szorongat! A jelen új szellemiségének távcsövén nézünk vissza a múltra és a meszszeségben látjuk régi önmagunk. De nem változásunkat figyeljük, mi önmagunk maradtunk, hanem az idő változását mérjük fel, s ennek tükrében vizsgáljuk magunkat. Sokszor voltunk Ordódy Katalinnal közös író-olvasó találkozón, megcsodálhattam emberi közvetlenségét és asszonyi okosságát, amellyel mindig megnyerte olvasói-hallgatói szívét. Az új idők új értékrenddel járnak s a régi eredményeket átértékelik. Többkevesebb sikerrel egy letűnt világ minősítése folyik, gyakran okkal és szükségszerűen, máskor felületesen és önzőn, néha felelőtlenül. Eleget éltünk és dolgoztunk, hogy nyugodtak és bölcsek legyünk, könyveink maradandóságát és utóéletét pedig az utókorra bízzuk! Amennyiben népünk-kisebbségünk és anyanyelvi közege megmarad és őrzi folyamatos létét, múltjára szüksége lesz, hogy jövője lehessen! Nem hullhatnak ki korok, nem maradhatnak ki nyom nélkül időszakok a történelmi időből és az emlékezetből! Az írott szó erejébe és komolyságába vetett hit és a szellemi felelősség, amely minőségek Ordódy Katalin műveibe is beépültek, ez az alkotói erkölcs ma is s az utánunk jövőknek is példája lehet! DUBA GYULA AZ ÉLET A FOGAMZÁSSAL KEZDŐDIK... „A mai világ életellenes" - állítja Mária Lukáčová, a Donum Vitae (Az élet ajándéka) nevü szlovákiai charitatív szervezet tagja. Ez a szervezet fö céljának az élet védelmét tekinti: a meg nem születettekét éppúgy, mint a megszületettekét. A szervezet aktivistái nyilvánosan fellépnek az eutanázia és az abortusz ellen, hangsúlyozva az emberi élet elsődlegességét minden egyébbel szemben. A mozgalomnak Szlovákia számos városában vannak központjai, tagjai között orvosok és tanárok, háziasszonyok és alkalmazottak, férfiak és nők egyaránt megtalálhatók. Mária Lukáčová, a kétgyermekes fiatal családanya könyvtárosi állásáról mondott le, hogy a Meg nem született életek védelme nevű mozgalom egyik vezetőjeként a művi terhességmegszakítás ellen indított harc egyik szervezője legyen. Új „hivatásáról", a mozgalom céljairól, az abortusszal kapcsolatos álláspontjáról kérdeztem ezt a kedves, ám nagyon határozott ember benyomását keltő fiatalasszonyt. -Mozgalmunkat 1990-ben jegyezték be a belügyminisztériumban, de megalakulása sokkal régebbről datálódik Alapítói olyan emberek voltak, akik tudatosították: mai társadalmunkban értéktelenné vált az emberi élet, hiszen törvény teszi lehetővé, hogy különböző hamis érvek ürügyén az abortuszok alkalmával meg nem született gyerekek ezreit gyilkolják meg. - Nem erős egy kicsit ez a kifejezés...? - Nevezzük végre nevükön a dolgokat. A terhességmegszakítással a terhesség valójában nem ,,megszakítódik", hanem befejeződik. A terhességgel együtt pedig egy élet is befejeződik. Az emberi élet ugyanis nem a születéssel, hanem a fogamzással kezdődik. Az abortusz tehát minden esetben egy emberi életet likvidál. Ez vitathatatlan tény, amit végre tudatosítani illene. A mi célunk éppen az, hogy harcoljunk a deformált társadalmi erkölcsök eme borzalmas következménye ellen. A mai társadalom életellenes: természetesnek veszi, hogyha egy nő „bajba" kerül, akkor legálisan „megoldhatja" a problémáját. Csakhogy ez a „baj", ez a „probléma" egy gyerek, és a „megoldás" ennek a gyereknek a meggyilkolása! Ez az abortusz, erre ad lehetőséget ez az úgymond liberális törvény, amit mi teljesen erkölcstelennek tartunk. - Bizonyára egyetért velem abban, hogy az anya felelősséggel tartozik születendő gyermekéért. De nem felelőtlenség-e részéről, ha világra hozza gyermekét, noha tudja, az életéhez, a fejlődéséhez szükséges alapvető szükségleteit sem fogja tudni biztosítani? Nem jelent ilyen esetben mégiscsak megoldást az abortusz? - A kérdésre én is kérdéssel válaszolnék: Nem becsüljük kicsit többre a dolgokat, mint magát az életet? Az élet elpusztítása jobb megoldás, mint valami más? - Természetesen nem. De nincsenek kivételes helyzetek? Például ha egy nőt megerőszakolnak, vagy ha a gyermek bizonyítottan testiszellemi fogyatékosként jön majd a világra, ha a terhesség az anya életét veszélyezteti... Ilyen esetben sem lehet kivételt tenni? - Nézze, ezek mind álérvek. Nemi erőszak következtében csak ritkán esik teherbe a nő, ezért ezt nem lehet általános érvként elfogadni. A következő szempont, ha a gyermek károsodottan születik, szerintem kegyetlen és igazságtalan. Miért nem pusztítják el akkor a már megszületett beteg gyerekeket is? Azon dilemma esetében, hogy az anya vagy a magzat élete-e az elsődleges, az orvostudományra vár a feladat, hogy mindkét életet megmentse. - önök tehát minden esetben ellenzik az abortuszt. De milyen más alternatívát tudnak ajánlani a már teherbe esett, de gyereket szülni mégsem akaró nők számára? - Először is fel kell világosítani a nőket arról, hogy az úgynevezett" szabad döntés joga" a fogamzás pillanatában megszűnik. Attól kezdve ugyanis nem csupán a saját életéről, a saját testéről van szó, hanem egy másik életről is, melyről, mégha az ő testében fejlődik is, nincs joga dönteni. Természetesen konkrét segítség nélkül mindaz, amit itt elmondtam, üres szócséplés lenne. Mozgalmunk elhatározta, hogy otthonokat, menhelyeket nyit a várandós nők számára. Az első ilyen otthon Pozsonyban, Récsén működik, de Szlovákia-szerte tervezzük több hasonló intézmény megnyitását. - A valódi megoldást csakis a megelőzés jelentheti. Mi a véleményük az antikoncepcióról? - Én nem megelőzésről beszélnék, hanem inkább az élethez való felelősségteljesebb hozzáállás elsajátításáról. A mai világban egészen „természetes", hogy a fiatalok a házasságkötés előtt szexuálisan érintkeznek. így akarják, úgymond, kipróbálni egymást. De könyörgöm: mit akarnak kipróbálni? Hogy fogják-e egymást szeretni? Hogy hűségesek lesznek-e egymáshoz? Hogy tudnak-e majd együtt élni jóban, rosszban? Ezt akarják kipróbálni az ágyban? Alapvető értékekkel nincsenek tisztában az emberek. Amíg ezeket az értékeket nem tudatosítják, amíg az erkölcsöt, az élet tiszteletét, a családtervezést nem tanulják meg, addig egyéb problémákat nehezen fogunk tudni megoldani. - A családtervezéssel mégiscsak eljutottunk a nem kívánt terhesség megelőzéséhez... - Megelőzés és megelőzés között is van különbség. A mai társadalomra jellemző antilife (életellenes) magatartás eredményeképpen a nők jelentős hányada jóformán azt sem tudja, hogyan keletkezik testében az élet. Nincs bennük egy szikrányi büszkeség sem, amiért e csoda kizárólagos hordozói ők lehetnek. A termékenység számukra terhet jelent, amit meg kell előzni - különböző antikoncepciós módszerekkel. A nőgyógyászok nem világosítják fel a nőket arról, milyen abortív hatásuk van a tablettáknak vagy az óvszereknek (DANA). Az abortusz megelőzéséhez kevés, ha levetítik a tévében a Néma sikoly cimű filmet. Meg kell keresni az elsődleges kiváltó okokat. A családtervezés optimális módjának a Billings módszert tekintjük, mert természetes, nem avatkozik be a női test fiziológiájába, nincsenek mellék- és utóhatásai és emellett nagyon egyszerű és persze biztonságos. Mozgalmunk rendszeres felvilágosító előadásokat szervez, amelyeken az érdeklődők megismerkedhetnek e módszer lényegével. Szeretnénk hinni, hogy egyszer eljön az az idö, amikor nem lesznek többé nem kívánt terhességek, és nem születnek többé nem kívánt gyerekek... S. FORGON SZILVIA Kis NYELVŐR LEHET-E ÁRKON-BOKRON ÁT ÉRVÉNYESÜLNI? Gondolataink kifejezésekor nemcsak alkalmi szókapcsolatokat hozunk létre - azaz a mondatok megalkotásakor nem csupán alkalmilag szerkesztjük össze a szavakat -, hanem felhasználunk állandósult szókapcsolatokat is. Ez utóbbiakban megszokott szavak alkotnak szerkezeteket. Ezeket a szavakat nem tanácsos másokkal - még rokon értelmű elemekkel sem - felcserélni, mert ez megzavarhatja a kifejezés értelmét. De még ha az olvasó, hallgató megértené is, mit akar a szokatlan kifejezés jelenteni, az a gyanúja támadhatna, hogy fogalmazója nem tud jól magyarul. „Egyesek irodalmi kalandornak tartották, aki árkon-bokron át érvényesülni akar" - állapította meg egy újságíró valakiről. Ebben a mondatban az árkon-bokron át érvényesülni akar kifejezés a zavaró. Használatos a magyarban az árkon-bokron át menekül; árkon-bokron át rohan. Ilyen kifejezéseink vannak. S aki már megmenekült, messze került a veszélyes helytől, arra azt is mondjuk: ő már árkon-bokron túl volt. Aki ellenben érvényesülni akar, s nem válogat a módszerekben, arra esetleg ez illik: erőnek erejével érvényesülni akar; tűzön-vízen át érvényesülni akar; se istent, se embert nem ismerve (nem nézve) érvényesülni akar; mindenkin átgázolva érvényesülni akar; stb. ,,Kudarcba fojtott kísérlet" - olvastam nemrégiben e szokatlan kifejezést. Ha egy kísérlet nem sikerül, vagyis kudarccal végződik, akkor kudarcba fulladt kísérletnek szoktuk minősíteni, nem kudarcba fojtottnak. Kudarcba fullad állandósult kifejezésünk van, kudarcba fojt nincs. Ha fontosnak tartjuk annak érzékeltetését, hogy a kísérlet - vagy más valami - nem magától fulladt kudarcba, hanem mások okozták a sikertelenségét, akkor ezt más szavakkal kell kifejeznünk. Például így: meghiúsított kísérlet. A kudarc ugyanis olyasfajta sikertelenség, amely spontán módon vagy saját hibájából éri az embert, nem mások okozzák. Ezt bizonyítják ezek a kifejezések is: kudarc éri, kudarcot vall, kudarcot szenved stb. „Nemkívánatos egyén lett saját hazájában" - állapította meg valakiről egy újságíró. Ebben a mondatban a nem kívánatos elem a „nemkívánatos egyén" kifejezés. A persona non grata latin nyelvű jogi kifejezés öltött itt vélt magyar formát. Csakhogy ennek a kifejezésnek is régen megvan már a magyarban a megszokott formája, s nem tanácsos attól eltérni. Talán szószerintibb a fordítás, ha ezt mondjuk: nemkívánatos személy, de ez az elfogadott, ilyen formájában lett e kifejezés szakkifejezéssé a magyarban. Még a szlovák nyelvű változat - a nežiadúca osoba - sem „ihlethette" a fordítót az idézett „szabad" fordításra, hiszen az is tükörkifejezése a latinnak. Valószínűleg a tájékozatlanság, nem pedig a szabad fordításra való törekvés volt az okozója a hibának. „Megfejtettem a dolog nyitját" - mondta műsorában egy magyarországi televíziós személyiség. Tulajdonképpen két szólást kevert össze mondatában: megfejtettem a rejtélyt vagy a titkot, valamint: rájöttem a dolog nyitjára. Mindkettő jó különkülön, de a kettő vegyítve: zavaros. A dolog nyitját ugyanis nem lehet megfejteni. „Essen belé a mennykő!" - írta egy író, szereplője szájába adva az átkot. Itt is két szólásféle vegyült össze. Sok minden beleeshet valakibe vagy valamibe, például a tetű, a nyű, de a mennykő beleüt, belecsap, belevág valakibe vagy valamibe. Ha már a veszélyesebb alanynál, a mennykőnél akart maradni a szerző, akkor állítmányul e három ige valamelyikét kellett volna választania. Ime, a választék: Üssön belé a mennykő!; Csapjon belé a mennykő!; Vágjon belé a mennykő! JAKAB ISTVÁN