Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-18 / 40. szám, csütörtök

1993. FEBRUÁR 18. KALEIDOSZKÓP i ÚJ SZÓM getnek rájuk, akkor is megnyílik a patika ajtaja. A gyógyszerigénylők egyébként ugyanúgy egy koronáért válthatják ki az orvosi recepteket itt is, mint az állami gyógyszertárak­ban. A pénzért vásárolható orvos­ság árát sem emelheti a maszek az égig, mert azt egy miniszteri rende­let maximálja. A gyógyszereket a nagyraktárakból és a belföldi szál­lítóktól kapják, beleértve a külföldi gyógyszereket is, mert a magánpati­ka nem vásárolhat közvetlenül a kül­földi gyártótól. Galántán három gyógyszertár van, de ahogy Klokner úr elmondta, nem is annyira konku­rálnak, inkább együttműködnek egy­mással. - Ha olyan gyógyszert sikerül szereznem, amelyről tudom, hogy az az állami patikában nincs, akkor odatelefonálok, hogy küldhetik hoz­zám a beteget, és fordítva, ha nálam hiányzik valami, én küldöm oda a kuncsaftot. Jómagam annyival va­gyok előnyben az állami gyógyszer­tárakkal szemben, hogy magam szerzem be és magam szállítom a gyógyszereket. Ha például este telefonálnak a gyógyszergyárból, akár Szlovákiából, akár Cseh­országból, én autóba ülök és rögtön elhozom a gyógyszert, úgyhogy „Jövő hétre a másik gyógyszerét is beszerezzük" JT && " ­Sűrűn nyitogatják a patika ajtaját (A szerző felvételei) AZ ORVOSOK SZTRÁJKKÉSZÜLTSÉGE NEM TARTJÁK A SZÁJUKAT A — egészségügy gondjai vala­/aZ. mennyiünket érintenek, akár betegek vagyunk, akár (még) egészségesek. A lakosság körében Pozsonytól Ágcsernőig fokozódik az idegesség, s az elkeseredés az egészségügy jelenlegi helyzete miatt, ám ugyanez tapasztalható a fehérköpenyesek táborában is. Mert 1989-et követően ebben az országban nem volt még olyan kor­mány, amely ríe zsarolta volna az egészségügyi dolgozókat. A jelenle­gi egészségügyi miniszter már több­ször - nyíltan - beszélt arról, hogy a szociban az orvosok megtanultak gürizni és tartani a szájukat. Az egészségügyi dolgozók min­dennapi munkájuk során tényleg a tartalékok tartalékaiból merítenek, de a szájukat tartani nem akarják. Többször nyíltan beszéltek már a helyzet súlyosságáról, a gyógyszerhiány okozta nehézsé­gekről, az intézmények pénztelen­ségéről s nem utolsósorban a mi­niszter és a minisztérium rossz irá­nyítási módszereiről, illetve a műkö­désképtelen biztosítóról. A hangjukat hallatták a közelmúlt­ban megtartott zsolnai találkozón, ahol közölték a miniszterrel, ha nem teljesíti követeléseiket, sztrájkké­szültséget hirdetnek. De a vezető szerv részéről nem történt semmi.... A múlt hét végén a pozsonyi 2. városkerület regionális orvosi kama­rája tartott tanácskozást, amelyre meghívta a helyi önkormányzat, ill. Rózsavölgy, Püspöki és Vereknye képviseletét. Dr. Pálházy Bélát, a Ružinov kórház igazgatóját kértük meg, számoljon be az összejöve­telről. - Bár a találkozót az általam veze­tett kórház tanácstermében rendez­ték meg, jómagam meghívott igaz­gatóként vettem részt rajta. Igaz, ha nem lennék igazgató, akkor is köte­lességemnek tartottam volna a rész­vételt. A tanácskozáson megjelen­tek megerősítették a zsolnai kollé­gák sztrájkfelhívását, valamint köve­telték, hogy a minisztérium ill. a kor­mány márciusig oldja meg az egész­ségügy finanszírozásának égető kérdését. Engem arra kértek, adjak jelentést kórházunk anyagai helyze­téről. Elmondtam, hogy ellentétben az egészségügyi minisztérium kije­lentésével, mely szerint „lenulláz­ták" az egészségügyi intézetek adósságait, 1993 januárját 17,2 mil­liós adóssággal kezdtük Az új esz­tendőben, ellentétben az ígéretek­kel, nem kezdett el működni a Nem­zeti biztosító sem. Mert nem műkö­dik addig, amíg az állami költségve­tésből táplálkozik. Nem tagadtam, hogy januárban 16, februárban 14 millió korona futott be a kórház számlájára, mint ahogy azt sem, hogy ez a mennyiség a szükséges­nek a fele csupán. Szóltam arról, hogy az élelmiszerszállítók előre ké­rik a pénzt, hogy az energetikusok megfenyegettek, ha nem fizetünk, leállítják az áramszolgáltatást. Szá­mot adtam arról, hogy jelenlegi adósságunk megközelíti a 19 millió koronát (a gyógyszerekért 12 millió­val tartozunk). Most bárki megkér­dezhetné, hogy miért tartozunk a gyógyszerek árával, amikor nem is olyan régen az egészségügyi mi­nisztérium, ill. a biztosító vezetői azt állították, a gyógyszerszámlákat ma­radéktalanul a biztosító egyenlíti ki. A szó elszáll. . Persze, mondták azt is, hogy január 15-éig illetve február 1-jéig megkötik a kórházakkal, az orvosokkal a szerződéseket. Hang­súlyoznom sem kell talán, hogy nincs szerződésünk, s nincs tudo­másnap már ki tudom vele szolgálni a betegeket. A szállítókkal is jó kap­csolataim vannak, sok volt iskolatár­sam vált maszek gyógyszerforgal­mazóvá, s tőlük sok mindent be tudok szerezni. És az persze szá­momra is öröm, ha olyan gyógyszer­rel tudok szolgálni, amit a betegek máshol nem tudtak megszerezni. Az emberek lassan megszokják, hogy a magánpatikában általában megkapják amit keresnek, azután már nem is mennek máshová. Kiala­kulóban van egy állandó klientúra, és nemcsak a városból, hanem a tá­volabbi környékről is sokan járnak ide. A más járásokban, sőt a Cseh­országban kiállított receptek is ki­válthatók Galántán. Arra is kíváncsiak voltunk, meny­nyire jövedelmező egy ilyen magán­patika. - A gyógyszerek vételi árá­hoz az előírás által megengedett értéket adhatom hozzá, és a vételi és eladási ár közötti összeg a durva bevételem. Csakhogy a gyógyszer­tár beindításához 700 ezer koronára volt szükségem, és a gyógyszervá­sárlásra állami kölcsönt vettem fel, amelyre semmilyen kedvezményt nem kaptam. Csehországban ilyen esetben kedvezményes hitelt adnak. Nekem ugyanolyan kamatot kell fi­zetnem, mintha, mondjuk, húsboltra vagy vendéglőre vettem volna fel a kölcsönt. így a múlt évet még veszteséggel zártuk, tiszta haszon­nal majd pár év múlva számithatunk. A jövőbeni terveiről a tulajdonos elmondta, hogy a járás valamelyik falvában egy fióküzemet szeretné­nek majd létrehozni, és a számító­gépes rendszerük is meg van már másom arról, hogy valakinek lenne. Anyagi helyzetünk rossz. Nem ál­lítom, hogy a számlánkon nincs semmi. Azt viszont tudni kell, hogy a meglévő 7 millió koronát csak akkor használhatnám, ha valaki ga­rantálná, hogy a március 14-én ese­dékes fizetésnapig átutalják szám­lánkra a következő havi pénzt. Nem vállalhatom ugyanis, hogy az amúgy sem megfizetett kollégáim ne kapják meg bérüket! Meghallgatták beszá­molómat, s ki-ki elmondta saját (rossz) tapasztalatát. Kár, hogy a kutya hangja nem hallatszik az égig • • • Az igazgató felsorolta egyéb gondjait is. A kórház továbbra is ideiglenes engedéllyel működik, s az épület egyre öregszik. Nemrég javít­tatták meg az egyik tetőt, most a kö­vetkező rongálódott meg, és cserél­ni kellene a padlóburkolatot, a felvo­nókat. - Legjújabban a Nagyszombati járás lakosai számára mi biztosítjuk a CT-vizsgálatokat Nem tiltakozunk ez ellen, de megnőtt - 6 hétre - a várakozási idő. A veszélyes az egészben az, hogy a röntgencső már a dupláját teljesítette annak, amit a gyártó szavatol. Ezért félő, hogy felmondja a szolgálatot. Az új alkatrész 65 ezer márka. Foly­tassam? - A halódó egészségügy nyo­masztó problémái ránehezednek a betegre is? - kérdeztem az igaz­gatótól, s biztos ami biztos alapon benéztem a sebészetre és a belgyó­gyászatra. A kórtermek ragyogtak a tiszta­ságtól, mindenütt kellemes meleg volt. A betegek némi húzodzkodás rendelve. A patikus olyan teveket is dédelget, hogy valamelyik földmű­ves-szövetkezettel nagybani gyógy­növény-termesztésbe is belefognak, később esetleg saját csomagolású gyógynövényt is forgalmazna, mert szerinte a hazai piac ezt nagyon igényli. Végezetül arra kérdeztünk rá, hogy egy magánpatikus szerint ho­gyan lehetne kilábalni a gyógyszer­ellátás jelenlegi katasztrofális hely­zetéből. - Két kiutat látok. Elsősorban vi­lágosan meg kéne határozni, me­lyek azok a gyógyszerek - antibioti­kumok, szívgyógyszerek stb. - ame­lyekre a betegnek valóban szüksége van, amelyek nem képzelt vagy szándékosan előidézett betegségek gyógyítására kellenek. Ezeknek az árát térítse az állam, de a többit, a vitaminokat, kozmetikai készítmé­nyeket és hasonlót, fizesse az ál­lampolgár. A másik megoldás, ami állandó probléma, a pénz lenne. Amennyiben a biztosító nem fizet a gyógyszertárnak, a gyógyszertár nem vásárolhat a forgalmazótól, a forgalmazó nem tud fizetni a gyár­nak, a gyár pedig hitelre nem ad. Megoldás tehát lenne, amelyhez részben az állampolgárok is hozzá­járulhatnának, akik nehezen tudnak leszokni arról, hogy az államtól in­gyen kapják a gyógyszert. A legna­gyobb felelősség mégis a kormá­nyon és az egészségügyi minisztéri­umon van, mert, mint sok minden­ben, a gyógyszerellátásban is a pénz lenne a legjobb orvosság. GAÁL LÁSZLÓ után elmondták, kissé egyhangúnak tartják a kosztot, s a választék sem a régi. Persze, sejtik ennek okát. A beszédesebbek (fővárosiak és vi­dékiek) viszont elpanaszolták, talál­koztak olyan orvossal, ápolónővel, aki pénzt kért egy-egy kivizsgálásért (200 koronát), vagy infúzió beszúrá­sáért (20 koronát)! Amikor kértem, nevezzék meg az illetőt, tagadóan rázták fejüket. Tapasztalataimat megosztottam az igazgatóval, akin látszott, tud a visszaélésekről. De amig nincs vádló, nincs vádlott sem - állapítot­tuk meg. Mit fűzhetnék mindehhez? Talán annyit, hogy Szlovákia-szerte ka­tasztrofális az egészségügyi intéze­tek anyagi helyzete. Az, hogy a kór­házak üzemelnek, hogy a betegek megkapják a szükséges kezelést, s nehézségek árán a megfelelő gyógyszereket, nem az egészség­ügyi tárca felelőseinek érdeme. A kórházigazgatók hol szép, hol eré­lyes szóval hatnak a főorvosokra, akik igyekezete nyomán tartani lehet a betegellátás színvonalát. De med­dig? Ezért úgy gondolják, ha még­sem rendeződnek az anyagiak, kénytelenek lesznek kiüríteni egy­egy osztályt. De nem önszántukból. A kórházi osztályok bezárása csak politikai döntés nyomán valósulhat meg. Jó volna, ha ezt a kormány tudatosítaná. A_ egészségügyi dolgozók, r\L vezetők és közkatonák hajlandók takarékoskodni, pótmeg­oldásokat keresni. Egyre viszont nem bírja őket rá a legfelsőbb hata­lom sem: arra, hogy tartsák a száju­kat. PETERFI SZONYA PANNONHALMI SZÍNHÁZAVATÁS Jeles kulturális eseményre - a Bencés Diákszínház avatására - került sor február 14-én a Pannon­halmi Bencés Gimnáziumban. E színház ötletadója Pécsi L. Dániel, a Magyarok Világtalálkozója-Ma­gyarok Világszövetségéért Alapít­vány Kuratóriumának elnöke, aki jó­párszor részt vett a tájainkon zajló kulturális rendezvényeken. Többek között tavaly ősszel, Gímesen tekin­tette meg Ebért Tibor Esterházy cí­mű színpadi játékát a Komáromi Jókai Színház előadásában Az em­lített sikeres produkció, amelynek rendezője Beke Sándor, arra inspi­rálta, hogy az MVSZ Alapítvány cél­jához hűen az anyaországban is lehetőséget teremtsen e darab be­mutatására. Végül elgondolását to­vábbi pártfogók (az MVSZ elnöksé­ge, Rákóczi Szövetség, Pannonhal­mi Apátság és Bencés Gimnázium, Komáromi Jókai Színház) közremű­ködésével olyannyira siker koronáz­ta, hogy a tervezett vendégjáték öt­lete a Bencés Diákszínház létreho­zásává terebélyesedett. A vasárnapi színházavatáson a Bencés Gimnázium tantestületén és tanuló ifjúságán kívül ismert köz­életi személyiségek is megjelentek. A bemutatót követő fogadáson szó­ba kerültek a későbbi tervek is. Má­jusban Sütő András jelenlétében az ő egyik darabját fogja bemutatni egy erdélyi társulat. Tehát egy történelmi helyen újabb fórum született a kisebbségi magyar színházak ill. szerzők bemutatkozá­sára s ennek bölcsőjét ringathatta a Komáromi Jókai Szinház művész­gárdája is. A pannonhalmi Szent Márton Hegy verebei azt is csiripel­ték, hogy ezentúl a pannonhalmi diákok rendszeresen ellátogatnak majd a komáromi előadásokra is MISKÓ ILDIKÓ KIÁLLÍTÁSSORQZAT POZSONYBAN TÁVÁSSZAL: FLÓRA A D&D Studio és az Expo Slova­kia Kft. szervezésében tavasszal és nyáron több nagyszabású kiállítás lesz Pozsonyban. Ezek sorát, ápri­lis 28-a és május 2-a közt, a hagyo­mányos Flóra virágkiállítás nyitja meg. Sajtóértekezletükön a szerve­zőktől megtudtuk, hogy ezúttal rövi­debb lesz a korábban megszokott­nál, mindössze öt napig fog tartani. A kiállítók kérésére ezen belül is másfél napot csak az üzletemberek, illetve az újságírók számára tartanak fenn. Ennek ellentételezéseként meghosszabbították a nyitvatartási, így az érdeklődők este tízig látogat­hatnak majd el a virágkiállítás ha­gyományos helyszínére. Az előze­tes jelentkezések alapján elmond­ható, a hazaiakon kívül holland, bel­ga, olasz, kolumbiai, német cégek éppúgy érdeklődnek, mint a magyar, vagy lengyel vállalatok. Május végén hagyományteremtő céllal rendezik meg a Weekend el­nevezésű kiállítást, amelyen igye­keznek bemutatni mindent, ami az idegenforgalommal függ össze Erre meghívták a Szlovákiához közel eső terüfetek, vagyis Magyarország, Ausztria és Bajorország hasonló vállalkozóit is. Július elején kerül sor a Cofax számítástechnikai kiállításra a po­zsonyi Téli Stadionban és még né­hány más kiállítócsarnokban, össze­sen több mint tízezer négyzetméte­res területen. Ezen a tervek szerint például ingyenes számítógépkezelői tanfolyamokat is szerveznek. Érde­kes lehetőségei kínálnak ezenkívül mindazoknak, akik szeretnének be­törni a Független Államok Közössé­ge piacaira. Előkészületben van ugyanis a Cofax moszkvai kiállítása, amelyen viszont a számítástechni­kán kívül bármilyen más áruval je­lentkezni lehet Mivel a volt keleti piacok sokak számára érdekesek, csak éppen a szállítások kifizetése okoz nehézséget, a moszkvai kiállí­tás szervezői megegyeztek a kazah Kazmetalbankkal, hogy 100 millió dollár keretig konvertibilis valutában fizeti ki a rajtuk keresztül ebből az alkalomból lekötött termékeket. (tuba I.) •. V ÓGYSZE fl T ÁR MAG Ál I K É Z B E N HOGYAN VÁLIK AZ EMBER MASZEK PATIKUSSÁ? Manapság úgyszólván katasztrofális a gyógyszerellátási helyzet Szlovákiában. A gyógyszertárak előtt hosszú sorok kígyóznak, de a legtöbb ember gyógyszer helyett csak megkeseredett szájízzel, esetleg szidalmakkal lép ki a patikából, hogy egy másik előtt ismét sorba álljon. Gyógyszerek nincsenek, hogy miért, erre a legmagasabb illetékes helyeken sem tudnak kielégítő választ adni, de a zsörtölödé­seket, szidalmakat mégis a gyógyszerészeknek kell lenyelniük. Hogyan jut eszébe valakinek, hogy ilyen helyzetben magángyógyszertárat nyisson? Ezt kérdeztük meg Ján Kloknertől, a galántai magánpatika tulajdonosától. - A múlt évben lépett érvénybe az a törvény, amely az egészségügyi létesítmények, köztük a gyógyszer­tárak privatizációját is lehetővé tette. Ekkor beszéltem rá a feleségemet, hogy mi is vágjunk bele. Pontosan egy éve kezdtük meg a gyógyszertár építését, három hónap alatt el is készült. Aztán következett az enge­délyek, egyéb formaságok intézése és augusztus 3-án megnyitottuk a patikát. Hogy mi indított erre a lé­pésre? Tizenöt éve dolgozom a szakmában, elégtelennek találtam a gyógyszerellátást Galántán, de fő­leg a saját erőmet akartam próbára tenni, hogy mire vagyok képes, ha a saját lábamra állok. Féléves ta­pasztalataim alapján elmondhatom, nem bántam meg, most a magam ura vagyok. Amíg a tulajdonossal az irodában beszélgetünk, a szomszédos helyi­ségben a feleség szolgálja ki a re­cepttel sorban állókat. Ő január kö­zepétől dolgozik férje mellett, aki elmondta, nagyon kellett már a se­gítség, mert sokszor napi 18 órát is dolgozott, hogy minden munkát el tudjon látni. Nyitvatartási idejük fél nyolctól délután négyig van, de rit­kán tartják be a zárási időpontot. Sót, ha sürgős esetben éjjel csön-

Next

/
Oldalképek
Tartalom