Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-15 / 37. szám, hétfő

1993. FEBRUÁR 15. ÚJ szól HAZAI TÜKÖR 4 NEM KELL? KÖRKÉP, AMELY KÓRKÉP PANASZKODIK A TEJIPAR, A PAPÍRIPAR, EGYRE TÖBBEN TILTAKOZNAK Szombaton tartotta alakuló ülését az a magát politikamentesnek tartó csoportosulás, amelynek kétszáz aláírója nagyobb szlovák-cseh együttműködést szorgalmaz. A Cseh-Szlovák Bizottság, amely márciusban Brünnben tartandó közgyűlésén fogadtatja el majd konkrét programját, nemcsak közös, mindkét állam televíziójában adásra kerülő hírprogramot kezdeményez, hanem fölajánlotta mind Szlovákia, mind Csehország kormányának a segítséget ahhoz, hogy a két ország külföldi megítélése javuljon. Csakhogy a külföldi megítélést alighanem nagyban befolyásolják azok a nyugtalanító hírek, amelyek a mostani hétvégén Szlovákia-szerte nyomatékosan megfogalmazódtak, és felhívások formájában a kormány címére sorra érkeznek. A Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kamara például a Nagymihályi járásban, Kalužában fogalmazta meg egyáltalán nem derűs levelét Vladimír Mečiarnak. Egyebek közt fölhívják benne a figyelmét arra a szomorú tényre, hogy Szlovákia lakossága az általános alultápláltság felé halad, legalábbis erre engednek következtetni a mind csökkenő tejtermék- és húsfogyasztási adatok. Válsághelyzetben van az agrárágazat, ki tudja, megindulhatnak-e mindenütt a tavaszi munkák. A kamara levele a hitelpolitika és az adórendszer megváltoztatására szólítja föl a miniszterelnököt. Ugyancsak a kormányhoz szól a besztercebányai vállalkozók felhívása, amelyben elutasítják a kormány vállalkozói politikáját. A járásban csupán január folyamán százötven iparengedélyt adtak vissza, mert mint szóvivőjük, Ján Zolda fogalmazott, az állam által fölállított jogi normák egyszerűen fékezik a vállalkozói kedvet. A vállalkozót büntetik, ha invesztál és adót fizet - mondta. A besztercebányai vállalkozók március 30-ában jelölték meg az időpontot, amikorra a kormánytól a vállalkozói program megoldatlan feladatainak tisztázását kérik. Nem kevesebb gonddal küszködik a szlovákiai papír- és cellulózgyártás sem. Az állandó áremelések, a rendezetlen erdőbirtokosi viszonyok, a magánvállalkozók üzemeltette fűrésztelepek, a konkurens fakitermelők mind szorongatják az iparágat. Különösen figyelemreméltó az a tény, hogy a lakosság nálunk negyven százalékát használja annak a papírmennyiségnek, amelyet egy fejlett országbeli polgár használ átlagosan. Nehéz piaci módon viselkedni a nem piaci körülmények között - jelentette ki a rózsahegyi cellulóz- és papírgyár igazgatója. Segítséget a Szlovák Iparszövetség és a szlovák gazdasági minisztérium tárgyalásaitól várnak. FARKAŠTÔRVÉNYEK NELKUL Hadilábon állnak a rimaszombati városi képviselők az újonnan megválasztott roma királlyal, Ján Farkašsal. Mint ismeretes, utóbbi üzemeltette a város külterületén található roma lakótelepet, s mert a bérlők nem fizettek rendesen, megtagadta tőlük a meleg víz és a fűtés rendes szolgáltatását a téli hónapokban is. Most a város megelégelte a mintegy hétszáz fős lakótelep méltatlankodását, s fölmondta a szerződést Ján Farkassal. A lakásbérlők lelkesen fogadták a hírt, mert abban reménykednek, hogy a lakásgazdálkodási vállalat elnézőbb lesz a fizetni nem tudókkal, nem akarókkal szemben. Mindezen túl a város és Ján Farkaš hatalmas összegű számlákkal készül egymást megörvendeztetni: egyik a lakások megrongálásáért akar milliókat behajtani, míg a másik a lakótelep üzemeltetésére fordított pénzt szeretné kipréselni ellenfeléből. PRÁGÁBAN NEMZETISÉGI TANÁCS ALAKULT ITTHON TÚRTÉNT -1 NAP ALATT ROMAN KOVÁČ CSŐDJE - MÁSKÉPP. Senki se tudja három év távlatából megállapítani, hogy akkor, a forradalom után minek köszönhetően került Kováč doktor kulcspozícióba a szakszervezetekben Az viszont tény, hogy a munkavállalói érdekvédelem területéről 1992 tavaszára már teljesen átnyergelt a politikába. A Mečiar-mozgalom egyik meghatározó tényezőjévé vált. Nem volt ez rossz „húzás", hiszen bizonyítható, hogy a DSZM a munkanélküliség, a drágulás, a létbizonytalanság miatt elégedetlen munkavállalók nagy részének voksait éppen annak köszönhetően szerezte meg, hogy Mečiar a mozgalom legfelsőbb vezetésébe egy szakszervezeti csúcsfunkcionáriust is „beemelt". „Roman Kováč majd megvédi az érdekeinket" - gondolták és mondották sokan a munkások közül -, és július 6-án a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom listáját dobták az urnába. A nemrég még jelentéktelen vidéki orvos megkapta a jutalmát: az elnökválasztás első fordulójában nem névrokona, a mozgalomalapítókhoz tartozó Michal Kováč lett Mečiar favoritja. Évekkel később valaki majd megírja a szlovákiai szakszervezetek 1989 utáni történetét, és nagyon valószínű, hogy éppen Román Kováč példájával ábrázolja, hogyan, milyen mechanizmusok révén válik valaki a posztkommunista társadalomban szakszervezeti bonccá. A doktor csődöt mondott Mečiar favoritjaként. Ez - valljuk be őszintén - nem váltott ki különösebb megrázkódtatást a munkások körében. Viszont általános elkeseredettséget keltett, hogy - noha a legeslegfelsőbb vezetésben ott van Roman Kováč, Szlovákia teljes önállósulása után néhány héttel már annyira romlott a bérből és fizetésből élők életszínvonala, hogy a szakszervezeti vezetők kénytelenek voltak felállni az érdekegyeztető testület asztalától. És ami még ennél is súlyosabb: Engliš szakszervezeti vezető már - szinte kendőzetlenül - a sztrájk igénybe vételét emlegeti. Azzal telt be a pohár, hogy a családi pótlékot és a drágasági pótlékot erősen differenciálva kezdték folyósítani. Ezt még könnyen elviselték volna a munkavállalók, ha a kormány alaposan előkészíti az intézkedést. Ehelyett „csak" annyi történt, hogy minden képzeletet felülmúlóan elbürokratizálták a pótlékok folyósítását. A munkavállalók családjainak költségvetése már eddig is feszített volt. Azzal, hogy a bérből élők néhány száz koronával még kevesebbet találtak a borítékban, családok tízezrei jutottak lehetetlen helyzetbe. Az egészségügyi ellátás romlásához még ez a probléma is hozzácsapódott. Az emberek pedig így fogalmazzák meg a végső következtetést: hozzánemértő emberek irányítják Szlovákiát. És hogy ez így történt, ahhoz egy szakszervezeti csúcsvezető is kiadósan hozzájárult. A VÁLLALKOZÁSELLENESSÉG „MELLÉKTERMÉKE". Egyre több olyan közgazdász kerül vissza a minisztériumokba, a pénzügyi szférába, aki a mesterséget kételyek nélkül a „moszkvai iskolában" sajátította el. Ezekre az emberekre az jellemző, hogy a vágyakat szívesen összetévesztik a realitásokkal. Csak ezzel magyarázható, hogy olyan költségvetést dolgoztak ki, amilyet kidolgoztak. Ennek kiegyensúlyozottságát úgy „szavatolták", hogy olyan adókat és egyéb befizetéseket terveztek be, amelyekről talán még ók sem hiszik el, hogy be is folynak. Általános a kis- és középvállalkozók felháborodása. Egyes becslések szerint 5000 magánvállalkozó jött össze Losoncon, hogy tiltakozzék az aránytalanul magas adó- és társadalombiztosítási terhek ellen. Hogy miként fuldokolnak az anyagi terhek alatt, azt már sokan elemezték. Szinte senki sem szólt ós írt arról, hogy egy „mellékterméke" is van a maszekok csődbe juttatásának: valahányszor egy foltozósuszter visszaadja az iparengedélyét, mindig eggyel növekszik a munkanélküliek száma. Minden kis- és középüzem bezárása sok tízezer koronájába kerül az államnak azon kívül is, hogy nem fizetik be az adót. Úgy tűnik, mintha a kormány még nem döntötte volna el, hogy vissza, a szocializmus felé vezesse-e az országot, vagy kialakítson egy vállalkozásbarát feltételrendszert. Nyilvánvaló, hogy nincs könnyű helyzetben, hiszen üres az államkassza. Ezt azonban már akkor fel kellett volna ismernie Mečiarnak és környezetének, amikor oly kitartóan szorgalmazták az „ugrást a sötétbe" Fogalmuk se volt, hogy mi mindent hoz magával a különválás. Ráadásul még azt sem fedezték fel a kormány közgazdászai, „nullaszor 1100 korona kevesebb, mint egyszer 500 korona". Pedig ilyen egyszerű képlethez igazodva kalkulál minden kisvállalkozó, aki iparengedélyének visszaadására készül a társadalombiztosítási teher miatt. HA MICHAL KOVÁČ KILÉP A PÁRTBÓL. Rengeteg kétes tisztességű politikai eszmefuttatás hangzik el mostanában, de az erkölcstelenség dolgában egyik sem veheti fel a versenyt egyes politikai pártok vezetőinek azzal a kijelentésével, hogy „az elnökválasztás második fordulójában támogatnánk Michal Kováčot, ha kilépne a DSZM-ből". Ez a szemforgatás netovábbja. Mintha csak azt mondaná valaki, kiléptem az ŠtB verőlegényeinek testületéből, és holnap felveszem a földről a demokrácia zászlaját. Nem másról van itt szó, mint arról, hogy Weiss pártja is, meg a Szlovák Nemzeti Párt is előre meg akarja ideologizálni, hogy hozzájárul Szlovákiában egyetlen párt uralmának még nagyobb mértékű megerősítéséhez. Nem enyhítő körülmény itt a posztkommunista párt számára, hogy a Mečiar-rezsim közeli bukásával kalkulál, de Cernákék számára sem, hogy nemzeti indítékokból vezérelve tesznek így. A végeredmény a fontos: mindkét párt hozzájárul a diktatórikus módszerek újbóli meghonosításához. TÓTH MIHÁLY HA A VÁLLALKOZÓ TÜNTETÉSRE VÁLLALKOZIK... A Szlovákiai Városok és Falvak Társulása berkeiben 1990-ben születelt az ötlet: ki kellene dolgozni egy programot a polgármesterek és más helyhatósági vezetők továbbképzésére. Ennek megvalósítására Helyi Demokráciát Segítő Alap néven alapot hoztak létre, amely regionális oktatási központok létesítését finanszírozta volna. A program tervezetét benyújtották az Európai Közösségekhez és az bekerült az úgynevezett PHARE-segélyprogramba, amelyet az EK Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia megsegítésére hozott létre. Az EK jelentős anyagi segítséget ígért a továbbképzési programhoz és szakembereket küldött, hogy segítsék a program megvalósítását. A külföldi szakemberek megállapították, hogy az 1990-ben létrehozott alap nem működik. A társulás elnöke január elején üzenetet kapott a Csehszlovákia-felelős EK-megbízottól, amelyben tudatja, hogy értesülései szerint a társulás nincs felkészülve a segély fogadására, az oktatási központokat nem hozták létre, a külföldi oktatók nem oktatnak, a műszaki berendezések pedig útban vannak Szlovákia felé, de nincs, aki átvegye azokat. Az EK bizottságtól olyan ajánlat érkezett, hogy a PHARE-segélyt egy olyan szervezet kapja meg, amely a városok és falvak többségének támogatását élvezi, tekintet nékül arra, hogy tagja-e a társulásnak. A társulás által 1990-ben létrehozott alap valóban nem működött, sőt állítólag gazdasági visszaélések is történtek, s az alap meg is szűnt. Ezért most egy új alapítványt hoztak létre, azt hivatalosan be is jegyezték, és a társulás tanácsának február 10-i ülésén éppen az volt az egyik napirendi pont, hogy az alapítvány létrehozását utólag jóváhagyják. Énnél a programpontnál meg is rekedt a gyűlés, mert a polgármesterek sok személyeskedést vittek a vitába. A gyűlésen részt vevő külföldi megfigyelők minden bizonnyal nem a legkedvezőbb Szlovákia-képet vitték magukkal. Néhány polgármester azt kifogásolta, hogy miért éppen Trencsénben lenne az alapítvány központja, mert ebben személyes érdekeket véltek felfedezni, mások viszont a Pozsonyközpontúság ellen tiltakoztak. Magában az alapítvány statútumában is sok hibát fedeztek fel, ezért azt nyomban módosítani kezdték, minden módosításról külön szavazást tartva. Csakhamar rájöttek, hogy ilyen módon késő éjjelig sem jutnának a következő napirendi ponthoz, ezért úgy döntöttek: egyelőre nem döntenek sehogyan és két héten belül minden polgármester írásban nyújtsa be véleményét s módosító javaslatát. A salamoni döntést követő ebédszünet után azonban kiderült, nem is volt ez olyan szerencés lépés. A társulás külügyi szekciójának vezetője ugyanis tolmácsolta a közben eltávozott EK-megfigyeiők üzenetét, mely szerint: amennyiben aznap nem döntenek a polgármesterek arról, ki veszi át a PHARE-segélyt, akkor örökre elbúcsúzhatnak attól. Ekkor az egyik józanabb polgármester Ha adják, ne hagyjuk elveszni csatakiáltására ismét beindult a szavazási ringlispíl. Végül nagynehezen megegyeztek abban, hogy az alapítvány statútuma mégis elfogadható, azzal a kitétellel, hogy utólag változásokat eszközölhetnek benne. Az egyik résztvevő a sok huzavona közben így kesergett: Ilyenek vagyunk mi, szlovákok, de úgy kell nekünk. Tukmálják ránk a pénzt, mi pedig arról veszekszünk, hogyan fogadjuk el azt, miközben a pénz szépen elúszik. így aztán várhatjuk, hogy felvirágozzon az ország. Kell ehhez kommentár? (gaál) (Munkatársunktól) - A cseh kormány Jindrich Kabát kulturális minisztert nevezte ki a most megalakult Nemzetiségi Tanács élére. A miniszter közlése szerint ma nevezik ki a testület tagjait. A tanácsban az érintett tárcák (belügy, oktatásügy, szociális ügy, egészségügy, igazságügy és külügy) miniszterhelyettesein kívül a parlamenti pártok, a nemzeti kisebbségek képviselői, valamint más szakemberek foglalnának helyet. A cseh kulturális miniszter a ČesNem jó jel, amikor a vállalkozónak a térre kell vonulnia, ahelyett, hogy saját teendőivel foglalkoznék. Nálunk már idáig jutottunk. Két hétfel ezelőtt Pozsonyban még csak ötszázan adtak hangot elégedetlenségüknek, majd utána Mečiar kormányfőhöz mentek, hogy átadják petíciójukat. Mint más fontosnak látszó esetekben, ezúttal sem akadt ideje a miniszterelnöknek. Csak továbbadta a dolgot gazdasági miniszterének; az nagyhamar összehozott egy tárcaközi bizottságot, amely azóta inkább csak ülésezgetett, mintsem valamilyen eredményre jutott volna. Ugyanakkor vállalkozói körökből jelezték: ennek az állapotnak egyedül az állami gépezet az oka, mert partnerként olyan hivatalnokokat ültetett le a tárgyalásokon, akik nemigen hajlottak a megegyezésre. És a vállalkozók egyszerűen nem hittek nekik. ký deníknek adott nyilatkozatában kifejtette: a tanács nem avatkozik a kisebbségi élet egyes területeibe, feladatának megfelelően ajánlásokat terjeszt a kormány és az illetékes tárcák elé. A Nemzetiségi Tanács foglalkozni kíván a Cseh Köztársaságban élő szlovák nemzeti kisebbség helyzetével is. Ezzel összefüggésben a miniszter rámutatott: ez újdonság, de az új tényeket mindenképpen figyelembe kell venni. (sm) Pénteken Losoncon újra felhördült a magánszektor Hangja most már alighanem eljut a kormányhoz is, s az ezentúl nem veszi félvállról a vállalkozói tiltakozásokat. Január óta ugyanis mindinkább erősödnek, s a hét-nyolcezres tömeg megjelenését is éppen az váltotta ki, hogy a kabinet hosszú és fölösleges tárcaközi vita (lásd Soboňa kontra Keltošová) után végül olyan társadalombiztosítási törvénytervezetet hagyatott jóvá a parlamenttel, amelynek lesújtó következményeivel aligha számolt komolyan, ráadásul az azóta eltelt időben sem állt ki egyértelműen esetleges módosítása mellett. És akkor még nem említettük az új adórendszer bevezetését, amely már önmagában sem akármilyen gazdasági manőver, vagy a kettéválás megannyi kapcsolatromboló hatását. Hálátlan dolog ma Szlovákiában vállalkozónak lenni. Aki becsületes, törvénytisztelő állampolgárként akar boldogulni, alighanem belefullad próbálkozásaiba. Létéért, elsorvadás ellen küzd az a társadalmi réteg, amely a tönk szélén álló gazdaság mentőöve lehetne. Tavaly ugyanis a létrehozott nemzeti jövedelem 21 százalékát adta az országnak, s ugyancsak hangos nevetésben tört ki a losonci nagygyűlés hallgatósága, amikor Černák miniszter az ezredfordulóra 35-40 százalékos nemzetijövedelem-részesedést ütemezett be nekik. Való igaz, ebben a helyzetben még hónapokra előre is nehéz jósolni. Úgy látszik, Černák miniszter vállalkozópárti, mert egyetért a tiltakozók követeléseivel. S bár maga sem tudja, milyen kormányfogadtatásban részesül a Szlovákiai Vállalkozói Társulásnak a Nemzeti Biztosítót illető törvénymódosítási javaslata, megnyugtatta a jelenlevőket, hogy a parlament megszavazza. És ha törvényerőre emelkedik, a kabinet is kénytelen lesz magáévá tenni. Tehát Mečiar kormánya most alighanem meghátrálásra kényszerül. Ezt a békát valószínűleg lenyeli. De vajon hány ilyen békát lesz képes lenyelni és megemészteni? Mindenesetre Losoncon a szónokok kerek perec kimondták, mi a teendő, amikor a kormány csődöt mond. A lemondás. Persze, annyira még demokráciában élünk, hogy erről a parlament dönthessen. A vállalkozók azonban vállalkoztak annak hangos közlésére, mintegy jelét adva a honatyáknak: ha már maguknak kell a törvénymódosítást kidolgozniuk, akkor mit csinál az állami gépezet? Netán a magánszektor felszámolásán túl már remélt szép jövőjét építgeti? J. MÉSZÁROS KÁROLY