Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-14 / 10. szám, csütörtök

1993. JANUÁR 14. MEGSÉRTEM A NYELVTÖRVÉNYT Sorozatban teszem. Nap mint nap. Ráadásul tudatosan és szándékoltan követem el a törvénysértést, ami súlyosbító körülmény. Vegyünk egy igencsak kézenfekvő példát: Petőfi Sándor útileveleit, ezekből is a Felvidékről írtakat. A Matica slovenská Komáromi Házának dolgozói nyomban rosszalhatják, hogy nem Horná -zem-et és Alexander Petrovič-ot írtam. Nem is szólva arról, hogy Veszverés, Rozsnyó, Pelsőc, Csoltó, Várgede (hogy csak a gömöri helyek egy részét említsem, ahol Petőfi megfordult) nevét örökítette meg útileveleiben. Leírom azt is, hogy Dél-Komárom és Észak-Komárom, ahogyan azt a Komáromi Lapok szerkesztői szeretik. Élvezem a tiltott játékot, mint a kisgyerek. Infantilizálódnék magam is, ahogyan ez történik Szlovákia állampolgárainak többségével? Bizonyosan, hiszen két napja szinte kéjérzetem támad, amikor leírom: Komáromi Jókai Színház. Történt ugyanis, hogy a bíróság a járási hivatal által elutasított keresetet mégiscsak helyben hagyta, s visszautalta az elsőfokú szabálysértési hatósághoz. így aztán a Matica slovenská eminens alkalmazottai, akik irányunkban inkább holmi Macocha slovenská (Szlovák Mostoha) módjára viselkednek, dörzsölhetik tenyerüket: a nyelvtörvény megsértéséért szabálysértés szintjén megbírságolják a Komáromi Jókai Színházat és a Komáromi Lapok című, Komárňanské listy fejléccel szlovák nyelven is megjelenő regionális lapot, fejenként 250 koronára. A Komáromi Járási Hivatal tette volna ugyanezt több falusi és városi önkormányzattal is, csakhát mégsem estek a fejük lágyára a hivatalnok urak, mint esett volt az a rendőr, aki gyorshajtásért megbírságolta önmagát. Bár, manapság a kormány pénzügyi manővereit látva az sem lepne meg, ha a költségvetési pénzeket szabálysértési bírságok formájában visszavennék a helyi önkormányzatoktól. De mi lesz a renitenskedő, viszszaeső nyelvtörvény-sértegetőkkel? A szabálysértést követi-e a magasabb fokú szankcionálás, netán a büntetőjogi felelősségre vonás, amellyel akár többnapi elzárást is a nyakamba sózhatnak. Előbbutóbb megszabják majd, hogy egynapi elzárás, hányszori nyelvtörvénysértéssel ér fel. Megfordítva a dolgot, máris azon gondolkodom, hogy hetente hányszor írhatom le Pozsony nevét, ha egy munkanapot eltökélten a zárkában töltök. Kérdéses az is, hogy a szabálysértési hatóság mindenütt olyan józan lesz-e, hogy a lehetséges legkisebb bírságot rója ki a nyelvtörvényre nyelvet öltőkre? Netán, a nyelvöltögetőket többszörösen tízezer koronára bírságolja. Legyinthetnénk is a dologra, hiszen mi következhet más a kirótt bírság meg nem fizetése után, mint az összeg bírósági úton történő behajtása, ami heteket, hónapokat vesz újra igénybe. Feltéve, hogy a nyelvöltögető nem követ el ismét efféle vétségeket. Egyetlen személy esetében is sokszorozódhat a bírósági perek száma. Ismerve a Macocha slovenská aktivistáinak mozgalmi lelkesedését és magyargyűlöletét, nincs kizárva, hogy a szlovákiai első-, másod-, harmad- és tizedfokú hatóságok, felső, felsőbb és legfelső bíróságok átalakulnak Szlovák Nyelvvédő Törvényszékekké, ahol az ülnökök csak a Macocha slovenská aktivistái lehetnek, ahogy a feljelentők is. Végezetül minden nyelvöltögető magyarnak elfogy a pénze, és megtelnek a cellák. Akkor már csak Komárnói Lapok és Komárnói Jókai Színház létezik majd, s átalakulva börtönújsággá és börtönszínházzá hatszázezer magyart tájékoztat és szórakoztat anyanyelvünkön az Ungvidéktől Dévényig megépült koncentrációs táborban. Akkor talán már megvalósítható lesz a nemzeti kisebbségi autonómiánk is - feltéve, hogy jó magaviseletünk lesz a táborban. DUSZA ISTVÁN A brünni Zetor állami vállalat hétfőtől, azaz január 18-ától körülbelül február 18-áig dolgozóinak a felét kényszerszabadságra küldi, leállítja a traktorgyártást, illetve -szerelést. A Munka Törvénykönyvének idevágó paragrafusa értelmében az alkalmazottak erre az időre átlagkeresetük 60 százalékát kapják. Az emberek a kényszerpihenőt kemény valóságként fogják fel, sztrájkról egyelőre nincs szó. A szóban forgó intézkedést az tette szükségessé, hogy a Zetor és a Motokov részvénytársaság között nem újították fel az adásvételi szerződést. A Motokov a kezdetben ahhoz a feltételhez kötötte a szerződés felújítását, hogy a traktorgyár 1995ig folytatja a kivitelt. Ez azonban a gyár számára elfogadhatatlan volt, mivel veszélyeztette volna a leginkább támogatott privatizációs tervezetet. Komoly külföldi érdeklődő van a láthatáron, de a szerződés aláírását megelőzően a gyár vezetése nem szívesen nevezné meg. A termelést akkor újítják fel, ha 1400 traktor exportja biztos lesz. A Rudé právónak nyilatkozott az üggyel kapcsolatban a Motokov illetékese is, hangsúlyozva, hogy nem szeretnék elveszíteni hagyományos kereskedelmi partnerüket, s szerintük a külföldi partner jelenléte nem kellene hogy akadályozza további együttműködésüket. Egyébként az első negyedévben 3500 traktor exportját biztosította a Motokov. Egy mai szerzőpáros, Scarnicci és Tarabusi Kaviár és lencse című nagysikerű vígjátékát tűzte műsorára a Komáromi Jókai Színház. A „nápolyi csemege" főszereplője egy „elragadóan szedett-vedett" olasz család, amelyet Leonida Papagatto, a családfő igen leleményes módon tart fenn: különféle álruhákban - „vendég" gyanánt - gazdag emberek estélyeire és előkelő esküvőkre sodródik, ahonnan a fölösleges hidegtálak tartalmát műanyag zacskókban hazaviszi, majd az ízes falatokat eladja. Egy alkalommal éppen „tábornokot" alakít, amikor egy gazdag úrhölgy gyilkosságba keveredett fiacskáját kell megmentenie. Leonida - busás haszon reményében - egy „szegény, de tisztességes családnál", a sajátjánál rejti el az úrfit. A vendég jelenléte azonban itt különféle bonyodalmakat okoz. Hogy a történet még izgalmasabb legyen, a nagy zűrzavarban még egy hulla is előkerül... A szélhámos, de szeretetre méltó apát Dráfi Mátyás, kikapós feleségét Németh Ica játssza. A „színházas" Mathilde - Leonida testvére - Petrécs Anna lesz. Az ifjú szerelmeseket Dósa Zsuzsa f. h., második szereposztásban Keserű Márta (stúdiós) és Tóth Gábor (stúdiós) alakítja. A csábító házibarátot Varga Tibor, az arisztokrácia képviselőit Varsányi Mari, Szentpétery Ari és Bugár Béla játsszák. A „kölcsönkért nagypapa" Bugár Gáspár lesz. A Kaviár ós lencse bemutató előadása január 15-én este 19 órai kezdettel lesz a Komáromi Jókai Színházban. (szén-y) MOZAIK 4 A KASSAI GÉPGYÁR HELYZETE NEHÉZ, DE NEM REMÉNYTELEN (Munkatársunktól) - Amint arról január 5-én röviden beszámoltunk, a Kelet-szlovákiai Gépgyár termeléscsökkentéssel kezdte az esztendőt. A részvénytársaság vezetősége a szakszervezet véleményének kikérése után a múlt év végén úgy döntött, hogy januárban nem annyira a termelésre, mint a raktárukban felhalmozódott árukészletek értékesítésére helyezik a legnagyobb súlyt. A gyártóüzemek többségében tart tehát a január végéig meghirdetett termelési kényszerszünet, s az érintett dolgozóknak erre az időszakra eddigi keresetük legalább hatvan százalékát garantálja a gyár. A legalább azt jelenti, hogy lehet az több is, ha az árukészletek értékesítése kedvezően fog alakulni. Tegnap a gépgyár vezetősége, élén Imrich Dufinec vezérigazgatóval, sajtótájékoztatón elemezte a 2434 dolgozót foglalkoztató s a vagyonjegyes privatizáció óta közvetlenül közel hatezer magánrészvényes, valamint több társulás és privatizációs alap tulajdonát képező gépipari létesítmény jelenlegi helyzetét, illetve kilátásait. Amint azt tájékoztatóink kifejtették, gyáruk a termelési programváltás, a piacgazdaságra való áttérés és nem utolsósorban a gépipari termelés világszerte tapasztalható stagnálása következtében egy kicsit nehéz helyzetbe került, de a jövője nem kilátástalan. A hidásztechnika, vontatók és más hadászati berendezések sorozatgyártásának s exportálásának megszüntetésével keletkezett űrt a konverziós program szerint elsősorban a vegyiparban használatos műszaki eszközök, a nyugati normáknak megfelelő ökológiai berendezések, valamint különböző szállítótartályok sorozatgyártása kezdi, fogja betölteni. Ugyanakkor a gyár a kopfivnicei Tatra üzemmel együttműködve folytatja a kassaiak külföldön is elismert termékeinek, köztük a ciszternáknak és gépko<-<=ira szerelhető betonkeverőknek a gyártását, valamint a gépiparban, illetve a bőriparban használatos sajtológépek írókészülékek előállítását. A gépgyár a termékek minőségének javításával igyekszik versenyképessé válni a nyugati piacon. 1989ben ott 100 millió korona értékű árut adott el, jelenleg a majd 800 millió korona értékű évi termelésnek majdnem a felét, s ez mindenképpen biztató. A házigazdák azt nyilatkozták, az év eleji termeléscsökkentés korántsem jelent csődveszélyt, csupán rendcsinálást, lépésegyeztetést. A múlt és az előtte való évet nagyobb raktárkészlettel kezdték, mégis megbirkóztak az abból eredő gondokkal. Gazdaságilag állítólag nem állnak olyan rosszul, hogy szükség esetén ne kapnának bankhiteleket, vagy a részvényeseknek attól kellene tartaniuk, hogy csökkenni fog a gyár vagyonának értéke. Egy további kérdésre válaszolva a vezérigazgató elmondta azt is: nem igaz, hogy a gyár vezetői magáncégeket üzemeltetnek, s a magánvállalkozásaikkal lennének elfoglalva. Ezt a szabályzat is tiltja (gazdag) ZŰRÖK A ZET0R-GYÁRBAN NÁPOLYI CSEMEGE A JÓKAIBAN A családfő (Dráfi Mátyás) feleségével (Németh Ica), lányával (Dósa Zsuzsa f. h.) és jövendő vejével Tóth Gáspár (stúdiós) a darab próbáján (Nagy Tivadar felvétele) NAGYKÓVETJELÖLT(EK) MEGHALLGATÁSA Tegnapi számunkban már hírt adtunk róla, hogy a szlovák kormány számos országba kijelölte a köztársaság nagykövetét. Kiküldésük előtt azonban mindegyiküket meghallgatja a szlovák parlament külügyi bizottsága. A nagykövetjelöltek e fórumon előterjesztik az adott országban végzendő munka koncepcióját, vázolják, hogyan képzelik el a gazdasági és kulturális körökkel a kapcsolatok ápolását, az SZK Biztonsági érdekeinek védelmét. Még nem tudjuk, ki lesz a magyarországi nagykövet. Az SZK Nemzeti Tanácsának külügyi bizottsága elsőként Ján Szelepcsényit hallgatta meg, aki 2 héten belül elfoglalja állomáshelyét Törökországban. 1986 és 1989 között Ankarában dolgozott a Török Filharmónia karmestereként, és zenét oktatott. Elmondta: Törökország megbízható partnereként kívánja Szlovákiát prezentálni. Különös figyelmet fordít majd a kulturális és oktatási kapcsolatok ápolására. A külügyi bizottság legközelebb Martin Kontrát hallgatja meg, aki Olaszországba megy, utána Ján Števčeket, aki majd Franciaországban képviseli Szlovákiát. Ján Dömök Japánban, Anton Hykisch Kanadában, Milan Resutík Romániában, Peter Zsoldos pedig Portugáliában lesz nagykövet. ISMÉT ZSEBÜNKBEN MATAT AZ ÁLLAM Takaros gyűjteményt lehetne kiállítani azokból a honi bankókból, amelyek életem eddigi hat évtizede folyamán zsebemben előfordultak, vagy előfordulhattak volna. Kezdetben vala a cseh korona. Ezerkilencszázharmincnyolc novemberében pengőre váltottunk át. Egy a héthez arányban. Csak a később születettek kedvéért egy példa: 1940-ben 120 pengőért adtuk el legszebb tehenünket. De 1944 karácsonyára 120 pengőt fizetett ki apám 6 liter borért. De nem sokáig emésztettük magunkat a pénzhígulás miatt, mert elérkezett 1945 áprilisa, bejött a házunkba egy szovjet tiszt, és azt kérdezte: nincs-e eladó méz. Anyám adott neki egy literes dunsztos üveggel, a felszabadító a térképtáskájába nyúlt, és egy marék papírpénzt tett az asztalra. Volt közte ko.rona is, meg pengő is, de mindkét fizetőeszközt a szovjet hadsereg nyomatta. Talán még negyvenötben bevezették az új csehszlovák koronát, arra már nem emlékszem, milyen arányban váltották be a pengőt, a hadipengőt és a hadikoronát. Az új korona 1953. június 1-jéig volt érvényes fizetőeszköz. Ennek az évnek tavaszán sorra jelentek meg az újságokban a csehszlovák korona szilárdságát dicsérő cikkek. Ha tudjuk, mi készül, akár gyanakodhattunk is volna. Vagy talán gyanakodtunk is? Ez ma már mellékes. Tény, hogy 1953. június 1-jén pénzbeváltásra ébredtünk. Ahány család, annyiféleképpen élte meg. Most a szlovák korona bevezetésére készülünk, én pedig megpróbálom levonni az eddigiek során átélt (túlélt) pénzbeváltások tanulságait. Van egy közös vonása valamennyinek: 1938ban, 1945-ben (ebben az évben kétszer is), meg 1953-ban is mindig azt üzente az állam az új pénz bevezetésekor, hogy ami történik, az a vagyonbiztonságot szolgálja. Még 1953-ban is ez volt a szocialista korona bevezetése megideologizálásának a végkicsengése, pedig hát ez az akció hírhedten zsivány intézkedésként vonult be a pénzstabilizálás világtörténelmébe. Nem kétséges, néhány hónapon belül, de talán már napok-hetek múlva szlovákra váltjuk át a csehszlovák koronát. Ez - elkerülhetetlen, ezt a közös állam megtartásának legmegrögzöttebb hívei is belátják. Hogy nem pénzbeváltásról, hogy most nem pénzreformról, hanem a korona átváltásáról lesz szó, arról Václav Klaus számos helyzetelemzése meggyőzött. Az nem ismétlődhet meg, ami 1953. június 1-jén történt, mert az ország jelenlegi helyzetében a pénz 1:5, illetve 1:50 arányban való leértékelése semmit sem oldana meg. Viszont felmérhetetlen kárt okozhatna, mert a lakosság még azt a kevés bizalmát is elveszítené az állammal szemben, ami ötven év tapasztalatai után megmaradt. Tehát biztos, hogy maga a pénzcsere 1:1 arányban valósul meg. E nem éppen bonyolult következtetés után most már fel kell tenni a kérdést: Ha így áll a helyzet, akkor vajon mivel magyarázható, hogy Szlovákiában ma mindenki vagy a bankok előtt sorakozik, vagy sorbanállásra készül? Az össznépi pénzmentési nyüzsgés Július Tóth szlovák pénzügyminiszter nemrég adott nyilatkozatával vette kezdetét. Bejelentette, hogy 1:1 arányú lesz az átváltás. Hogy ez a készpénz bélyegzésével történik. Egyik mozzanat bejelentése sem okozott különösebb félelmeket. Egyetlen idegesítő pontja volt a nyilatkozatának: annak kilátásba helyezése, hogy a háztartásokban levő készpénz egy része esetleg elveszhet. Ugyanis - mondotta - az átváltható (lebélyegzendő) öszszegen felüli pénz elveszhet, ha 24 órán belül nem helyezik el bankban. Nincs valami jó véleményem az önálló Szlovákia első kormánya tagjainak képességeiről, azt azonban nehezen hiszem el, hogy Július Tóth miniszter ezt a figyelmeztetését szórakozottságból, meggondolatlanságból, vagy éppen felkészületlensége okán tette. Nem véletlenül történt az sem, hogy hallgatott a beváltható összegről, illetve arról, hogy az összeget családonként állapítják-e meg, vagy személyenként. Egyetlen célja volt, ez most már nem kétséges: elérni, hogy a háztartásokban tartott készpénzt mindenki bankban helyezze el. Amiben van is némi ráció. Hiszen egyszerűbb lesz a bankók lebélyegzése. A pénzintézetekben elhelyezett csehszlovák korona helyett pedig szlovák koronát vehetünk át. Feltéve, hogy ez így lesz. Mert előfordulhat, hogy a szlovák korona-bankjegyek csak hónapok múlva készülnek el. Ahogy a hazai viszonyokat ismerem, megtörténhet, hogy még bélyegből sem gyártanak eleget ahhoz, hogy a vállalkozók és általában a lakosság hozzájusson az igényelt mennyiséghez. Ha ez bekövetkezik, a kormány éppen úgy elveszíti hitelét, mint most, a bankok megrohamozása során. Szakszerű intézkedések és hiteles tájékoztatás helyett ügyeskedéssel kezdte a pénzügyminiszter az esztendőt. Ha kissé pszichológus is lett volna, bizonyára tudatosítja, hogy ennek a népnek nagyon rossz tapasztalatai vannak a pénzbeváltással. Úgyszólván pánik tört ki, pedig közvetlenül az átváltás miatt nincs ok az aggodalomra. A megtakarított pénzt „csak" egy valami veszélyezteti: a későbbi infláció. TÓTH MIHÁLY AHOGY ÉW LÁTOM