Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-11 / 7. szám, hétfő

HÍREK - VÉLEMENYEK .ÚJ SZÓM 1993. JANUÁR 11. A MINISZTER AZT ÁLLÍTJA; NINCS JÁRVÁNY, VAN GYÓGYSZER; A BETEGEK VÉLEMÉNYE MÁS KINEK VAN IGAZA? Az egészségügy privatizálása közérdekű téma, hiszen a múltban már sokféle elképzelés látott napvilágot. Úgy tűnik, végérvényesen (!) eldőlt, mi lesz az egészségügyi intézetek, gyógyszertárak, gyógyfürdők és gyógyforrások sorsa. Szombaton ugyanis dr. Viliam Soboňa egészségügyi miniszter és Ľubomír Dolgoš privatizációs mi­niszter, valamint a két tárca munka­társai megbeszélést tartottak arról, mi, (hogyan) privatizálható, s mi nem. A délutáni pressfoyer-n meg­tudtuk, hogy a gyógyfürdők privati­zálása hamarosan megkezdődik, de az állam igényt tart a részvények 51 százalékára. Az egészségügyi mi­niszter szerint fontos, hogy az állam felügyelje és garantálja a fürdők gyógyjellegét, valamint azt, hogy Szlovákia ne veszítse el a gyógy­üdültetésből származó anyagi hasz­not sem. Ľubomír Dolgoš megerősí­tette, hogy a részvények 51 százalé­ka a nemzeti vagyon alapját képezi majd. - A részvények 5 százalékát felajánljuk a községeknek. Ha nem­mutatnának érdeklődést, a részvé­nyek a vagyonjegyes privatizáció második fordulójában eladásra ke­rülnek. Ha élnek a lehetőséggel, úgy a részvények további 5 százaléka kelhet el a vagyonjegyes privatizá­ció keretében. A maradék kb. 36 százalékra versenytárgyalásokat írunk ki. KEDVEZMÉNYEK NÉLKÜL A gyógyszertárak régen beígért ós várva várt privatizációja - ha igaz - kész tény. A minisztérium rövide­sen versenytárgyalásokat hirdet, s bárki, akinek anyagi helyzete en­gedi, vehet magának egy patikát. Azért csak egyet, nehogy valaki(k) (személy, vagy csoport) felvásárol­hasson több gyógyszertárat! A ver­senytárgyalásokon a patikusok nem indulhatnak előnnyel, sőt, kedve­zőbb kölcsönökben se bízzanak! Szolgáljon viszont némi vigaszul, bár igaz, hogy bárki megvásárolhat­ja a patikát, a „főnök" csak képzett gyógyszerész lehet. Mivel a miniszterek az egészség­ügyi intézetek privatizálásáról csak a késő esti órákban tárgyaltak, erről semmi érdemlegeset nem mondtak. Persze, az kiszivárgott, hogy a kór­házak, a nagy rendelőintézetek az állam vagyonát képezik továbbra is. Nem állhattuk meg, hogy ne kérdez­zük meg dr. Soboňa minisztertől, miért változtatta meg véleményét a rendelőintézetek, kórházak privati­zálásának oly gyakran hangoztatott szükségességéről. íme a válasz: - Ha az ember nem akar hibás döntést hozni, kénytelen tanácskozni. Oda kell figyelnie arra, hogy a szomszédos országokban miként léptek. Nem szeretném, ha - úgy mint Csehországban - a pri­vatizáció kicsúszna az egészség­ügyi minisztérium kezéből. Mivel na­gyon összetett kérdéskörről van szó, nem csoda, hogy megváltoztattam véleményemet. GYÓGYSZER (HA KELL) BEHOZATALBÓL Rákérdeztünk a katasztrofális gyógyszerellátás okaira. A miniszter úr, megdöbbenésünkre, a kialakult helyzetet nem tartja katasztrofá­lisnak. - Tárgyaltunk a prágai Léčiva gyógyszergyárral. Biztosítottak ar­ról, hogy érdekük a szlovákiai piac ellátása. A szállítmány késését bizo­nyos adminisztrációs akadályok okozták. A gyógyszertárak privatizá­lásával megszűnnek az ellátási gon­dok - állította közismert magabiztos­ságával. Kérdésünkre, hogyan értékeli a kezdődő náthalázjárványt, miként kívánja (a minisztérium) biztosítani a hiányzó, ám nélkülözhetetlen gyógyszereket, illetve számolnak-e a szokásos válságbizottság létreho­zásával a miniszter úr a következő - meglepő - választ adta: - Nem jelent gondot összehívni egy válságbizottságot, de erre nincs szükség. Azt hiszem, szó sincs járványról. (A Szlovák Sajtóiro­da szerint Közép-Szlovákiában 13 656 influenzás beteg járt orvos­nál. Az előző héthez viszonyítva számuk 26 százalékkal nőtt. A turóc­szentmártoni járásban százezer la­kosra 2118 megbetegedést jegyez­tek, a rimaszombatiban 1435 esetet. A járványügyi szakemberek szerint járványnak tekinthető, ha százezer lakosra 1500 megbetegedés esik. Ezt ne tudná a miniszter? - a szerk. megjegyzése). Képesek vagyunk - külföldi képviseleteink útján beho­zatallal (azonnal) biztosítani a szük­séges mennyiségű gyógyszert. Kis válságstábunk (?) több gyógyszer­tárban érdeklődött, s pl. a homon­naiban közölték, nincs gyógyszerük. Öt perc múlva telefonáltak, hogy nincs semmi gondjuk... Tudom, elő­fordulnak hiányosságok, de a helyzetet nem kell dramatizálni. Dolgoš miniszter is véleményt nyilvánított. - Kész tény a Medika privatizálása, s ezzel megszűnnek a gyógyszerellátási nehézségek. Versenytárgyalások útján - a terve­zetek készek - kerül eladásra. A rádiós kolléga felvetette, vajon ha az egészségügy az államé ma­rad, nem viszi-e tovább negatív „szocialista" jellegét? Ľubomír Dolgoš szerint nem érde­kük (a kormánynak), hogy minden egészségügyi intézet állami marad­jon. Fel kell viszont tenni a kérdést, van-e, volna-e érdeklődés a kórhá­zak, intézetek megvétele iránt! Az egészségügyi miniszter kifejtette, az állam felel a lakosok egészségügyi ellátásáért... - Nem az a fontos - hangsúlyozta -, hogy az egész­ségügy szocialista, kapitalista vagy feudális, hanem az, hogy jó vagy rossz; Nem hibázhatunk. Nekünk a szociális igazságosságra kell töre­kednünk. Persze ha valaki magán­kórházat akar, építhet, üzemeltet­heti. - Ön miniszter úr, nem is olyan régen azt állította - hangzott az Új Szó munkatársának kérdése - hogy az egészségügy bajaira a gyógyírt a biztosító jelenti majd. Tudomásunk van arról, hogy az egyenlőre állami költségvetésből „élő" biztosító a po­zsonyi régió egészségügyi intézetei számlájára siralmasan kevés anyagi juttatást utalt át. - Ilyet soha nem mondtam - han­goztatta a miniszter legnagyobb csodálkozásunkra, majd e rövid kité­rő után folytatta: - Nem jelentette senki, mennyi pénzt kapott. Nem is tudom, mit jelent az, hogy siralma­san kevés. S ha kevés is a pénz, ez most nem tragédia. Tudatosítani kell, mekkora a változás, s mindez nem vihető végbe zökkentőmen­tesen. S ha már a biztosítóról volt szó, megemlítettük a főállás mellett vál­lalkozók, illetve a dolgozó nyugdíja­sok - szerintünk - igazságtalan dup­la adóztatásának kérdését. Az egészségügyi miniszter semmi kivetnivalót nem talál az általa is elfogadott törvény rendelkezéseiben. Annyit beismert, hogy a törvény nem kifogástalan. Nézete szerint a vállal­kozók az adózás terheitől nem men­nek tönkre, s majd betegség esetén döbbennek rá a biztosító előnyeire. A kora estig elhúzódó tájékoztató végeztével akár megnyugodva léphettünk volna kl az egészségügyi minisztérium épületéből. Csak hát! A tollforgató se nem vak, se nem süket. Hallja a gyógyszerészek, az egészségügyi dolgozók panaszait, látja a gyógyszertárak gyér választé­kát, a kórházak hiányos műszerezettségét és nem utolsósorban a két­ségbeesett betegeket. S felteszi magának a kérdést: kinek van igaza? PÉTERFI SZONYA MÁR A KÓRHÁZAKBAN IS GOND A GYÓGYSZERHIÁNY A gyógyszerellátás akadozása komoly gondokat okoz a Bodrogköz­ben is. Dr. Fazekas Ferenc, a ki­rályhelmeci kórház főorvosa el­mondta: az a legnagyobb baj, hogy nincs inzulinjuk, annak ellenére, hogy a raktárkészletüket már hóna­pokkal ezelőtt igyekeztek feltölteni, sajnos kiderült, hogy az egyes anti­biotikumokból sincs elegendő. Főleg az Ampicilin- injekciók és -tabletták, továbbá az Amoklen- és Biseptol­tabletták hiányoznak, de az orvosok között az a hír is elterjedt, hogy ezután egyszeri használatra való fecskendőket sem kapnak. A királyhelmeci kórházat és Fel­ső-Bodrogköz lakosainak nagy ré­szét a helmeci patika látja el gyógy­szerekkel. A gyógyszertár vezetője, dr. Mária Ažaltovičová elmondta, hogy ilyen kritikus helyzet, mint a mostani, eddig még nem volt. Szerinte a gondot Csehszlovákia kettéválása okozta, mert a forgalma­zott gyógyszerek mintegy 60 száza­lékát a Léčiva Praha gyártja, de amióta Szlovákia különvált, a gyár­ból nem érkeztek meg a szállítmá­nyok. Királyhelmecre akadozva jut­nak el a gyógyszerek, és a megér­kezés után 2-3 órán belül elfogynak. Egyes más régiókkal ellentétben itt viszont az orvosok az új vényeket megkapták, tehát a gyógyszereket a rászorulóknak elő tudják írni, csak hát ez nem elég, mert gyógyszer is kellene. (-szák) KÖSZÖNTŐ Ötven esztendő. Ha valaki eléri ezt a kort, meg kell állni egy pillanatra, el kell gondolkozni fe­lette. Az 50. év magasocska dombjáról már tiszta távlatok nyílnak a megtett életútra, s az ember nagyjából azt is föl tudja mérni, ami még előtte van. Batta György kollégánk és barátunk tegnap töltötte be ezt a szép kerek 50 esztendőt. Az újságírópálya ritkán töretlen ívű, az övé sem volt az. Kezdőként az Új Ifjúságnak dolgozott, s a későbbiekben sem lett hűt­len a felnövekvő nemzedékhez, mert a kisiskolások lapjának, a Kis Építőnek, majd egy időre a belőle átalakult Tücsök című gyermeklapnak lett a főszer­kesztője. Amihez hozzákezd, azt szív­vel-lélekkel csinálja. Gyuri nem­csak újságíró, hanem még sok minden: költő, író, drámaíró. (S baráti körben úgy ismerik, mint humanista humoristát, nagy természetbarátot, ergó a bősi vízi szörny ádáz ellen­zőjét.) Márpedig az említett szellemi tevékenységek teljes odaadást követelnek. Szabadúszó lett te­hát, hogy ötleteit elképzeléseit megvalósíthassa. Bár a főszer­kesztői munkája mellett már ad­dig is figyelemre méltó irodalmi tevékenységet fejtett ki. Ezek alatt az évek alatt született a gyermekek számára írt Tök­lámpás című színdarabja, me­lyet nemcsak idehaza játszottak sikerrel, hanem bemutatták Bu­dapesten is. Másik két drámája a Kakastánc és a Fürjtojás. Sok­oldalúságát bizonyítja a Fábry Zoltánról írt portré. S verseskö­tetei, a Virágot nyit a puskacső, a Testamentum, a Huszadik vi­lágháború és a Magyarországon kiadott Egy mondat a szeretetről című kiskötet. Ha Gyuriról beszélünk, arcké­péhez markánsan hozzátartozik sportszeretete. Erről is két könyv tanúskodik, melyekben sportriportjait foglalta össze. De nemcsak elméletben sportrajon­gó, a gyakorlatban is áldoz a testkultúrának. Ő a szlovákiai magyar újságírók huszadik évé­be lépett focicsapatának kapitá­nya és mindenese. Pályafutásának állomásait te­kintve kitűnik rendkívüli munka­bírása és határtalan optimizmu­sa. Ezt akkor sem veszítette el, amikor szabadúszó korszaka nem úgy alakult, ahogy elkép­zelte. Megint „igába hajtotta" fejét. Előbb a Szabad Újság munkatársa, majd az épp most születő Hajrá című sporthetilap főszerkesztője lesz. Azok közé a kevesek közé tartozik, akiknek a jövőbe vetett reményét nem törik össze a vi­lágban és a körülöttük játszódó nem sok jóval kecsegtető ese­mények. Sokszor adott kifeje­zést annak a meggyőződésé­nek, hogy a totalitással szem­ben erősebbnek bizonyul a de­mokrácia. Mit mondhatnék még róla? Jó barát és nyíltszívű, igaz ember. Továbbra is olyannak szeret­nénk szeretni és becsülni, mint eddig. Gyuri mindmáig hű ma­radt fiatalkori énjéhez, ezért biz­tos vagyok benne, hogy túl az ötödik X-en is megőrzi optimiz­musát, fiatalos lendületét. ORDÓDY VILMOS NÉHÁNY SORBAN V arsóban a parlament átdolgo­zásra visszautalta az illetékes parlamenti bizottságok elé azt a ja­vaslatot, amelyben a kormánykoalí­ció képviselői vízumkényszer beve­zetését követelik a szovjet utódálla­mokból érkezők számára. Ezt az indítványt a többi parlamenti klub is támogatja. A javaslat kezdemé­nyezői rámutattak arra, hogy tavaly összesen 8 millióan lépték át Len­gyelország keleti határait, ami oda vezetett, hogy növekedett a bűnö­zés és a „turistákból" illegális mun­kavállalók lettek, alol 'feketén' de­vizát próbáltak később kivinni az országból. N émetországban egyre gyakrab­ban szorgalmazzák, hogy kor­látozzák a bevándorlók számát. He­inrich Lummer, a CDU tagja tegnap kijelentette, hogy Németország csak annyi külföldit fogadhat be, amennyit képes integrálni, de ez nem mehet a német nemzet identitásának rová­sára. A ssisiban II. János Pál pápa sürgős békefelhívást tett közzé. A helyi Szent Ferenc-bazilikában keresztény, zsidó és muzulmán fele­kezetűek előtt kijelentette, hogy az Európában, többek között a Balká­non és a Kaukázusban dúló háborúk arra intenek bennünket: „Nem va­gyunk sem erősek sem pedig gyen­gék, de Isten nem hagyja ezt válasz nélkül, ha az emberek milliói ľ nak sorsáról van szó. S evardnadze grúz vezető január 20-án hivatalos látogatásra Iránba utazik. Teheránban elsősor­ban földgázszállításról kíván megál­lapodni, közölték Sevardnadzéhoz közel álló bizalmas források. Erre azért van szükség, mert Grúziában válságos helyzetbe került az ener­getikai ellátás. O rosz-kazah gazdasági, kulturá­lis és műszaki megállapodást írt alá a szibériai Omszkban Cserno­mirgin és Tyerescsenko kormányfő. Kazahsztáni részről megerősítették, hogy idén több millió tonna gabonát szállítanak az orosz félnek. K pzirev orosz külügyminiszter a hétvégén körútra indult, melynek során felkeresi a Sarkkörön túli orosz katonai támaszpontokat, majd innen Norvégiába és Párizsba látogat. A ngolában a szembenálló feleket tárgyalásokra szólította fel a hétvégén az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa. Az utóbbi héten több száz halálos áldozata volt a kormányelle­nes UNITA és a kormánycsapatok közötti összecsapásoknak. Az ENSZ illetékesei telefonon többször is tárgyaltak a két fél képviselőivel, azonban egyelőre nem állapodtak meg sem a tárgyalások helyszínéről, sem pedig időpontjáról. T ilos a halászat a Shetland-szige­tek partvidékén és abban a tér­ségben, ahol a múlt héten zátonyra futott a Braer tankhajó. A brit kor­mány döntött igy azt követően, hogy a hajóroncs kettétört és olyan meny­nyiségű olaj folyt a tengerbe, hogy az olajfolt már mintegy 40 négyzetki­lométeres területet elborított. K alóztámadás áldozata lett a Dél-kínai tengeren egy baha­mai zászló alatt hajózó tankhajó. A DPA hírügynökség számolt be erről, részletek azonban még nem ismeretesek. Ez az első incidens a térségben múlt év szeptembere óta, amikor Indonézia és Malaysia megállapodott abban, hogy közösen lépnek fel a tengeri kalózok ellen. S zerencsés kimenetelű baleset érte a sűrű ködben leszállás közben Delhi repülőtéren az egyik üzbég utasszállító gépet. A gép ugyan landolt, azonban felborult és három részre tört. A szerencsétlen­ség mérlege: 25 könnyű sebesült, akik túlsúlyban égési sérüléseket szenvedtek, mivel a felborult gép kigyulladt. S zomália északi részén középkori módszerekkel büntettek meg férjükhöz hűtlen nőket. Az ENSZ egyik szóvivője számolt be a ször­nyű eseményről, amelyről ottani fun­damentalisták videofelvételeket ké­szítettek. öt nőt a pénteki közös imádkozás után élve eltemettek, ós a bámészkodók közül senki sem sietett a segítségükre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom