Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-06 / 3. szám, szerda

LÚJSZÓ* SPORT PLUSZ 10 KLAMPÁR TIBOR NEM ÖREGSZIK "ADDIG JÁTSZOM, AMEDDIG MEGVESZNEK" KLAMPÁR TIBOR neve már-már fogatomnak számít az asztaliteniszsportban. Pályafutása során párosban, Jónyer Istvánnal világ- és Európa-bajnokságot nyert, csapatban pedig a 70-es évek végén a verhetetlennek hitt kínaiakat is legyőzte a világbajnoki döntőben a felejthetetlen Klampár, Jónyer, Gergely trió. Emellett kétszer a kontinensbajnokságon is diadalmaskodott a nagy hármas. Közülük már csak Klampár sportol aktívan, 39 évesen is az osztrák bajnokcsapat, a Wolkersdorf legnagyobb sztárja. Az idei pontvadászatban még nem szenvedett vereséget, pedig egyre több ázsiai pingpongozó szerepel az együttesekben. Nemrégiben, a galántai sportcsarnokban rendezett bemutatón Tibor bravúros alakításain remekül szórakozott a közönség. • Hogy látod a magyar asztalitenisz jelenlegi helyzetét? - Nagyon alacsony a színvonal, nincsenek olyan edzők, akiktől igazán tanulhatnának a fiatalok, persze, jó „anyag" sincs. Az európai ranglistán jelenleg Harczi ál! a legjobban, de csak a 36. helyen. Ehhez nem kell kommentár... • Senki sem léphet előbbre? - Senki! Már jó pár éve figyelem őket, nem fejlődőképesek. Néhányuknak már 16-17 esztendősen felnőtt nemzetközi versenyt kellett volna nyerni, hogy azt lehessen rájuk mondani, ezekből tényleg lesz valaki. A mostani tíz-tizenkét évesek tehetségesek... • Véleményed szerint, miért került ilyen mély hullámvölgybe a magyar pingpong? - Azért, mert mindenütt - kivéve minket - óriási pénzeket áldoztak, s áldoznak a sportágra. Például a svédek, akik évekig Kínában tanultak. Bebizonyosodott, megérte, hiszen világklasszisok lettek. Kriston is extratehetségként indult, de nem jött ki belőle, mert korán elégedetté vált, és az edzők sem ambicionálták eléggé. A mi fiataljainknak változtatniuk kell a mentalitásukon is, csak megszállottként lehet nagy versenyző valaki, nem pedig úgy, hogy idehaza megnyer egy gyenge színvonalú viadalt, és már veri a mellét. Mire nagyképűek a mai fiatalok? Nagoja után a vb-győzeleméri 10 ezer, a csapat győzelemért - amikor kétszer is alaposan elpáholtuk a kínaiakat (a döntőben 5:1-re) - 12 ezer forintot kaptam. • Miért hajtasz még mindig? - Azért, mert profi vagyok és pénzt kereshetek külföldön, ugyanis itthon nem volt rá alkalom. Csak túl a harmadik „ikszen" tudtam a haláron túlra szerződni, pedig jóval korábban szerettem volna. A vaskalapos vezetők, hacsak tudtak, mindig nemet mondtak! Mindössze 7200 forint havi fizetéssel nem nagyon ugrálhattam, kint viszont jóval többet kaptam, persze, schillingben. • Régebben sok mendemonda szólt arról, hogy nehezen kezelhető vagy... - Nem voltam szent, akadt néhány balhém. De főleg a bátyám miatt tiltottak el, aki többször is beolvasott a fejeseknek. S erre, mit tettek a vezetők? Felfüggesztették versenyzési jogomat.. • Meddig pingpongozol még? - Addig játsszom, ameddig megvesznek, amíg egészségem engedi. Az az igazság, ha nagyon jó ellenfelet fogok ki, akit nem én irányítok, akkor az megver. De ha én írom a forgatókönyvet, úgy érzem, még mindig bárkit legyőzhetek a világon. • Már majdnem negyedszázad telt el azóta, hogy világbajnokságon indultál. Mennyiben változott meg a sportág? - Rendkívül felgyorsult, sokkal jobban adogatnak és technikásabbak a mezők, mint korábban. • Még mindig öröm számodra az asztalitenisz? - Ha furcsán is hangzik, igen. Talán túl komolyan is veszem a pingpongot, mindig nyerni akarok. Már szereztem annyi rutint, hogy tudom, menynyit kell edzenem. Érthetően kevesebbet tréningezek, mint pályafutásom csúcsán. •K9M • Sokak szerint, Klampárt az isten is pingpongozónak teremtette. Olyan keze van ehhez a játékhoz, mint senkinek. Ám mégsem sikerült egyéniben világbajnokságot nyerned. Vajon miért? - Úgy érzem, nem volt jó edzőm! Olyan, akin láttam volna, kiteszi értem a lelkét. Nem akarok megsérteni senkit, éppen ezért nem mondok neveket. A másik ok: amikor Nagojában Jónyerrel megnyertük a párost, másnap játszottam egyéniben az elődöntőbe jutásért, „elröhögtem" a meccset. Pedig ott volt talán életemben a legjobb lehetőségem, hogy nyerjek, de 3:1-re kikaptam a kínai Hszi En-tyingtöl. Könnyedén, tán kicsit könnyelműen játszottam, és ez végzetes hibának bizonyult... A csapatban állandóan kihajtottam .fiagam, s aztán, mire az egyéni küzdelmek következtek, már fáradt voltam. A szöuli olimpián nem volt csapatverseny, egyéniben 35 évesen is a legjobb négy közé kerültem, bronzérmet nyertem... SZABÓ ZOLTÁN ITÁLIA VÁLASZTOTT MAGÁNAK CSILLAGOT 1993. JANUÁR 6. ÚJ SOROZATUNK ARANYLABDÁSOK HARMINCHÉT ESZTENDŐVEL EZELŐTT ÍTÉLTÉK ODA ELŐSZÖR A LEGJOBB EURÓPAI FUTBALLISTÁNAK AZ ARANYLABDÁT. AZÓTA MINDEN ÉVBEN KIOSZTJÁK AZ „OSCAR-DÍJAT". A HOLNAP INDULÓ SOROZATUNK IGYEKSZIK BEMUTATNI A KITÜNTETETTEKET, AZOKAT, AKIK A KÖZELMÚLTBAN ANNYI ÖRÖMET ÉS FELEJTHETETLEN PILLANATOKAT SZEREZTEK A FOCIRAJONGÓKNAK, AZ EGYSZERŰ NÉZŐKNEK ÉS EGYÁLTALÁN AZ EMBERISÉGNEK. Az „Év labdarúgójának" megválasztása már annyira hozzátartozik egy-egy esztendő eseményeihez, mint mondjuk a nemzetközi kupatornák. A közvélemény-kutatás a második világháború, pontosabban a londoni olimpia után terebélyesedett ki. Kezdetben nem volt szervezett szavazás, de a kontinens szakembereitől és a vezető újságíróktól szerzett vélemények alapján a következő futballistákat tekintették a France Football ankétja előtt kontinensünk legjobbjainak - 1948: NORDAHL (svéd), 1949: GREN (svéd), 1950: OCWIRK (osztrák), 1951: BONIPERTI (olasz), 1952: WRIGHT (angol), 1953: PUSKÁS (magyar), 1954: FRITZ WALTER (nyugatnémet), 1955: NETTÓ (szovjet). Hogy a franciák mennyire kezdernényezőek, bizonyítja: az ismert L'Equipe című sportszaklap után amelynek szerkesztői útjára indították a BEK-eí - egy másik szaklap, a France Football is szót kért, vezető szerkesztői 1956-ban azt javasolják, szavazások alapján minden évben válasszák mog Európa legjobb labdarúgóját. Az ötlet még abban az esztendőben megvalósult, s az angol Stanley Matthews-nak a cselezés varázslójának ítélték oda először a három kilogramm súlyú aranyozott trófeát, az Aranylabdát. Az ankét mind a mai napig nem kapott hivatalos „áldást" az UEFAtól egyetlen nemzeti labdarúgó szövetgségtől sem, mégis egész kontinensünk elismeri, és nagy népszerűségnek örvend a közönség és a szakemberek körében. 1956 óta általában huszonöt nemzet elismert és kevésbé elismert szakírója vesz részt az ankéton. Csehszlovákiából Jaroslav Sálek (Mladá Fronta Dnes) tippelt, Magyarországról - haláláig - Lukács László (Népszabadság); most a Nemzeti Sport újságírói. Ezek a szakírók december folyamán rövid jellemzések kíséretében megküldik a francia lapnak az általuk legjobbnak tartott öt futballista nevét, és az összesítések alapján hirdet eredményt a France Football. Eleinte nem volt nehéz dolguk az újságíróknak „igazságosan" szavazni, mert azokban az időkben a Real Madrid uralkodott, s a többi élcsapat soraiban csak egy-két klasszis játékos rúgta a labdát. így az Aranylabda tulajdonosai szűk körből kerültek ki. Mivel manapság kiegyenlítődtek az erőviszonyok, majdnem egyforma képességű labdarúgó közül kell kiválasztani a jelölteket, s bizony a sorrend nem mindig felel meg a valóságnak. Ugyanis egy-két mérkőzés alapján nem ítélkezhet teljesen tárgyilagosan az újságíró; a kiszemelt futballistákat több találkozón, az egész esztendő folyamán kellene figyelni, és a végső elszámolásánál a kiegyensúlyozott és állandó formát kellene elsősorban figyelembe venni. De hát semmi sem tökéletes. Az Aranylabda körül vannak és lesznek is viták. Bármilyen jellegűek is azonban a nézeteltérések, a szurkolók csak nagyon nehezen kapnának szebb év végi ajándékot, mint amilyent a francia sportlap szerkesztői kigondoltak harminchét esztendővel ezelőtt a „Ballon d Or" formájában. Bárhogy is nézzük az Aranylabda tulajdonosait, egytől egyig művészei voltak a labdarúgásnak, vagy még ma is azok. Mindnyájan valami egyénivel, utánozhatatlannal gazdagították ezt a csodálatos játékot. Róluk lesz szó sorozatunkban. Stanley Matthews-szal kezdjük, ő még 50 esztendősen is az angol I. divízióban játszott... TOMI VINCE Olaszország választott! Jó, nem éppen elnököt, mint az Egyesült Államokban, de a derék taljánok sem holmi pimf dologban voksoltak. A Gazzetta dello Sport azt tudakolta, az ítészek véleménye szerint mely csillag ragyogott a legeslegfényesebben a nyolcvanas években a Campionato egén. Ha valaki - akár csak a végeredményt sorjázva - végigböngészi a kínálatot, láthatja, nem könnyű a választás. Bár a szavazók a legjobb „stranieri'-jét, azaz külföldijét választották meg, s így kimaradt a szórásból az 1982-ben világbajnoki címet szerzett csapat, ezért világos: aki igazán számított az elmúlt évtized európai futballjában, az ott van a listán. Vannak persze a kivételt erősítő szabályok, hiszen éppen a britek, Dalglish, Lineker, vagy éppen Souness hiányzása okán nem szemlélhetjük a listát .kiterjesztő' értelemben. Miután ők s például Giresse, Tigana vagy éppen a belga Coulemans és Zavarov kivételével a Dinamó Kijev sztárjai - soha nem szolgáltak olasz klubot, nem tekinthetjük a listát „összeurópai" szavazásnak. Bár, alkalmasint a dobogó környékén nem lenne változás. Ötvenen szavaztak a Gazzetta dello Sport ankétján. A lap a szakma, Ritkán (sem) fordul elő, hogy egy teljes ország vitatkozzon egy szál emberről. Kiváltképpen akkor, ha ádáz viták, kerekasztal-beszélgetések, újságcikkek, nyílt és burkolt vádaskodások tárgya egy rozzant „öregmama". Aki zugivó (bár újabban nem is tagadják az alkoholizálását), leplezetlen trafikreklám, arca, keze sárga a napi három doboz cigarettától. Mindez persze, édeskevés volna Amerika figyelmére. Csakhogy a mi nagymamink a legendás Cincinnati Reds baseball klubjának többségi részvénytulajdonosa, egyben javíthatatlan rasszista. Cigányozik, zsidózik, niggerezik, „lesárgázza" az ázsiaiakat. De lám, akad ország, ahol mindezért nagyember, pontosabban nagyasszony is megütheti a bokáját. Természetesen a 69 esztendős Morge Schott nem tegnap kapott rá a színesbőrűek pocskondiázására. Ám vagyona, társadalmi rangja és kapcsolatrendszere eddig megoltalmazta a kellemetlenségektől. Pedig a Cincinnati Reds főnöknője saját színes játékosait sem kímélte. Ha kellett, ha nem, röpködtek a szájából a .mocskos nigger", a ,tolvaj cigány" és a .pénznyelő zsidó". Úgy hitte, ITÁLIA LEGJOBB LÉGIÓSAI 1980TÓL NAPJAINKIG: 1. Diego Armando Maradona (argentin) 198 pont, 2. Michel Piatini (francia) 194,5 pont, 3. Marco van Basten (holland) 125,5 pont, 4. Roberto Falcao (brazil) 60 pont, 5. Artúr Antunes Coimbra Zico (brazil) 56,5 pont, 6. Ruud Gullit (holland) 53,5 pont, 7. Franklin Benjamin Rijkaard (holland) 17,5 pont, 8. Lothar Matthäus (német) 16,5pont, 9. Kart-Heinz Rummenigge (német) 10 pont, 10. Zbigniew Boniek (lengyel) 6 pont. SZAVAZATOT KAPOTT MEG: Caniggia és Passarella (argentinok 2-2 pont, Careca, Junior, Taftarel (brazilok), Strömberg (svéd), Sosa (uruguayi) és Völler (német) 1-1 pont. azaz a világbajnok csapat tagjai, egykori sztárok, edzők, bírók, klubvezetők véleményén kívül kíváncsi volt arra is, hogyan voksolnak a szurkolókat reprezentáló színészek, énekesek, írók, illetve más sportágak sztárjai. A szavazást szervező újság természetesen nem tehet különbséget a felkent ítészek között, a végelszámolásnál ugyanannyit ért Gianni Morandi vagy Ivan Capelli, a Formula l-es pilóta szavazata, mint mondjuk a világbajnok Paolo Rossié, illetve az egykori Aranylabdás Omar Sivorié. A vélemények összesítése után kedvére tiporhat bele mások önérzetébe, sértegetheti beosztottjait vallásos érzületükben, mocskolódhat, pusztán azért, mert százdolláros bankókkal tömheti ki a párnáját és matracát, ha úri kedve úgy szottyan. Aztán - mint oly sok alkoholista - rajtaveszett a piáláson. A zugivást természetesen továbbfejlesztette, már ivott reggel-este, minden rendezvényen, ivott, mint a cserepes föld. És az alkoholmámorban locsogott. Feltárta szenynyes lelkét oly emberek előtt is, akik nem mutattak hajlandóságot a szolgalelkűségre, nem bokáznak sem Marge Schott asszony, sem pedig a család dollármilliárdjai előtt. A „lélekfeltárás" eredménye az lett, hogy egy hónapon belül négyen is feljelentették a Rods tulajdonosnőjét - faji izgatásért. Ohio szövetségi állam törvényei történetesen tiltják, büntetik a raszszizmus mindennemű megnyilvánulását. Elsőként a Sabo testvérpár jelentette fel munkaadóját „nagy nyilvánosság előtt, folytatólagosan elkövetett faji gyalázkodásért". Marge Schott nagyasszony sajtólobbija keményen viszszaütött. Már-már úgy tűnt, a makiderült: bármilyen botrányosan is búcsúzott Olaszországtól Maradona futballkirályságához nem férhet kétség. Diego ülhetett a trónusra, bár csak nyúlfarknyival előzi meg a francia .sarmőrt", Michel Piatinit, ötven szavazó közül mindössze hat akadt (Luigi Agnolin: Zico, Maurizio Fondriest egykori világhírű kerékpározó: Van Basten, Oreste del Bruno újságíró: Van Basten. Lorella Cuccarini színésznő: Zico, Nino Frassica színész: Van Basten), aki nem „Dun-Diegót" vagy a nemrég a franciaországi vb szervezőbizottságának társelnökévé választott Piatinit látta volna a legjobbnak. A kétségkívüli, vitathatatlan tudás mellett egy-egy ilyen szavazás nem mentes az egyéni szimpátiától, a személyes kötődéstől sem. Az argentinnak született Omar Sivori két honfitársát, Maradonát és Passarellát is az ötösbe jelölte, az exmilanos jelenlegi szövegségi kapitánynál, Arrigo Sacchinál pedig helye van a listán mindhárom tulipánnak, Gullitnak, Van Bastennek és Rijkaardnak is. Egyszersmind az is kiderül, közülük Sacchi a rastafrizurás Gullitot tartja legtöbbre. Sandro Mazzola sem tagadja meg interes múltját, a kék-fekete klub gyar származású Sabo testvérek kerülnek a bírák elé hitelrontás és becsületsértés vádjával. És ekkor váratlan szövetségesek siettek Tim és Chris Sabo segítségére. Joe Pfaff, egy ohiói gyárigazgató és Cal Levy, a Reds hajdani adminisztratív alkalmazottja tett - egymástól függetlenül - önkéntes vallomást. Mindketten megerősítették Sabóék vádjait. Szem- és fültanúként állítják, hogy a „vénasszony" (amerikai sajtó fogalmaz így) szakadatlanul bujtogat a feketék, barnák, sárgák ellen. Amióta agysejtjei állandóan csatát vesztenek az alkohol ellenében, Schott elnöknő tipp-topp fasisztává nőtte ki magát. A gyanúsított természetesen kategorikusan, vehemensen tagadja a vádakat. Ha elhangzott is ajkáról olykor a .nigger", a .biboldó", a .jap" (az ázsiaiak gúnyneve), csak úgy viccből, „kedveskedésből" mondta, amit mondott. A jelek szerint a kedveskedés fentebb vázolt válfaja sokak szemében nem igazán rokonszenves, Ohio törvénykönyve pedig mindjárt sokéves börtönnel bünteti. Azóta a tréfás matróna ellen két, újabb feljelentés érkekét németjét, Rummeniggét és Matthäust is a legkiválóbb között tartja számon. A lengyel Bonieket két egykori játékostársa, Rossi és Tardelli látja szupernek, s ugyanez vonatkozik a már említett Passarellára: Sivori mellett egykori firenzei játékostársa, Antognoni voksolt rá. A lista „extravaganciáit" főként a szurkolók között kereshetjük. Az énekes Eroz Ramazzotti szerint például az elmúlt évtized (a szavazás pontos neve: 1980-tól napjainkig) legjobbjai közé bekéredzkedik az uruguayi Ruben Sosa. ő tudja, mit lát benne. Említettük, a Gazzetta nem tett nem tehetett különbséget szavazó és szavazó között Mi azonban megengedhetünk magunknak ennyi szabadságot, s talán nem is érdektelen: nézzük, hogy szavazott a „szakma", a futballban nevet szerzett itzenöt híresség, edzők és játékosok. Szerintük Piatini megelőzi Maradonát! Igaz, a különbség ezúttal is minimális: Piatini 65 pont, Maradona 63, Van Basten 25,5, Falcao 23, Zico 21 pont. Mögöttük meglehetősen hoszszú .szünet", majd Gullit, Rijkaard, Rummenigge, Boniek, Passarella, végül Junior és Matthäus következik. Néha kiderül, tényleg előfordulhat, hogy a nyúl viszi a puskát... A .laikusokkal" kiegészített szavazás eredményét reálisabbnak érezzük. (ie) zett, így a história szép lassan kidagadt a mende-monda teknőjéből. A profiligának - hivatalból is - napirendre kellett tűznie a tulajdonosnő ellen felhozott vádakat. A Major League Baseball végrehajtó tanácsa négyfős vizsgálóbizottságot állított fel. Bill White (a Nemzeti Liga elnöke), dr. Bobby Brown (az Amerikai Liga elnöke), Jackie Autry (a Kalifornia Angels klub alelnöknője) és Doug Danforth (a Pittsburgh Pirates egykori elnöke hivatott arra, hogy sportvonalon tisztázza, avagy elmarasztalja Marge Schott asszonyt. A profiliga éppenséggel nem tehetetlen a renoméját romboló jelenségekkel szemben. Ha a vizsgálóbizottság vétkesnek találja a nagyasszonyt, az igazgatótanács pedig elfogadja a „négyes zsűri" megállapításait, akkor a liga kötelezheti az otromba nagymamát a Cincinnati Reds, pontosabban a részvények eladására. Hát itt tart ma a víta, a baseball 1992-évi kabinetvitája. Persze a legmegátalkodottabb elmék még azt sem értik, mivégre a nagy civakodás. Hal Bodley, az USA Today újság kiváló publicistája például szerényen megkérdi: „Elképzelhető az, hogy egy rasszista társadalom sportéletében ne jelenjenek meg a faji gyűlölködés szimptómái? Válaszunk: elképzelhető - lesz! Akkor, amikor a tyúkok libatojást tojnak." (T.) ÖSSZTŰZ A CSÚNYA SZÁJÚ NAGYIRA AMIKOR A TYÚKOK LIBATOJÁST TOJNAK...