Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-30 / 24. szám, szombat

1993. JANUÁR 30. ÚJ szói KALEIDOSZKÓP 6 i v ROVATVEZETŐ: DR. PÁLHÁZY BÉLA Kiss János, Bodrogköz ­Hat esztendeje nősültem, fele­ségem szlovák. Ötéves és há­roméves fiaink Vctnnak, tulajdon­képpen boldogan élnénk, ha... Egyre nagyobb gondom az, hogy az idősebb fiam nem akar magyarul beszélni. Magánvállal­kozó autóbádogos vagyok, elég sok a megrendelésem, általá­ban kora reggeltől késő estig dolgozom. A feleségem háztar­tásbeli, tiszta szlovák környezet­ből származik, csupán néhány szót tud magyarul, megértem hát, hogy gyermekeimmel csak szlovákul beszél. Szüleim kas­saiak, ők szeretnének magyarul beszélni az unokákkal, vasárna­ponként én is, de főleg az öt­éves fiam ilyenkor megmaka­csolja magát, látszik, hogy érti, amit mondunk neki, de csak szlovákul válaszol. Mit tehetünk, hogy a gyermekek magyarul is megszólaljanak ? - Dönteni kell uram, fontos-e any­nyira a családja, magyarsága, a gyermekeivel való kapcsolata, mint a szakmája, vállalkozása. Az, hogy kora reggeltől késő estig dol­gozik, ugyan tiszteletreméltó, de semmiképpen sem helyeselhető. Hogy a fia nem akar Önnel magyarul beszélni, arra vall, hogy az Ön kap­csolata a fiával nagyon hiányos, jó­formán semmilyen. Nem csoda, hogy a gyermek fél, netán ily módon tiltakozik a kialakult helyzet ellen. Mint Európa sok régiójában, ná­lunk is hagyomány a többnyelvűség. Csak a szocializmus építése közben kiveszett. Pedig mennyire hozzájá­rulhatna a nemzetek közötti meg­értéshez ... A kétnyelvűség elsajátításának legjobb formája a bilingvista mód­szer, melyet vegyes házasságokban szinte ideális körülmények között le­het használni. Ha megvan az egyet­értés a szülők között. Akik vegyes házasságot készülnek alapítani, azoknak tanácsos ezt a kérdést elő­re megbeszélni, különben mindig a gyermek látja kárát a félreértések­nek. Pedig milyen egyszerű, a másik nyelvének elismerése, a partner iránti tisztelet egyik fontos jele. Mindenekelőtt üljön le, s beszélje meg a feleségével a helyzetet. Le­het, hogy egy akaratlan, meggondo­latlan megjegyzés - esetleg a nagyszülők részéről - váltotta ki ezt a truccreakciót a gyermekben. Aztán programozza át a napi- és hetirendjét. Egészsége szempontjá­ból sem tesz jót, ha nincs naponta egy pár óra kikapcsolódása szerető családja körében, ha a vasárnapo­kat teljes egészében nem tölti velük. A fiúk személyiségének fejlődése szempontjából az apa szerepe külö­nösen fontos!!! A bilingvista módszer szempont­jából az szükséges, hogy ugyan­azon személyek a gyermekhez min­dig ugyanazon a nyelven beszélje­nek. Tehát Ön és az Ön szülei magyarul, kedves felesége és az ő rokonai szlovákul. Rendszeresen, naponta. Ha ezt eddig elhanyagolta, természetes, hogy a fiú eleinte nem fog magyarul válaszolni. De legyen következetes és kitartó! Még csak véletlenül sem emelje fel a hangját! Csak szépen, kedvesen, sok dicsé­rettel, simogatással, önfeledt játék­kal! A bilingvista módszer alapja ugyanis a pozitív érzelmi kapcsolat. Levele alapján egyértelmű, hogy e téren sok bepótolni valója van. Higgye el, megéri! Hiszen nem anyagi javaiban, hanem gyermekei­ben él tovább az ember! K. Gizella, Komárom - Har­minchét éves tanítónő vagyok, két éve váltam el, azóta családi házunkban ketten élünk kilenc­éves fiammal. A gyerek a válás óta agresszív, sértődékeny; jó tanuló, de rossz a magaviselete - mondogatják kollégáim. Az apja hónapok óta nem jött fe­lénk, még karácsonykor sem, a fiamnak ez érthetően nagyon fáj. Két hete megtudtam, hogy a volt férjem újra nősül. A fiam a telefonbeszélgetés alapján rá­jött a hírre, s azóta búskomor. Éjszakánként sir, az iskolában elbújik a pad alá, nem írja meg a leckéjét, nem akar enni, dur­ván beszél az anyámmal, akit pedig nagyon szeret. Egyik este odajött hozzám, s azt mondta: - Anyu, ugye te nem hagysz el, ugye én nem leszek árvagye­rek? Együtt sírtunk egész éjsza­ka. Nem tudom megnyugtatni a gyermekem, doktor úr... -Érdekes, hogy bár az ország­ban minden harmadik, negyedik há­zasság felbomlik, az emberek még nem tanulták meg, hogy erre a ke­gyetlen tényre a gyermekeket felké­szítsék. A levélből kiolvasható, hogy a kisfiú félelemben él. Nem érti, miért vesztette el az apját - a fiúk fejlődése szempontjából az apának mintaszerepe van -, akihez érzelmi­leg pozitívan kötődött-kötődi k. Nem tudom, kinek a hibájából ment tönkre a házasság, de ez most másodrendű kérdés. A legfontosabb az, hogy a fiú érdekében meg tud­nak-e egyezni a volt férjével a rend­szeres kapcsolattartásban. Üljenek le együtt a gyerekkel, és higgadtan magyarázzák meg neki - egy 9 éves „nagy" fiúval már sok mindenről lehet beszélni -, hogy mindenki té­vedhet, Önökkel is ez történt. De ez nem változtat semmit azon, hogy mindketten nagyon szeretik őt, s hogy nem vesztette el az apját annak ellenére, hogy volt férje új családot alapít. Tegyék neki lehető­vé, hogy rendszeresen találkozhas­son az apjával, hogy tanácsot kér­hessen tőle, ha kell, hogy megbe­szélhesse vele a „férfias" dolgokat. A fiú agresszivitása, magavisele­te egy kétségbeesett segélykiáltás. Minél előbb fel kell oldani a feszült­ségeit, eloszlatni a félelmeit. Rosz­szul tenné a kedves olvasó, ha a gyermeknek most azt kezdené bizonygatni, hogy milyen rossz, semmirevaló alak az apja. A helyes nézetet neki magának kell majd ki­alakítania. Most ez csak növelné a zűrzavart a lelkében. Lehet, a helyzet már annyira el­mérgesedett, hogy szakember be­kapcsolása nélkül nem fog sikerülni azt rendezni. Keresse fel bizalom­mal a legközelebbi pedagógiai pszi­chológiai tanácsadót, Komáromban tudnak magyarul is. Biztosan segít­ségére lesznek a helyes stratégia felállításában, lehet, hogy el fog kel­leni beszélgetni a fiúval. Az, hogy már tudnak együtt sírni, pozitív je­lenség, a feloldozást jelentő katarzis kezdetét jelentheti... D. László, Csallóköz - Meg­örültem új rovatának, Ön talán segíthet rajtam. Harmincnégy éves villanyszerelő vagyok, há­rom gyermekem van. Felesé­gem tíz éve háztartásbeli, ko­rábban takarítónő volt. Amióta otthon van, álladóan az újságok egészségügyi rovatait, híreit ol­vassa, meg orvosok könyveit bújja, mindig bebeszéli magá­nak, hogy beteg. Hónapokon át járta a szakrendelőket, hogy mellrákja van, kérésére, sőt kö­vetelésére még Pozsonyban is kivizsgálták, de hála Istennek, nem találtak semmi bajt. Aztán azt mondta, fája feje, napokon át feküdt vizes borogatással, újra járta a rendelőket. Most azt mondja, érzi, hogy AIDS-es, hol­ott én nem csalom meg, és azt hiszem, ő sem engem. Mégis újra orvosokhoz jár, akik a járási székhelyen már jól ismerik, és szinte menekülnek előle. Ő pe­dig esténként otthon sír, hogy rövidesen meghal, mert AIDS-e van. Segítsen rajtam, doktor úr! -Az orvosi irodalomból tudjuk, hogy minden kornak megvolt a ma­ga tipikus betegsége, s a maga „divatja". Az utóbbi 2-3 évtizedben a rákbetegség, a legutóbbi években pedig az AIDS az, amitől - joggal - a legjobban félnek az emberek. Mindkettőnél ugyanis csak a korai felismerés ad esélyt a betegnek a túlélésre. A szépirodalomból és az orvosi irodalomból egyaránt ismerjük a képzelt beteg fogalmát is. Ö az, aki betegnek képzeli vagy érzi magát, és orvostól orvosig, kórházból kór­házba jár, esetleg másnaponként hívják ki hozzá a mentőorvost. Telje­sen eredménytelenül, mert a leletek természetesen, negatívak. Sőt azt tapasztaljuk, hogy az esetek túlnyo­mó többségében - bár ez sem érvé­nyes minden esetben - azok, akik­nél valóban rákos tünetek jelentkez­nek, húzzák-halasztják az orvos meglátogatását. A levélben leírtak szerint olva­sónk feleségének legalábbis súlyos nosofóbiája (betegségtől való le­küzdhetetlen félelem) van. Ez előfor­dulhat depressziókban és neurózi­soknál is. A tünetek dinamikája sze­rint inkább valószínűbb a neurózis, ami a jelen esetben nem biztos, hogy kevesebb terhet rak a beteg vállára. A tíz év alatt krónikussá vált betegség már felélte lelki erejét, s ezen csak szakorvos bevonásával lehet segíteni. A neurózisok sikeres gyógyítása mindig csapatmunka, melyben szo­rosan együtt kell működnie a család­nak az orvossal és betegével. Nem valószínű, bár elképzelhető, hogy még nem ajánlották olvasónk felesé­gének a pszichiátriai kivizsgálást. Persze, sok függ attól, hogy ez mi­lyen körülmények között történik. Ha tárgyilagos hangon, higgadt körül­mények között megbeszéli levélí­rónk a feleségével, hogy az egész család segíteni akar, s kimerült ide­geinek jót fog tenni a szakorvosi kezelés, biztosan nem fogja elutasí­tani a kivizsgálást. Az időpontot azonban beszélje meg előzetesen a pszichiáterrel. Ne feledje, az eddi­gi negatív leletek ellenére felesége a szó szoros értelmében szenved. Kötelességünk segíteni rajta, még mielőtt esetleg valami jóvátehetetlen esemény nem történik. xxx Várom és megválaszolom tisztelt olvasóinknak az Új Szó szerkesztő­ségébe küldött leveleit. A nevet és a lakcímet ezúttal nem szükséges feltüntetni. HELLO! 1. Good morning. 2. Good afternoon. 3. Good evening. 4. Good night. • 1 GYAKORLAT Pipáld ki a megfelelő kockákat. x y 1. I'm Mrs Margaret Johnson from Chicago • • 2. This is my financée, Miss Éva Szabó • • 3. This is Dr and Mrs Brown • • 4. I'm Robert Jordan • • 5. a: This is my husband, Tamás Szalai • • b: Pleased to meet you, Mr Szalai • • x=himnem y = nőnem (x q g 'x e g 'x f 'Á x e 'Á z 'A '0 Mi l FUNCTION GREETINGS (üdvözlési formák) INTRODUCTION (Bemutatás/Bemutatkozás) GOOD morning, afternoon. evening. A: This is Mr György Horváth. Mrs Enikő Horváth. Miss Zita Vadas. Dr. Ilona László. GOOD night, -bye. A: This is Mr György Horváth. Mrs Enikő Horváth. Miss Zita Vadas. Dr. Ilona László. GOOD night, -bye. A: I am I'm György Horváth. Mrs Enikő Horváth. Zita Vadas. Dr Ilona László. Hello. Hi. A: I am I'm György Horváth. Mrs Enikő Horváth. Zita Vadas. Dr Ilona László. Hello. Hi. B: Nice to meet you. Pleased to meet you. GRAMMAR a telephone an airport a pullover. camera aeroplane It is hamburger. sandwich It is hot dog It's pullover television an aeroplane. hamburger etc. W Ü MAGYARÁZAT 1.A „VOCABULARY" részben a szavak határozatlan névelővel szerepel­nek, mivel a főnevek sokszor csak ezekkel együtt illeszthetők a mondatba. Az a, an jelentése tehát megegyezik a magyar hangsúlytalan egy szóval. Pl.: a radio = egy rádió (vagyis nem egy tévé, vagy valami más). A mássalhangzóval kezdődő szavak előtt a. a magánhangzóval kezdődők előtt an áll a könnyebb kiejtés végett. 2 Az angol szereti az összevonásokat, vagyis a két szóból egy rövidebb alak létrehozását. Ilyen összevont alak az it is szavak összevonásából jön létre. Jelentése: ez (van) Az angolban tudniillik jelen időben is mindig kiteszik a létigét (lenni), illetve annak a megfelelően ragozott alakját a mondatban. Pl.: It's a film, vagy It is a film. Jelentése magyarul: Ez egy film vagyis Ez (van) egy film. 3. Bemutatkozáskor az angol a this mutató névmást használja, rámutatva az éppen bemutatandó személyre. This is... Ez... (A betükapcsolás ejtése itt úgy történik, hogy nyelvünket kissé kidugjuk a két fogsor között, és így próbálunk egy magyar dz hangot képezni. Ez eleve lehetetlen, de nem baj, mert a keletkezett hang éppen az lesz, amire szükségünk van.) Önmagát bemutatva az angol az / (én) személyes névmást használja. Mindkét esetben a létige (be) megfelelően ragozott alakja követi az alanyt (itt most This is.../1 am...) 4. A délelőtti órákban a köszöntés Good morning, déli 12 órától Good afternoon és kb. este 6-tól Good evening. Barátok, közeli ismerősök, szomszédok a Hello köszöntést használják. Elköszönéskor a Good night köszönési formát a magyarral azonos módon használjuk, vagyis késő esti búcsúzáskor. HSZÓSZEDET Good evening Jó estét Good night Jó éjszakát Good-bye Viszontlátásra/viszlát Hello Szia (Szervusz) Jó reg­gelt Have a nice trip Kellemes utazást! Here you are Parancsoljon/Tessék Nice to meet Örülök, hogy megis­you merhettem/Örvendek Pleased to Örülök, hogy megis­meet you merhettem/Örvendek Thank you Köszönöm Welcome to Isten hozta Új-Zé­New Zeland landban Rovatvezető: BODNÁR GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom