Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)
1993-01-06 / 3. szám, szerda
1993. JANUAR 6. . ÚJ SZŐ. HAZAI KÖRKÉP MIRE VÁR(HAT) A NÉPJÓLÉTI MINISZTER? A Munka- Szociális és Családügyi Minisztérium az 1993 évbe 51 milliárd koronás költségvetéssel lép. Ez a tény nem azt jelenti, hogy az állami költségvetésből minden tárca annyit kapott, amennyit kért, hanem azt szemlélteti, hogy Szlovákia lakossága számára a szociális kiadásokat tedezni kell - nyilatkozta a Szlovák Sajtóiroda munkatársának Oľga Keltošová miniszter. Elmondta, hogy a minisztériumnak a múlt év második felében aktív foglalkoztatási politikával és a szövetségi költségvetés nyújtotta anyagi lehetőségeket (5,5 milliárd korona) kihasználva sikerült egy százalékkal csökkenteni a munkanélküliséget Szlovákiában, ami megközelítőleg 30 ezer új munkahely létrehozását jelentette. - A Szlovák Köztársaságban az év végén a munkanélküliség 10,3 %-ot tett ki. Számításaink szerint, tekintettel az új államjogi •elrendezésre, a privatizációs folyamatra és a mezőgazdasági szövetkezetek transzformálására, Szlovákiában a munkanélküliség ebben az évben várhatóan 14-15 százalékra emelkedik. A tárcánk által kidolgozott elemzések alapján feltételezzük, hogy ebben a helyzetben mintegy 150 ezer személy részesül majd munkanélküli segélyben, s 1 850 000 embert foglalkoztatnak. Várjuk például, hogy a magánszektorban alkalmazottak száma 100 ezerre emelkedik - hangsúlyozta Oľga Keltošová. A miniszter szólt az új szociális reformról is. Ennek előkészítését a szociális segélyről, az állami szociális támogatásról, a szociális biztosításról és a létminimumról szóló törvény előkészítése jelenti. A szociális reform célja az ország szociális stabilitásának megőrzése. A reform keretében foganatosított intézkedések figyelembe veszik a lakosság szociálisan leginkább sújtott rétegeinek érdekeit, a legmagasabb munkanélküliséggel küszködő régiókat. Tartalmazni fogják a bér-, adó- és árpolitika olyan biztosítékait, amelyek garantálják a szociális biztonságot. A reform egyik fontos eleme a Nemzeti Biztosító, amely biztosítási alapjaival garantálja a nyugdíj- és betegbiztosítás folyósítását. GO '93 BRÜNN IDEGENFORGALMI VÁSÁR HARMADSZOR (Munkatársunktól) - A brünni kiállításokat és vásárokat szervező részvénytársaság idei első rendezvénye holnap kezdődik, és három tematikus kiállítás alkotja. A tegnap Pozsonyban megtartott sajtóértekezleten Bretislav Fabian, a második kereskedelmi csoport igazgatója arról tájékoztatott, hogy a korábbiaknál vonzóbb és szélesebb lesz az idegenforgalmi vásár kínálata. A GO-t immár harmadik alkalommal rendezik meg. Az előzőknél több kiállító - számuk meghaladja az 500-at - jelezte részvételét és mintegy 10 ezer négyzetméternyi területet foglaltak le. A csehországi és a szlovákiai kiállítókon kívül horvátországi, olaszországi, portugáliai, ausztriai, görögországi, franciaországi, szlovéniai, németországi, svájci, tuniszi és törökországi utazási irodák is jelen lesznek, hogy hazájukba csábítsák a látogatókat. Várhatóan még a többieknél is aktívabbak lesznek a spanyolok, a sokakat vonzó Kanári-szigeteket mindenkinek melegen ajánlják. A Regiontour kiállítás szerves részét alkotja a GO-nak, de eltérő a célja. A két köztársaság régióinak nyújt lehetőséget a bemutatkozásra. Az Insport '93 nemzetközi sportszerkiállitásban a harmadik rendezvény, amelyen 76 kiállító a szabadidó hasznos eltöltéséhez nélkülözhetetlen kellékeket, ruházati cikkeket mutat be, de a kempingezést kedvelók is áttekintést nyernek az őket érdeklő termékcsoport kínálatáról. D.T. FORDÍTVA IGAZ! (Folytatás az 1. oldalról) a 686 750 kisebbségivel (a lengyeleket, ukránokat stb. is beleértve) akkor összesen 189,29 korona esik egy főre. Ez 2,9-szer kevesebb, mint amennyit a szlovák lakosság kulturális igényeire költ a költségvetés. Tehát a hír igaz, csak éppen fordítva. • Gyakran találkozunk ilyen és hasonló állításokkal. Véleménye szerint milyen célt szolgál az elferdített információk terjesztése? - Nyilván szembe akarják állítani a szlovák lakosságot a magyarral, illetve a nemzetiségiekkel. Ez pontosan beleillik annak az ellenségképnek az építésébe, hogy gazdasági bajok esetén megtalálják majd a bűnöst, aki miatt kevés a pénz. Hogy azzal érvelhessenek, azért kevés a pénz, mert a kulturális költségvetés majd 5 százalékát a kisebbségekre fordítják. • Mit kell az alatt értenünk, hogy Szlovákia nem engedheti meg magának a nemzetiségi iskolák aránytalan támogatását? - Ezt én is tudni szeretném. Ugyanis három-négyéves munka után - ebbe beleszámítom azt az időt is, amit a kormány nemzetiségi tanácsában eltöltöttem - nem sikerült átláthatóvá tenni azt a pénzt, amit a kormány a kisebbségi iskolákra fordít. Gyakorlatilag nem lehet elválasztani, amit a szlovák és amit a nemzetiségi iskolákra költenek. Gyakorta lehetetlen megállapítani például, hogy egy közös igazgatású iskola mennyit költ a szlovák és mennyit a magyar osztályokra. Az oktatásügy költségvetése nem az egy főre eső költségekkel számol. Parlamenti bizottságunk megpróbálta elérni, hogy legyen egy úgynevezett fejpénz, amely áttekinthetővé tenné az iskolaügy költségvetését. Információim szerint ilyen kéréssel fordult a minisztériumhoz a nemzetiségi tanács is. Becslés szerint 3-4 éve 860 milliót költöttek a nemzetiségi iskolákra. Csupán orientációs adat az is, hogy a szövetségi költségvetésből az elmúlt évben az iskolaügy költségvetésébe 1,5 milliárdot utaltak át a nemzetiségi iskolákra. Tavaly a költségvetés vitájában is többször felmerült a kérdés, vajon mennyit fordítunk ténylegesen erre a célra, és az akkori miniszter úgy vélekedett, hogy a költségvetésben a kisebbségekre előirányzott arány hozzávetőlegesen megfelel a nemzetiségek arányának. • Az említett becsült összegek nem támasztják azonban alá, hogy a kisebbségi iskolák aránytalan támogatásban részesülnének. - Valóban, az adatok egyértelműen cáfolják ezt az állítást. Még megemlítem azt is, hogy hosszú évek óta azokban a járásokban a legalacsonyabb a pedagógusok fizetése, ahol kisebbségi iskolák is vannak. A költségvetés területi elosztásánál ugyanis nem veszik figyelembe a kisebbségi iskolák sajátosságait, többletköltségeit. -esiA MAGYAR POLGÁRI PÁRT FELHÍVÁSA A MAGYAR SZÜLŐKHÖZ Az új évben a csehszlovákiai magyar szülők iskolaköteles gyermekeikkel rövidesen ellátogatnak iskoláinkba. A Magyar Polgári Párt felhív minden magyar szülőt, hogy írassa gyermekét anyanyelvi iskolába! Csak az anyanyelvi oktatás biztosítja gyermekeink számára a kiegyensúlyozott lelki és szellemi fejlődést. Első hasonló felhívásunkat még 1989 végén adtuk ki. Azóta minden tőlünk telhetőt megtettünk az anyanyelvi oktatás és pedagógusképzés fejlesztéséért. Elértük, hogy az 1989 előtti 140 főről mára 620-ra emelkedett a magyar diákok száma Nyitrán. 1992 elején parlamenti többséget kapott az a határozat, amelyben a törvényhozás szorgalmazza a Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Karának megalapítását. A kar, amelyet külföldön és belföldön sokan támogatnak, a politikai helyzet romlása ellenére, mára elérhető közelségbe került. Az elmúlt három évben sok új magyar szakiskola, egyházi és magániskola nyílhatott, és megkezdődött a korábban felszámolt kisiskolák újjáalakítása falvainkon. Sikerült elérnünk, hogy a kisebbségi iskolaügy jelentős pénzöszszegű külön támogatást kapott az állami költségvetésből. Mindezzel közelebb kerültünk célunkhoz, a tanügyi önkormányzathoz. A Magyar Polgári Párt mindig kézzelfogható eredményekre törekedett és ezeket csak a magyar pedagógusok lelkiismeretes munkájával, illetve a magyar szülők áldozatkészségével lehetett elérni. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt években folyamatosan nőtt azok száma, akik gyermekeiket magyar iskolába íratták. Lelki és szellemi gyarapodásunk legtermékenyebb környezete az anyanyelven oktató iskola. Olyan előny ez, amelyet feltétlenül meg kell adnunk gyermekeinknek. Pozsony. 1993. I. 4. A Magyar Polgári Párt Iskolaügyi Bizottsága SZLOVÁK HADSEREG ÉS VÉDELMI TÁRCA (Folytatás az 1. oldalról) - Döntő többségük igen. A szlovák állampolgárság megszerzésének feltételei nem olyan szigorúak, így a cseh katonatiszteknek biztonságérzetük van, hogy számolunk velük. • Mi a helyzet a magyar és más nemzetiségű katonatisztek esetében? - Felmértük a tisztiállomány nemzetiségi összetételét, bár különösebben nem érvelünk vele. Ök is mindenekelőtt családi viszonyukból, szociális körülményeikből indulnak ki, amikor arról döntenek, visszatérnek-e vagy sem Szlovákiába. Meggyőződésem szerint a magyar nemzetiségű hivatásos katonák körében is ugyanazok az indítékok jönnek számításba, mint szlovák és cseh kollégáiknál. • Lesznek-e tábori lelkészek a szlovák hadseregben? - Annak konkrét lehetőségével, hogy lelkészek szolgálnának a hadseregben, egyelőre nem foglalkoztunk. Alakulataink viszont nem változtatják meg állomáshelyeiket, továbbra is Szlovákia városaiban fognak működni. így katonáinknak lehetőségük nyílik az egyházi szertartásokon részt venni. A lelkészek számára - ez lényegében gyakorlattá vált - lehetőséget adunk, hogy meglátogathassák a hívó katonákat a kaszárnyákban is A szlovák védelmi minisztériumban a hadsereg vallási kérdéseivel foglalkozó munkakört is létrehoztunk. • Csáky Pál parlamenti képviseiő a Szlovák Televízió Lépések műsorában birálóan szólt arról a dokumentumról, amely a hadsereg beavatkozási lehetőségével is számol a lakosság azon csoportja ellen, amely esetleg lojális lenne más országgal szemben. Valóban létezik ilyen dokumentum? - Az SZK Nemzeti Tanácsának petíciós, jogvédelmi és biztonsági bizottsága egy munkacsoportot hozott létre, amelynek az volt a feladata, hogy dolgozza ki a szlovák hadsereg létrehozásával, működésével és szerkezeti felépítésével kapcsolatos elképzeléseket. Ez a csoport egy munkajellegű alapanyag kidolgozásával befejezte tevékenységét. Javaslatait semmilyen szerv hivatalosan nem hagyta jóvá. Ellenkezőleg, a védelmi tanács, mint a hadsereg alapelveinek meg nem felelő anyagot elvetette. Ezért ennek a dokumentumnak a védelmi politikára, s az esetleges konfliktusok megoldására vonatkozó javaslatai nem azonosak a parlamenti bizottság vagy egyéb hivatalos szerv véleményével. Sem a védelmi minisztérium, sem pedig a hadsereg főparancsnoksága ilyen koncepcióval nem számol. • Raffay Ernő, Magyarország honvédelmi minisztériumának államtitkára lapunknak azt nyilatkozta, hogy cseh és szlovák partnereivel megvitatta a magyar nemzetiségű tisztek szolgálatának kérdését is a szlovák hadseregben. - Jómagam semmilyen problémát nem látok ebben a kérdésben. A magukat magyar nemzetiségűnek valló hivatásos katonákat is Szlovákia polgárainak tekintjük, s nem látjuk okát valamiféle megkülönböztetésnek. Szolgálatukkal az új szlovák hadseregben, úgy ahogy eddig, számolunk, s tehetségüknek, szakértelmüknek megfelelően felelős tisztségekkel is megbízzuk őket. Olyan szélsőségtől, hogy nemzetiségi alapon bizonyos csoportokat elkülönítenénk, hátrányos helyzetbe hoznánk, nem kell tartani. • Az új szlovák védelmi tárca hogyan képzeli el együttműködését a magyar hadsereggel? - Személyes véleményem szerint, s Kelemen tábornok magyar honvédelmi miniszterhelyettessel folytatott eszmecsere alapján állíthatom: mindkét fél érdeke folytatni a gyümölcsöző együttműködést, és fejleszteni a két hadsereg közti baráti kapcsolatokat. Hadseregeink szerkezeti felépítésében és harci felszerelésében sok a rokon vonás. A parancsnoki testület mindkét országban hasonló kiképzést kapott, fennmaradtak a régebbi személyes kapcsolatok. A szlovák hadseregnek nincs szándékában valamiféle nyomást gyakorolni szomszédaira, ezért hiszem, hogy a két hadsereg közt jó együttműködés alakul ki. Kelemen tábornok is hangsúlyozta, hogy minisztériumunk létrejötte után minél hamarabb tárgyalóasztalhoz kellene ülni, és szentesíteni elképzeléseinket a további együttműködést illetően. Számunkra a magyar tapasztalatok azért is fontosak, mert mi lényegében az első lépést tettük meg az új típusú hadsereg kiépítése felé. • A Szlovák Katonák Társulása részéről megjegyzések hangzottak el a nyelvtörvény megsértéséről. Kifogásolták, hogy magyar nemzetiségű, tényleges szolgálatukat teljesítő katonák közül sokan nem ismerik a hivatalos nyelvet. Milyenek az ön tapasztalatai? - A hatvanas években találkoztam ilyen jelenséggel. Akkor azon magyar közkatonákból, akik rosszul beszéltek szlovákul, külön szakaszokat hoztunk létre, s hozzájuk mind a két nyelvet ismerő oktatókat osztottunk be. A kezdeti nyelvi nehézségeken így segítettük át őket. Az utóbbi években az ilyen jellegű problémák megszűntek, az újoncok képesek nyelvileg is jól alkalmazkodni a katonai szolgálathoz. MÁZSÁR LÁSZLÓ AHOGY ÉN LÁTOM KONSZOLIDÁTOROK A SMENÁBAN Hónapokig találgattuk, vajon leváltja-e a szlovák kormány Ján Fülét, a Szlovák Televízió hírszolgáltatási főszerkesztőségének vezetőjét, aki azzal szerzett országos megbecsülést, hogy a júniusi választások után megregulázta Vladimír Mečiart. Oly módon tette ezt, hogy nemet mondott a miniszterelnöknek, amikor ismét rendszeresíteni akarta heti televíziós monológjait. Ján Füle - hatásköre lehetőségeivel élve - megüzente a kormányfőnek, hogy szívesen látja a kamerák előtt, mondanivalóját azonban ne monológként terjessze a nép elé, hanem párbeszéd formájában. Tehát legyen lehetősége a televíziós újságírónak a visszakérdezésre, a miniszterelnökével ellentétes vélemény kinyilvánítására. Az országos találgatásnak az lett a vége, hogy Ján Fülét, Szlovákia egyik legjobb, de mindenképpen legbátrabb televíziós publicistáját karácsony előtt menesztették. Hadd ne én döntsem el igazságos döntés volt-e a menesztés vagy sem. Döntse el az olvasó. Kapcsolja be esténként a pozsonyi tévé 1-es, vagy 2-es csatornáját, és hasonlítsa össze a jelenlegi hírszolgáltatást és publicisztikát az 5-6 héttel korábbival. Füle kolléga leváltása óta a politika iránt még érdeklődők tovább találgattak. Arra voltak kíváncsiak, vajon a kormány megelégszik-e az elektronikus hírközlő eszközökben dolgozók agyának államosításával, vagy a nyomtatott sajtóban is rendet akar teremteni. Mindössze négy nap telt el az új esztendőből, és erre a kérdésre is választ kaptunk. Leváltották Karol Ježíket, a Smena főszerkeszőjét, illetve Jozef Weisset, a lap gazdasági igazgatóját. A szlovák nyelvű sajtót is figyelemmel kísérő hazai magyarokat nem nehéz meggyőzni arról, hogy a Smena Szlovákiában a legjobb lapok közé tartozik. Úgy is jellemezhető, hogy mérvadó szerkesztői ós publicistái azok közé tartoznak, akik szeretnek „rákérdezni" a dolgokra, és a párbeszédet többre becsülik a politikusok monológjánál. Régi jó pártállami szokás szerint, persze, nem azzal indokolták meg a leváltásukat, hogy „a kormánynak nem tetszik a lap irányvonala". Még csak nem is azzal érveltek a káderezők, hogy a Smena nem járul hozzá a pozitív Szlovákia-kép kialakításához. Nem, hanem gázdasági szabálytalanságokkal vádolják a napilap vezetőit. Persze, az agyak államosítására törekvő neokonszolidátorok szemében az gazdasági szabálytalanság, hogy egy függetlenségére kényes napilap 7 millió koronás nyereséggel zárja az évet. Az is gazdasági szabálytalanság, hogy - népszerűségének köszönhetően - a lap novemberben 3 millió, decemberben pedig 3,2 millió korona bevételre tett szert hirdetések közlésével. A gazdasági eredmény mindenképpen azt bizonyítja, hogy a Smena népszerű, és tud hatni az emberekre. Ennél rosszabb bizonyítványa nem lehet egy függetlenségét féltő lapnak olyan országban, amelynek kormánya a politikai ízlés uniformizálására törekszik. Tegnap még feltételes módban írtam a sajtószabadság veszélyeztetéséről. Tegnap még abban reménykedtem, hogy a szlovák állam vezetői - az összes többi kommunizmus utáni rezsim vezetőihez hasonlóan - megelégesznek a rádió és a televízió pártállamosításával. A Smena főszerkesztőjének leváltása óta már nincsenek illúzióim. A hírközlés és a kommentálás uniformizálását valószínűleg teljessé akarják tenni. Jól emlékszem még, hogyan csinálták ezt a konszolidátorok 1970 után. Minden szerkesztőségben kiválasztották a szellemi és erkölcsi toprongyokat (félelmetes volt, hogy milyen fejlett ösztönnel rendelkeztek e téren), és reájuk építettek. Előbb, persze, eltávolították a szerkesztőségekből a renitenskedőket. Pontosan úgy teszik ezt a Smena esetében is; a szerkesztőséget már most megbízhatókra és megbízhatatlanokra osztották fel. Félelmetes, ahogy a mai napig Ján Füle leváltásakor is, meg most, Karol Ježik menesztésekor is mélyen hallgat az újságírószindikálus, és hogy milyen csekély visszhangot váltottak ki a lapokban a sajtószabadság elleni kisebb-nagyobb merényletek. Úgy látszik, a szabadság harmadfél éve elegendő volt arra, hogy az újságírók elfelejtsék, milyen mély bugyrai vannak a totalitarista zsurnalisztika aljasságainak. Pedig egy valamit azért mégis megjegyezhettünk volna: még a bolsevista pártállam uralma sem tartott örökké. Lehet, hogy a mostani vircsaft csak epizód lesz. így tegyük fel a kérdést: érdemes megint járomba hajtani a nyakunkat? TÓTH MIHÁLY