Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-27 / 21. szám, szerda

1993. JANUAR 27. . ÚJ szól SPORT PLUSZ 10 SPORTVILÁG '93 • EGY VÁSÁROSNAMÉNYI fut­ballrajongó elkészítette a magyar NB I legjobb 101 labdarúgójának táblázatát az utóbbi két év Nemzeti Sport-osztályzatai alapján, (me, az első tíz helyezett: 1. Fodor Imre, 2. Telek András, 3. Lipcsei Péter (mindhárom FTC), 4. Eszenyi Dénes (Újpest), 5. Nagy Tibor (Vác), 6. Fischer Pál (Kispest), 7. Simon Ti­bor (FTC), 8. Brockhauser István (Kispest), 9. Szergej Kuznyecov (FTC), 10. Véber György (Újpest). A táblázat alapján a csapatok sor­rendje: 1. Ferencváros, 2. Kispest, 3. Vác, 4. Újpest, 5. MTK, 6. Siófok, 7. BVSC, 8. Csepel, 9. Nyíregyháza, 10. Vasas, 11. Videoton, 12 Rába ETO, 13. Békéscsaba, 14. Pécs, 15. Veszprém, 16. Diósgyőr. • KÖZTUDOTT, hogy Anatolij Ta­raszov, a volt Szovjetunió jégkorong­válogatottjának egykori vezető edzője nem szerette, ha valaki ellenkezett ve­le. Egyszer a svéd együttes szakveze­tője, Arne Strömberg meghívta a szbornaja világhírű trénerét. A több órás beszélgetés végén Taraszov .be­gurult'! Elkezdett ordibálni és össze­vissza mutogatni, majd iszonyatos erő­vel rácsapott az asztalra. A bútordarab a hatalmas ütéstől darabokra tőrt. Strömberg mind a mai napig, féltve őr­zi múzeumában a „Taraszov-asztalt"... • AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN már évek óta a baseball az egyik leg­népszerűbb sportág. És ez meglát­szik a játékosok keresetein is. A leg­jobbak, 1992-ben ennyi dollárt kas­szíroztak: Barry Bonds 7,2 millió, Cecil Fielder 7,2 millió, Ryne Sand­berg 7,1 millió, Joe Carter 6,5 millió, Cal Ripken 6,5 millió, David Cone 6 millió, Ken Griffey 6 millió, Kirby Puckett 6 millió, Bobby Bonilla 5,8 millió, Grea Maddux 5,6 millió. • LUDEK MIKLOŠKO, a West Ham United cseh labdarúgója újabb hároméves szerződést írt alá az angol 11. ligás csapattal. A megbízható ka­pus kijelentette: .Nagyon boldog len­nék, ha Máčala edző beválogatna a csehszlovák együttesbe. Még kiharcol­hatjuk a vb-részvételt! Ami a cseh vá­logatottat illeti? Sok jó portás van odahaza... Ha bekerülnék a keretbe, természetesen, igent mondok." • A SPORTS ILLUSTRATED a­merikai hetilap elkészítette minden idők legjobb hokicsapatát. A két gárdába csupán két európai „fért be"! A-együttes: Vlagyiszlav Tre­tyak (orosz), Dough Harvey (Mont­real Canadiens), Bobby Orr (Bos­ton Bruins), Wayne Gretzky (Ed­monton Oilers), Gordie Howe (Det­roit Red Wings), Bobby Hull ( Chi­cago Black Hawks); B-együttes: Jacques Plante (Montreal Canadi­ens), Denis potvin (New York Islan­ders), Eddie Shasre (Boston Bru­ins), Mario Lemieux (Pittburgh Pen­guins), Maurice Richard (Montreal Canadiens), Alekszandr Jakusev (orosz). • ANNAK ELLENÉRE, hogy bronzérmet szerzett Marina Kielmann a tíz nappal ezelőtt véget ért helsinki műkorcsolyázó Európa-bajnokságon, szomorúan távozott a finn fővárosból! A német sportolónő barátját, Giannit, a helyszíni tévéközvetítés végén, az eredményhirdetéskor felismerte az In­terpol. Az olasz úriembert korábban már kábítószer-kereskedelemért elítél­ték; s mot ismét kereste őt a rendőr­ség. Az Interpol hajnalban, közvetlenül Kielmannék elutazása előtt csapott le a bűnözőre. • FURCSA DOLGOK történnek a Sparta Praha labdarúgócsapatánál! Egy héttel ezelőtt a vezérkar úgy döntött, Zdenék Nehoda mened­zsernek távoznia kell. Aztán közbe­lépett Petr Mach elnök, aki Nehoda helyett Dalibor Lacina titkárt me­nesztette. Zdenék Nehoda tehát marad, a hatalmi harc azonban folytatódik. Minden jel arra mutat: a legnépszerűbb cseh futballcsapat háza táján nincs minden rendben! • MARTINA NAVRÁTILOVÁ több mint tizenhét évvel ezelőtt disszidált Csehszlovákiából; jelenleg az Egyesűit Államokban él. A 35 éves teniszezőnő még mindig a legjobbak közé tartozik. A napokban terjedelmes interjút adott a prágai Svobodné Slovo napilapnak. Arra a kérdésre, milyen gyakran be­szél csehül, ezt válaszolta: .Évente egy-kétszer. Már az angol jobban megy! Sajnos... Sok mindent elfelejtet­tem, főleg a ragozást, a nyelv­tant." (zsi) TIZENKET EVE NEM CSALTA MEG SZERELMET, A KEZILABDAT „SZISZA", AZ INGÁZÓ SZÉLSŐ-ÁTLÖVŐ A pozsonyi Štart I. ligás női kézilabdacsapata nem tartozik a baj­noki mezőny nagymenői közé. Nincs kimagasló tudású játékosa, an­nál több viszont a fiatal tehetség, és ez a tény — a jelenlegi helye­zés (utolsó előtti) ellenére — optimistává teheti Pavol Streicher ed­zőt. A gárda többsége főiskolásokból verbuválódott. Mivel a tréner ízig-vérig munkájának él, s mint egyetemi tanár mindig rábukkan egy-egy ügyes kezű lányra, a Štart színeiben mindig akad egy-egy új szerzemény. A tavalyi felvételi vizsgán akadt meg a szeme MA­ĎARI SZILVIÁN, akit nem kellett sokáig rábeszélni, hogy járjon az edzésekre. Persze az ambiciózus felfedezett pályafutása már jóval korábban elkezdődött. A történet a maga nemében fel­fogható akár egészen szokványos esetnek is, mégsem az. Ugorjunk vissza térben és időben is: 1993­ból 1981-be, Pozsonyból Gúlára. A dél-szlovákiai — jórészt magyar aj­kú — kisvárosban már ekkor hagyo­mány volt a pezsgő vidéki sportélet. MAHOR MISI bácsi az éleiét tette fel a kézilabda-utánpótlás nevelésé­re, és a 9 éves Maďari Szilviát (nő­vérével, Erikával együtt) egy délutá­non lecsalta az iskola udvarán megbúvó egyszerű aszfaltpályára. Innen aztán ment minden, mint a karikacsapás, azaz Hát nem egészen — emlékszik vissza a tör­téntekre a pozsonyi Komenský Egyetem testnevelési karának kézi­labda edzői szakán tanuló érintett — eltelt vagy két év, mire elsajá­títottam az alapokat, a labdafo­gást, az egyes lövésfajtákat, a sajátos mozgáselemeket." Az emlékezésből talán úgy tűnik, ez a két év borzalmasan hosszú idő, ám itt léire kell tennünk a gútai kislány szerénységét. Hamar kiderült ugyanis, hogy ebben a csöppségben mocorog valami tehetségféle. Az első baj­noki mérkőzésén átlövőként 9­szer zörgette meg az ellenfél há­lóját! Az első gólok bizonyára so­kai jelentettek. A Madari-nővérek a továbbiakban úgy tanulták a játék fonákjait, olyan természetességgel, ahogy a csecsemű szívja magába az anyalejjel az élet „rejtelmeit". Az edzések és a játék mindennél job­magam ezen a poszton. A szélső szerepköre sokkal inkább fekszik nekem, itt jobban érvényesíthetem képességeimet. Egyrészt nem va­gyok egy óriástermet, s a mozgé­konyságom is fejlettebb, mint a lö­vőerőm." Madari Szlivia ma is vállalja a „beugrásokat". Hiszen a Naszvad gárdájában átlövőként lövi a gólo­kai, miközben a Štart vendégjátékosa­ban érdekelték Szilviát, de azért szorgalmasan tanult is. Mindössze egyszer volt egy kis „zűr" a suliban: „Ötödikes koromban a matekta­nárom két hétre eltiltott a kézi­labdától". Az a 14 nap „böjt" min­den bizonnyal még több energiával töltötte lel a kamaszodó lányt. Nyol­cadikosként a szomszédos Nasz­vadra került, ahol VLAHY JENŐ és MISKOVICS GYÖRGY egyen­gette útját. A korosztályos bajnok­ságokban hol szélső, hol meg átlö­vő volt. „Tulajdonképpen mindig kény­szerből, a csapat érdekében kellett a védőfal fölött lőnöm a gólokat Ha kiesett az átlövő, mivel szélső volt elég, azonnal be kellett ugranom a helyére. Nem bántam ugyan, de nem is éreztem valami otthonosan ként szélsőként kap lehetőséget. Ta­lán nem eleget... „Jelenleg még a beilleszkedési fázisban tartok, a csapat arculata csak most körvo­nalazódik, rajtam kívül többen csak nemrég jöttek, így az összjá­ték érthetően nem gördülékeny." Ismét ugorjunk egyet a múltba, 1988-ig. Egy lengyelországi nem­zetközi torna révén „Szisza" 17 évesen meghívást kapott a Bundes­ligában szereplő Oldenburg felnőtt csapatába. Majdnem két hónapot töltött a német együttes edzőtáborá­ban. A csapat edzője az a RO­BERT SCHUMANN volt, aki Barce­lonában az olimpián a német válo­gatott szakvezelöjeként vett részt. Nem csoda, ha most, mint leendő kézilabdaedzőnek épp Schumann úr a példaképe. De együtt játszott a sokszoros válogatott 20 éves HEI­KE SCHMIDTtel, aki Szilvia játé­kospéldaképe. Megjegyezzük, Hei­ke az Oldenburgban (nem fogják el­hinni!) hol szélső, hol átlövő... A nyár — bizonyára élete egyik leg­szebbike — elteltével Szilviának azonban haza kellett térnie, várla a középiskola negyedik évfolyama. Tapasztalatait naszvadi (mérkőzé­senként állag 7-8) góljai bizonyítot­ták. Aztán következett egy néhány­hetes nyárasdi kiruccanás, most, 1993-ban pedig a naszvadi Biama és a pozsonyi Štart között ingázik. És mellesleg tanul. Sikeresen. S hogy még mire jut ideje; „Az edzések eléggé fárasztóak, lazí­tásként zenét hallgatok, szere­tem a társaságot." Mit kívánhat még ezenkívül egy sportember? Szilvia persze még korántsem érte el pályafutása csúcspontját, de re­mélhetőleg a közeljövőben egyre többszőr kap majd bizonyítási lehe­tőséget a Startban is. Annál is in­kább, mivel e leendő szlovák baj­nokságban létfontosságú, hogy megbecsüljék a fiatal tehetségeket. Madari Szilvia optimista: „Azt hi­szem, Szlovákiában a jövőben is lesz egy jó színvonalú bajnok­ság, hiszen a jelenlegi csehszlo­vák ligában is több a szlovákiai gárda. Igaz, Európában vannak országok, amelyek előttünk jár­nak, de én bizakodó vagyok. Re­mélem, a Startban idővel több­ször szóhoz jutok majd, ehhez főként erőnlétileg kell rádobnom még egy lapáttal. Ami pedig a csapatot illeti, biztos vagyok benne, ha összerázódik a gárda, nem az utolsó előtti helyen fo­gunk tanyázni." Mivel Szilviából sugárzik a tett­vágy, a bizonyítási vágy, biztos va­gyok benne, hogy ha Fortuna sem hagyja örökké a „pácban", egyre többet hallunk majd róla! D. Tok Ernő •I RESZKESS EURÓPA, JÖNNEK A NORVÉGOK A NORVÉGOK HAJLANDÓK LETENNI A NAGYESKÜT: VÁLOGATOTTJUK OTT LESZ AMERIKÁBAN A 94-ES FUTBALLVILÁGBAJNOKSÁG 24-ES DÖNTŐJÉBEN. A VB-SELEJTEZŐK EDDIGI MÉRKŐZÉ­SEIN UGYANIS KALAPEMELÉSRE KÉSZTETŐEN SZEREPELT NORVÉGIA. KÉTSZER NYERT SAN MA­RINO ELLEN, EGYSZER LEGYŐZTE A FUTBALLNAGYHATALOMNAK SZÁMÍTÓ HOLLANDIÁT, A WEMBLEY-STADIONBAN PEDIG DÖNTETLENÜL JÁTSZOTT. 1. BŰVÉSZMUTATVÁNY. A nemzeti tizenegy si­kerein felbuzdulva, a Rosenborg is Európa meghó­dítására készül. Ezért a norvégiai futball-láz Trod­heimban a legmagasabb. Fjordok ide vagy oda, a városban a legvérmesebb Rosenborg-szurkolóknál már 42 (okos „gerjedelmet" is regisztrállak egy-egy győzelem után Tegyük rögtön hozzá, ez a „lázba hozó csapat" a legutóbbi idényen megnyerte nem­csak a bajnokságot, hanem a Norvég Kupát is. s az együttes hat-hét tagja állandó szereplője a diadal­masan menetelő válogatottnak is. Kontinensünk északi felén a Rosenborgnak van a legnépesebb és leghűségesebb közönsége. A hazai összecsapásain az átlagos nézőszám meg­közelítette a 15 ezret, s ez Skandináviában szinte hihetetlenül nagy. Persze, a nézőszámmal arányos a klub bevétele is. Márpedig ott, ahol a kassza tele van, előbb-utóbb merész álmokat szőnek a veze­tők, akik szerint ennek az együttesnek reális esé­lyei vannak arra, hogy betörjön Európa nagycsapa­tai közé. A klub vezetői éveken át tanulmányozták és elemezték a Malmö FF, az IFK Göteborg és a Bröndby sikereinek titkát, megállapítva azokat a közös jegyeket, amelyeknek köszönhetően ez a nagy „északi hármas" egyenlő ellenfele lehetett a proli csapatoknak is. „Most mi következünk, rajtunk a sor" - hirdette meg az elmúlt év no­vemberében a klub vezérigazgatója. Arne Dok­kén kilenc esztendővel ezelőtt a görög Panathina­ikosz hivatásos labdarúgója volt, odalent, délen kóstolt bele a profi világba. Három év alatt meg­tanulta mindazt, amit érdemes és szükséges át­venni a hivatásos kluboktól, s hazatérve először edzőként, majd klubvezetőként, később pedig ve­zérigazgatóként hasznosította tudását. Sokan bű­vészmutatványnak nevezik azt, amit Dokkén a Rossenborggal elért; ugyanis a klubnak már nem­csak futballcsapata van. A cég kiterjedt gazdasági tevékenységei folytat, évente mintegy 35 millió norvég koronát „termel". Arne Dokkén, ha a „hihetetlenről" laggatják az újságírók, következetesen két időszakról beszél. Arról, ami 1988 előtt volt Trodheimban, s arról, ami 1988 után következett a Rosenborg életében. 2. PROFIKÉNT GONDOLKODNI. A gazdasági fellendülést a sportbéli sikerek alapozták meg. Dokkén: „1988-ban a vezetőség úgy döntött, hogy a csapat álljon át a támadó, azaz a látvá­nyosabb focira, mert a közönséget csak így tudják becsalogatni a stadionba, s ott tartani a lelátókon. Az akkor edzőnknek, Nils-Arne Eg­gennek szigorúan tartania kellett magát az uta­sításhoz, a játékosokat ilyen szellemben felké­szítenie és szerepeltetnie. Ez volt az az alap, amelyre építhettünk. A Rosenborg »Műveknek« ma már nemcsak fociklubja van, hanem egy fé­lig-meddig önálló sportklubja (a többi szakosz­tállyal), egy sportklinikája, valamint egy nagy áruháza is." Ezenkívül a klubnak van saját TV­csatornája, amely szorosan együttműködik a tartományi rádióállomással. A tévé és a rádió is rendszeresen közvetíti a Rosenborg mérkő­zéseit. A sikerek titka: a vezetők nemcsak a játéko­soktól várják el és követelik meg, hogy profi­ként éljenek és gondolkodjanak, hanem egy­mástól is. Mert az ő profizmusukra még na­gyobb szükség van, mint a labdarúgók sport­szerű életvitelére. Arne Dokkén: „Az újságírók elől nem titko­lunk el semmit, jelen lehetnek az öltözőben, a mérkőzések előtti taktikai értekezleteken a szü­netbeli eligazításokon és a meccs után is. Együtt élnek, lélegeznek velünk, s minden so­rukat köszönettel vesszük. Ez a nyíltság azt eredményezte, hogy a tollforgatók oldalakat és mindig pozitívan írnak rólunk!" 3. ELUNNÁK MAGUKAT. A Rosenborg játéko­sai profi módon élnek ós gondolkoznak, de az életük mégis sokban különbözik a hagyományos profi életviteltől. A klub ugyan sok mindenben hasonlít mondjuk a Milanra, ám egy döntő do­logban mégis egészen más: a labdarúgói csak a hozzáállásuk szerint prolik, a foglalkozásukat te­kintve nem. Mindegyiküknek van „civil" szakmája és állása is. Pedig talán meg tudnának élni ab­ból a pénzből, amit a futballért kapnak. És nem keveset (ami azonban természetesen nem mér­hető össze Van Bastanék jövedelmével...), ám ők mégis dolgozni akarnak, mert megköveteli tő­lük az északi közszellem, valamint az északi életstílus. Odafent a hétköznapok, főleg az időjárás szürkesége miatt, sokkal unalmasabbak és szín­telenebbek, mint délen. Az élet nem az utcán vagy a kávéházakban zajlik. „Elunnánk ma­gunkat, ha nem dolgoznánk, ha nem lenne napi elfoglaltságunk az edzések között is" — vallják a futballisták, akik 1988 ás 1990 után, 1992-ben is bajnokságot nyertek. 4. NÉVTELEN „FÓKAVADÁSZOK". Persze, Eu­rópa meghódításához erősítenie is kell a Rosen­borgnak. Pénze van hozzá. Van, mert a „művek" kitermelik, s mert a vezetők okosan adnak-vesz­nek. Egymillió norvég koronáért vették meg öi­vind Leonharsent a Moldétól, s összesen 1,3 mil­lióért Tore André Dahlumot a Starttól, Rune Tan­gent a Mostól és Bent Skammelsrudét a Malmö FF-től. Négy elsőrangú játékos. Abból a pénzből vásárolták meg őket, amit Stig Inge Björneby ela­dásáért kaptak a Liverpooltól (4,5 millió korona). 1990-ben a svájci Young Boys Bern fizetett a Ro­senborgnak 2,3 milliót „Mini" Jakobsenért. Hogy kik ezek a „fókavadászok"? Valószínű­leg hamarosan megtanulja egész Európa a ne­vüket A válogatottban egyébként már számos olyan játékos van, aki nagy profi klubban rúgja a labdát. 1992-ben a Starttól a Leeds Unitedhez szerződött Frank Strandíi (hatmillióért), az Arse­nal pedig Paal Lydersent vette meg ötmillióért. A tavalyi bajnok, a viking Stavanger — hogy megkínálódott vele az FC Barceloana a BEK­ben — négymillióért adta el Roger Nielsent az 1. FC Köln csapatának... A válogatottba azonban mindnyájan szívesen visszajárnak. (ie)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom