Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-25 / 19. szám, hétfő

1993. JANUAR 25. IÚJSZÓM HAZAI KÖRKÉP KÖZSZEREPLES ÉS MEGLEPETÉSEK A demokratikus viszonyokra jellemző néhány ismérvnek a jelentkezésére „gyanakodhatott" a tévénéző a szlovák 1 -es csator na Lépések cimü vasárnapi vitaműsorát nézve. Rögtön az elején ugyanis tanúja lehetett, hogy a Szlovákia ENSZ-tagsága és nemzetközi elismerése feletti elégedettség légkörében Ivari Šimko, a Kereszténydemokrata Mozgalom alelnöke tjeismerte: tévedtek. Jobban mondva - hála az égnek -, nem igazolódtak be abbeli aggályaik, hogy Szlovákia a diplomáciai vontatottság játékszerévé válik. Roman Zeienay, a szlovák kormánypárt vezető alakja, volt szövetségi parlamenti képviselő elismerően nyugtázta a gesztust. Nem sejtette, hogy nemsokára ő maga kerül kinos helyzetbe. Jól ismert, magabiztos fellépése és kiváló beszédkészsége ellenére sem volt képes ugyanis leplezni zavarát, amikor a nézők rákérdeztek: vajon nem valamiféle új külpolitikai irányitóközpont kialakítása készül, hogy létrehozták a kormány külügyi tanácsadójának a posztját, amit ő tölt be. Nos, részéről már a meglehetősen kapkodó és zavaros válasz is felér a néző számára némi önvizsgálattal. Ezekután nem meglepő, hogy Bugár Béla, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke - aki egyre jobb taktikai érzékkel szerepel a képernyőn, a szlovák nyilvánosság előtt a fricskázás lehetőségével is élt. Kihasználta Anton Hrnko nemzeti párti képviselőnek a kijelentését, aki alighanem elszólta magát azzal, hogy a kormánypárt képviselői szinte agitátorokként gyűjtögetnek más pártokban - önjelöltekre emlékeztetve - szavazatokat a köztársaságielnök választáshoz. Persze, attól még messze vagyunk, hogy a kormánypárti politikusok, ami szintén demokratikus ismérv, képesek legyenek ha úgy adódik, elszégyellni is magukat. Talán a stúdióban most is ültek olyanok, akik a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban tettek nem is olyan régen erre okot adó kijelentéseket. A vita egyébként akkor is kezdett általánosságokba fulladni, amikor a lusztrációs törvény körüli zavarok kerültek napirendre. De hát már ez is valami. (k-s) NYILVÁNOSHÁZ LOSONCON? Az első szlovákiai nyilvánosház megnyitására készül két fiatal losonci vállalkozó, mégpedig az eddig állítólag jónevü Tatran Szállóban. Iparengedélyük egyelőre csak arra van, hogy erotikus szalonban maszszázsszolgáltatást nyújtsanak. E célból két fiatal lányt alkalmaztak eddig. Nem titkolják azonban reményüket, hogy a jogi szabályozás hamarosan lehetővé teszi számukra a komplett erotikus szolgáltatásokat nyújtó nyilvánosház üzemeltetését. Nos és addig? A város lakosai már ma kételkednek abban, hogy bárki is ellenőrizni tudná, valójában mi is történik majd az egykori szálloda jól őrzött ajtói mögött KÉNYSZERBŐL? A Demokratikus Baloldal Pártja eredetileg Ladislav Ťažký írót szemelte ki az államfői posztra. Ám jelöltjük - néhány nappal a nyilvánosság előtti bemutatása után - váratlanul visszalépett. A kényelmetlen helyzetbe került párt szinte az utolsó pillanatban jelentette be az új jelölt nevét. A 36 éves Milan Ftáčnik jelenleg a szlovák parlament képviselője, eredeti foglalkozása matematikus. • Nincs olyan érzése, hogy kényszerből jelölte pártja az államfői posztra? Csak azért, mert a DBP nem akart kilógni a sorból? - Lehet, hogy a kívülálló igy látja. Pártunk kezdettől fogva a pártok fölött álló elnök gondolatát támogatta. Ťažký úr visszalépett, miután a többi parlamenti erőnél nem talált megértésre ez az elképzelés. • Nem gondolja, hogy Ťažký úr másért mondott nemet, s a valódi ok a kikezdhető múltja volt? - Biztos, hogy a KDM durva támadásai is hatottak rá. • A DBP nagyot hibázott, mert nem mérte fel kellőképpen, hogy miként reagál a többi politikai erő az egykori KB-osztályvezető jelölésére. De közös elnökjelölt állításán nem gondolkodtak? - Senki sem keresett meg bennünket ezzel. Nyilvánvaló, hogy ez a DSZM-nek lett volna a feladata, de a mozgalom ez alkalommal sem volt hajlandó a megegyezésre. • Az államfő szó kimondásakor az jut az ember eszébe, hogy ezt a funkciót gazdag élettapasztalattal rendelkező személynek kellene betöltenie. Viszont ön, karrierje elején van, s mindössze 36 éves. - Nem látok ebben semmi kivetnivalót. Ellenkezőleg. Szlovákia fiatal ország. A fiatal államfővel azt lehetne szimbolizálni, hogy bennünket jobban érdekel a jövőnk, erre helyezzük a hangsúlyt, s nagyobb teret kívánunk majd adni a fiatalabb nemzedéknek. • Mikor szerzett tudomást arról, hogy önre esett a választás? Miként reagáltak szerettei? - Valóban nem volt sok időm a gondolkodásra. De csak azután mondtam igent, hogy meggyőződtem róla: a járási szervezetek is támogatnak. Családom kezdetben tiltakozott. Kellett néhány nap, amíg megbarátkozott a gondolattal. Ťažký úr január 11 -én jelentette be hivatalosan visszalépését. A két nappal azelőtti zsolnai ülésünkön az esetleges alternatívák mérlegelésekor merült fel a nevem. Tehát voltaképpen már akkortól lehetett valamit sejteni. A végső igent kedden reggel mondtam ki. • Miként vélekedik a nemzetiségi kérdésről? - Nagyon érzékeny problémakör, melyet nem lehet egy csapásra megoldani. Az egyetlen lehetőség a szlovákok és a magyarok békés egymás mellett élése. Pártunk arra törekszik, hogy tompítson az egyik oldalon a magyar koalíció, a másikon a DSZM éles konfrontációs megnyilatkozásain. Pártunk olyan politikai megoldást keres, melyet a többi párt is el tudna fogadni. • A DBP eddigi nemzetiségi politikája elégge óvatoskodó volt... - Lehet, hogy önnek ez a benyomása. Az MKDM-Együttélés kisebbségi törvénytervezete kapcsán arról vitatkoztunk magyar kollégáinkkal, hogy mikor jó ezt a vitát a nagy nyilvánosság elé tárni. Nyilvánvaló, hogy először azt kell biztosítani, hogy az állam államként működjön. S majd később, ha egy kicsit kifújtuk magunkat, kerülhet sor a kisebbségi törvényekre. Mi az első félévet tartottuk reálisnak. • Pedig egy új ország a kisebbségi kérdéshez való pozitív viszonyulásával jó pontokat szerezhet a nemzetközi szervezeteknél. - Egyetértek. Én nem is azt mondtam, hogy a kérdéskört el kell felejteni, félre kell tenni. A problémákat magunknak kell megoldanunk a fejlett demokráciákban szerzett tapasztalatokat figyelembe véve. • On szerint az alkotmány elegendő mozgásteret ad az elnöknek? - Úgy vélem, igen. • Mit szól ahhoz a véleményhez, hogy a választások körüli huzavona csak azt szolgálja, hogy Mečiar kapja meg az államfői tisztséget? - Merész állítás. Egyelőre nincs okom arra, hogy ne higgyek Vladimír Mečiarnak, aki többször kijelentette: nem pályázik erre a posztra. • Gondolja, hogy megkapja a szükséges 90 szavazatot? - Valószínűleg nem. De szerintem most más a kérdés: lesz-e egyáltalán elnökünk, s ha igen, mikor? • Mit jósol? - Az első kör szerintem eredménytelenül zárul majd. örvendetesnek tartanám, ha. a második kör előtt a politikai pártok összeülnének, és előbb egymás között megvitatnák, hogy számukra ki az elfogadható. Hogy ne ismétlődjön meg az, ami egy évvel ezelőtt a Szövetségi Gyűlésben GÁGYOR ALÍZ ITTHOW TÖRTÉNT -7 NflPftLATT NAGYON ÍZLIK A HATALOM. Még félig-meddig sem felejtette el az ország lakosságának közügyek iránt érdeklődő része, hogy az államfőt ideiglenesen helyettesítő szlovák miniszterelnök az alkotmánnyal enyhén szólva nem egészen összhangban esküdtette fel a minisztereket, és már világgá röppent a hír, hogy ismét kárt szenvedett a törvényesség. Vladimír Mečiar - ismét az ideiglenesen kezébe helyezett köztársasági elnöki jogkörrel élve - kinevezte az alkotmánybírákat. Egyes alkotmányjogászok szerint erre nincs felhatalmazása. Lépésének alkotmányossága legalábbis megkérdőjelezhető. A miniszterelnök úgy hidalta át a kételyeket, hogy kijelentette: az egyes alkotmánybírák nem minősülnek állami főhivatalnoknak, így helyettesítő államfő által is kinevezhetőek. Felmerül a kérdés, vajon miért volt oly sietős Mečiar dolga, hiszen tisztában van vele, hogy addig, amig a megválasztott köztársasági elnök ki nem nevezi az alkotmánybíróság elnökét és alelnökét (akiket már mindenképpen állami főhivatalnoknak kell minősíteni), addig a legfelsőbb bírói testület működésképtelen. A miniszterelnök sietségének okait, természetesen, csak találgathatjuk. Sok minden közrejátszhat. Például az, hogy lélektani hatása is van az ilyen kinevezési aktusnak. Hat mind a kinevezettekre, mind a lakosságra. Ma még teljesen kiszámíthatatlan, hogy ki lesz Szlovákia elnöke. Előfordulhat, hogy sokfordulós lesz az államfőválasztás, és a pártok többsége a kudarcsorozat láttán mégis állít közös jelöltet, aki ugyan nem lesz Mečiar ízlése szerint való, de elfogadható lesz számos DSZM-képviselő számára, így megkaphatja az elnökké váláshoz szükséges 90 szavazatot. Tarthat attól is Mečiar, hogy egy ilyen közös elnökjelölt számára megválasztása után nem lesz elfogadható Milan Čič, akinek kommunistaminiszter-múltja közismert, és akit maga a miniszterelnök szemelt ki alkotmánybírósági elnöknek. De az alkotmánybírák kinevezésének sürgetése arra is irányulhat, hogy Mečiar éreztetni akarja velük: többé-kevésbbé az ő jóvoltából kerültek funkcióba. Az SZK miniszterelnöke nyilván tisztában volt vele, hogy a lépés alkotmányossága megkérdőjelezhető. Mégis megtette, amit megtett. Nincs kizárva, azt is akarta sugallni, hogy ebben az országban egyre inkább csak az történhet meg, amit ő akar. AZ ANDREJČÁK-ESET. Már többször írtunk lapunkban a fiatal szlovák katonatiszt-nemzedék felfokozott ambícióiról. Ezeknek elsősorban az élesen föderációellenes tisztszervezet, a Szlovák Katonák Egyesülete ad hangot. Egészen a közelmúltig úgyszólván biztosra vette mindenkit, hogy a kevésbé politizáló Andrejčák tábornok lesz Szlovákia első védelmi minisztere. Slota képviselő azonban, a Szlovák Nemzeti Párt egyik legszélsőségesebb reprezentánsa az elmúlt hét folyamán olyan kijelentést tett, amely akár ultimátumnak is beillik. Lekádérezte Andrejčák tábornokot, és olyan dolgokat mondott róla, amelyek miatt 75-80 évvel ezelőtt.két úriember még párbajozott volna. A generálisról kijelentette, hogy legfeljebb az átlagos szakaszparancsnok színvonalát üti meg. Ez még elviselhető vád lenne, de ami ezután következett, az már valóban alkalmas egy demokratikus országban a kiszemelt védelmi miniszter lejáratására. Andrejčákról azt állítja, hogy Husák kedvencei közé tartozott, és rangját is ennek köszönheti. Mindez igaz lehet, és valószínűleg igaz is. Mégsem ezt tekintik alkalmatlansága fő okának. Többszáz olyan szlovák főtisztet és tucatnyi tábornokot lehetne felsorolni, aki ugyanazoknak a tényezőknek köszönheti rangját, mint Andrejčák. Andrejčák azért elfogadhatatlan az SZNP politikusai számára, mert kommunistából nem vált szélsőségesen nacionalistává. Mert abból indult ki, hogy egy tábornok ne politizáljon. A kormánynak most nem könnyű a dolga. Ha enged a Szlovák Nemzeti Párt tájékáról érkező nyomásnak, könnyen bekövetkezhet, hogy politikai, nyomásgyakorló tényezővé válik a szlovák hadsereg. Az pedig, hogy Slota képviselő rohant ki Andrejčák tábornok miniszterré való kinevezése ellen, különösképpen veszélyes. Érdemes fellapozni az újságokat, és szemügyre venni, hogy milyen légből kapott rémhíreket terjesztett több ízben is Szlovákia Magyarország általi veszélyeztetéséről. Ha a hadseregben a Slota által favorizált erők jutnak szóhoz, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Nemcsak Szlovákiára, hanem a többi környező országra nézve is. Hasznos lenne, ha Andrejčák alternatíváját nem egy szélsőségesen nemzeti tábornokban látná Mečiar, hanem egy demokratikus érzelmű civilben. Ez, persze, a jelenlegi viszonyok között úgyszólván a lehetetlenséggel határos követelés. TÓTH MIHÁLY AGRÁRPIAC RENDTARTAS MAR AZ IDEN? A mezőgazdasági és élelmiszeripari dolgozók joggal követelik az ágazat termékeinek előállításában, feldolgozásában és értékesítésében fontos szerepet játszó piaci rendtartás szabályait. E szabályok kidolgozása azonban rendkívül igényes munka, jelentette ki Juraj Moravčík, az SZK Földművelési Minisztériumának államtitkára. Hangsúlyozta, a tárca vezetése többhónapos elemzés és a fejlett országok agrárpiaci szabályainak a tanulmányozása alapján jelenleg már dolgozik a piaci rendtartás szabályain. „Azokat használjuk fel belőlük, amelyek a mi feltételeinknek is megfelelnek" - közölte Juraj Moravčík. A piaci rendtartás elsősorban a gabonára, a húsra, a repcére és a napraforgóra, valamint a tejre vonatkozik majd, s a tej esetében várhatóan még az idén bevezetésre kerül. HOGYAN FARAGJUNK EMBERT JÓZSIKÁBÓL? lózsika a huszadik század gyermeke, de u ha megéri, még a huszonegyedik pitymallatán is ifjú dalia lesz, aki ráér még qzon örvendezni, hogy besorozzák őt a Mečiar bácsi seregébe, hogy megvédje a Csorba-tavat a szomjas bergengócoktól. Igaz, hol lesz már akkor Mečiar bácsi! Régen a nyugdija fillérkéit fogja élire rakni, hogy valamiképp összekuporgassa a téli tüzelőre valót, azokhoz a bácsikhoz hasonlóan, akik kitalálták Józsikának, Jožkónak és Josefkének a szlovák államot. Mert a Józsikák, Jožkók és Josefkék ugyan még nem is sejtik, hogy nekik csakis a nemzetállamban teljesedhet ki maradéktalanul a jó szüleiktől örökölt IO-juk, de ha már annyira akarják, legyen nekik, közfelkiabálással. De ne meneküljünk ennyire előre, maradjunk a jelenben, amely fényességes és Ígéretekben gazdag, hiszen Józsikának is kijutott a nagy örömünnep öt koronája, tekintet nélkül a nemzetiségére, s amiért cserébe per koponya kábé tízezer korona deficitet kap az idén. Csak előre, fijajim! Józsika tehát per pillanat még gyerkőc, sőt, gyerekecske, akit iskolába visznek a szülei, hiszen a fejtágító már Mária Terézia elvtársnő rendelete óta kötelező. Józsikának tehát minden esélye megvan arra, hogy agysebész legyen, vagy feltalálja a rakétamotor rükvercét, s ha az említett IO befőttjére nem ülepedett túl sok penész, még mozdonyvezető is válhat belőle vagy éltraktoros. Hacsak... Józsikának azonban, aki szívesebben hajkurászná gondtalanul a verebeket a kertek alatt, arra is megvan az esélye, hogy Jožkóvá váljék, majdan Jozeffé, mert Józsika, pechjére, nem Nyújdzsörsziben született, hanem teszem azt, Hosszúszón, ahol nincs magyar oskola. Igaz is, minek egy magyar faluban magyar oskola? Hiszen akkor megmaradna magyar bunkónak, így meg akár szlovák elnök is lehet majd belőle, ha elég ügyesen palástolni tudja, hogy nem ismeri a ritmikus törvényt és az ipszilon használatát. Azért az embernek mégis eszébe jut, hogyan lehet az, hogy egy echtmagyar faluban nincs magyar oskola? Az úgy esett, s Józsika akkor még talán szándék erejéig sem létezett az apuka fejében, hogy beházasodott a faluba egy szlovák tanító néni, aki nem akart megtanulni magyarul. Miért is akart volna, mikor állandóan azt hallotta, hogy itt ő van otthon Akkor, ugye, Hosszúszón is ő van otthon, hiába jött néhány száz évvel később Mindenki egyetért, szólt a jelszó, s mivel a tanító néninek téritői hajlamai is voltak, gondolta, majd ő embert farag ebből a népségből. Igaz, szerencséje is volt, mert a fekete Afrikában gyakran megették a térítőket knédlivel, ebben a szépnevű európai faluban azonban jámbor és vendégszerető nép lakik. Kezdetét vette hát az emberfaragás, amiről a szerencsétlen Józsika még nem tud, de majd megtudja hamarosan. Félreértés ne essék, a Hosszúszó csak úgy eszembe jutott, dehogyis akarom én sértegetni az ott élő atyafiakat, meg aztán olyan szép dallamos magyar neve van neki, van benne hosszú is, meg szó is, egyszóval, tetszik, na. S mivel Józsika, bár az ő nevét is kitaláltam, realitás, hamarosan beíratódik az iskolába, s kezdetét veszi a faragása. Lehet, tantaluszi kínokat fog kiállni a számára idegen nyelven özönlő ismeretek befogadásától (mely ismeretek oly távoliak a verébtől és a csúzlitól), talán be is fog vizelni olykor idegességében, de hát az emberfaragást nem adják ingyen, azért meg kell szenvedni. S az sem mellékes körülmény, hogy a fejtágításnak ez az európai normákat meghaladó formája ugyancsak tetszik Mečiar bácsinak, Prokeš bácsinak meg Markuš bácsinak. Bár fel nem foghatom, miért jó ez nekik, s miért lesz ettől gazdagabb és fejlettebb az ország, s hogy hogyan jön ahhoz Józsika, hogy mások mondják meg neki, mi jó neki. A — évekig tartó tortúra után elképzelher\tL tő, hogy Józsi kából mégiscsak agysebész lesz, és feltalálja a rakétamotorhoz a rükvercet, de ennél kézenfekvőbb, hogy hetyke magyarsággal ül majd az éltraktor nyergében, s arról halvány dunsztja se lesz neki, milyen szép verset írt Zalán Mihály a Vörösmarty futásáról, mert elég pech, hogy az ember nem Nyújdzsörsziben születik, hanem, mondjuk Hosszúszón, ahol a tanító néni úgy farag embert Józsikából, ahogyan a kedve tartja, mert a tanító néni szerint, aki itt él. és nem Nyújdzsörsziben, abból sem Józsika nem lehet, sem Johnny, csakis Jožko. Mit mondjak? Nem szeretnék a Józsika bőrében lenni. KÖVESD! KÁROLY