Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-25 / 19. szám, hétfő

HÍREK - VÉLEMÉNYEK . ÚJ SZÓ, 1993. JANUÁR 25. A SZÜLŐKHÖZ A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének országos elöljárósága 1993. január 22-én és 23-án Érsekújvárban megvitatta a szlovákiai magyar oktatásügy jelenlegi helyzetét. Megállapította; Szlovákia mai politikai vezetése arra törekszik, hogy fokozatosan leépítse az anyanyelvi nevelés-oktatást, amiért a magyar pedagógusok aggodalmukat fejezik ki. Mint étidig évtizedeken át, most is félrevezetik a szülőket, azzal a hamis érveléssel, hogy gyermekeik felnőttként majd jobban érvényesülnek, ha szlovák nyelven szerzik meg az alapés szakmai ismereteket, vagyis ha kezdettől fogva szlovák iskolában tanulnak. A pártállam idején úgy tűnt, ez a csalafintaság igaz, mivel a tanulók pályaválasztását, továbbtanulását és munkába állását az állam szervezteirányította. Ma már tisztán láthatja mindenki, hogy e buzgólkodás mögött az a hátsó szándék is meghúzódott, hogy a magyar nemzetiségű gyermekek szétszóródjanak az ország területén. Az ország gazdasági-politikai rendszerének megváltozása után a nemzeti kisebbségekre nehezedő nyomás mit sem változtat. Ma is azzal ámítják a szülőket, hogy gyermekeik akkor érvényesülnek jobban, ha tökéletesen tudnak szlovákul. Mi, pedagógusok, nem tagadjuk a szlovák nyelv elsajátításának szükségességét, sőt az együttélés szempontjából nélkülözhetetlennek tartjuk. Ezért arra törekszünk, hogy a magyar iskolákban a tanulók a lehető legjobban megtanuljanak szlovákul. Viszoni becsületbeli kötelességünknek tartjuk figyelmeztetni a szúlöket, hogy a megváltozott társadalmi körülmények között az érvényesülés kizárólagos feltétele a fiatalok tárgyi-szakmai tudása és magatartáskultúrája, amit pedig legtökéletesebben anyanyelvükön sajátíthatnak el. Nyíltan kimondjuk, elkerülhetetlenül fontos, hogy a magyar anyanyelvű gyermekek személyiségének formálása - a szúlői ráhatással párhuzamosan - a magyar óvodákban és iskolákban folytatódjék. Hangsúlyozzuk azt is, hogy a piacgazdaság, melyre országunk rátért, nemcsak az anyagi, hanem a szellemi javakra is vonatkozik. Ezért a magyar anyanyelvű gyermekeknek is elsőrendű érdekük, hogy tudásukat a lehető legmagasabb szintre emeljék, melyhez leghatékonyabb eszköz az anyanyelv. A szlovák tanítása mellett nélkülözhetetlenül fontos a világnyelvek tanítása is. Ezt a magyar iskolák ugyancsak színvonalasan végzik. Az anyanyelven való tanulás nem másoknak, hanem az önök gyermekeinek az érdeke. Éljenek a lehetőséggel! Az SZMPSZ országos elöljárósága HÉTVÉGE A CSEH-SZLOVÁK HATÁRON KRÓNIKUSSÁ VÁLNAK A GYERMEKBETEGSÉGEK? Előbb kissé szemérmesen ellenőrzőpontoknak nevezték őket. „A vámunióban nincs, nem lesz különösebb jelentőségük, csak a rend kedvéért jönnek létre" - olvashattuk az óév utolsó napjain a csehszlovák határról írt cikkekben. Aztán megjelentek az első vámházak. Előbb a cseh oldalon, majd valamivel később a szlovákon is. (Mint tudjuk, azokban a napokban valaki tiltakozása jeléül Nový Hrozenkovban levegőbe röpített egy ilyen fabódét, szerencsére személyi sérülés nem történt.) Az első napokban a vámtisztek jobbára csak unatkoztak és adatokat jegyeztek fel az áthaladó személyés teherforgalomról. Ám míg a határ túlsó részén a cseh fináncok legalább melegből ellenőrizhették a gépkocsikat, szlovák kollégáik a legelemibb felszerelés hiányában gyakran a szabad ég alatt fagyoskodtak. (Sokszor tüzet gyújtva voltak kénytelenek melegedni.) A helyzet azóta valamicskét javult, de ahogy a hét végi határszemlénken meggyőződhettünk róla, a szlovák vámtisztek még mindig mostoha körülmények közt szolgálnak. S hogy miért választottuk írásunk témájául a világ legifjabb határát? Mert január 15-étöl az előző - a Csehország és Szlovákia közti kereskedelemre vonatkozó optimista jóslatok ellenére - alaposan megváltozott a helyzet. A megszigorított előírások elsősorban a magánvállalkozókat érintik. Ök azt állítják - bizonyára joggal -, hogy pillanatnyilag egyszerűbb Ausztriába vagy Ausztriából szállítani árut, Mint Szlovákiából Csehországba, illetve fordítva. Azon kívül, hogy a „papírháború" rengeteg időt vesz el, - a belföldi vámhivatalokban órákig kell sorakozni, ráadásul, a tisztviselők, akik olykor csak foghegyről beszélnek az ügyféllel, maguk sincsenek tisztában a legújabb előírásokkal, s emiatt az egyik helyen ezt állítják, a másikon pedig pont az ellenkezőjét. Arról, hogy a jobb kéz nem mindig tudja,mit csinál a bal, személyesen is meggyőződhettünk. A KÚTY - LANŽHOT határátkelőnél, a Morva folyó túlsó partján előbb egy nagy digitális tábla jelzi az utasnak a levegő és az útburkolat hőmérsékletét, majd egy nyíl, illetve tábla figyelmezteti, le kell kanyarodnia a mellékúton levő vámbódéhoz. Az előttünk haladó személygépkocsik lassítás után kissé haboznak, mi is most a teendő? Meg kell állni vagy mehetnek tovább? Az ablak mögött álló vámtiszt kézlegyintésére aztán sorra továbbhajtanak. Mi betérünk a vámházba. - Ne haragudjon, de nevemet nem adom a nyilatkozathoz. Elégedjen meg annyival, šumavai vagyok, onnan helyeztek ide. Remélem, három hónap elteltével visszatérhetek oda. - A legújabb előírások szerint már a személygépkocsikat, illetve az autóbuszok csomagterét is ellenőrizhetik. Szoktak élni ezzel a lehetőséggel? - Olykor bekukkantunk a csomagtartókba és az ülések mögé. Az utasok, persze, nem repesnek a boldogságtól. - Előfordult, hogy találtak csempészárut? - Aki ma csempészni akar, az inkább a zöld határon teszi. Bár, ha jól tudom, hamarosan lovas vámrendőrség is megkezdi működését. Egy fiatalembernél öt videókészüléket találtam a gépkocsiban. Vétségét bírságolással oldottuk meg. Egy másik esetben egy nyugati személyautóban nagyobb mennyiségű gyógyszert találtunk, ám az illető iratai rendben voltak, úgyhogy továbbengedtük. - Gondolom, a buszokkal, kamionokkal több a gondjuk... -A tehergépkocsikat, ha nincs rendben a sofőr minden irata, engedélye, pecsétje, irgalmatlanul viszszaküldjük. Elvétve, de akad rá példa. Kollégáimnak a múltkor egy pozsonyi autóbusz utasaival gyűlt meg a baja. Nem akarták megfizetni a kilométerenként és személyenként előírt 0,5 fillért. Azt állitották, hogy ők az ŠK Proféport röplabdázónői és a szövetségi liga keretén belül a Tatran Strašnice együttesével kell megmérkőzniük, igy tehát rájuk nem vonatkoznak az előírások. Ez valóban kivételes eset volt, csakhogy a lányoknak nem volt erről semmilyen igazolásuk, s fizetniük kellett. A HODONÍN - HOLÍČ átjárón hiába igyekeztünk megszólaltatni néhány cseh fináncot. ,,Ha információra van szükségük, menjenek Breclavba, ott mindent megtudnak. Nekünk tilos nyilatkozni." Ennyi... Egy nyitrai rendszámú Avi tulajdonosa, Juraj Kolenčík viszont „kitárta a szívét". - Megrendelésre lábbelit szállítok Csehországba. Néhány kollégám kellemetlen tapasztalata után nagyon ügyeltem, hogy minden szükséges iratom rendben legyen, pontosan legyen kitöltve. A szlovák vámosok mindent jónak találtak, itt mégsem felelt meg valami. Szerencsére, nem küldtek vissza, a javításokat helyben eszközöltem, így megspóroltam egy csomó időt és - főleg - kilométerpénzt. A holiči vámtisztek szolidárisak voltak cseh kollégáikkal. Óket is titoktartásra kötelezték. Aztán, amikor bekukkantottunk a „rezidenciájukra" nem állták meg, és panaszkodni kezdtek, természetesen, név nélkül. ,, Tető ugyan már van a fejünk fölött, de hiányzik a fűtés, a villany, a víz, a telefon. Cseh kollégáink szabadidejükben tévézhetnek, zuhanyozhatnak, sőt még heverőjük is van. Itt, különösen az éjszakai szolgálatok nehezek, amikor a sofőrök nem tartják meg a sebességkorlátozást, és lassítás nélkül, olykor 120-as sebességgel is végigrobognak az úton." A SKALICA - SUDOMÉŔICE határátkelőnél a vámtisztekre - úgy látszik - más előírások vonatkoznak. Ök ugyanis készségesen szóba álltak velünk. A beszélgetés közben arra is fény derült, hogy az egyes előírásokat a cseh, illetve szlovák oldalon másként értelmezik. Jan Ružička hangsúlyozta, hogy a teherfuvarozókat, ha csak egy pecsétjük is hiányzik, visszaküldik. Fiatal szlovák kollégája azt állította, hogy nemrég kaptak egy olyan faxot, miszerint ez az intézkedés már nem szükségszerű. Még egy érdekes jelenetnek lehettünk szem- és fültanúi az emiitett helyen. Végighallgattuk egy pozsonyi magánvállalkozó siralmait, aki azért utazott Uherské Hradištébe, hogy festéket vegyen. - Ott egyszerűen nem voltak hajlandók eladni a kért árut. Azzal érveltek, a határon úgysem engednek át. Igazuk volt - fordult kétségbeesetten a vámtisztekhez. - Ez szamárság. Nyugodtan forduljon vissza, és ha minden szükséges irata megvan, annyi festéket vehet, amennyi jólesik. - Ennek nem lenne semmi értelme. A raktárban ugyanis kötötték az ebet a karóhoz, állítólag ez a legújabb rendelet. Azt tanácsolták, jöjjek viszsza csütörtökön, ekkor már okosabbak lesznek, mert szerdán ,,fent" ismét összeülnek tanácskozni. Még azt is a lelkemre kötötték, csák készpénzért hajlandók árut adni. Hát ennyit a huszonöt napos cseh-szlovák határról. ORDÓDY VILMOS VIKTOR SKLOVSZKIJ CENTENÁRIUM Száz esztendeje született Viktor Sklovszkij, és csupán egy-két év választotta el, hogy személyesen is megemlékezhessék centenáriumáról Valljuk meg; ez a szerep is illett volna hozzá. Tolsztojról írta. ,,Ez az ember önmagában ellentmondásos, ahogyan ellentmondásos minden, két nagy korszak határán álló ember. Ellentmondásos ö is, akár a görög tragédiák hősei." Sklovszkij három korszakot élt meg: a régi Oroszországot, a forradalmat és Gorbacsovot is túlélte. Ö írta meg a modern formalista nyelvtudomány alapvető művét, amely aztán létrehozta a Prágai Nyelvészeti Iskolát, Pozsonyban pedig Mikuláš Bakoš akadémikus közvetítésével lett otthonossá. Ennek a felismerésnek a sarkköve, hogy nem elég egy irodalmi alkotás, vagy bármely írásmű eszmei-társadalmi hátterének felderítése, hanem mindenkor elemezni kell azt a nyelvi közeget, amelyben az adott alkotások keletkeztek. Általában is arra ügyelt, hogy a közönség és a művészet között a kapcsolat soha meg ne szakadjon. S tudta: nem elegendő e kapcsolat gondolati észét megteremteni, hanem az érzelmek úgy hathatnak igazán, ha a nyelvi közeget is a korhoz igazítják. Könyörtelen kritikus volt. Az egyik úgynevezett szent tehénnek tekintett fél-klasszikus Íróról, Konsztantyin Fegyinről így kezdte esszéjét: ..Láttam Fegyin egyik utolsó portréját. Tolsztoj és Gorkij mellszobrai között ült. Szoktatta magát..." Sklovszkij a húszas évek végén nem tudhatta, hogy Fegyin a brezsnyevi korszakban Paszternaké

s Szolzsenyicin egyik főhóhéra lesz, csupán azért, hogy az írószövetség elnöke lehessen. Mindent tudott a művészetről. Azt viszont kevesen tudják róla, hogy a filmművészet eddigi históriájának egyik, ha nem a legnagyobb alkotásának, az Eizenstein-rendezte A Patyomkin cirkálónak ő volt a forgatókönyvírója. Balázs Béla és Háy Gyula - e két nagyon különböző iró - egyaránt nagy tisztelettel szólnak dramaturgiaiszerkesztői tehetségéről. Legszemélyesebb barátai közé tartozott Majakovszkij és Mandelstam. Két olyan költő, akik - látszólag - nagyon ellentétes magatartást tanúsítottak a húszas években Majakovszkij még reklámverseket is írt, ha a hatalmat támogatnia kellett, de Sztálinról soha nem költött verset, Mandelstam viszont egyszer egy nyilvános költői esten felszólította Majakovszkijt: ,,Hagyja abba, Majakovszkij, maga nem egy cigányzenekar". Viszont Mandelstam írta az első ismert verset a hajdani Szovjetunióban Sztálin ellen. Mandelstam özvegyének magyarul is megjelentetett emlékirataiból viszont arról ugyancsak értesülhetünk: a száműzött, majd halálba hajszolt poéta családjának egyetlen moszkvai támasza Sklovszkij volt. Ma „csak" tisztességes magatartásként értékeljük, ha valaki egy száműzött feleségének éjszakai szállást biztosított, az akkori szovjet törvények szerint pedig legalább tíz évi száműzetés járt ezért. Viktor Sklovszkij egy nagyon szomorú és nagyon kegyetlen korban bátor ember és bátor művész volt. Tudta, hogy a XIX. század elmúlt, de hagyományait meg kell őriznie, tehát könyvet írt Lev Tolsztojról. Tudta, hogy a jövő művészei új utakat keresnek, ezért állt Majakovszkij és Mandelstam mellé. Sőt - és ez a legnagyobb ritkaság - még annak is tudatában volt, hogy a költői forradalmak sem örökkévalók. Majakovszkijék után Voznyeszenszkijéket támogatta. Hivatalos hatalom nélkül - ilyen felhatalmazása sohasem volt -, viszont nagyon lelkesen. Értéssel. Könyvtáram egyik legmegbecsültebb kötete az a folyóiratszám, amelyben Andrej Voznyeszenszkij úgy ajánlotta nekem új verseit, még valamikor a hatvanas években, hogy biztosan érteni fogjuk egymást, mert mindketten szeretjük Sklovszkijt. És ez irigylésreméltó Sklovszkij sorsában: három nemzedék legjobbjai tartották fontosnak a véleményét, vitatkoztak vele, haragudtak reá, de nem tudtak nem figyelni ítéleteire. Ennél többet kritikus nem kívánhat magának. Régen kötelező volt, aztán csak kívánatos lett, ma pedig népszerűtlen dolog az orosz irodalomra hivatkozni. Talán hagyjuk a divatokat... Sklovszkijra azért érdemes hivatkoznunk, azért szükséges olvasnunk, mert merészen és eredetien fejezte ki önálló véleményét. És az ő véleménye egyaránt megtermékenyítette, új módszerek elfogadására sarkallta - a hazaiak mellett - a magyar, a cseh, a szlovák irodalomtudományt is. Az írót, pedig ha szerették, máskor utálták, ám mindenkor fontosnak tartották, hogy mit mond, mit ír róluk. Ne feledkezzünk el hát Viktor Sklovszkijról! E. FEHER PÁL KNAZKO SAJTÓÉRTEKEZLETE BÍRÁLAT ÉS DICSÉRET Milan Kňažko szlovák külügyminiszter - miután befejezte egyhetes New York-i látogatását - szombaton Pozsonyban tájékoztatta az újságírókat: elsősorban azért utazott az Egyesült Államokba, hogy részt vegyen az ünnepélyes aktuson, melyen Szlovákiát felvették az ENSZbe. A látogatás ugyanakkor alkalmat adott fontos kétoldalú találkozókra is. A miniszter kiemelte a Butrosz Ghalival, a világszervezet főtitkárával folytatott megbeszéléseit, melyek során kihangsúlyozta Szlovákia felkészülését a teljes értékű ENSZtagságra, a további részvételre a világszervezet békefenntartó egységeinek a tevékenységében, tájékoztatott Csehszlovákia kettészakadásának okairól, valamint egy olyan nemzetközi bizottság felállításának a javaslatáról, amely a közép-keleteurópai régióban megvizsgálná a nemzeti kisebbségek helyzetét. Végül pozsonyi látogatásra hívta meg Butrosz Ghalit. A továbbiakban Milan Kňažko részletezte New York-i programját, nagy jelentőséget tulajdonítva az ENSZ 47. közgyűlésének elnökével, Sztojan Ganevval, valamint a Biztonsági Tanács elnökével, Hatano Yoshióval folytatott megbeszéléseknek. Ez utóbbin szó volt a szlovák egységek részvételéről a volt Jugoszlávia területén állomásozó UNPROFOR kötelékében. Kňažko elmondta, az 500 fős önálló zászlóalj kiküldésére tett javaslatot az ENSZ-ben nem gesztusnak tekintik, hanem valóban fontos és pozitív visszhangot kiváltó lépésnek, amellyel Szlovákia maximális erőfeszítést tesz arra, hogy bekapcsolódjon a nemzetközi szervezet tevékenységébe. New Yorkban is terítékre került a bősi kérdés, mégpedig a Vlagyimir Petrovszkijjal, az ENSZ-főtitkár politikai kérdésekben illetékes helyettesével megtartott találkozón. Ezen a szlovák diplomácia vezetője felvázolta a jelenlegi helyzetet, s kiemelte annak fontosságát, hogy a problémát politikamentessé kell tenni. Mint kiderült, a tárgyalófelek figyelmet fordítottak az emberi jogok és a kisebbségek jogainak kérdéskörére is. Milan Kňažko ezzel a témával behatóbban foglalkozott a New York-i székhelyű kelet-nyugati tanulmányok intézetében mondott beszédében is, amelyben az AP hírügynökségre hivatkozó MTI szerint többek közt elmondta, hogy ,,bizonyos szélsőséges magyar nemzetiségi pártok elutasítják az állampolgárságot az új államban". Az Új Szó erre vonatkozó kérdésére a miniszter a következőket mondotta: ,,Az információ nem egészen pontos, hiszen az állampolgári hozzáállás és a nemzeti identitás kiegyensúlyozásáról beszéltem. Olyan egyensúlyról, ahol a viszony a nemzetiségi hovatartozáshoz nem sértené az állampolgári elvet Ha, például, polgári társadalom építéséről beszélünk, s a másik oldalon politikailag nemzetiségi elvek alapján szerveződünk, akkor ez nyilvánvaló ellentmondás, amit figyelembe kell venni, amire rá kell mutatni. És egyes pártok képviselőinek, konkrétan Duray úrnak az állásfoglalásai, amelyeket külföldön terjesztett, teljes mértékben azonosak a polgári társadalom elveinek megsértésével. Ebben az esetben választani kell: vagy polgári társadalmat építünk, vagy politikailag nemzeti elvek alapján megkülönböztetett társadalmat." Magyarországgal kapcsolatban ugyanakkor a miniszter kihangsúlyozta, hogy ,,Budapest nagyon korrektül viszonyult az önálló Szlovákia ENSZ-tagságához", a magyar képviselőkkel ,, rendkívül baráti és hasznos tárgyalásokat folytatott". (urbán)