Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-21 / 16. szám, csütörtök

1993. JANUÁR 21 ÚJ szól RIPORT 8 PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Lakitelek Alapítvány és a Tradíció Alapítvány pályázatot hirdet a Budapesti Művelődési Központ rendezésében, a Tradíció Környezetkultúra Mozgalom keretében az 1993-as Budapesti Tavaszi Fesztiválra egymillió forint pályadíj összegben ruhaviseletek és kiegészítők készítésére. A pályázat célja: elősegíteni a magyarság és a hazai nemzetiségek hagyományos népi és történelmi öltözködéskultúrája értékeinek mai felhasználását. A pályaműveket - a gyermek- és felnőttkor női és férfi ruházatát, az öltözetkiegészítőket - az alábbi kategóriákban értékeljük: 1 A megőrzött hagyomány (eredeti népviseletek, történeti ruhák, népviseleti babák). 2 Az újjászülető hagyomány (a hagyományos népviseletek, történeti ruhák jellegzetességeit alkalmazó, napjaink öltözködésébe beilleszkedő öltözetegyüttesek). 3. Az ihlető hagyomány (a népművészet, a történelmi stílus-korszakok elemeit kreatívan felhasználó önálló, a hagyomány szempontjából formabontó alkotások). Egyénileg és csoportosan egyes darabokkal és viseletegyüttesekkel is pályázhatnak az érdeklődök. Az alkotásokat a Budapesti Művelődési Központban (1119 Budapest, Etele út 55.) 1993. március 6. és 10. között 10-töl 17 óráig vesszük át. Kérjük mellékeljenek: - nevezési lapot, amely tartalmazza az alkotók nevét, címét, telefonszámát, életkorát, a pályamű megnevezését, a megpályázott kategóriát: - tételes leltári jegyzéket a termelői érték feltüntetésével, 3 példányban A szakmai értékelést március 11-én a Néprajzi Múzeum és a Nemzeti Múzeum felkért szakértői és a divatszakma neves képviselői végzik. Kérjük a pályázókat - amennyiben nem kapnak távirati értesítést a rendezőktől 1993 március 12-ig -, a pályamunkáik elszálitásáról március 12-13-án, 10-17 óra között gondoskodjanak A Lakitelek Alapítvány és a Tradíció Alapítvány pénzdíjai és a szponzorok különdíjai mellett a sikeres alkotók jutalomból meghívást nyernek térítésmentesen az Örkényi Tradíció Nemzetközi Alkotótáborba (1993. augusztus 15-21). A díjazott alkotásokból a Budapesti Művelődési Központ március 15-19 között kiállítást rendez. A legsikeresebb munkákat - amelyek elnyerik a TRADÍCIÓ VÉDJEGY-et - a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, március 20-án, 16 órakor a Gellért Szállóban megrendezésre kerülő díjkiosztó ünnepségen, rendhagyó divatbemutatón mutatjuk be. A védjegyet kiérdemelt munkák gyártásához, értékesítéséhez segítséget nyújtunk. A pályázattal kapcsolatban információ kérhető a következő telefonszámokon: 140 8062 - Tradíció Alapítvány; 186 9444 - Budapesti Művelődési Központ. Kele Lajos polgármester-helyettes, aki maga sem tudja, jó lenne-e, ha kiderülne az igazság (Méry Gábor felvételei) 1992. december 5-én a tardoskeddi gyerekek is várták a Mikulást, de a Mikuláson kívül azon az estén mások is jártak ebben az 5200 lakost számláló nagyközségben. A délutáni vonattal mintegy tíz (mások szerint tizenöt-húsz) bőrkabátos, rövidre nyírt hajú fiatalember érkezett a faluba. Állítólag egyenesen Pozsonyból jöttek. A „látogatók" csupán néhány órát töltöttek a faluban, de ez a rövid idö is elég volt ahhoz, hogy az addig látszólag nyugodt közhangulatot a végtelenségig felborzolja Az történt ugyanis, hogy a tíz (vagy húsz?) ifjú miután a falu központjában lévő Kelly nevezetű kocsmában bevacsorázott, fölkerekedett és csak úgy „spontán" beverte az egyik helybeli cigánylakos házának ablakát, ajtaját, széttörte a lakás berendezését, aztán búcsúzóul a Pacal nevű vendéglőben még jól helybenhagyott néhány helybeli vendéget, hogy aztán dolga végeztével felszálljon a 8 órás vonatra, és visszamenjen oda, ahonnan jött. A falu lakói és persze elsősorban az ügyben közvetlenül érintettek, miután első kábulatukból felocsúdtak, különbözőképpen reagáltak a történtekre. A megkárosított roma férfi és barátai nagy dérrel-durral nyomban nekiláttak keresni a bűnösöket, de miután azoknak már bottal üthették a nyomát, látogatásuk vélt kezdeményezőit szerették volna felkutatni és megbüntetni. Mivel a fiatalok első állomáshelye a Kelly nevü kocsma volt. ők is oda rontottak be: szilárd meggyőződésük volt ugyanis, hogy a kocsma tulajdonosának a fia hívta ezeket az ifjú harcosokat, „rendet teremteni". A gyanújuk nem véletlenül irányult éppen e kocsma tulajdonosa ellen, ugyanis már korábban voltak ellentétek a tulajdonos és néhány helybeli roma között, miután a tulajdonos megtagadta a vendéglőjébe betérő romák kiszolgálását. A december 5-én este történtekről a nevezett kocsma tulajdonosa Kele Magda a következőképpen számolt be. - Aznap este 6 óra körül tíz fiatalember tért be hozzánk, egy tardoskeddi fiú kíséretében. Én éppen akkor nem voltam itt, a férjem és a menyem szolgálta ki őket. Ök nem vettek észre rajtuk semmi feltűnőt, öltözetük, viselkedésük alapján nem nézték őket börfejüeknek. Azt gonBihari Gyula: „A pincérlány azt mondta, azért nem szolgál ki, mert cigány vagyok..." dolták, hogy az aznapi diszkóba jöttek. Miután megvacsoráztak, fizettek és elmentek. Én nyolc órára jöttem vissza, addigra a fiam elment Sellyére, a férjem pedig hazament, egyedül maradtam a lányommal és a menyemmel. Egyszercsak beállított egy csoport cigány, botokkal, késekkel felfegyverkezve, és a fiamat keresték. Nem tudtuk. hogy miről van szó, csak rémülten hallgattuk a fenyegetőzéseket, hogy ránk gyújtják a házat, és hogy a fiamat kicsinálják. Csupán később tudtuk meg, mi volt az oka annak, hogy így viselkedtek. Mondanom sem kell, mi nem hívtuk a bőrfejüeket, sem én, sem a fiam. Igaz, voltak korábban problémáink a cigányokkal: rendetlenkedtek, hangoskodtak, ezért megtagadtuk kiszolgálásukat, de hogy mi rájuk szkíneket hívtunk volna? Képtelenség! Az embernek van épp elég gondja a vállalkozással, nincs ideje és energiája ilyesmire. Kele Magda, szemében (a harag vagy a sértettség) könnyeivel, méltatlankodó hangon kéri ki magának a gyanúsítgatásokat. - Én nem vagyok rasszista. Megmondhatja bárki, jó viszonyban voltam a romákkal. Ha kellett, szívesen segítettem bármelyiküknek, még kölcsönt is adtam, ha úgy hozta a szükség. De azok után, ahogy viselkedtek, még a végrendeletemet is meg akartam írni. Nem értem, hogy változhattak meg ennyire... Ha így van, azt kellene kitiltani a kocsmából, aki bűnös, de nem minden cigányt, ahogy azt velem is megtették. Azt hittem, menten összeesek a szégyentől. A Pacalban ilyesmi soha nem fordult még elő, pedig ott már sok minden megtörtént. Na igen, a Pacal. Ez a község legnagyobb vendéglője, egyben a helybeli cigányok kedvenc szórakozóhelye. Bizonyára erről is volt tudomásuk a fővárosi legényeknek, mert Bihariéktól egyenesen oda mentek, és az ott tartózkodók között is szétcsaptak. Az esetnek tanúja volt Bogdány István, a vendéglő tulajdonosa is. Mint meséli, egy ismerősével beszélgetett a csapnál, mikor úgy hét óra és fél nyolc között az egyik fiatal roma elkiáltotta magát: „Itt vannak a pankácsok!" Mire a helyiségbe négy, baseball ütőkkel felfegyverkezett fiatal fiú rontott be. Az ivóban tartózkodó vendégek mind elmenekültek, maga a tulajdonos is. Miután úgy tíz perc elteltével visszajöttek, a bőrfejűek már eltűntek, és ők a padlón találták összeverve az egyik helybeli fiatalembert, aki ráadásul még csak nem is volt cigány... - Hátborzongató esemény volt. Én már tizennyolc éve dolgozom ebben a szakmában, átéltem már egyet s mást, a cigányokat is ismerem, jó oldalukról is, meg a rossz oldalukról is, de ilyesmire itt még nem volt példa. KI HÍVTA ŐKET? Kele Magda, a Kelly vendéglő tulajdonosa: „Én nem vagyok rasszista." Kelené elmondása szerint borzalmas négy nap következett a Mikulás esti incidens után, de hiába fordult védelemért a rendörséghez, azzal küldték el, nyugodjon meg, meglátja, pár napon belül lecsitulnak a kedélyek Ami meg is történt, de maga Kelené is érzi: maradt a levegőben valami. S ő is azt kérdi: hogyan kerültek Tardoskeddre a pozsonyi bőrfejűek? Mert azt váltig tagadja, hogy az ön családjából hívta meg volna őket valaki. Nem így a másik fél. Többek között Bihari Gyula, akinek házát azon az estén a bőrfejűek megrongálták. - Igenis, a Kelené fia hívta ki őket, együtt láttam őket aznap a kocsmában - jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon. - Bementem, hogy megigyak egy kis sört és a gyerekeknek Mikulást vegyek. Ott láttam a Kelené fiát és a vejét ezekkel együtt. És vajon kitől tudták meg, hogy hol lakom? Valakinek csak el kellett őket vezetni a házunkhoz, a falu legvégére Mint mondta, úgy tíz perccel azután, hogy hazaért, nagy ordítozással megérkeztek a szkinek és rájuk törték az ajtót. Ök a közeli szeméttelepre menekültek és tehetetlenül nézték randalirozásukat. Hiába kiabáltak segítségért, mintha a szomszédok nem is hallották volna. Néhányuk kérdésünkre azt válaszolta, úgy hitték, hogy csak a szokásos belső családi perpatvar zajlik Bihariéknál, ezért nem szenteltek nagyobb figyelmet a riadalomnak. Az eredmény: lakhatatlan lakás, szétvert berendezéssel. Felmerül azonban a kérdés: miért pont ezt a családot szemelte ki a banda, miért nem egy másikat, hiszen a kocsmához közelebb is laknak romák... Mint kiderült, Bihari Gyulának már korábban volt egy kisebb nézeteltérése a vendéglős fiával. De nemcsak neki! Bihari Gyula bátyja nem más, mint maga a vajda, Bihari József. Ö is véleményt nyilvánított az ügyben. - Nem volt itt semmi baj a fehérek és a cigányok között, amíg a Kelly kocsma fel nem épült. A tulajdonos ugyanis nem akarta kiszolgálni a cigányokat, mert ha beittak, felfordulást csináltak Ugyanezt állítják a falu lakói is: Borbély Dezső. Jeruska Zoltán, és mások. Ám mégis csak akadhatott valaki, aki úgy érezte, itt az ideje „rendet csinálni". A bőrfejűek látogatása után pár nappal újabb incidens történt, melynek eredménye: egy combon lőtt roma és egy életveszélyesen megfenyegetett rendőr. Ezek után megkérdeztük a falu vezetőségét, mit tettek annak érdekében, hogy a községben helyreálljon végre a rend és a nyugalom. - Nekem, mint polgármester-helyettesnek a közelgő választások előtt az az érdekem, hogy nyugalom legyen a faluban - jelenti ki Kele Lajos. - De magam sem tudom, jó lenne-e, ha kiderülne, ki hívta ide ezeket a bőrfejűeket és milyen okból? Mi természetesen megpróbáltuk elejét venni a további nézeteltéréseknek, ezért az eset után összehívtuk a helybeli tizennégy cigány család családfőjét élükön a vajdával, valamint a Kelly kocsma tulajdonosát, Kele Magdát. Megegyeztünk, hogy egy hónapig cigány nem teszi be a lábát ebbe a kocsmába, igy egyikük sem lesz kitéve fölösleges „csábításnak". A faluban egyébként most a hangulat nyugodt. Főleg miután megtörtént ez a második incidens is. Január elsejétől falusi rendőrnek hat fiatalembert szerajtó, ablakok a Bihari család házán ződtettünk. Szeretném, ha az ellentétek nem feszülnének tovább, bízom abban, hogy a vajda segítségével ezt sikerül is elérni. Mi január 13-án jártunk Tardoskedden. Több mint egy hónappal az eset után. A Kelly kocsmára szóló moratórium éppen letelt. Nem tudom, csupán ezért láthattunk-e ott roma fiatalokat, vagy az egy hónap tilalmi idő alatt is megfordultak-e ott. Mindenesetre ottjártunkkor kiszolgálták őket. S ahogy tapasztaltuk, a többi tardoskeddi vendéglőben is. Úgy tünt, a faluban helyreállt a rend. Igaz, Mikulás-nap óta nem is jártak ott bőrfejűek. Remélhetőleg, többé nem is jönnek. Sem maguktól, sem hívásra. S. FORGON SZILVIA