Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-21 / 16. szám, csütörtök

r 1993. JANUAR 21 . ÚJSZÓI FOGYASZTÓI FIGYELŐ ELŐSZÖR SZIGETELÉS, UTÁNA FŰTÉS Az átlagos háztartásokban az energia 60 százalékát a fűtésre használják fel. Ezért fontos, hogy a családi házak, a lakások és a közös helyiségek hőszigetelése a lehető legjobb legyen. Az optimális szigetelés ugyanis védi az épületet a hideggel ós a hővel szemben, lényegesen csökkenti az energiafelhasználást anélkül, hogy a lakók kényelmét befolyásolná. Ha elhatároztuk, hog takarékoskodni fogunk az energiával, ezt épp a hőszigeteléssel kell kezdeni. A fűtéshez szükséges hő menynyisége ugyanis közvetlenül összefügg azzal, mennyi meleg szökik el a falakon, az ablakokon keresztül, illetve a tetőn ós a pincén át. Tehát először a szigeteléssel, utána pedig a felhasználandó hő mennyiségének megállapításával kell foglalkoznunk, ós ezek alapján terveztessük meg a fűtési rendszert. Aki a fűtés korszerűsítését a szigetelés előtt kezdi el, nagy és főképp drága hibát követ el. A lakásokból elszökött hő 40 százaléka az ablakon át, 35 százaléka a falak rossz szigetelése miatt, kb. 20 százaléka a tetőn, 5 százaléka pedig az alagsor plafonján keresztül kerül a szabad térbe. A családi házak esetében kissé más a helyzet Azokban az ablakok 30-40 százalékban ludasak a hő kiengedésében, a falak 20-30, a pince pedig 10-20 százalékban nyeli el a kihasználatlan hőt. A felsorolt adatok átlagosak, de a tájékozódás szempontjából figyelemre méltóak. A konkrét esetekben érdemes szakemberekhez fordulni, akik koszerű műszerekkel pontosan megállapítják a hőszigetelés fogyatékosságait. Az ablakok a meleg szempontjából minden épületen a gyönge pontot jelentik, ezeken távozik a legtöbb hő. A veszteség mértéke különböző tényezőktől függ. Az egyik: melyik égtáj felé néznek az ablakok. Az északi oldalon lévőknek ötször nagyobb a „hőelnyelő képessége", mint az ugyanilyen, de a déli oldalon elhelyezetteknek. Sok esetben, főképp a lakótelepi lakásokban tapasztalhatjuk, hogy az ablakok és a fal között nem megfelelő a szigetelés A hibás részt érdemes poliuretánhabbal kitölteni. Ma már válogathatunk az ablakrámák közül: fából, alumíniumból ós műanyagból készülteket kínálnak a piacon. Közülük a régi, jól bevált fa megfelelő tulajdonságokkal rendelkezik, csupán a karbantartásra kell ügyelnünk. Az alumíniumból készültek előnye a hosszú élettartamuk és a karbantartás igénytelensége, viszont nagy figyelmet kell szentelni az egyes részek közti szigetelésnek, mert ennek híján mintegy híd keletkezik a „menekülő" hő számára. Ennek következménye az üvegek bepárásodása. A műanyagrámáknak szintén jók a tulajdonságaik, velük kapcsolatban viszont a deformáció jelenthet problémát: emiatt elveszítik kitűnő szigetelőképeségüket. Az sem mindegy, milyen üveget választunk. A dupla, sőt a háromszoros üveglap hőszigetelésére érdemes figyelmet fordítani. Már gyártanak olyan öntapadó fóliát, amely az ablaküvegre ragasztva megakadályozza a napsugarak behatolását a lakásba és a hő kifelé sugárzását is nagyban csökkenti Télen az éjszakára leengedett faredőnyök, illetve a becsukott külső ablakok jó szolgálatot tesznek: hideg éjjeleken nagymértékben csökkentik a hőveszteséget. Az oldalt összeállította: DEÁK TERÉZ TAVASZI ES NYÁRI MODELLEK BEMUTATÓJA K

ellemesen csalódtam. Azt sejtettem, hogy a nagy, látványos párizsi divatbemutatók színvonalától távol áll majd a szemle, de a végén megelégedéssel nyugtáztam: nemcsak szép, hanem mindennapi viseletre, illetve ünnepélyes alkalmakra is megfelelő ruhákat sorakoztatott fel a gyártó. Minden túlkapástól mentes, az egyszerűségükben nagyszerű darabok alkották a kollekciót. A púchovi Makyta állami vállalat fontos lépést tett a fogyasztók felé: nagyszabású divatbemutatót szervezett a pozsonyi Istropolisban. A gyár vezetői a bemutató előtt újságíróknak elmondták: azt szeretnék, ha a vásárolni szándékozók tudomást szereznének arról, mire képesek a tervezőik, a kivitelezők és a kereskedelemmel foglalkozó szakhogy több partnerrel kerülnek kapcsolatba, hanem azt is tudomásul kellett venniük, hogy a vállalkozók egy része nem ért a konfekció-értékesítéshez, fogalmuk sem volt a méretkategóriákról. A csomagolás, a szállítás ós nem utolsósorban az eladás milyenségével sem voltak megelégedve. Ha tetszett, ha nem, magukra kellett vállalniuk az oktató szerepét. Mindennek ellenére az állami és magánüzletek választéka alapján megállapíthatjuk: a hazai konfekcióipar termékeit nem kínálják a kereskedők az elvárt módon. Pedig ha azok a nyugati piacokon keresettek, bizonyára lányok, asszonyok itthon is szívesen viselnék a divatos ruhákat, kosztümöket, kabátokat. A Makyta-kollekció láttán felvetődik a kérdés: vajon miért hoKosztümben - mindig elegánsan VEV0K LENNENK embereik. Hangsúlyozták, gyorsan kilábaltak a volt KGST-piac szétesése okozta problémákból, pedig korábban a szovjet megrendelők a gyár kapacitásának nagy részét lekötötték. Helyükbe nagyrészt (mert valamennyit még szállítanak az orosz piacra) nyugat-európai partnerek léptek. Termékeik nyolcvan százalékát éppen az igényes piacokon értékesítik. Sőt, tíz százalékot a tengerentúlra szállítanak az amerikai és kanadai megrendelőiknek. Akarva-akaratlanul is felmerül a kérdés: vajon mi marad itthon? Egyértelműen azt mondhatjuk: a maradók, pontosabban annyi női ós gyermekkonfekció, amennyi iránt a hazai kereskedők érdeklődést mutatnak. S ezen a ponton ellentmondásos helyzetbe kerül a gyár, és vele együtt, tőle függetlenül, a fogyasztó is. Ugyanis míg korábban az állami és szövetkezeti szervezetek kötötték a nagybani szállításokról a szerződéseket, a privatizáció következtében felbomlott vállalatokat most már a magánkereskedők próbálják helyettesíteni. Hogy mennyire sikeresen, azt mindannyian tapasztalhatjuk. A gyártók munkáját ugyanis nem csupán az nehezíti, Ezekben a ruhákban öröm a játék... zunk be külföldről gyengébb minőségű konfekciót, ha a hazai, gondosabb kidolgozású, elérhetőbb áron kerülhet a piacra, a fogyasztóhoz? S hogy hogyan lehetne ezt elérni? Elsősorban úgy, hogy a kereskedők nagyobb figyelmet fordítanának az itthoni gyártók termékeire. A bemutató azt sejteti, megérné. Nekik is és a vásárlóknak is. A felsorakoztatott 130 modell megnyerte a szép számú közönség tetszését. A ruhák divatvonalai a hatvanas éveket idézik: a testhez simuló, kissé romantikus, könnyű anyagból készült, tarka nyári darabokat bizonyára szívesen viselnénk. De az egyszerű, pasztellszínű kiskosztümök valamelyikét is elfogadná bármelyik lány, asszony. A hosszú szoknyáNagy László felvételei val együttest alkotó zakók érdekes szabásúak, alattuk akár mellény is viselhető és a blúz dísze ismét a nyakkendő. Hűvösebb napokra gyapjú felöltőket kínál a gyártó. Ezeknek a modelleknek a legszembetűnőbb jellemzői a nagy gallérok. Külön említést érdemel, hogy a tervezők nem csupán a tizenévesekre és a karcsúakra gondoltak. A középkorosztályhoz tartozó nőkről sem feledkeztek meg. A számukra készített elegáns ruhák, együttesek nem csupán tetszetősek, hanem célszerűek ós jól öltöztetnek. A gyerekek pamutruháil mindenki megcsodálta. Bárcsak mielőbb boltokba kerülnének a matrózöltözék imitációk, a fodros, színes szoknyák, nadrágok - sóhajtott fel a látottak alapján nem egy anyuka. A praktikus viseletek sorát az ünnepélyes darabok egészítették ki. Színes csipkeruhákban lépkedtek a manökenek a színpadon, majd befejezésképpen hófehér menyasszonyi ruhában sorakozott lel néhány lány. Talán kevesen tudják, ezek is készülnek a púchovi gyárban. A makyta tehát nyilvánosság elé tárta tavaszi-nyári kollekcióját. Ml pedig szívesen látnánk viszont a boltokban a bemutatott modelleket Reméljük, néhány kereskedő is jelen volt a rendezvényen és esetleg elhatározta, hogy a következő kollekcióból már ő is választ. VIGYAZATi SOKSZOR FELREVEZETNEK A FOGYASZTÓK VÉDELMÉBEN Mindent a vevőért - állítja az egyik cég reklámszlogenje. Lehet, hogy esetében valóban így van, ám összességében sokkal komorabb a kép. 1989 novembere után csupán a választék bővült - na meg az árak emelkedtek -, viszont a fogyasztók megkárosítása nem hagyott alább. A lejlett piacgazdaság egyik ismérve a gondosan kiépített fogyasztói érdekvédelmi szervezet. A törvények által is védett vásárlókat e szervezetek folyóiratokban, közlönyökön keresztül tájékoztatják, rendszeres elemzések alá vetik a termékeket, tesztelik az árukat, s mindent meglesznek azért, hogy a logyasztó egyenrangú léiként szerepeljen a kereskedelemben. Szlovákiában egyelőre egészen más a helyzet. A kormány gazdasági tanácsadó testületében csupán a közelmúltban hagyták jóvá, hogy jövőre nálunk is kiépítik a fogyasztói érdekvédelmi rendszeri, amely a tervek szerint a bevált nyugat-európai minták szerint fog működni Bár a szövetségi parlament az idén márciusban már jóváhagyott egy, a fogyasztót védő törvénytervezetet, ám a folytatás elmaradt Hiába, az ország szétdarabolása előbbre való volt, mint a vásárlók védelme... Hogyan is működnek a fogyasztói érdekvédelmi szervezetek? Svájcban, ahol e szervezetek a legolajozottabban tevékenykedők sorába tartoznak, négy hálózat is ligyel a vásárlók érdekeire. Külön érdekesség, hogy ebből három a nők, a háziasszonyok, tehát a „hivatásos" bevásárlók irányítása alatt dolgozik. A szigorú svájci törvények és előírások olyan apróságokról sem feledkeznek meg, mint az üzletek nyitvatartási idejének és az áraknak a pontos fellüntetése. A fogyasztói szervezetek nyomására 1986-ban törvényt fogadtak el, amely lehetővé leszi az ellenőrzést a konkurenciamentes vagy minimális versenyközegben működő cégek esetében, valamint megvizsgálhatók azon vállalatok árképzési mechanizmusa, amelyek államilag támogatott cikkeket gyártanak vagy szolgáltatásokat nyújtanak (mezőgazdasági termékek, bizonyos gyógyszerek, vasúti közlekedés, posta stb.). Az igazi reklámdömpinggel csupán egy-két éve szembesülünk. A csillogó-villogó termékekről néhány másodperc alatt annyi jót hallunk, hogy nem győzünk álmélkodni. Ez újabb veszélyforrás, sokszor ugyanis lélrevezetnek. Svájcban szigorúan büntetik a megtévesztő, az igazságot nem ledő reklámok készítőit, sőt, a konkurencia lejáratását célzó utalások kiötlőit is. Ami talán a legfontosabb tanulság: a fogyasztók védelme nem íormális, hanem aktívan bevonják őket a döntésekbe A vásárlók, ha érdekeiket sértve érzik, közvetlenül kapcsolatba léphetnek a helyi kéviselőkkel, a kanton vagy a konföderáció képviselőivel, akik így első kézből julhatnak információhoz. A sajtó, a televízió és a rádió külön rovatokat tart lenn a fogyasztók részére, akik a médiumokon keresztül tehetik közzé észrevételeiket. Az egyéb szervezetek, a gyártók, a kereskedelem, a reklámkészítők szövetsége szintén szoros kapcsolatokat épített ki a vásárlókkal, hiszen esetleges panaszaikat, tiltakozásaikat rögvest megérzik csökkenő bevételeiken. Túlpolitizált napjainkban fontosnak tűnik, hogy a helvét fogyasztói érdekvédelmi szervezetek egyetlen politikai párt befolyását sem tűrik, mert ez a függetlenségüket veszélyeztetné. A közelmúltban Szlovéniában 21 ország szakembereinek részvételével tanácskozást tartottak a fogyasztói szervezetek. A résztvevők közül Szlovákia volt az egyetlen, amely e téren nem rendelkezelt megfelelő legiszlatív alapokkal Pavol Krasko, a Szlovákiai Fogyasztók Egyesületének elnöke - közel három éve működik - szerint még az árutesztelések feltélelei sincsenek megteremtve, s hiába figyelmeztettek már előre, piacunkat sokszor a nyugati, ám silány minőségű áruk fogják elárasztani. Egyelőre a vadkapitalizmus vonásait viseli magán a kereskedelem, az exptraprofit, a gyors haszon hajhászása a fő cél. A törvények, szabályozások megalkotása és jóváhagyása az első kivezető lépés ebből a dzsungelből. Persze, néhány év eltelik, mire a kereskedők és a vásáriók kőzi korrekt kapcsolatok, tisztázott játékszabályok lógnak uralkodni. (sidó) HOGYAN VALASSZUNK BÚTORSZÖVETET? Mostanában, amikor a bútorvásárlás a magas árak miatt jelentős tételt jelent a családi költségvetésekben, sokan döntenek úgy, hogy új kárpittal vonatják be a régi, megkopott hévéről, ágyat, fotelt. Ennek a tervnek a megvalósítása azzal jár, hogy megbízhaló kárpitos szakembert kell keresni és ki kell választani az anyagot. Mivel a szép, tetszetős és jó minőségű szövet sem olcsó, a vásárláskor ajánlatos fokozott figyelmet szentelni annak, hogy valóban a legmegfelelőbbet vegyük meg Ne csak az anyag színét, mintáját nézzük, hanem keressük meg a szöveten azt a cédulát is, amelyről leolvashatjuk a jellemző tulajdonságait. A bútorszöveteket méteráruként kínálják, mégpedig rendszerint papírcsőre tekerve. Az egyes tekercsekről nem hiányozhat a már említett cédula. A logyasztó szempontjából nem csupán az ár a lényeges, hanem azok az adatok is, amelyek a felhasználhatósággal kapcsolatosak. Ezek elárulják, mit bír ki, milyen megterhelést visel el a szövet. Tehát nem elegendő, ha viszonylag jó minőségű anyagot veszünk, tudnunk kell azt is, milyen célra szánta a gyártó. E szerint döntsük el, megfelel-e számunkra. A bútorszöveteket három kategóriába sorolják: • A kis megterhelést bírók - ezeket elsősorban a fekhelyek kárpitozására használják, vagy olyan ülő alkalmatosságokra, amelyekre esetleg még egy védő anyagot terítenek. • A közepes megterhelést elviselők - ezek a lakószobák ülőgarnitúráira, a gyermekszobák bútoraira, esetleg irodai bútordarabokra alkalmasak. • A leginkább ellenállóak - ide elsősorban a tömegközlekedési eszközökben használt ülések huzatainak anyagait sorolják, de ilyen típusra van szükség az éttermek, a mozik székeinek bevonására is, A felsorolt típusok közti különbség elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a kopást milyen mértékben tűrik. Tehát erről a szempontról ne feledkezzünk meg, mert csak a jól választott anyaggal kárpitozol! bútorban lesz olyan örömünk, mintha újat vettünk volna I