Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-21 / 16. szám, csütörtök

1993. JANUÁR 21 MOZAIK 4 „NEMZETISÉGI TOLERANCIÁBAN NŐTTEM FEL" A

z előzetes program szerint a jövö héten kerül sor a szlovák parlamentben a köztársasági elnökválasztás első fordutójára. Több kommentárban és más cikkben fejeztük M fenntartásainkat és ellenvetéseinket a hivatalos jelöltekkel kapcsolatban. Ugyanakkor az a véleményünk, hogy nem lesz érdektelen, ha a tárgyilagos tájékoztatás elveinek megfelelően megszólaltatjuk őket lapunk hasábjain. A szlovák törvényhozás képviselőinek, illetve a parlamenti pártoknak kedd délig kellett bejelenteniük, hogy kit tartanak legméltóbbnak az államfői posztra. A Kereszténydemokrata Mozgalom erre a tisztségre dr. Anton Neuwirthot jelölte, aki jelenleg a parlament egészségügyi bizottságának az elnöke. Eredeti foglalkozása orvos. Pozsonyban és Zürichben tanult. Tudományos karrierje ígéretesen indult, de vallási meggyőződése miatt többször került ellentétbe a hatalommal. Koholt vádak alapján kémkedés és hazaárulás vádjával tizenkét év szabadságvesztésre ítélték. Csaknem hét év után amnesztiával szabadult. Ennek ellenére nem kelti a megkeseredett ember benyomását. Megbocsátott mindenkinek. Csak 1990-ben rehabilitálták. A SZAKSZERVEZET HIÁBA ERŐLKÖDIK ÁRÜGYBEN A HELYZET VÁLTOZATLAN Január első napjaiban már nyilvánvalóvá vált, hogy az árak emelkedése olyan problémát okoz, amelynek megoldását nem lehet elnapolni. A fogyasztók felháborodottan vették tudomásul, mennyire tehetetlenek, és érdekükben senki semmit nem tesz, mert tulajdonképpen nem tehet. Aztán a szakszervezet lépett: az érdekegyeztető tanács ülésének napirendjére tűzték a probléma megoldását. Az első tanácskozáson nem született döntés, csak abban sikerült megegyezniük a kormány, a szakszervezet és a munkaadó képviselőinek, hogy pontosan fel kell mérni az árdrágulás okait, mértékét. A pénzügyminisztérium és a további ellenőrző szervek feladatul kapták: térképezzék fel Szlovákia bolthálózatában az árakat, és arra a kérdésre is keressenek választ, miért nem csak az elvárt mértékben növekedtek az árak. A jelentés elkészült, újra tárgyalóasztalhoz ült az egyeztető tanács. Az ellenőrök 327 üzletben jártak - állami, szövetkezeti és magánboltokban egyaránt -, és megkülönböztették a hozzáadottérték-adót fizetőket, illetve azokat a kereskedőket, akik ezt az adófajtát nem fizetik. Természetesen a gyártók új árképzését is elemezték. Ennek alapján megállapították: a tej a gyártóknak 8-38,7 százalékkal kerül többe, a kereskedelmi árrés pedig 10,5-17 százalékot tesz ki, s ennek következtében a tej fogyasztói ára 7,2-44 százalékkal emelkedik; a vaj a gyártóknál 5-15 százalékkal drágul, a fogyasztók pedig 4,6-13 százalókkal fizetnek érte többet. Az új évben a gyártók a kenyeret 7,5-20,5 százalékkal adták drágábban a fogyasztók pedig 7-39,2 százalékos áremelésnek lehettek tanúi. A liszt gyártói ára 5-25 százalékkal növekedett, a fogyasztó pedig 7-13 százalékkal fizetett többet érte, mint korábban. A nem várt áremelés okait a termelők és az eladók egyaránt igyekeztek megindokolni. Nem csupán a hozzáadottérték-adót vádolták, hanem a többi adófajtát is, valamint a gyártási költségek és az új biztosítási rendszer is az indítékaik között szerepelt. Mindezek már ismert érvek. Arról viszont kevesebbet nyilatkoztak, vajon árképzésük minden tételét adatokkal alátámasztva is meg tudják-e indokolni. Ennek alapján fogalmazta meg a pénzügyi tárca megoldási javaslatait. Akik azt várják, hogy bármelyiknek az esetleges megvalósításával egy csapásra normális szintre csúsznak vissza az árak, tévednek. Az elképzelés szerint ha továbbra is fennáll az ún. különleges piaci állapot, az árakról szóló törvény értelmében a tárca szabályozhatja az alapvető élelmiszerek maximális áremelésének mértékét. A másik lehetőség arra az esetre vonatkozik, ha január végéig továbbra is indokolatlanul magasak lesznek az árak: az ellenőrök a termelőknél és a kereskedőknél egyaránt megállapítják, hogy valóban csak a kimutatható költségek és a méltányos nyereség tükröződik-e az árban vagy sem. Nem valószínű, hogy ezek az intézkedések meghozzák a várt fordulatot. A szakszervezet képviselői is úgy ítélik meg, hogy a fenti lépések elégtelenek. Jozef Krumpolec, a Fémmegmunkálók Szakszervezeti Szövetségének elnöke szerint a kormány ugyan keresi a megoldást, de igyekezete egyáltalán nem tükröződik az eredményben. Arra támaszkodik, hogy majd a piac helyrerázza az árakat. Az erkölcsi nyomás szükségességét emlegeti, de ahol pénz van a játékban, nemigen lehet az erkölcsre hivatkozni. A szakszervezet azt is értelmetlennek tartja, hogy az árdrágítók nevét nyilvánosságra hozzák, és sok helyen hiányzik a konkurencia, ezért a vásárlók nem választhatnak a jó és a jobb között. A kormánynak arra az érvére, hogy a béremelés az inflációt idézné elő, a válaszuk: a létfenntartási költségek növekedtek, a bérek kevésbé emelkedtek, viszont az infláció mégis fölfelé kúszik. A vásárlónak nem elég, ha megjelölik a vétkest, hisz ő attól még nem fog kevesebbet fizetni - hangsúlyozta a szakszervezeti elnök. Az eddigi, az árakkal kapcsolatos háromoldalú tárgyalásokról pedig az a véleménye: a kormány nem veszi komolyan a szakszervezetet, az üléseken kész tényeket ismertet velük, és javaslataikat szinte figyelmen kívül hagyja. Kérdés viszont, hogy meddig és miért tűri a szakszervezet ezt a bánásmódot. Január 22-én a parlament petíciós bizottságával együtt újra találkoznak, hogy a létfenntartási kiadások növekedése miatt a szegénység felé sodródó lakosság érdekében tárgyaljanak. Ez az ülés viszont csak akkor lesz eredményes, ha valóban sikerül mindhárom oldalnak az érdekeit egyeztetni. DEÁK TERÉZ MINDENKI VADÁSZ...? w ÉVFORDULÓ U EUROPÉER HUMANISTA Húsz esztendeje hunyt el Krammer Jenő, a neves pedagógus, a német és francia irodalom kutatója, a neveléstudomány és lélektan értő művelője Haláláról Szalatnai Rezső irodalomtörténész a kővetkezőképpen emlékezett meg: ,.1973. január 21én vasárnap„ este a martonvásári állomáson, amikor befutott a pesti szerelvény, egy férfi, aki éppen vonatra akart szállni, hangtalanul elesett Mikor az állomásfőnök megnézte személyazonossági igazolványát, kiderült, hogy Martonvásáron ezen a napon egy magyar tudós halt meg, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészkarának nyugalmazott tanára, dr. Krammer Jenő." A nagyszerű tanárt, az igaz embert tán legtalálóbban az egykori diák, Turczel Lajos szavaival jellemezhetném, aki a Tanulmányok és emlékezések című könyvében így emlékezik rá: ,,A legjobb pedagógus volt, akit csak valaha ismertem. Játszott velünk, de közben emberszámba vett és felnőttként tisztelt bennünket. Emberként azzal jellemzem, hogy ha az emberi tisztaságra és tisztességre példát akarok magam elé idézni, akkor legtöbbször ő jut eszembe..." A Budapesten német-francia szakos tanári diplomát és bölcsészettudományi doktorátust szerző Krammer Jenő az 1927/28-as tanévben került az érsekújvári gimnáziumba, s rövid megszakítással csaknem húsz éven át, egész 1946-ig - itt tevékenykedett. Sziklay László irodalomtörténész szerint: ,,... Itt nevelte fel azt a nemzedéket, mely már gimnazista, majd az »alma mater«-ből kinőve főiskolás korában a századelő hamis, torz magyarkodásával szembeszállva a maga környezete magyarságát a népre támaszkodva pontosan tudta megfogalmazni, s a "kisebbségi sors—ban tudta megtalálni a maga küldetését. " Krammer pedagógiai munkásságának legszebb korszaka fűződik ehhez a városhoz, hiszen olyan kiváló egyéniségeket tarisznyázott fel egy életre szóló szellemi és erkölcsi útravalóval, mint Dobossy László, Jócsik Lajos és mások. Munkáiban az irodalmár és a nevelő alkatának harmonikus egysége uralkodik Hamar megtalálja korának azokat a kiváló szellemeit, akik életpályájukkal, eszméikkel ösztönzőleg hatottak tevékenységére, gondolkodására. így fedezi fel a svájci C. F. Ramuz emberi-művészi üzenetét, és barátja lesz a francia Romáin Rolland Krammer Jenő egész lényét, munkásságát a szeretet, a tiszta humánum, a felelősségérzet hatotta át. Egész életében az a kérdés foglalkoztatta, lehetünk-e, s miként lehetünk európaiak és magyarok Közép-Európában. Nem véletlenül nevezte őt az egykori tanítvány, Drien Károly, „européer humanistának" Élete és sokrétűen gazdag munkássága követendő példa. Magatartása arra késztet, hogy soha ne elégedjünk meg a látszattal, hanem merjük és tudjuk keresni a látszat mögött a valóságot, s bármi is munkánk, előbb legyünk emberek, s csak azután szakemberek. STR B A SÁNDOR LEVÁLTJÁK A TÉVÉ IGAZGATÓJÁT? - A Szlovák Televízió igazgatójának döntése veszélyezteti a demokráciát, mivel egyoldalúan a kisebbségi szlovákellenes nézeteket tükrözi - áll abban a nyilatkozatban, amelyben a Szlovák Nemzeti Párt és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom képviselői Bohuš Piatkónak, a hírszerkesztőség vezetőjének leváltása ellen tiltakoznak. Nézetük szerint ezen lépés mögött a volt föderalista maffia, a legutóbbi választásokban kudarcot vallott politikai pártokhoz tartozó újságírók állnak. Ezért ők Peter Malecnak, a tévé igazgatójának leváltását tartanák indokoltnak. -r• Amikor a múlt héten bemutatták önt az újságíróknak, a KDM képviselői kitérő választ adtak arra a kérdésünkre, hogy kik voksolnak majd a parlamentben elnökjelöltjükre. Azzal érveltek, hogy még nem tárgyaltak a többi párttal. A véleménycserére bizonyára már sor került. Hadd kérdezzem tehát újra: véleménye szerint, mely pártok számára lehetne ön elfogadható államfö-jelölt? - A magyar koalíciót kivéve minden parlamenti párt állított jelöltet, tehát ök nyilván saját emberüket tartják majd a legalkalmasabbnak. Úgy tudom, a pártközi tárgyalások még nem fejeződtek be. Az egyes politikai szubjektumok most mérlegelik, hogy a négy jelölt közül ki illik programjukba. • Az elnök megválasztásához minősített többség, azaz kilenc szavazat kell. Gondolja, hogy meg tudja ezt szerezni? - Nem nagyon valószínű. Földrengésnek kellene történnie, hogy ez bekövetkezzen De végül is XXIII. János pápát is kényszerből választották. Tehát minden megtörténhet. • Nem gondolja, hogy képletesen szólva - egy előre elvesztett játszmában vesz részt? - Egyáltalán nem. Az esély adott, pontosabban nem zárható ki. Azáltal, hogy mozgalmunk jelöltet állított, alkalmunk nyílt a nagy nyilvánosság előtt kimondani, hogy miként vélekedünk az életről, az erkölcsi kérdésekről, a belpolitikai helyzetről stb. Ezt nem tartom feleslegesnek. Ellenkezőleg. • Milyennek kellene lennie az államfőnek? - Ezt a kérdést már sokan feltették. Ismételném önmagamat. • Akkor másként fogalmazok. A többi három elnökjelölt közül ki rendelkezik az ön által követelménynek tartott tulajdonságokkal? - Őszinte legyek? Nem ismerem a jelölteket oly mértékig, hogy véleményt mondjak róluk. Az ember erkölcsi értékeiről csak bizonyos helyzetekben lehet meggyőződni. • Nagyon diplomatikus válasz. Ellenfeleivel már több mint fél éve együttműködik a parlamentben. Ez idő alatt több oldalról is megismerhették egymást... - A jelöltek közül nem mindenki mutatta meg, hogy rendelkezik-e ilyen tulajdonságokkal. Kérdés, hogy azért, mert nem rendelkezik ezekkel az értékekkel, vagy mert nem volt alkalma bizonyítani. Jobban kellene ismernünk egymást ahhoz, hogy véleményt mondhassak. • Ön szerint, milyen szerepet kellene betöltenie az államfőnek? S milyennek kellene lennie az ország első emberének? Erősnek, vagy gyengének? - Az elnöknek elsősorban integráló tényezőnek kell lennie. A szlovákiai társadalom nagyon sokrétű. Kevés országban vannak a kisebbségiek olyan arányban, mint nálunk. Ám a vallási sokrétűségről sem feledkezhetünk meg. A hatalmat illetően azt tartom, hogy a mi alkotmányunk eléggé szűkre szabja az elnök mozgásterét. Erre annak idején rá is mutattunk. • Nálunk az elnököt a parlament választja. Melyik választási módszert tartja jobbnak, a nálunk alkalmazottat, vagy a nyílt választás mellett voksolna inkább? - A jelenlegi politikai szinten a parlamentáris módszert jobbnak tartom. Most látszólag ellentmondok önmagamnak. Előbb azt nyilatkoztam, hogy nem ismerem kellőképpen az ellenjelölteket, azok erkölcsi értékeit. Meggyőződésem, hogy e tulajdonságok egy nagygyűlésen úgyszintén nem ismerhetők fel. A tömegek könnyebben manipulálhatók, mint a parlamenti képviselők. A közvetlen elnökválasztás esetén nagyon sok múlik a frizurán, a mosolyon, s attól, hogy milyen teret kapnak a sajtóban. • A Demokrata Párt azt tartja, hogy az elnökválasztás körüli események, huzavona csak játék, amelynek egy a célja: Mečiarnak biztosítani az államfői posztot. Mi a véleménye erről? - Ez sem kizárt. Véleményem szerint ez csak úgy illene a DSZM koncepciójába, ha a Mečiar - Román Kováč kettős megmaradna, tehát Mečiar lenne az államfő, Kováč pedig a miniszterelnöki posztot venné át. • Az utolsó kérdést magyarul teszem fel. Annális inkább, mert életrajzában azt olvastam, hogy folyékonyan beszéli nyelvünket. Árulja el, kitől tanulta? Tudtommal sohasem élt magyarlakta vidéken. - Én még abban az időben jöttem a világra, nőttem fel, amikor az emberek úgy gondolkodtak, hogy az érvényesülés feltétele a magyar, a német, a szlovák és a cseh nyelv ismerete. Számomra természetes volt, hogy az egyik nénémmel magyarul, a másikkal németül beszéltem. Nagyapám Pálffy gróftól bérelt egy szállót Bajmócon, amelyet később szüleim vettek át. A főidényben természetesen magyar, német és cseh vendégek fordultak itt meg. Szüleim magyar iskolát végeztek, apám Pesten, illetve Bécsben végezte az egyetemet. Rengeteg magyar könyvünk volt otthon. Sajnos, az utóbbi időben már ritkán van alkalmam magyarul beszélni. Elfoglaltságom miatt alig jut idő arra, hogy magyar könyveket, folyóiratokat olvassak. Mondhatom, nagyfokú vallási és nemzetiségi tolerancia közepette nőttem fel. Én ezért nagyon hálás vagyok. • Mi a véleménye a nemzetiségi kérdésről? - Ez, úgy vélem, előbbi válaszomból is kitűnik. GÁGYOR ALÍZ Már szinte megszoktuk, hogy a szlovák parlamentben futószalagon születnek a törvények, határozatok. Előterjesztik a tervezetet, egy-ketten elmondják észrevételeiket, aztán beindul a szavazógépezet: ha a hetven szavazattal rendelkező kormánypárt úgy látja jónak, a parlament szentesíti a javaslatot, ha ellenzéki indítványról van szó, legyen az akármilyen fontos és indokolt, lesöprik az asztalról. Legutóbb már az is előfordult, hogy eleve megpróbálták megakadályozni a vita kibontakozását. A második kamara létesítéséről szóló törvénytervezet előterjesztése után indítvány hangzott el: vita nélkül titkos szavazással döntsenek róla Nem nehéz megállapítani, mi állt a háttérben: Mečiar mozgalma és maga Mečiar eddig sem mert egyértelműen állást foglalni ebben a kérdésben. Hol elvetették a kamara gondolatát, hol óvatosan visszatáncoltak, mondván a képviselők józan Ítélőképességére bízzák a dolgot. Igaz, a vita kizárásával nem értett egyet a plénum, ám ennek ellenére csak egyetlen egy képviselő szólt hozzá Azt indítványozta, hogy a másik kamarával tiszteletbeli tisztségként dolgozzanak a képviselők, vagyis magyarán: ne kapjanak fizetést. A többiek hallgattak. Óvatosságból, taktikázásból, netán saját pozíciójukat féltették? Teljesen közömbös volt számukra azoknak a társaiknak sorsa, akikkel jó fél éve közösen küzdöttek a választók bizalmának megnyeréséért? Ki tudja mi vezérelte őket. amikor még azt is elvetették, hogy minden anyagi elismerés nélkül dolgozhassanak a demokratikus választások eredményeként négy évre kapott mandátumukkal élve. A szlovák parlament képviselőinek lelkiismerete ennek ellenére tiszta maradt: titkos volt a szavazás, ki tudja ki mire szavazott! Ki volt a hetvenhárom, aki ellene volt és ki az a harmincnyolc, aki kiállt a második kamara létesítése mellett, amit négy képviselő, köztük három magyar javasolt. Pedig a nemleges döntés még törvényt ís sért. Az államszövetség megszűnéséről szóló törvény 4. cikke ugyanis a köztársasági parlamentek feladatává tette a szövetségi képviselők bevonását a törvényhozó-testület munkájába. A kérdés továbbra is nyitott, egy megoldás lehetőségét visszautasítottak, újabbat kell találni. De hogy ez mi lesz, ki fogja indítványozni, arról nem esett szó. Sót, az egyik kormánypárti képviselő köszöntő szavaival mintha le akarta volna zárni az egész ügyet. Bezzeg más volt a hangulat tegnap a parlamentben! A vadászatról szóló törvénytervezet vitájában egymást váltották a képviselők a mikrofon mellett. Érveltek, javasoltak, szakavatottan boncolgatták a vadászok gondjait-bajait. Nem vonom kétségbe, ezek is fontos kérdések lehetnek, csak ne jutna eszembe, hogy ugyanezeknek a képviselőknek egy szavuk sem volt, amikor társaik jövőjéről kellett dönteniük. (csizmár)