Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-18 / 13. szám, hétfő

HÍREK - VÉLEMÉNYEK «ÚJSZÓM „LIBERÁLIS GAZDASÁGPOLITIKUS VAGYOK" LAPUNKNAK NYILATKOZOTT KUPA MIHÁLY MAGYAR PÉNZÜGYMINISZTER • Pénteken Pozsonyban aláírta a szlovák-magyar beruházásvédelmi egyezményt. Vannak-e sajátosságai, vagy azonos valamennyi hasonlóval? -Hallatlanul fontos, hogy a független Szlovákia első megállapodását Magyarországgal kötötte. Kormányzati, gazdasági szinten erre próbáljuk májd épiteni kapcsolatrendszerünket. Legalább ennyire szükségesek a parlamentek, pártok, társadalmi szervezetek és az emberek közti kontaktusok. Mégpedig azért, mert a két ország emberei megismerik egymást, ugyanakkor eloszlatnak egy csomó félreértést. Hiszen meg lehet beszélni a problémákat, megérthetjük a nézőpontkülönbségeket, ami polgáraink és politikusaink közeledését segíthető elő. Beleféri ebbe, és nagyon jól jött például a Peter Weiss parlamenti alelnökkel tartott találkozóm. Maga a szerződés - melyhez mindkét ország az Európa Közösség normáit vette alapul - azonos a többi hasonlóval. Olyan, mint amilyet Csehországgal, Franciaországgal vagy éppen Albániával kötöttünk. Jelentőségét abban látom, hogy a beruházások, vállalkozások területén a két országnak azonos versenyfeltételt kell biztosítania. • Egy nappal pozsonyi útja előtt Prágában a kettős adózást kirekesztő cseh-magyar egyezményt is aláírta. Szlovák-magyar viszonylatban miért nem került tető alá? -Szlovák kollégámnak a szövetségi állam szétválasztásával kapcsolatban sok teendője volt, hiszen a jegybanktól kezdve több más dolgot kellett megteremteniük, s nyilvánvaló, a belső ügyek rendezése fontosabb, mint a kettős adóztatást eltörlő egyezmény. Márciusra azonban már megszületik. Nézeteltérés ebben a kérdésben nincs köztünk. ® Olyankor érkezett Csehországba és Szlovákiába, amikor a csehszlovák korona a szétválasztás küszöbéhez közeledik. Erről milyen tapasztalatokat szerzett tárgyalópartnereitől? Pénzügyi szakemberként hogyan ítéli meg a kialakult helyzetet? -Mindkét köztársaságban felvetettem, hogy Magyarország folytatni akarja azt a gyakorlatot, amely a csehszlovák korona esetében volt érvényes. Függetlenül attól, két külön pénznem jön-e létre vagy nem. Ha megszületik a szétválasztás, a nem kereskedelmi kapcsolatokban elismerjük az új pénznemet, és arra törekszünk, fokozatosan majd a kereskedelmi kapcsolatokban is szerepet játsszon. Ebben az alapelvben egyetértettünk, ami hallatlanul fontos a kereskedelem, turizmus, vállalkozás és más területek szempontjából. Prágában és Pozsonyban egyarant alaposan megtárgyaltuk a kérdést, és az a benyomásom - ami Egy nem bejegyzett adófizető kérdezi: 1. Mi irható le tételként az adóalap kiszámításakor? A kérdés nem pontos, de tegyük fel, hogy természetes személy adta fel. Esetében pedig a két ország szuverén döntésére tartozik -, felkészültek a szétválasztás rendezésére. • Ön Dél-Szlovákiában legalább annyira közismert, mint a '89-es forradalom utáni csehszlovák gazdasági program atyja, Václav Klaus. Mindketten hazájukban a gazdasági átalakulás vezéralakjai. Mely gazdaságszemléleti kérdésekben azonosul Václav Klausszal? Prikler László felvétele - Minden ellenkező híreszteléssel szemben liberális gazdaságpolitikus vagyok, aki abban hisz, hogy az államnak nagyon sok területen viszsza kell vonulnia, és az állampolgárnak, a vállalkozóknak és vállalkozásoknak kell nagy teret biztosítani. Liberális kezelést igényel a külkereskedelem, a pénzügyek, s minél nyitottabbá és versenyképesebb helyzetbe kell hozni az országot. Azt hiszem, ebben az alapkérdésben akár Klaus úrral, akár Tóth úrral egyetértünk. De: mind a három országnak más a konkrét gazdasági, társadalmi helyzete. A csehek egy sajátos privatizációs változatot választottak, amit az ember nem kritizál, elfogadja, hiszen ez egy szuverén döntés eredménye. A független Szlovákia nyilván a saját érdekeinek megfelelő gazdaságpolitikát fog folytatni, amit nem ideológiai alapon kell megítélni. Mert az emberek hajlamosak arra, hogy azt mondják - s most ne sértődjön meg -, ez egy posztkommunista, szocialista vagy nemtudommi. Hát egy ország, amely most építi ki a piaci rendszereit, nyilván bizonyos védelemre kényszerül, és nern nyithatja ki magát. Mi sem akkor nyitottuk ki Magyarországot, amikor nem volt semmi kiépítve, hanem ahogy kialakítottunk az adórendszertől kezdve a bankrendszerig mindent, akkor következett a kitárulkozás. Én elfogadom azt, hogy a három ország háúgy járunk el, hogy nem az adóalapból számítunk le valamit tételenként, hanem az adóalapot úgy számítjuk ki, hogy az összbevételből levonjuk az összkiadásokat (költségeket) - persze, azokat, amelyeket nyugtákkal rom különböző gazdaságpolitikát valósít meg, amelyek alapelveikben megegyeznek. Vagyis liberalizált piacgazdaságot akarunk, ám az adott történelmi-gazdasági helyzetben mást-mást fog csinálni mindegyikünk. Nem értek egyet azzal, soha nem hangoztattam és nem is fogom, hogy a magyar modell tökéletes, a cseh nem tökéletes, a szlovák közepes. Szerintem ugyanannak a problémának van háromféle megközelítési módja, s ezt el kell fogadni. És ez így szép. • Van egy további párhuzam a megszűnt Csehszlovákia utódállamai és a magyar gazdaság között. Mégpedig az új kétkulcsos forgalmi adó január elsejei bevezetése. Nálunk az ország szétesésének árnyékában csak most kerül az érdeklődés homlokterébe, Magyarországon viszont a kétkulcsos áfa bevezetését már az elmúlt évben viharos viták és érdekegyeztetések előzték meg. Ön akkor még olyan kompromisszumba is belement, hogy az áfa új rendszeréből adódó költségvetési hasznot visszaosszák a lakosságnak. Miért ragaszkodott annyira a kétkulcsos általános forgalmi adó bevezetéséhez? - Magyarország nyolcvannyolcban vezette be az általános forgalmi adót, a személyi jövedelemadót, nyolcvankilencben pedig az új típusú nyereség- és társasági adót. Tehát csak ebben volt némi előnyünk. Most nem új szerkezetet vezettünk be, mindössze három kulcsról kettőre álltunk át. A gond ott kezdődött, hogy a nulla kulcs megszüntetése - az élelmiszerek, energia, stb. révén - a lakosság fogyasztásának kb. a felét érinti. A magyar helyzet legalább két vonatkozásban különbözött. Először is az ország független volt, s ennek árnyékában már nem tudtuk e változást véghezvinni. Másodszor, a magyaroknak óriási tapasztalatuk és ismeretük van az adózásról, az adórendszerről, ezért természetesen sokkal hevesebben tiltakoztak, hiszen nagyon jól látják az érdekeiket. Tavalyi vitáinknak ebben van a gyökere, s én örülök, hogy sikerült megállapodni a rendszer bevezetésében, kompromiszszumokkal, s anélkül, hogy megsérült volna. Hogy miért van szükség rá? Minél több a vállalkozó, privatizált cég, annál kisebb az esély - a gazdasági nehézségek, a csődhelyzetek, stb. miatt -, hogy a vállalkozói szférából érdemleges adóbevételt lehessen beszedni. Ezért a forgalmazáson, fogyasztáson keresztül kell az adóbevételek zömét előteremteni. Mi ezért változtattunk. Persze, nem örült ennek a lakosság, hiszen az ő életszínvonalát érinti. • Kilencvenegy óta az ön nevéhez fűződő négyéves gazdasági program megvalósítása folyik Matudunk igazolni -, s így megkapjuk az adóalapot. Az adóalap kiszámításakor pedig még alkalmazhatjuk az ún. leszámítható tételeket, amelyeket pontosan tartalmaz a 389-es törvény 10. paragrafusa. gyarországon. Vannak-e már gyümölcsei? - Pontosítanám: kétszer kétéves programról van szó, a második a 93-94-es időszakra konkretizálta, mit kell tenni, mit lehet elérni. Én úgy gondolom, Magyarország kb. 60 százalékban túl van az átalakításon, az intézmények kiépítésén, a törvények megalkotásán, a nehézségeken és veszteségeken. Beleértem ebbe egész keleti kereskedelmünk gondjait, amely már 1992-ben elég jó eredményeket mutatott. Sikerült a visszaesést megállítani, s Szlovákiával és Csehországgal például növekedett az árucsere-forgalmunk, ami jó jel. Veszteségeinkbe beleértem a csődhelyzeteket, a nagy gazdasági egységek tönkremenetelét, akárcsak azokat a keserves lépéseket, amelyeket a lakossággal el kellett fogadtatni. Úgy gondolom, a szakszervezetekkel és a különböző érdekszervezetekkel megkötött egyezmények alapján a 93-as év már nem lesz rossz esztendeje a magyar társadalomnak. • Induláskor magyarországi szakemberek derűsen optimistának minősítették a programját. Most milyenek sikerességének esélyei? - Van esélyünk. Problémáink nem közvetlenül a gazdaságban, kereskedelemben, pénzügyekben jelentkeznek, inkább a privatizáció körüli bizonytalanságban és az elosztási rendszereknek a még szükséges átalakításában. Ezeket azonban már lépésről lépésre elvégezhetjük. Tehát elég biztos bázison állunk. • Csehszlovákiában, s mostani utódállamaiban kilencvenegytől létezik a korona belső átválthatósága. Számolnak-e a forint esetében ilyen közbülső lépéssel? Megítélése szerint mikor lesz konvertibilis a forint? -Magyarországon a belső konvertibilitás nem kérdés. Mi már legalább két-három éve így dolgozunk. Olyan régen, hogy nem is tudom az idejét. Kétszintű bankrendszerünk kb. 88-89-ben kialakult. Ha ön vállalkozó Magyarországon és importálni akar, akkor bemegy a bankba, lerakja a forintot, és megkapja érte a dollárt. Vagy ha szlovák befektető, és a beruházásvédelmi szerződés hatályba lép, akkor szabadon hozhatja ki az adózott eredményét, osztalékát vagy személyi jövedelmének 60 százalékát. Akár dollárban is. A külföldi tőkebefektetés ma még engedélyhez van kötve, bizonyos külkereskedelmi műveleteknél, a keleti országok felé (Ukrajna, Oroszország), de remélem ebben a régióban is fizetőeszköz lesz majd a forint. Tehát nem kell átváltani semmire, hanem vele fizethet, vásárolhat, eladhat bárki. Úgy gondolom, hogy az a konvertibilitás, ami most Ausztriában van, ahol a schilling szabadon átváltható, és ezért helyette nem kell dollárt vagy devizaszámlát tartani, egyelőre várat magára. Kell még legalább három év, mire a gazdaság annyira megerősödik, hogy ezt megengedhesse magának. - Köszönöm az interjút. J. MÉSZÁROS KÁROLY 2. Hogyan írhatók le az állóeszközök? Kétféleképpen, attól függően, hogy az adózó miképpen dönt: leírhatja gyorsított módon, vagy pedig az 586-os(1990), illetve ennek módosított változata (324/1991) törvény szerint is. Ez azt jelenti, hogy valamilyen állóeszköz megvásárlását követő hónapban megkezdi a lineáris leírási forma alkalmazását. A törvény pontosan szabályozza, hogy mit mennyi idő alatt lehet leírni (gépkocsikat, épületeket stb ). Ha a vállalkozásba bevitt eszközt gyorsított módon akarja leírni a vállalkozó, akkor feltétel, hogy az az illető év december végéig benne legyen a nyilvántartásban. Hangsúlyozom, egyébként is csak bevitt eszközt lehet leírni. A gyorsított leírást a 389-es sz. törvény szabályozza. Molnár Rozália mérnök P. J., NAGYSALLÓ Leveléből nem derül ki, hogy 1993. JANUÁR 18. HAZAI KISEBBSÉGEK ASZLOVÁKRÁDIÓBAN Kellemes meglepetésnek számító műsorral szolgált szombat délután a Szlovák Rádió 1 -es adása. A népszerű Rádiórevű ,, Uralkodjék béke e tájon" címmel a többség és a kisebbség közötti szlovákiai viszonynak szentelt többórás összeállítást és beszélgetést, amelyben a hallgatók is részt vehettek. Kérdéseikre a kulturális-társadalmi szervezetek képviselői: Ján Bajaník, a Matica slovenská szóvivője, Sidó Zoltán, a Csemadok főtitkára, Milan Bobák, az Ukrán-Ruszin Szövetség alelnöke válaszolt, a ruszin Obrodát Vasil Túrok, a roma intelligenciát pedig dr. Viliam Zeman minisztériumi főtanácsadó képviselte. A műsorvezető elmondta, hogy ők azok, akik elfogadták a szerkesztőség meghívását. Egyébként úgy hírlett, hogy Jozef Markušnak, a Matica elnökének a részvételével is számoltak. Erről, illetve távolmaradásáról az adásban azonban nem esett szó. Emil Benőik szerkesztő több mint egyórás irodalmi-publicisztikai öszszeállításával indult a műsor. Ebben szlovákiai magyar részről Dobos László vallott a dél-szlovákiai magyarság szülőföld iránti kötődéséről, miközben regényéből vett részletek - magyarul is elhangzottak. Szavait szlovákiai magyar költők versei is kiegészítették. Dobos László a kisebbségi magyarságlét belső összetartó erejét hangsúlyozva hívta fel a figyelmet arra, hogy míg a Vajdaságból és Erdélyből elmenekülnek a magyarok, Dél-Szlovákia magyarsága ragaszkodik szülőföldjéhez. Annak a véleményének adott hangot, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok bonyolódása nem jelenthet kibogozhatatlan gordiuszi csomót. Sidó Zoltán a szlovák közvélemény előtti fellépésekben jártas nyelvi magabiztossággal válaszolt a kérdésekre. így hárította el az ukrán Vasil Dacej által is támogatott állítást, hogy a szlovák nyelvtudás - azonkívül hogy természetes érdek, - állampolgári kötelesség is. Amikor pedig Ján Bajaník előállt a nemzeti illetve nemzetiségi kisebbség kifejezés körüli ismert kifogásokkal, Sidó kijelentette, a kisebbségekre tartozik, hogy minek is érzik magukat. A résztvevők valamennyien követendőnek minősítették a Rádiórevű szerkesztőségének kezdeményezését. Persze ennek igazi haszna akkor lehet, ha a kultúra kérdésköre nemcsak afféle pótszerként jelenik meg, mintegy ellensúlyozva a politikából eredeztetett ellentéteket. Igazi szerepét csak akkor töltheti be, ha a széles szlovákiai nyilvánosság előtt folyó közvetlen véleménycsere nemcsak szavakban, hanem kézzelfoghatóan is tanúsítja a problémák feloldására irányuló igyekezetet. Vagyis, ha érződik a mindennapi élet természetes törvényszerűségeit, a kultúra eredendő összekötő szálait és a politikai érdekmegoszlásokat összhangba hozó törekvés, (kiss) a szövetkezetből a saját tulajdonában levő földet kapta vissza vagy úgynevezett pótföldet. Amikor a szövetkezet a földet használatba adta önnek, nem kérhette volna a földadót, hanem értesítenie kellett volna az ingatlannyilvántartó hivatalt, hogy a föld használója már nem a szövetkezet, hanem ön. Ebben az esetben az adóköteles személy megállapításával az adóhivatal ebből a tényből indult volna ki. Amennyiben ön magángazdaként jogosult a földadó fizetése alóli mentességre, akkor az adóhivatal azt tekintetbe vette volna. így viszont, hogy ön is a szövetkezetnek fizette be a földadót, csak a szövetkezettől igényelheti azt vissza. Ha a szövetkezet nem mutat hajlandóságot az adó visszafizetésére, lehetősége van bírósághoz fordulni, hogy az a szövetkezet ezirányú kötelességét megszabja. DR. VILÁGI OSZKÁR TANÁCSOK ADÓÜGYBEN, FÖLDÜGYBEN § TISZTELT OLVASÓINK! Szerkesztőségi postankban - mint az várható volt - a földügyben feltett kérdések meiic-tt megszaporodtak az adóügyben feltett kérdések is. Ez érthető, hiszen az új adórendszer január elsejei hatályba iépésével döbbent rá valójában az adófizető állampolgár, hogy teljesen új szabályok szerint adózik. Az alkalmazottként jövedelemadót fizető állampolgárnak sok gondja nincs ezzel, hiszen jövedelemadója kiszámításának a gondja továbbra is a bérelszámolóra hárul, de - szerencsére - mind többen vannak a fő- vagy másodállásban vállalkozók, akiknek bizony (tisztelei a kivételnek) eléggé gyérek az ismereteik adózási kérdésekben. Nem állíthatjuk, hogy minden esetben saját hibájukból, nemtörődömségükből tájékozatlanok, hiszen napjainkban maguk az adóhivatalok is tanulnak: szinte naponta jelennek meg új rendeletek, kiegészítések, módosítások, s tény, hogy az ország kettéválása sem könnyítette meg adófizető vállalkozóink dolgát. Az ezúttal megindított rovatunkban közöljük ezentúl az olvasók Földügyben feltett kérdéseire adott válaszokon kívül az Adóügyben adott válaszokat is. Megtörténhet, hogy nem konkrét kérdésre válaszolunk, hanem az adózással kapcsolatos legújabb rendeletre, esetleg törvénymódosításra hívjuk fel az olvasók figyelmét, a konkrét kérdésekre pedig adószakértők bevonásával igyekszünk majd a lehető legpontosabb magyarázatot adni Földügyben és Adóügyben tehát továbbra is várjuk kérdéseiket!