Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-05 / 2. szám, kedd

1993. JANUÁR 5. ÚJ SZÓ, EGÉSZSÉGÜGY 6 Dr. Martin Mistrík Dr. Dagmar Holomáňová ORVOSI TANÁCSADÓ ANYATEJ - EGÉSZSÉG JÁTSZMA AZ ÉLETÉRT A CSONTVELŐ-ÁTÜLTETÉS LEHETŐSÉGEIRŐL Még néhány éwel ezelőtt is na­gyon büszkék voltunk fejlett egész­ségügyünk egyik vívmányára, a cse­csemők számára tudományosan ki­dolgozott mesterséges táplálkozási rendszerre - a Sunarra és társaira. A háború utáni ínséges években ezek bevezetése és ingyenes juttatása min­den rászoruló számára valóban komoly eredmény volt - ezen a téren megelőztük a nálunk gazdaságilag fejlettebb országokat is. A kisbabák étrendjével kapcsolatos tellogás a nyolcvanas években kez­dett megváltozni. Ennek egyik oka az volt, hogy túl sokan használták a mesterséges tejkészítményeket - o­lyanok is, akik minden nehézség nél­kül szoptathattak volna. Fokozatosan megismertük a mesterséges táplálás árnyoldalait is. Szerencsére nálunk nem követke­zett be olyan katasztrófa, mint a har­madik világ országaiban, ahol a segít­ségnek szánt tejkészítmények több kárt okoztak, mint hasznot (a készít­ményeket fertőzött vízzel hígították, vagy pedig nem hígították megfelelő mértékben, ami fertőzéseket és kiszá­radást okozott). Ennek ellenére több mint valószínű, hogy az anyatej mellőzése nálunk is komoly károkat okozott. Nincs kizárva, hogy az allergiás betegségek számá­nak ugrásszerű megnövekedését nem lehet csak a környezetszennyezéssel magyarázni. Az újszülött immunrend­szere még nem teljesen érett, ezért az anyatejjel kapja az ellenanyagokat ós eközben van ideje saját immun­rendszerét fejleszteni. Ha ezt a termé­szetes módszert elvetjük, akkor több szempontból is megzavarjuk a gyere­kek természetes fejlődését. © Az ellenanyagok hiánya miatt a gyerek hajlamosabb a fertőző beteg­ségekre, melyeket természetesen an­tibiotikummal kell gyógyítani. © A tejkészítmények alapanyaga ide­gen fehérje, amely allergiát okozhat. (E két ok miatt károsulhal az immun­rendszer fejlődése.) © A tehéntej minden bizonnyal ideá­lis táplálók a boci számára, de az em­ber gyereke emberi tejre vágyik. © A készítmények feldolgozása so­rán elveszhet egy sor fontos összete­vő (olyanok, amelyeket még nem is ismerünk) és kerülhetnek beléjük ká­ros szennyező anyagok is. © Az anyatejben van valami, ami megakadályozza, hogy a gyerek töb­bet egyen, mint amennyire szüksége van. Nincs kizárva; egyszerűen arról van szó, hogy a szoptatástól a kisba­ba pont akkor tárad el, amikor már jól­lakott. A cumisüvegből kínált Sunárból sok gyerek többet iszik, mint amennyi­re szüksége van és az elhízás már babakorban sem azonos az egész­séggel, később súlyos következmé­nyei lehetnek. @ Az anyatej fogyasztásra készen áll! Nem kell hígítani, hűteni, melegíteni, cumisüveget kifőzni, megtelelő lyukat fúrni a cumin. % Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban - a szoptatás olyan kapcsolat az anya és gyereke között, amit sem­milyen mással nem lehet helyettesí­teni. Dr. RÁCZ OLIVÉR ban. Ezer nappal ezelőtt transzplan­táltuk testvéie csontvelejét, Elmondta azt is, hogy főleg a fiatal leukémiás betegekre, illetve a beteg gyerekekre gondoltak akkor, amikor létrehozták a Leukémia Alapítványt. Számlaszáma: 4000127907/3100, Pozsony, Népbank (Ľudová banka). Mindketten nyíltan szóltak arról, hogy nem minden beteg - bár át­menetileg javul állapota - gyógyul meg. Előfordul, hogy a szervezet immunrendszere nem fogadja be a rokon csontvelőt, s az orvosok fá­radozását nem koronázza siker. A Hematológiai Intézetben mégis úgy gondolják, a betegnek meg kelll ad­ni az esélyt a gyógyulásra. A fel­nőtteknek és a gyerekeknek egya­ránt. Bár eddig gyereknél nem vé­geztek csontvelő-átültetést. * * * A Pozsonyban működő két intézet transzplantációs egységei eltérnek egymástól. Az egyik új, a másik nem. Az egyik felszerelt, a másik ke­vésbé. A Hematológiai Intézetben donor adja a csontvelőt, az onkológi­án a rákos beteg sajátját kapja visz­sza. A két kiváló munkahelyre szük­ség van. De arra is, hogy szorosab­ban együttműködjenek. Hogy segít­sék egymást. Hogy megbeszéljék, s kicseréljék tapasztalataikat. Ugyanis az egészségügyben nincs helye a versengésnek. Akkor sem, ha nin­csenek anyagiak arra, hogy mindkét részleg gond nélkül láthassa el a be­tegeket. Vagy éppen ezért... PÉTERR SZONYA Dr. Ján Lakota sem mehet a beteghez maszk nélkül (Aian Hyža felvételei) ni kell rá. Azt szeretnénk, hogy a veszélyeztetett munkahelyeken dol­gozóknak - potenciális betegek ­(például vasművek, atomerőművek) akkor végeznénk el a vizsgálatokat, amikor az emberek még egészsége­sek. Ezután nyilvántartásba vennénk őket. Tudjuk, hogy ebben a pénz­szegény világban mindez utópiának tűnhet - mondta kissé lehangolódva az orvosnő. Kollégája, dr. Mistrík fő­orvos pedig kiigazította: - Ha az ember valamit nagyon akar és sok időt áldoz elképzelése megvalósítá­sára, sikert ér el. Sikernek könyve­lem el azt, hogy bár kevés csontve­lő-átültetésre került eddig sor, a be­tegek fele életben maradt. Tudni kell, hogy a hematológiai betegek csak kis százalékánál valósítható meg a csontvelő-átültetés, s azt is, hogy a hozzátartozók csupán 25 százaléka alkalmas donornak. Töb­bek között fontos az is, hogy ne ha­ladják meg a 40 év korhatárt. Ezért hangsúlyozom, hogy eredményessé­günk megfelel az európai átlagnak. Jelenleg nagyon boldogok vagyunk, mert az egyik „volt betegünk" - hála a csontvelő-átültetésnek - panasz­mentes, gyógyultan él a Lévai járás­Beöltözünk. Halványkék nadrág, felsőrész, sapka, arcmaszk, fehér gumicipő. Csak így léphetünk a Nemzeti Onkológiai Intézet belgyó­gyászatán megnyílt csontvelőátülte­tési részleg előszobájába. Az üres kórterembe viszont csak úgy mehe­tünk, ha előbb még a kezünket is fertőtlenítjük. Dr. Ján Lakota büszkén mutatja a speciális légtisztító (réteges légá­ramlású) berendezéssel ellátott négy kórtermet, ahol a legkorsze­rűbb műszerek - infúzióadagolók, életet vigyázó monitorok -, de pél­dául digitális személyi mérleg és távvezérlésű tévékészülékek teszik elfogadhatóbbá a gyógyulás nehéz heteit. Amikor visszatérünk a steril elő­szobába, újra fertőtlenítjük kezün­ket, majd gumikesztyűt húzunk, s öltözékünkre egy köpeny kerül. Az előírásoknak eleget téve fogad bennünket a részleg első betege. - Ápolónő vagyok, tisztában va­gyok betegségemmel. Az orvosok felajánlották a csontvelő-átültetés lehetőségét. Szeptemberben „le­csapoltak", s december elsején, mi­után egy nagyon agresszív kemo­terápiás kezelé­sen estem át ­tulajdonképpen tönkrement a csontvelőm -, in­fúzió formájában visszakaptam a saját csontvelő­met. Most várok, s reménykedem. Barátaim nem hagynak magam­ra, az éjjeliszek­rényemen állan­dóan csöng a te­lefon. Bár fogad­hatnék látogató­kat is, nem teszem. Nem kell, hogy lássanak. A férjemet sem engedem be a kórterembe, mert csak sír. Elég, ha telefonon mondja, hazavár és az ötéves kisfiam is... Az orvosi szobában dr. Lakota visszaidézi az elmúlt hónapok törté­nését. - Belgyógyászatunkon 1992. ja­nuár 1-je után kezdődtek az átépí­tési munkálatok. Mivel külön pénzt erre nem kaptunk, az anyagiakat az intézet költségvetéséből kellett „kigazdálkodnunk". Húszéves lema­radás pótlására vállalkoztunk, hi­szen a csontvelő-átültetés világ­szerte rég nem számít újdonság­nak. Nekem a műszaki kivitelezés felügyelete jutott, s mert körülnéz­tem Csehországban, de a világban is, láttam mire van szükségünk. Az osztályunkon mindenki megszállott­ként dolgozott, tudtuk nagy szük­ség van e részlegre. Nem túlzás, élet-halál kérdése volt a mielőbbi nyitás. Persze, ©lő kellett teremteni a kezdéshez nélkülözhetetlen anya­giakat. A több mint három milliót a steril levegőt biztosító rendszerre, a több mint 1,2 milliót az infúziós pumpákra, negyed milliót a gyógy­szerekre, 200 ezret például a hal­ványkék öltözékre és több milliót a csontvelő mélyhűtéséi végző bo­nyolult műszerre. A szponzorok adományaiból mindent megvettünk, jelenleg az anyagiak tíz csontvelő­átültetésre elegendőek. Nem cso­da, hogy dr. Peter Fuschsberger, az osztály vezetője bízik abban, hogy a kormány támogatni fogja a programot, s az Egészségügyi Mi­nisztérium is beszáll a költségek fe­dezésébe. Mert a csontvelő-átülte­tés egymillió koronába is belekerül. De sok ez egy megmentett életért? Egyelőre csak autológ átültetéseket (autotranszplantációt) végzünk. Olyanoknál, akik csontveleje nem változott meg kórosan. Az első be­tegünknek limfómája van, s a több­éves kezelés ellenére állapota nem javult. A transzplantáció lehetőség volt számára. A pozsonyi Nemzeti Onkológiai Intézetben jelenleg a számítógép­vezérlésű mélyhűtőben hat csont­velőt tárolnak, s még ez év végéig három beteg, különböző rosszindu­latú daganatok diagnózisával vár az átültetésre. A jövőben megkezdik az alogén (donortól vett) átültetése­A türelmem es a remenyem hatartalan... ket, ezért fontosnak taitják donor­bázisuk kiépítését. ÚJJÁSZÜLETÉS? Szlovákiában a csontvelő-átülte­tési programot a pozsonyi Hemato­lógiai" és Vértranzfúziós Klinika lel­kes orvosai indították el. Harsonák, ünnepi szónoklatok nélkül, még 1989-ben. Donorként a legközvetle­nebb családtagok (csak testvér) ké­szen álltak arra, hogy segítsenek. Nem kevésre vállalkoztak. Az alta­tósos „rnűtéf mindig kockázat. Mégha kicsi is... S az ébredés utá­ni hátfájás sem kellemes. Ugyanis míg kiszívják a szükséges csontve­lő-mennyiséget a medencecsontba vagy 200-300-szor beszúrnak. A le­ukémiás betegeknek pedig hagyo­mányos infúzióval juttatják vérára­mába a csontvelőt. Azonnal. Minderről dr. Martin Mistrík, a transzplantációs csoport vezetője és dr. Dagmar Holomáňová, a Szlovák Hematológiai Társaság tu­dományos titkára számoltak be. - A legnagyobb baj az, hogy ha­zai donorbázisunk, a nyilvántartás, hivatalos statútum nélkül nem kap­csolódik a nemzetközi adatbázishoz. Ha munkahelyünk központtá válna, könnyebb volna a kapcsolatfelvétel az európai transzplantációs közpon­tokkal. Világszerte mindenütt sokkal több lakost vizsgálnak ki, mint amennyit végül felvesznek a dono­rok listájára. Annak ellenére, hogy ez a kivizsgálás sok pénzbe, körül­beiül 30 ezer koronába kerül, áldoz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom