Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-14 / 10. szám, csütörtök

11 SPORT . ÚJSZÓm 1993. JANUAR 14. TÍZ CSAPAT LESZ A SZLOVÁK JÉGKORONG-EXTRALIGÁBAN VAN PÉNZ A HOKIRA! ZÜRICHBEN MA DÖNTENEK A VB-RÉSZVÉTELRŐL (Munkatársunktól) - Szerdán tartotta első hivatalos ülését a Szlovák Jégkorong Szövetség végrehajtó bizottsága. Nem sokkal ezután Ján Mitošinka elnök sajtótá­jékoztatón számolt be a délelőtt történtekről. Rajta kívül az egész vezérkar az újságírók rendelkezésére állt. A tegnapi tanácskozáson megválasz­tották az egyes komissziók vezetőit, akik továbbra is társadalmi munkában dolgoz­nak majd. Ez nem jelenti azt, hogy anyagi nehézségekkel küszködne a szövetség, sőt! Mint ahogy az Mitošinka szavaiból kiderült, az elkövetkező hónapokban lesz pénz (s nem is kevés!) a hokira. Megerősítették funkciójában a szlovák válogatott edzőjét, Július Šuplert; segí­tője a pozsonyi Dušan Žiška. Trénerek már vannak, csapat azonban még nincs! Mégpedig azért, mert a Nemzet­közi Jégkorong Szövetség novemberi döntése értelmében Csehszlovákiának kell(ene) indulnia az áprilisi, németországi világbajnokságon. Azért a feltételes mód, mivel a napokban az a hír érkezett az IIHF főhadiszállásáról, hogy Csehország vesz részt a következő A-csoportos vb-n... Ján Mitošinka: „Jó volna már tudni, hányadán állunk. Csütörtökön születik meg a végső döntés, s én is ott leszek a zürichi IIHF-ülésen. Az előrejelzések szerint Csehország lesz a jogutód, mi­vel az utóbbi négy évben többségben voltak a cseh hokisok a válogatottban. Mi azt szorgalmazzuk, ne kelljen a szlovák együttesnek selejtezőt ját­szania a C-csoportba jutásért; jó vol­na, ha a B-csoportba sorolnának. Sok múlik majd Günther Sabetzki el­nökön... A szerdai tanácskozáson döntöttek ar­ról, hogy az 1993/94-es idényben 10 csapat küzd a szlovák jégkorong-ext­raligában. Az I. hokiliga négy szlovák együttesének képviselője kezdettől fogva ellenzi ezt, véleményük szerint nyolcra kellene csökkenteni a résztvevők szá­mát. A vezérkar azonban hajthatatlan volt. íme, a lebonyolítási forma: a 10 gárda a körmérkőzéses sorozatban oda­vissza alapon játszik (18 forduló), majd az első hat helyezett a második részben egyaránt kétszer találkozik ellenfeleivel odahaza és idegenben (20 forduló). A négy leggyengébb a kiesés ellen küzd. A zárófelvonásban, a play off-ba a négy legjobb jut. Az időpontokról később dön­tenek. Amióta úgy állnak a dolgok, hogy Csehország szerepelhet a világbajnoksá­gon, egyre többen azt hangoztatják, idó előtt ér véget az utolsó közös bajnok­ság. Néhányan már azt is tudják, egy hónap múlva, február 19-én a páros­páratlan szakasz utolsó fordulója je­lenti majd a zárórát. Ján Mitošinka: „Mindenfélét beszélnek, én remélem, nem a vészmadaraknak lesz igazuk. Ha mégis félbeszakadna a liga, a továb­biakban a Košice, a Trenčín, a Slovan és a Poprad játsszana körmérkőzést." Félő, hogy a pontvadászat után a szlo­vák csapatokból tömegesen külföldre (fő­leg Csehországba) igazolnak, ugyanis a szakemberek már most felhívják rá a figyelmet, hogy a szlovák extraliga színvonala igencsak alacsony lesz, s anyagiakban sem dúskálnak majd az együttesek! Ján Mitošinka. „Az IIHF is meg szeretné akadályozni a különféle félhivatalos klubcseréket, éppen ezért erról is tárgyalni fog' csütörtökön. A szlovák szövetségen kivül még a cseh, a litván, a lett és az észt is képviselteti magát a svájci város­ban." ZSIGÁRDI LÁSZLÓ SPORTHÍRADÓ • A PÁROSOK kötelezőivel folytató­dott Helsinkiben a műkorcsolya Európa­bajnokság. A várakozásnak megfelelően az oroszok voltak a legjobbak, de a Kova­fiková - Novotný cseh páros sem vallott szégyent, s jelenleg az 5. helyen áll. A sorrend: 1. Siskova - Naumov 0,5, 2. Eltszova - Buskov (mindkettő orosz) 1,0, 3. Wötzel - Steuer 1,5, 4. Schwarz - Kö­nig (mindkettő német) 2,0, 5. Kovaííková - Novotný 2,5, 6. Monod testvérpáros (svájci) 3.0. A kötelezők után a 20 éves ukrán Dmitrij Dmitrenko vezet (0,5) a férfi­ak versenyében. A további sorrend: 2. Jääskelainen (finn) 1,0, 3. Tataurov 1,5, 4. Urmanov (oroszok) 2,0, 5. Kostin (lett) 2,5... 15. Suchý (csehszlovák) 7,5 ... 17. Vidrai (magyar) 8,5 ... 22. Vnuéko (cseh) 11.0. • VENDÉGGYŐZELEM született Po­zsonyban a női kézilabdaliga 10. forduló­jának előrehozott mérkőzésén: BCT Da­nubius - Duslo Šaľa 17:19 (9:7). Leg­eredményesebbek: Kostková 9, ill. Ladi­csová 5. Néhány perccel a mérkőzés kezdete előtt František Bakó, a vendégek edzője örömmel nyugtázta, hogy öt vá­lasztották a szlovák kézilabda-válogatott trénerévé. • TOVÁBBRA IS kiesőjelölt a magyar asztalitenisz-válogatott. Tegnap Buda­pesten az Európa Liga visszavágó mér­kőzésén: Magyarország - Franciaország 0:4. PETRES TÜRELMET KER... Petres Tamás szinte üstökösként robbant az élvonalba, a magyar lab­darúgó NB l-ben 21 évesen gólkirá­lyi címet szerzett, egy esztendővel később négyszer a címeres mezben is szóhoz jutott. Neki sikerült, ami csak keveseknek: első válogatott ta­lálkozóján góllal mutatkozott be az USA elleni meccsen. Később Auszt­riába, az akkor első osztályú St. Pöltenhez szerződött, ahol súlyos sérülést szenvedett. Ezután a Veszprém és a Rába ETO mezé­ben is pályára lépett, kölcsönjáté­kosként. Hosszú kihagyás után a hét elején Dunaszerdahelyre érkezett és tegnap délelőtt részt vett a DAC edzésén. Egyelőre még nem érke­zett meg Petres engedélye... Dušan Radolský edző alaposan megdol­goztatta fiait, Tamás sem volt ki­vétel. • Milyen a benyomásod az el­ső tréning után? - Rendesen megizzadtam. Ala­poztam már Magyarországon és Ausztriában, de ilyen kemény mun­kát még nem végeztem. Bár annak idején a Vidinél megboldogult Ka­szás Gábor is meghajtott ben­nünket. • Egyelőre még nem szerződ­tetett a DAC... - Ne feledd, hosszú kihagyás so­rán nem edzettem rendesen. Már annak is nagyon örülök, hogy a csehszlovák bajnokság 3. helye­zettjével gyakorolhatok. A vezetők nagyvonalúak voltak, s a stadionban biztosítottak szállást számomra. Még napi 200 kilométert is hajlandó lennék gépkocsival megteni (térítés nélkül), hogy itt lehessek. • Mikor léptél utoljára pályára bajnoki meccsen? - Másfél évvel ezelőtt, még a St. Pölten színeiben. Majd combizom­szakadás miatt ki kellett hagynom, azután létszámfeletti külföldiként szabadságra küldtek. Papíron még öt hónapig a klub labdarúgója va­gyok, ám utoljára múlt év júniusában kaptam fizetést... • Korábban Franciaországban is próbálkoztál. - Egy másodosztályú együttes keresett meg, de kerek-perec meg­mondták, nincs módjukban három­négy hónapot várni arra, hogy for­mába lendüljek. Meg lehet őket ér­teni. • Sokan már tavasszal várják tőled a gólokat. - Éppen ez zavar a legjobban, a szurkolók is ezzel fogadtak. Úgy tűnik, nem tudják, mikor futballoztam utoljára. Ezért elsősorban türelmet kérek, ha ezt megkapom, remélem, idővel vissza tudom nyerni korábbi formámat. • Tehát nem vagy abban biz­tos, hogy leigazolnak? - Egyáltalán nem. Ha akarod, előre borítékolom, hogyan dönt majd Radolský edző. Nem vagyok túlzot­tan optimista. • Nagyon rövid időt töltöttél együtt a csapattal. Hogyan érzed, befogadtak? - Ugy tűnik, igen, bár nem volt örömujjongás. Több magyar srác ta­lálható a keretben, akik tolmácsolják a szakvezető szavait, és persze Kal­már László másodedző is segít. Ilyen tudású gárdában még teljesen egészségesen sem leányálom be­kerülni . SZABÓ ZOLTÁN H ARANYLABDÁSOK - 1962: JOSEF MASOPUST A SZLAL0M0ZÓ KÖZÉPPÁLYÁS Bányászcsaládból származik (1931. II. 9-én született), de eszter­gályosnak tanult. És persze, mint minden valamirevaló gyerek, foci­zott. Középcsatárként. Nem köve­telte azonban, hogy neki passzol­janak le minden labdát, söt örült, ha mások számára teremthetett helyzeteket. Mintha már ekkor „gyakorolta" volna a későbbi nagy játékmester szerepét. Olyan jól futballozott ifiként, hogy 17 évesen beállították a Most felnőtt csapatába - középcsatárnak. Alig múlt 18 esztendős, amikor egy vakbélműtét után látogatója érke­zett a kórházba: „Vytlačil vagyok" - mutatkozott be lakonikusan az illető és rögtön rátért a tárgyra: „Gyere a csapatomba..." Rudolf Vytlačil (Chilében ezüstérmet nyert a csehszlovák válogatottal) az I. ligás Teplice trénere volt. Masopust elment az első edzésre, benézett a tornaterem ablakán és - hazafutott. Megijedt. Annyi is­mert labdarúgót látott... Másnap egy vezető hozta vissza. Aztán már minden ment simán. Masopust nem volt csodagyerek, üstökös, aki azonnal felhívja magára a figyelmet, inkább becsületes güri­ző, aki szereti a futballt, és hajlandó érte áldozatokat hozni. Némileg hát­ravont csatárt játszott, jobb- vagy balösszekötőt. Mindegy. Védekezett és támadott, befutotta az egész pá­lyát, kevesen bírták hozzá hasonló szusszal. 1952-ben megkapta a be­hívót. Tizenöt esztendeig futballo­zott a prágai katonacsapatban, amely változtatta a nevét (ATK, ÚDA, Dukla), de ugyanazok a játé­kosok alkották: Pluskal, Pavlis, Ma­sopust, Novák, Šafránek, Boro­vička; később pedig Dvoŕák, Ča­dek, Vacenovský, Brumovský, Kučera. Eleinte semmi jel nem mu­tatott arra, hogy Masopustból euró­pai vagy világformátumú labdarúgó lesz. Megmaradt középszerű csatár­nak. Hiányzott belőle a robbané­konyság, túl okosan futballozott, túl sokat gondolkodott. Ez pedig nem­igazi csatárerény. Viszont az ilyen racionális játék kiválóan érvényesül a mezőny közepén, a fedezetsor­ban. Kitűnő technikája, ragyogó és váratlan cselei, kiváló ütemérzéke, mindig praktikus helyezkedése, az egész pályát átfogó, széles látókörű futballozása, erőteljes, szinte lö­vésszeai, „angolos" keresztpasszai a fedezetsorba állították. És Karel Kolský edző ezt hamar felismerte, így lett Masopustból - igaz, nem egyik napról a másikra - világsztár. Első válogatott meccsét 1954 őszén játszotta a magyarok ellen Budapesten: „Futkostam, minden erőmből igyekeztem, de többnyire hasztalanul. Puskás nem tartotta magánál a labdát, csodálatos bal lábával kényszerítőzött Hidegkúti­val, Cziborral vagy Kocsissal. Én csak a hátát figyelhettem. 4:1-re kikaptunk." Masopust ekkor még fiatal volt, később jött el az ideje. 1958-ban már Európa legjobb kö­zéppályásai között emlegették. Játékintelligenciájáról, intuíciójá­ról, ritmusváltásairól, ernyedetlen szorgalmáról ódákat írtak. No és hogy tudott cselezni! Az osztrá­kok elleni mérkőzésen a fél pályá­ról indulva Kitzmüller kapust is kicselezve lőtt a hálóba. Ekkor új fogalom honosodott meg a labda­rúgásban: a Masopust-szlalom. Nagy érdeme van abban, hogy a chilei vb-n ezüstérmet nyert a csehszlovák válogatott. Har­mincöt évesen játszotta utolsó, 63. meccsét a címeres mezben, nyolcszor lett bajnok a Duklával, kétszer szerepelt a világváloga­tottban (1962,1965) 1963-ban csa­patkapitányként vezette Belgrád­ban az Európa-válogatottat. Amikor 27 esztendővel ezelőtt az év labdarúgója lett Csehszlovákiá­ban, már nemcsak irányító és játék­mester volt, hanem professzor - írta róla a zürichi Sport. „Levezetés­ként" játszott a belga Molembeek­ben (1968-70), majd a Dukla (1970-76), a Brno (1976-80, baj­nokságot is nyert a csapattal) és a válogatott (1984-85) edzője volt. Jelenleg a divízióban szereplő FK Déčín szaktanácsadója. TOMI VINCE A CSEH MEG NEM IDEGEN Peter Židovský, a Szlovák Lab­darúgó Szövetség főtitkára a Csehszlovák Labdarúgó Szövet­ség végrehajtó bizottságának utolsó ülésén történtekről tájékoztatta a szlovák hírügynökséget. Elmondá­sa szerint az 1992/93-as tavaszi szezonjában a Szlovák Nemzeti Li­ga csapatainál vendégmunkásko­dó csehek még nem számítanak idegennek. Azonban júniustól már elképzelhető, hogy igen. Peter Ži­dovský: „Azért kell elgondolkodni ezen a kérdésen, mivel az UEFA. végrehajtó bizottsága a nemzetközi kupákban szerepelni óhajtó új szlo­vák klubokkal kapcsolatban kíváncsi a hazai játékosok névsorára, az ide­genlégiósok adataira, valamint az ún. asszimiláltak adataira, vagyis azokra, akik legalább öt éve játsza­nak a csapatnál." A Cseh-Morva Labdarúgó Szövetség is hasonló gondokkal „küszködik". Bár más­hogy képzelik el az 1993/94-es új idényben az idegenek helyzetét. így lehetséges, hogy a majdani Cseh, illetve Szlovák Nemzeti Liga l-ben holland és portugál mintára bírálják el a „külföldieket". Mint ismeretes, a portugál bajnokságokban szereplő brazilokat nem vendégmunkásként tartják nyilván, Hollandiában pedig „meghonosodik" az a futballista, aki az I. ligában legalább három évet már lehúzott. Egyelőre tehát a cseh még nem idegen az SZNL-ben... A„SAS" OLIMPIAI VÁGYAI Tegnapi számunkban már közöl­tük, hogy Eddie „Eagle" Edwards angol síugró, akit a Calgary-i olim­pián Sasnak nevezett el a sajtó, ismét elkezdte az edzéseket. Eddie bizakodó, s az újságíróknak is szíve­sen válaszolt, miután edzésen már túlugrotta a 90 méteres határt is: „Az emberek azt gondolták rólam, hogy eltűntem, de tévednek. Sosem hagytam abban az edzést, mindösz­sze anyagi helyzetem nem engedte, hogy részt vegyek az aibertville-i játékokon. Szerencsére akadt segí­tőkész vállalkozó, aki még lát ben­nem fantáziát. Nem titkolom, végső célom Lillehammer, bár tudom, ezt sokan csak amolyan bohóckodás­nak hiszik. Be fogom bizonyítani, nem hiába neveztek el Sasnak. Majd Norvégiában meglepődnek a hitetienkedők!" BUDAPEST SZTÁROKAT VÁR Lassan megkezdődik a fedettpályás nagyüzem az atlétikában. Immár hagyo­mány, hogy a magyar fővárosba is elláto­gat az IAAF Grand Prix versenysorozat. Az idén a Budapiest Sportcsarnokban is­mét nagy kaliberű atléták csodáihatók majd meg. A február 5 -i nagydíjra jelezte részvételét MIKE POWELL amerikai tá­volugró, de a szervezők várják HARRY BUTCH REYNOLDSOT is. Az utóbbi (a 400 méteres síkfutás világcsúcstartója) néhány hónapos doppingeltiltás után tér vissza, a „hasonszőrű" kanadai gátfutó MARK McKOY még hivatalosan nem jelentkezett, de tavaly megígérte, újra el­jön. A magyar rendezők pedig a sportked­velőknek tett fogadalmukat (a budapesti verseny semmivel sem lesz rangon alu­libb mint más atlétikai gálák) akarják meg­tartani: MICHAEL JOHNSONT és GAIL DEVERSET szeretné vendégül látni. LEMIEUX RÁKOS! Döbbenettel értesültünk róla, hogy az észak-amerikai profi jégkorongliga egyik legnagyobb csillaga, Mario Lemieux nyirok­csomórákban szenved. Kedden éjjel sikeres műtétet hajtottak végre a Pittsburgh Penguins 27 éves csatárán, és Charles Bürke kluborvos véleménye szerint a körülményekhez képest Le­mieux jól van, jövő héten sugár­kezelésen vesz részt és előrelát­hatólag hat hét múlva ismét játszhat!

Next

/
Oldalképek
Tartalom