Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-14 / 10. szám, csütörtök

LAPOZGATÓ . JJJ SZÓ. A HOGY - SZLOVÁKUL HOĎ - AZT JELENTI: DOBD EL! Ha magyar a szomszédjával Indul Szlovákia fővárosába, azt mondja: Pozsonyba megyek. Ha magyar szlovák barátjával tart Szlovákia fővárosa felé, azt mondja: Bratislavába megyek. CSEH NACIONALIZMUS ÁLARCBAN A csehek a válást — látszatra — tárgyilagosan, a nemzeti érzelmek felkorbácsolása nélkül vették tudomásul. Bármennyire is nehéz felfedezni, cseh nacionalizmus azonban létezik. Egyik furcsa álarca a cseh ártatlanság hangoztatása. A köztársaságot a szlovákok verték szét nacionalizmusukkal — mondogatják. A csehek csupán a szlovákok kívánságát teljesítették, éspedig azzal, hogy az egységes köztársaság megőrzése helyett egyre inkább a megszűnést szorgalmazták. Közben azt a látszatot keltik, hogy másképp nem cselekedhettek. Vajon a cseh ártatlanság hangoztatása mögött nem rejlenek-e gazdasági megfontolások? A közvélemény-kutatások szerint a cseheknek csaknem az egyötöde hiszi, hogy a válás Csehország számára előnyös, a lakosságnak az ötven százaléka pedig úgy véli, hogy csak átmeneti nehézségekkel kell szembenézniük. Ebből is kitűnik, hogy Szlovákiára csupán mint gazdasági teherre tekintettek. A cseh ártatlanság mögött az a. remény rejtőzik, hogy a szlovákok nélkül az országnak jobb dolga lesz. PŔÍTOMNOST, 9. SZAM — Önök szerint ki okozta a föderáció széfesését? — Kérem, mi a kollektív bűnösség mellett vagyunk. ANYÓSLÁTOGATÁS NAPI TÍZ KORONÁÉRT A Cseh Köztársaságban törvényjavaslat született a látogatásra érkezők bejelentkezési kötelességéről. A leendő törvény célja a rend fenntartása a lakosság „vándorló csoportjaitól veszélyeztetett városokban és területeken". A gyakori lakhelyváltoztatást ugyanis nagyfokú bűnözés kíséri. A törvény értelmében a kormány által veszélyeztetetté nyilvánított városokban az ott állandó lakhellyel nem rendelkező személyek az illetékes hivatal engedélyével félévenként csak hat napot tartózkodhatnának. A bejelentkezést elmulasztó személyeket ezer koronáig terjedő bírsággal sújthatják. Egy napi otttartózkodásért az illető személynek tíz korona illetéket kell fizetnie. A törvény megszabja, hogy egyegy lakásban csak annyi személy lakhat, amennyi a lakóterület nagysága szerint előírt normának megfelel. A veszélyeztetettnek nyilvánított területeken a lakásba történő önkényes beköltözés szabadságvesztéssel jár! A törvényjavaslatot máris sokan bírálják, és nem tartják összeegyeztethetőnek az általános emberi jogokkal. Jirí Šetina, a Cseh Köztársaság legfőbb ügyésze kijelentette, hogy az általános emberi jogokat mindig akkor hangoztatják, ha a roma etnikumról van szó. Szerinte a bűncselekményeket sorozatosan elkövető roma nem cigány, hanem viszszaeső bűnöző. Kifejtette, hogy a veszélyeztetett városokban a lakosság kilencven százaléka nem követ el bűncselekményt, és indokoltan igényli jogainak védelmét a bűnözőkkel szemben. Az ügyész arra a kérdésre, hogy a nem kívánatos szlovák személyeket is ugyanúgy kitoloncolják-e a Cseh Köztársaság területéről, mint más idegeneket, igennel válaszolt. Rudé právo összeállította: ZSILKA LÁSZLÓ A Národná obroda című szlovák napilapban jelent meg Renáta Ružičková figyelemre méltó írása a szlovák-magyar többségi—kisebbségi problémákról. A téma emberi megközelítése teszi érdemessé a szerző írásának részletesebb ismertetését. Szlovákiában közismert a következő vicc: Két ács nehéz gerendát cipel. Elől megy a magyar, hátul a szlovák. — Átkozottul nehéz — sóhajtozik a szlovák anyanyelvén. — Hogy? — kérdez vissza a magyar, aki a szélben nem hallotta társa megjegyzését. — Ha gondolod... Erre a szlovák ledobja válláról a gerendát. A gerenda a szlovák lábát törte, de a magyar is megsérült. Csak a kórházban jöttek rá a „baleset" okára: nem értették meg egymást, holott közös terhet cipeltek. Az eset bibliai példaként vonatkoztatható a kisebbségi-többségi vitákra. A magyar mozgalmak képviselői külföldön járva tapasztalják, hogy Dél-Tirolban két-, sőt háromnyelvűek a helységnévtáblák, a vegyesen lakott területeken a hivatalos okmányok is kétnyelvűek, a kisebbségnek saját parlamentje van, amely a beszedett adó felhasználásáról is dönt... A másik fél Magyarországra jár okulni és pontosan feltérképezni hány iskolája, hivatala, temploma, folyóirata nincs ott a szlovákságnak, ami nálunk — a magyaroknak — megvan! így a kérdések nincsenek összhangban a válaszokkal, az érvekkel nem ellenérveket állítanak szembe, a vita se vita, mert mindkét fél a maga igazát hirdeti, azt is sajátjai között. Miért? Nyílt titok volt, hogy a kommunista hatalom idején az államrendőrség ellenőrizte a polgárok külföldi levelezését. Ám a belföldi levélcenzúra rendszerének ismertetése meglepetésként hatott. A levélcenzúra 1952-től az államrendőrség 7. ügyosztályának a hatáskörébe tartozott, majd 1953 őszétől a belügyminisztérium különleges osztálya vette át. Ezt követően történt néhány átszervezés, de lényegében 1989 novemberéig működött. Az évek folyamán kerületek szerint is megszervezték a levelek ellenőrzését. Általában a munkamegosztásnak megfelelően mindenütt hét osztály működött. Kinek a leveleit cenzúrázták? Kezdetben főleg a burzsoá múltjuk miatt gyanús személyek levelezését tartották szemmel. Közben azért találomra kiemelt leveleket is elolvastak. Akkoriban a belföldi levelezés megfigyelésével megbízott, 350 gyanús személy postai küldeményeit ellenőrző osztály óránkénti teljesítménye 1500 levél osztályozása volt. 1954 márciusában a külföldi levelezést ellenőrző osztály jelentette, hogy a napi mintegy 60 000 levélből 5708 levelet tartottak vissza, ffzen felül főképp a Szabad Európa Bizonyára azért, mert minden felhívás és mondat mögött ott a ki nem mondott kérdés: Ki van itt otthon, ki itt az úr (helyesebben ki itt a többség)? Az erő azután megbújik a (nyelv)törvény tiszteletben tartására irányuló szándék mögött, és esetleg elrendeli az út meríti táblák eltávolítását. Holott bizonyára kisebb konfliktust (bár törvénysértést) okozna a magyar elnevezések mellé nemcsak a szlovákot, hanem a november előtti elnevezéseket is odaírni. Hadd találjon el hozzánk minden turista, akár Ferenc József, akár Husák idején vásárolta is autótérképét! Mert mi más, ha nem az erőszak fitogtatása a helységnevek magyar használatának betiltása a tévé magyar adásában? Holott (ismét csak törvénytelenül) megegyezhetnének a helységnevek párhuzamos, magyarszlovák használatában. Nemrég jó hír kelt szárnyra. A legmagasabb szinten bizottság jön létre a nemzeti kisebbségek problémáinak a rendezésére. Ám önmagában mindez aligha célravezető. Csak céltudatos törekvés, csak engedményekkel és a kölcsönös megértés keresésével találhatjuk meg a közös nyelvet... A közös nyelv akkor is meglelhető, ha más-más nyelven beszélünk. Ez vonatkozik a vegyesen lakott területekre is, ahol az emberek a nagy felhajtás, propaganda ellenére se ütik egymást, mert tudják, hogy szükségük van egymásra. Ha mindez olyan világos lesz a központi intézményekben is, amilyen magától értetődő a községek utcáin, akkor majd az együttélés legalkalmasabb formáit megközelítőleg így fogjuk keresni: HOGYAN emelhető a szlovák nyelv tanítása a magyar iskolákban olyan szintre, hogy az onnan kikerüRádió szerkesztőségéből érkező 5830 röplapot koboztak el. Ezt a „munkát" a parancsnokkal együtt 17 beosztott végezte. Ám a visszatartott levelek többsége végül is eljutott a címzetthez, csak előbb másolat készült róluk, amelyet az illető személyről gyűjtött anyagok közé tettek. Bizonyos külföldi címzésű küldeményeket kötelezően ellenőriztek. Ugyanígy belföldi címzettek is voltak a listán. Külön osztály ellenőrizte a külföldről érkező nyomtatványokat és táviratokat. Más osztály vegyi eljárással kereste az esetleges titkosírást. Ezenkívül véletlenszerűen, találomra hazai és külföldi címzettek küldeményeit is felbontották. Az elolvasott levelek alapján közvélemény-kutatást is végeztek. A havi jelentéseket azután megkapták a kerületi párttitkárok. Hány küldeményt ellenőriztek évente? A prágai főpostán volt az ellenőrző központ. A postások felvonón küldték a küldeményeket, mivel ők arra az osztályra nem mehettek. 1960-ban a posta nemzetközi viszonylatban 15 650 000, belföldön pedig 47 750 000 küldeményt továbbított. 9000 cím szerepelt az ellenőrlők gond nélkül érvényesülhessenek az ország bármely területén, és szlovák beszédük ne csak Dunaszerdahelyen, hanem Csacán se váltson ki mosolyt. És mit tegyünk annak érdekében, hogy a szlovák szülők elsős gyermeke Szlovákiában ne kényszerüljön a járás másik felében szlovák iskolát keresni? (A szerző a jó szándék ellenére is megfeledkezik arról, hogy sok helyen a dél-szlovákiai magyar szülők elsősei is ugyanezzel a nehézséggel találják szembe magukat, és hát ez is ugyanúgy megoldásra vár.) HOGYAN irányítsuk a Matica és a Csemadok munkáját úgy, hogy az egyik ne igyekezzen túlkiabálni az asztal túlsó végén ülő partnerét, saját igazságát hangoztatva, hanem végre egymást meghallgatva próbálják megérteni egymás érzéseit és szükségleteit? HOGYAN készítsünk elő, alkossunk és juttassunk érvényre olyan törvényeket, hogy magyarjainkat posztkommunista egyenjogúságukkal ne juttassuk oda, ahová a cseh szövetségi többség megértésének hiánya a szlovákokat juttatta? HOGYAN neveljük az embereket arra, hogy a többségnek a kisebbséggel szemben nagyvonalúnak kell lennie, így tehát a szlovákok a Pozsonyért vagy Veresvárért ne nehezteljenek a magyarokra, viszont a magyarok Dél-Szlovákia szépségkirálynőjének a megválasztásakor a szép hölgyek méreteit ne csak így ismertessék: egy, kettő, három? HOGYAN tegyünk végérvényesen pontot mindkét fél minden eddigi sértő és eltorzított kijelentése, megfontolatlan döntése után — rögtön az új bizottság tárgyalásának kezdetén? Túl késő lenne, ha csupán a baj bekövetkezte után ébrednénk tudatára, hogy egymás meg nem értésének, keményfejűségünknek az áldozatává válunk. zöttek listáján. Az államrendőrség ebből 42 942 küldeményt választott ki a címzettek további megfigyelése céljából, ebből 1457 röplapot és pornográf folyóiratot, köztük a Playboyt is. A nyilvántartó 20 220 lapot és 174 813 olyan kartonkártyát tartalmazott, amelyen feltüntették: ki kivel levelez. 1960-ban 42 977 levélről, és 14175 táviratról készült fénymásolat. Az állampolgárok leveleiből kihalászott 40 000 vélemény alapján 204 esetben dolgoztak ki elemzést a nyilvánosság nézeteinek az alakulásáról. Az említett éven az államrendőrség 139 000 cenzúrázott küldemény között 27 titkosírást fedezett fel, ebből kettő tartalmazott kémjelentést. Letartóztatott levélírók Megtörtént, hogy a küldeményben röplapra bukkantak. Ilyenkor megállapították, hogy melyik postán adták fel vagy melyik postaládába dobták a küldeményt, majd ezeket a helyeket figyelték. Az elfogott feladónál házkutatást tartottak, s a nála talált röplapokat és a tulajdonában levő írógép betűtípusa alapján az illetőt letartóztatták. Manapság levélcenzúra már csak egyes címzettek esetében, az ügyész jóváhagyásával és rövid időre lehetséges, amennyiben azt bűncselekménnyel kapcsolatos nyomozás szükségessé teszi. (MLADÁ FRONTA DNES) 1993. JANUÁR 14. KISEBBSÉGEK CSEHORSZÁGBAN Csehszlovákia lakossága nemzetiségileg soha nem volt egységes. A „csehszlovák nemzet" modellje alapján történő egyesítésének kísérlete nem vált be, bár Masaryk államának eszmei alapját alkotta. A társadalom egyes csoportjainak követeléseit nem elégítette ki, ezért becsapva érezték magukat. A csehszlovák állam nemzetiségi viszonyainak megoldatlansága kukacos gyümölcsöt érlelt. A német kisebbség az elszakadást és az idegen államhoz való csatlakozását szorgalmazta, míg a szlovákok létrehozták saját államukat. A háború után úgy tűnt, hogy a megújuló köztársaságnak nem lesznek nemzetiségi gondjai: a zsidókat kiirtották a fasiszták, a ruszinokat elvitték a szovjetek. A német kisebbséget kitelepítéssel felszámolták, a szlovákoknak bizonyos autonómiát ígértek. Az állam ugyan erről az ígéretéről megfeledkezett, a kisebbség annál kevésbé, és csalódása a szlovák önállóság követelésében csapódott le. Prágának más választása nem marad, mint új köztársaság alapítása. Okul-e elődje végzetes tévedéséből? Vajon megérti-e, hogy lakossága továbbra se egységes, és identitását nem alapozhatja a szűken értelmezett nemzeti modellre? A múltjához, mesevilágához, nyelvéhez és a cseh konyhához ragaszkodó legnagyobb csoport mellett továbbra is élnek itt kisebbségek, amelyek már mások, mint az első köztársaságban voltak. Elsősorban szlovákok és romák, valamint a kisebb számú lengyel és német kisebbség. A szlovákok talán a két nyelv és kultúra közelségére való tekintettel lassan beolvadnak. Ám ez nem szükségszerű. A történelem sodrába összefogásra kényszerülhetnek, és különálló egységgé alakulhatnak. Nem valószínű, hogy a Csehországban szétszórtan élő szlovákok nemzetiségi iskolákat, színházakat stb. követelnek majd. Hacsak az ellenséges környezet (esetleg Pozsony erre irányuló céltudatos aktivitása) nem készteti összefogásra őket. Ám a cseh nyelvű lakosság vajon elviselné-e, hogy vezető posztokat szlovákul beszélők töltsenek be? Vajon a szlovákokat saját soraikból valóknak vagy idegen elemnek tekintik-e? A másik nagy problémát a romák a jobbára olyan lakosok jelentik, akikről vajmi keveset tudunk, s akiknek számát eddig nem sikerült megállapítani. A mai indiánokhoz hasonlóan kulturális gyökereiktől elszakadtak, elvesztették hagyományaikhoz és erős családi kötelékeikhez kötő bilincseiket, ugyanakkor nagy fokú bűnözés, alkoholizmus jellemzi őket. Vitathatatlan, hogy a romák a köztársaság állampolgárai, és jövő nemzedékeik is itt fognak élni. Már jelenleg is nagy problémát okoznak. A hatalmon levők azonban e problémát, mint a forró kását kerülgetik. Úgy vélik elegendő a senkire nem kötelező állampolgári elv hangoztatása, de ezzel csak a szélsőségesek kezére játszanak. Feltehető, hogy az új cseh államban a romák jelentik majd a legnagyobb problémát, ahogy a négerek is az Egyesült Államokban. Amenynyiben a társadalom nem lát hozzá a cigányság integrálásához, és nem hat a többségre úgy, hogy az gyűlölet nélkül hozzászokjon az eltérő életmódú kisebbséggel való együttéléshez, akkor egyszerűen felejtsük el a harmonikus, demokratikus Csehországról kialakult elképzeléseinket. így megosztott társadalomban fogunk továbbra is élni, messzire elkerülve a gettókat s várhatjuk: hol, milyen és mennyi áldozatot követelő zavargások lesznek. (L N) f<VJ>J\ „Jumurdzsákos" győztesek (A Národná obroda rajzai) KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁS ÁLLAMRENDŐRSÉGI SEGÉDLETTEL JAN FROLÍKNAK, A VOLT SZÖVETSÉGI BELÜGYMINISZTÉRIUMI ARCHÍVUM IGAZGATÓJÁNAK ÍRÁSA A LEVÉLCENZÚRÁRÓL Az államvédelmiek egy csoportja a leveleket osztályozta, a másik felbontotta, a harmadik a levelet kivette a borítékból, a negyedik olvasta, az ötödik visszahelyezte a borítékba, a hatodik a borítékokat visszaragasztotta.