Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-04 / 1. szám, hétfő

FŰKONZULÁTUSBÓL NAGYKÖVETSÉG ... a Magyar Köztársaság érdeke, hogy északi szomszédságában egy gazdag, jól működő demokratikus állam jöjjön létre, amely egyformán tiszteli valamennyi itt élő állampolgárát. Nemzetiségi, vallási, etnikai hovatartozástól függetlenül. (4. oldal) ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT ... mindannyian tisztában voltak vele, hogy milyen óriási kockázatokat rejt magában Masaryk államának a megsemmisítése... ha állításaiknak akár csak harmadrésze is igaz lenne, 1993-ban nekik kellene odaítélni a Nobel-békedíjat. (4. oldal) Hétfő, 1993. január 4. * Ára 3,20 korona XLVI. évfolyam, 1. szám A független szlovák állam első négy napjának eseményeit kell mai számunkban tömören összefoglalni. Azért négy napét, mert az önállóság ünneplése már szilveszter­kor kezdetét vette. A központi ünnepségek Pozsonyban zajlottak, volt éjszakai nagygyűlés, parlamenti és kormányülés, újévi beszéd, voltak szónoklatok, ünnepi istentiszteletek, kulturális rendezvények. Ezekről számolnak be munkatársaink fővá­rosi és vidéki tudósításaikban. A SZLOVÁK PARLAMENT ÉS KORMÁNY ÜNNEPI ÜLÉSE NEM LESZ KÖNNYŰ AZ ÚJ ESZTENDŐ POZSONY: TÖBBNYIRE ÜDVRIVALGÁS, EGY HELYÜTT KÖNNYEK (Munkatársunktól) - Hangulatá­ban a múlt század nemzeti forradal­mainak köztéri epizódjait idézte az a gyözelemittas hangzavar, amely éjféltájt Pozsonyban uralkodott, 1992/93 mindenképpen rendhagyó fordulóján. A helyszín viszont na­gyon is mai volt. Sót! Ugyanaz a tér, mint 1989 novemberének napjaiban - épp csak a rendezés volt más. Akkor először a szobortalpazaton, majd egy hevenyészett deszkatákol­mányon álltak a szónokok; most vi­szont kevéske hiányzott ahhoz, hogy az önállósági ünnepség apro­póján épített emelvény a korábbi május elsejék tribünjeire emlékez­tessen. És amíg '89 novemberében mindenki ott állhatott a főtéren, ahol akart - pontosabban: ahol az óriási tolongásban hely jutott neki -, most vaskorlátok, illetve egyenruhás és cfvil rendőrök hada tartotta távol a petárdákkal érkező, lelkes töme­get a kormánypárt kedvence(i)ként istenített politikus(ok)tól... Maga az ünnepi aktus annyira kurtára sikeredett, hogy rögtön a legelső programpont: a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság ál­lami lobogójának bevonása el is ma­radt; igaz - nyilván a műsorváltozás jogával élve -, a szervezők föl sem húzták ezt a lobogót. Ehelyett vi­szont „még a föderációban", tehát percekkel éjfél előtt felkúszott a zászlórúdra a Szlovák Köztársa­ság címerrel ékesített zászlaja! Az ünnepi tömeggyűlést - amelyen a mélyszlovákok újfent Tiso-portrék­kal jelentek meg, és ahol műszaki baki révén a tér fölött magasodó hatalmas képernyőn nem tudták ki­hangosítani a pozsonyi parlament elnökének a tévében mondott ünne­pi köszöntőjét - a korábbi szlovák államban kapott kitüntetése miatt mindmáig tisztázatlan múltú, immá­ron nyugdíjas sportriporter: Gabo Zelenay vezette, aki Eva Kristínová pátosszal teli szavalatát, egy Andrej Hlinkától származó gondolatsort, (Folytatás a 3. oldalon) ÖRÖM, HANGZAVAR - BIZONYTALANSÁG (Munkatársunktól) - Szlovákia, Csehszlovákia utódállamaként, plu­ralista demokráciában akar élni, tisz­telve az emberi jogokat és az alap­vető polgári szabadságjogokat - áll abban a nyilatkozatban, amelyben a Szlovák Köztársaság Nemzeti Ta­nácsa kimondja a független Szlovák Köztársaság megalakulását. Szlo­vákia békében és barátságban kí­ván élni a világ demokratikus orszá­gaival, készen áll, hogy az ENSZ rendes tagja legyen és csatlakozni kíván az Európa Tanácshoz - szö­gezi le a továbbiakban a dokumen­tum, amely azon az ünnepi ülésen hangzott el, melyet a szlovák parla­ment és kormány az év első napján tartott meg a szlovák politikai és társadalmi élet neves személyisé­geinek és a diplomáciai testület kép­viselőinek részvételével. A két ünnepi szónok - Ivan Gaš­parovič és Vladimír Mečiar kor­mányfő méltatta az önállósulás je­lentőségét. Ivan Gašparovič a nem­zeti érdekek mellett a polgári érde­kek érvényesítését emelte ki. Külön szólt arról, hogy a képviselők és a három kormány céltudatos munká­jának eredményeként az államszö­vetség alkotmányos, békés úton szűnt meg. Egységre szólított fel, emlékeztetve a képviselőket: he­lyezzék előtérbe Szlovákia érdekeit a szűk pártérdekekkel szemben. Megemlítette, hogy az új helyzetben szoros együttműködésre van szük­ség a kormánypártok és az ellenzék között. Figyelmeztetett: az önállóság útja nem lesz könnyű és konfliktus­mentes. Vladimír Mečiar is utalt erre, mondván, hogy az 1993-as év nem (Folytatás a 2. oldalon) Föderációtemetés Tiso-portré ereklyeként Éjféli szónoklat Pozsony főterén (Prikler László felvételei) M ás volt ez a mostani szilveszter. Pedig ezúttal is összejött nálunk a szokásos baráti társaság, hagyományosan dicsértük és szidtuk a tévéműsort, most is fogyott a pezsgő rendesen. És mégis, min­den más volt, mint tavaly, tavalyelőtt. Csak nem tudtunk jókedvre hangolódni. Ennék ellenére a legcsekélyebb ellenszenv nélkül szemléltük szlovák lakótársaink féktelen örömét, amint ujjongva, önfeledt boldogság­gal röpítik a vijjogó petárdákat. Hirtelen az egyik szlovák író ismert mondásai jutott az eszembe: csak az a nemzet érdemel szabad­ságot, amely ugyanazokat a jogokat más nemzet fiától sem vitatja el. Nem véletlenül gondoltam erre. Különböző fenntartások és kételyek elle­nére a szlovákiai magyarság zöme végül is megértéssel követte nyomon a szlovák poli­tikusoknak azt a törekvését, hogy valóra váltsák nemzetük több évtizedes vágyát, s önálló államot hozzanak létre. Véres konf­liktusokkal terhes világunkban kölcsönösen nagyra kell becsülnünk, hogy a két nemzet válását heves szócsaták, sokféle, az új esz­tendőbe is áthúzódó konfliktusod kísérték ugyan, de a legrosszabbat azért elkerültük. Jóleső érzéssel olvastuk a szlovák parla­ment kiáltványát, alapjában véve egyetért­hetünk a parlament elnökének újévi beszé­dével is, aki alapvető célként tűzte ki Szlo­vákia erkölcsi, szellemi megújulását, a jólét és a szociális gondoskodás fokozatos megte­remtését, amellyel erősíthetik Közép-Euró­pa politikai és gazdasági stabilitását is. a centralizációs törekvések, az állami szer­vek - amelyekben egyre markánsabban egy mozgalom, illetve koalíció diktál - ismét kizárólagos jogokhoz akarnak jutni. Magyarként pedig még inkább aggódunk, hiszen a hangzatos fogadkozások ellenére Nemes fogadkozások, amelyekből nem volt hiány az ünnepnapokon. Ám sokan, nagyon sokan a mindennapokra gondol­tunk, amelyek jórészt nem ezeket a fennkölt szavakat igazolják. Szóban, írásban deklarálták, hogy tiszte­letben taitják a demokratikus értékrendet, a valóságban azonban már több ezer tiszt­ségviselőt váltottak le - egyértelműen poli­tikai okok miatt. Kinyilvánították a társa­dalmi és gazdasági reformok folytatását, ám a tények azt igazolják, hogy ezek a folyama­tok lelassultak, a gazdaságban és más társa­dalmi szférában mind nyilvánvalóbbak folytatódik jogaink csorbítása, anyanyel­vünk kiszorítása a közéletből. Az ünnepek alatt újabb kétnyelvű táblákat szereltek le, s további magyar tisztségviselőket, igazga­tókat bocsájtottak el. Nyugtalanít bennün­ket az a tény is, hogy a jelenlegi oktatási miniszter a nacionalista boszorkánykonyhá­ból újra előhúzta Pezlár elvtársék éveken át dédelgetett sötét terveit és érveit, miszerint bizonyos tantárgyakat szlovákul kellene ok­tatni a magyar iskolákban. Sajnos, sokáig sorolhatnánk ezeket az elszomorító jelensé­geket, amelyek azt igazolják, hogy egyes felelős politikusok a régi, rossz receptet kívánják alkalmazni: szavakban, elsősorban a külföldieknek mást deklarálnak, mintamit odahaza cselekszenek. Ma ez már zsákutca, hiszen Európa és a nagyvilág elismerte Szlovákiát, de tovább­ra is nagy figyelemmel kíséri az itteni törté­néseket. Rövidesen az Európa Tanács több küldöttsége látogat hozzánk, minden bi­zonnyal kíváncsi lesz a mi helyzetünkre, véleményünkre is. £ lovákia, közös hazánk jelene és jö­DZi vője szempontjából fontos az ő ál­lásfoglalásuk, ám a legfontosabb az itt élő népek megbékélése, nemzeti, politikai, vi­lágnézeti másságuk jogi szavatolása. Aggo­dalmainkon kívül azért némi bizakodás is él bennünk, hiszen szlovákoknak, magyarok­nak is végre megadatott az a történelmi esély, hogy nagyhatalmak beleszólása, ár­mánykodás nélkül rendezhetik közös dol­gaikat. Élni kell vele már csak azért is, mert nehéz esztendő köszöntött ránk, amelynek megpróbáltatásait ez az új állam is könnyéb­ben vészeli át, ha a politikai megnyilatkozá­sok és a realitások közelítenek egymáshoz, s ha a kormánypártok követőin kívül mások is otthonuknak, hazájuknak tartják a Szlo­vák Köztársaságot. SZILVÁSSY JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom