Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-22 / 52. szám
avagy a cipellő mint szexszimbólum Az emberi lélek mai kutatói szerint napjainkban a női cipellő a női öltözetnek az a darabja, amire a legutoljára figyel a férfi. A nők viszont a férfiak számára érthetetlen figyelmet szentelnek lábbelijüknek. Egy-egy szép cipő utáni vágy néha már beteges hajlamokkal határos. Lehetséges, hogy egykor azért volt szokás bizonyos magyar és lengyel dzsentri körökben női cipőből inni a hegyek csodálatos nedűit. A viktoriánus időkben a szokás bizonyos perverz mellókgoridolatot keltett, ugyanis a cipő akkoriban a női öltözet intim tartozéka volt. Ismeretes, hogy egyszer Potocká grófnő demonstratív módon végigment a báli termen, hogy szoknyájával eltakarja egy ifjú hölgy kikandikáló cipellőjét. A cipők valaha bűnös gondolatokkal párosultak, vagyis a szexualitással és ma is azt szimbolizálják. Az ifjú házasok kocsijára, illetve autójára kötik, az utódok szimbólumaként. Francia hagyományok szerint az esküvői cipellőt megőrzik a boldog házastársi kapcsolatok szavatosságaként. Évszázadunk elején Európa különböző részein szülés előtt a nők felhúzták férjük cipőjét. Ősi skandináv törvények szerint az apa férfivá fogadáskor cipőt húzott a fia lábára, ami férfiutód nemzését jelentette. Szicíliai férjre vágyó lányok pedig párnájuk alá cipőt rejtenek. A nőknek mindig élénk volt a fantáziájuk. Ebből ered az a hit, hogy a nagy láb (vagyis nagy cipő) azt jelenti, hogy a férfi fontos más testrésze sem mütyür. Ezért a férfiak a lehető legnagyobb cipőket hordták. Mit tehettek szegények, amikor a nők a szemrevételezést mindig a cipővel kezdték, a tekintetük onnan haladt felfelé a fejig. Sohasem megfordítva. Ezért jöttek divatba hosszú, hegyes orrú cipők, amelyeket gyakran a hálószoba szembetűnő helyén tartottak. Sajnos gyakran csalódtak a hölgyek a cipőkben. Azonban a férfiakat is gyakran érték kiábrándító meglepetések, ugyanis a női cipellők nagysága tulajdonosának rejtett domborulatait sejtette. A nők évezredeken át arra törekedtek, hogy minél kisebb legyen a lábuk. Kínában a gyerekeknek erősen befáslizták lábukat, hogy így A horoszkóp megmondja, mit ehetsz - ihatsz Az asztrológusok szerint nemcsak a sorsunk, hanem az étkezési módunk, szokásaink is összefüggésbe hozhatók a csillagképekkel, melyeknek jegyében születtünk. A Kos, az Oroszlán és a Nyilas jegyében születettek például szivattyúként fogyasztják energiájukat, s ezért bőséges, de nem nehéz ételekkel kell táplálkozniuk. A Kos őrködik a vérereken, az Oroszlán a szívműködésen, a Nyilas pedig az izomzaton, kiváltképp a lábizmokon. Az érzéki Bika, a gondos Szűz, és a csökönyös Bak nagyon is hétköznapi problémákat képvisel. A Bika nem szívesen tűri a diétát, ellenben minden csábítja, ami édes, és bőséges, de amit mégsem szabad nyakló nélkül fogyasztania - mert hizlal. A Szűz ihegfontoltabb: gondos és higiénia szempontjából is körültekintő. A Bakról elmondható, hogy nem falánk, a kevéssel is beéri. A vízhez kapcsolható csillagjegyek - Rák, Skorpió, Halak- típusát azonos alaptulajdonság jellemzi: ínyencek. A három közül különösen a Rák képes fagylalt- és süteményhegyeket elpusztítani. A Skorpió úgy érzi, hogy a szervezetének állandó energiahiánya van, tehát azt akarja pótolni mindenáron. A HalakJegyében születettek - átlag feletti szagló- és ízlelöérzékkel - természetesen a különféle halételeket részesítik előnyben. Hízásra kevésbé hajlamosak, minthogy a cukor és a csokoládé nem uralja az étkezésüket - ez „méreg“ is a szervezetüknek. Az Ikrek jó eséllyel indulhatnak a tökéletes, vagy annak vélt alakjuk megőrzéséért, minthogy kedvelik a gyümölcsöt és a zöldséget. A Mérleg, úgy is mondhatjuk, többet eszik a szemével, mint a szájával; imádja a szokatlan fogásokat, a magyarostól eltérő, inkább egzotikus ételeket. Annál többet iszik! S minthogy ügyel a súlyára, nem lehet közömbös, hogy mi van a pohárban. A Vízöntő sajnos falánk, mint a medve, s ráadásul szívesen csillapítja éhségét édességekkel. akadályozzák meg növekedését. Egyes népi szokások szerint levágták a lányok lábujjait, hogy minél kisebb és keskenyebb cipőt viselhessenek. A Hamupipőke első változatában a gonosz mostoha lenyisszantotta a lánya lábujjait, hogy beleférjenek a királyfi cipőjébe. De a csalót elárulták a padlón felejtett vérnyomok. 180 év telt el azóta, hogy a Grimm-testvérek megírták a Hamupipőkét. A történetet már az óegyiptomiak is ismerték és a mesének hétszáz változata volt. A szűk cipellő mindegyikben a szüzesség szimbóluma volt. Ki hinné, hogy a koromtól és hamutól maszatos Hamupipőke az emberiség történetének szexuális szimbóluma volt? A kis termetű, futkározó kislány megihlette a mai cipőgyártókat is. Persze a kis láb már nem szimbóluma a nőiességnek... azonban az a dörzsölt cipész, aki kitalálta a vékony és magas tűsarkat, tudta mit csinál. Léteznek ugyanis a világon dolgok, amelyeken nem fog az idő, amelyek a női természet alkotóelemei. Ezek közé tartozik a nők lázas érdeklődése az új cipellők iránt, amelyek kibelezik a férjek pénztárcáit és felborítják a családi költségvetést. Ezért még ma is isznak pezsgőt a szépség- versenyek győzteseinek cipőiből. Azonban felhajtani egy 43 és feles cipőből a pezsgőt, kiszámíthatatlan következményekkel járhat... (A Przekrój nyomán: sz) Japán lányok találmánya: Emlék a szépségre Kanazawa japán város legelőkelőbb fényképészstúdiójába öt bájos, fiatal lány jelentkezett, kérve, hogy csináljanak róluk aktfotósoro- zatot. A tulajdonos először megdöbbent s nem akart kötélnek állni, hiszen ilyesmire még nem akadt példa a cég majd hat évtizedes történetében. Végül is rászánta magát, s a különben jó családból való lányok hazavihették a tizenkét, levelezőlap nagyságú képet tartalmazó albumot. Kétségkívül új szokás van születőben a felkelő nap országában. A lányok eddig a „fiatal polgárok napján“ amikor betöltötték huszadik életévüket, azért mentek el a műtermekbe, hogy le- fényképeztessék magukat a legszebb kimonójukban. Most az Eva-kosztümöt választják, hogy - így szól az általános indoklás — legyen méltó emlékük szép és fiatal testükről. Az új módi tavaly kezdődött, amikor több híres, fiatal színésznő aktalbumot adatott ki magáról, s ezek hatalmas sikert arattak. A Hohoku Shimbun című lap mindehhez hozzáfűzi: nemcsak a nagyvárosi, de a vidéki lányok is indíttatva érzik mfj hogy ilyen emlékük Ahány ház, annyi szokás Ismeretes, hogy Angliában és a skandináv országokban csak bemutatkozáskor szorítanak kezet az emberek. Megtörtént egyszer, hogy német diákok találkoztak angol líceumi tanulókkal, a németeket arra figyelmeztették, hogy az angolok nem fognak kezet, ezért ettől óvakodjanak, az angoloknak pedig azt mondták, hogy a németek szívesen ráznak kezet ismerőseikkel. Az egésznek az lett az eredménye, hogy az udvarias angolok egész idő alatt kézfogással örvendeztették meg vendégeiket. A kézfogás szokása a középkorból maradt ránk, amikor azért fogtak kezet, hogy bizonyítsák, nem szorongatnak tőrt a markukban. Görögországban sem fognak kezet gyakrabban, mint Angliában. Portugáliában az emberek megölelik és vállon veregetik egymást. Európában francia hatásra elterjedt az arcon csókolás. Hányszor? Görögországban kétszer, Svájcban és Belgiumban háromszor, Franciaországban négyszer, vidékenként kevesebbszer. Hát a kézcsók? Angliában soha ne csókoljunk kezet, mert faragatlan alaknak nézhetnének. Franciaországban is csak igen ritkán csókolnak kezet. A kézcsók csak a férjes asszonyoknak jár, de soha nem az utcán és a csókoló ajkával soha nem érinti a kezet. Németországban nem tesznek kivételeket a nőkkel. Spanyolországban az utcán is kezet csókolnak és még a papok is. Görögországban nem a nőnek, hanem a papoknak jár a kézcsók. Európában már kihalt a virágnyelv. Hol van már az az idő, amikor Lisszabontól Pet- rográdig különféle virágok fejezték ki a gondolatokat, érzéseket. Csupán a forró szerelem kifejezője, a vörös rózsa maradt meg. Számos országban nem való férjes asz- szonyoknak rózsát adni. A virágokat, főleg a rózsákat páratlan számban ajándékozzák. Ennek esztétikai magyarázata van. Ami a többi virágot illeti, minden országban mások a szokások. Például Franciaországban, Portugáliában és Spanyolországban csak temetésre visznek krizantémot. Angliában, Hollandiában és Dániában viszont mindenkinek ajándékozhatják, aki szereti, ezekben az országokban ugyanis nem a gyász jele. Svédországban a liliom is a gyász virága (nem érvényes egész Skandináviára). A liliomot temetésekre viszik, a krizantémot pedig hallottak napján helyezik a sírra. Angliában és Németországban nincs ilyen szerepe a fehér liliomnak. Franciaországban a liliom az áldozás és az esküvő virága. Ahány ország, annyi szokás. Görögországban, Olaszországban és Spanyol- országban ölnyi szegfűt ajándékoznak. Francia hagyományok szerint viszont szerencsétlenséget hoznak a házra. Luxemburgban „bűzlő virágnak“ nevezik és senkinek sem adják ajándékba. A szegfű rossz híre a XIX. századból származik. Akkor ugyanis ha elbocsátottak egy színészt a munkából, azt egy csokor szegfűvel adták tudtára. Német hölgyeknek nem szabad mimózát ajándékozni, mert az a gyenge jellem jelképe. Németországban és Ausztriában az ajándékozott virágot illik kicsomagolni átadáskor. Azonban Párizs gazdag városnegyedeiben ma az az elegancia teteje, ha nem átlátszó papírban nyújtják át a virágot. (sz) kitalálni, mit ábrázolhat a harmadik rajz. Engedje szabadjára, mert csak így jön rá a turpisságra. (Megfejtés a 2. oldalon) tOTBECA HUNG A RICA Samaria - Somorja - Samorín I hamuDinoM
