Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-12-22 / 52. szám

Látogatóban Josef Ővejcar professzornál, a világ legidősebb gyermekgyógyászánál Kózcsókkal fogadott és ma­gyarul üdvözölt. Kedvesen, a vendégnek, de főleg a nőnek kijáró tisztelettel kedvenc helyé­re, saját karosszékébe ültetett. Nem kérette magát, tudta, mi érdekel. Dr. Josef évejcar pro­fesszor, a világ legidősebb gyer­mekgyógyásza 95 évesen is kel­lemes beszélgetőtárs. Lenyűgö­zően mesélt életről és halálról, örömről és fájdalomról, szeretet- ről és családról... ...A MAGYAROKAT SZERETEM- Szívesen emlékezem gyer­mekkorom, ifjúságom éveire. Nagy-nagy szeretet vett körül, igaz, édesapám kedvence vol­tam. Az iskolát szerettem, a gö­rög nyelvért meg kimondottan rajongtam. A gimnáziumban ta­nultunk latinul, később németül' és franciául, de önszorgalomból elsajátítottam az olaszt, az an­golt, az oroszt, és a szlovák mellett dél-szlovákiai tartózkodá­som alatt a magyar nyelvet is. Szívesen idézem fel ezeket az időket... Ha nem jelentkeztem volna az orvosi egyetemre, soha nem érteném meg a szlovákiai eseményeket. És nem zártam volna szívembe a magyarokat. Én ugyanis művészettörténész akartam lenni. A beiratkozást megelőző napon megfájdult a fo­gam. Jesensky professzor, apám orvostársa megkérdezte, mi leszek, ha nagy leszek. Halla­ni sem akart arról, hogy mú­zeumban temessem el magam. Azt mondta, belőlem csak orvos lehet. Engedtem az erőszaknak. 1915-öt írtunk akkor. Babák pro­fesszor laboratóriumába kerül­tem, s amikor elvitt a kórház gyermekosztályára, bár addig belgyógyász akartam lenni, a szívem a gyerekeké lett. 1919-ben, ötödéves orvostan­hallgatóként Pozsonyba vezé­nyeltek. Rongyosan, éhesen ér­keztünk a katonai kórházba, ahol a kollégák nagy szeretettel fo­gadtak. Egykettőre megszoktam a jót. Ma is eszembe jut kirucca­násaink végső állomása, a Po­zsony kávéház, vagy a Redut terasza. Egy ideig Somorján dol­goztam, majd Bősön, ahol Csen- key Lajosnál szállásoltak el. A Csallóközben szerettem meg a síkságot, s a magyarokat. Gyakran fordultam meg vendég­ként a lányos házaknál, leggyak­rabban Csicsón és Medvén, ahol a magyarok rend- és tisztaság- szeretetét csodáltam. S hát a szeretetüket. Igaz, akkoriban kevés volt a férfi és én jó parti lettem volna a gyönyörű, tüzes magyar lányoknak. Ott voltam a mulatságokon is, mert nagyon szerettem a cigányzenét, no meg a hallgatót... Talán ezért tanultam meg nagyon gyorsan magyarul. De azért is, hogy megértessem magamat. Ugyan­is csehül nem tudott senki, min­denütt magyarul és németül folyt a társalgás. A kórházban pedig nagyon kedves magyar apácák­kal dolgoztam együtt. Nemzeti­ségi problémák akkoriban nem léteztek. Természetes volt, hogy amikor dr. Kovács tiszti orvos összehívta a kollégákat, a meg­jelentek anyanyelvükön tartották beszámolóikat. Nem kellett tol­mács, mindenki megértette a másikat. Erre kellene gondolni ma is, amikor nyelvtörvényeket hagynak jóvá, amikor bántják a kisebbségeket. Tudatosítani kellene végre, hogy nem be­szélni kell a toleranciáról. Tisz­telni kell az embereket, s sze­retni ... A MUNKA ÉLTET Dr. Josef Svejcar Pozsonyban lett orvos, s praxisát a tbc kutatá­sával kezdte. Szerencséje volt, hiszen Párizsban képezhette magát tovább. Ma is büszkeség­gel tölti el, hogy az ország akkori hatalmasait sikerült rábírnia arra, fogjanak bele a gyerekek tbc elleni oltásába. Később a cse­csemőhalandóság második oko­zóját, a rossz táplálkozásból ere­dő súlyos hasmenést kutatta. A munka éltette, s bármennyire hihetetlen, élteti ma is. 1930-ban Szlovákiából visz- szatért Prágába, s nemsokára a gyermekgyógyászati klinika főorvosává nevezték ki. 1947-tól az Egészségügyi Világszervezet tanácsadója, 1951-ben ott állt a prágai gyermekgyógyászati tanszék bölcsőjénél, 1954-ben az orvosi egyetem dékánhelyet­tese, 1956-ban a gyerekek fejlő­dését vizsgáló kutatóintézet élé­re nevezték ki. Huszonegy vi­lághírű tudományos intézet elis­mert munkatársa, több tíz nem­zeti pediátriai társaság tisz­Karel Meister felvétele teletbeli tagja, számos világ­hírű orvosi egyetem díszdoktora.- Dolgozom ma is. Igaz, csak a dolgozószobámban, íróaszta­lom mellett. Sok tervem van, csak azt nem tudom, időm van-e még. Legsürgetőbb feladatom az egyik múltban megjelent könyvem korszerűsítése. Ugyan­is a csecsemőgondozásnál figye­lembe kell venni a tudomány új felfedezéseit. Valaha azt állí­tottuk, hogy az újszülöttet rendre kell szoktatni. Pontos időbeosz­tás szerint kell etetni... Ma azt vallom, hogy a babát az anya akkor szoptassa, amikor éhes, s akkor vegye fel, ölelje magá­hoz, amikor a kicsi jelét adja, hogy azt igényli... Jelenleg az ember biológiája érdekel. Főleg az, honnan ered az érzés, az érzelem. Hol keletkezik? Miért a nőre jellemző? Köztudott ró­lam, hogy a női nem nagy tiszte­lője és csodálója vagyok. Val­lom, a nők nemcsak teherbírób­bak a férfiaknál, hanem tökélete­sebbek is. Mindenben. A NÓ DICSÉRETE Férfi kortársaim már mind meghaltak. A tizenöt, tíz évvel fiatalabbakkal pedig nem tudok szót érteni. Gondolkodásuk me­rev és nehézkes, nem fogéko­nyak az új iránt. Egyszerűen öre­gek. A nők mások. Csodálato­sak. Csak ők képesek megérte­ni. Nem sok férfi vallja azt, amit én, hogy a nő jobban felkészült az életre. Minden egyes sejtje 800-1000 génnel többet tartal­maz a férfiénál. Ez a magyaráza­ta annak, hogy többre képes. Tapasztalatból tudom. Az is nyil­vánvaló, hogy csak a nő képes arra, hogy élete folyamán mind­untalan változzon az adott szükségletek szerint. Más ami­kor gyereket hoz a világra, más amikor a férjéhez szól, más ami­kor az egyiket vagy a másikat félti. Csak a saját életéért nem aggódik. 1930-ban nősültem, de feleségemet kislánykorától is­mertem. Nem tagadom, általa lettem ember, tanultam meg, mi­re van szükségem. Béla, Masa- ryk Aliz iskolájának növendéke, nagyon művelt lány volt. Bár mellettem nem volt könnyű az élete, hiszen első számú szerel­mem a gyógyítás volt, de mindig tudta, hogyan irányítson. Példá­san látta el a házi teendőket, nevelte a gyerekeinket, de min­dig készen állt a tanácsadásra is. Tizenhat évvel ezelőtt, fájla­lom, meghalt, s ugyancsak meg­halt a lányom is. Nélkülük na­gyon nehéz. A professzor úr bevallja, életé­ben ma is nagy szerep jut a nő­nek. Komoly barátság fűzi Ru­dolf Rokl híres zongoraművész feleségéhez, akivel nap mint nap megosztja gondjait, örömeit. Igaz, csak telefonon keresztül. Elmondja, számára a telefon olyan, mint a köldökzsinór.- Ha a férfiak a családról be­szélnek, sokszor a nőre gondol­nak. Mert csak a nők által teljes a család. A férfiak, ha nem is vallják be, édesanyjuk mintájára választják ki a társukat, sőt, míg gyerekek, szerelmesek is a ma­mába. Felnőttként szívesen em­lékeznek a hangjára, ölelésére, simogatására, a szeretet meg­annyi megnyilvánulására. A nők élete sem teljes ezek nélkül. És számukra a szeretgetés fonto­sabb a testi aktusnál. Sajnos, a férfiak elhanyagolják ezt az igényüket. Azt szoktam monda­ni, hogy a női hűtlenség egyér­telműen a férj hibája. Büntetés azért, mert nem vette észre, hogy társának mire van szüksé­ge. Feleségemhez soha nem voltam hűtlen. Hiányzik. A taná­csai, de a kritikája is. Bár voltak nézeteltéréseink, mindig hallgat­tam rá. S jól tettem - mosolyodik el és szeme huncutul csillogni kezd.- Naponta szükségem volt a sétára. Mindig együtt mentünk. Ilyenkor beszéltük meg a napi gondjaimat. Ha nem értett egyet döntésemmel, őszintén meg­mondta, s előfordult, hogy vitat­kozni kezdtünk. Gyakran a kö­zös sétából külön-külön értünk haza. A véleménycsere otthon folytatódott. Az okos ember hall­gat a szerető feleségre. ÖREGSÉG, MAGÁNY-Tudom, e sorok olvasásakor lesznek férfiak, akik felszisszen­nek, s azt mondják, mit akarhat ez az öreg, szenilis professzor? Bár a testemen látszik a korom, hiszen alig bírok kiegyenesedni, a fejem teljesen rendben van. Tudom miről beszélek... Egészségi állapotom nem en­gedi, hogy kimozduljak a laká­somból. A világgal a telefonon keresztül tartom a kapcsolatot és természetesen hallgatom a rá­diót, nézem a tévéadásokat. És mérgelődöm. Főleg akkor, ami­kor nálamnál negyven, ötven év­vel fiatalabb politikusok beszél­nek. Félelmetesen öreges a gon­dolkodásuk, beszédükből hiány­zik a logika. Sajnos, ezen a jóér­zésű emberek nem változtat­hatnak ... A kis kitérő után ismét a csa­lád fontosságát említi, s gyere­keiről szól. Szeretett lánya fényképét mutatja, majd egy vi­dám epizódot említ.- Kislányom és Jirí fiam is Pozsonyban született. A lányom­nak a Béla nevet adtuk, de az anyakönyvvezető, aki csak a magyar Bélát ismerte, Vojtech- nak jegyezte be a lányomat. A 67 éves fiam Németországban él. Kutatóorvos, elismert szak­ember, s ha nagy ritkán eljön hozzám, szülőföldjét, Szlovákiát is meglátogatja. Hetente vasár­naponként beszélünk, tele­fonon ... így élek. A kosztomat házhoz hozzák, reggelizni és ebédelni szoktam csak. Van mosógépem, magam mosok. Úgy teregetek, hogy ne kelljen vasalnom. Éjfél körül fekszem, előtte mindig ol­vasni szoktam. Bízom abban, hogy elmúlik gerinc- és lábfájá­som, s újból elhagyhatom a la­kást. Nagyon szeretek autózni. Beesteledett, de a professzor úr figyelmen kívül hagyta a szo­bában megnyúló árnyakat. Fá­radhatatlanul mesélt, anekdótá- zott, s pihenésképpen Ján Neru- da írásaiból olvasott fel részlete­ket. Nehezemre esett a búcsú­zás. Hiszen olyan jó lett volna még hallgatni bölcs szavait, tör­ténelemkönyvbe való emlékezé­seit, nézeteit, észrevételeit nap­jainkról, élvezni sziporkázó hu­morát... De nem fáraszthattan tovább. Péterfi Szonya __________________________ ——________ Ké t hónappal ezelőtt, október 24-én, szombaton 9 óra 55 perckor Dunacsunnál megkezdődött a Du­na vizének elterelése a bősi felvíz­csatornába. Ezzel kapcsolatban azóta is vissza-visszatéró kérdés nemcsak Magyarországon és ná­lunk, hanem más országokban is, vajon Csehszlovákia ezzel az egyoldalú lépéssel nem sértette-e meg a párizsi békeszerződést, il­letve annak „elődjét", a trianoni békeokmányt. Ezért hát tekintsük át röviden az említett nemzetközi szerződések rendelkezéseit, is­merkedjünk meg a mostani való­sággal, az elterelés láthatóvá vált következményeivel. A BÉKESZERZŐDÉSEK Vizsgáljuk meg előbb a trianoni békeszerződés ide vonatkozó rendelkezését, amely a Csehszlo­vákia és Magyarország közti ha­tárt a Duna szakaszán is létrehoz­ta, majd pedig a párizsi békeszer­ződést, amely ezt a határvonalat- az első bécsi döntés következ­ményeit semmisnek nyilvántva- kisebb módosításokkal vissza­állította. Ismeretes, hogy az elsőként említett békeszerződést a Magas Szerződő Felek meghatalmazottal 1920. június 4-én írták alá a Tria- non-palotában. Magyarország nemzetgyűlése 1921. július 26-án cikkelyezte be (1921: XXXIII. te.). A csehszlovákiai ratifikálásra 1921. március 19-én került sor, de csak 1922-ben publikálták a Tör­vények és Rendeletek Tárában, mégpedig 102. számmal. A meg­erősítő okiratot Csehszlovákia 1921. július 26-án helyezte el a párizsi külügyminisztériumban. Egyébként ugyanezen a napon vette kezdetét a békeszerződés nemzetközi hatálya. Ezek után nézzük meg, mit tar­talmaz a trianoni békeszerződés a Duna határjellegéről? A 27. cikkely szerint az ország­határt Csehszlovákia és Magyar- ország közt az Ipoly torkolatától nyugat felé haladva a Duna hajó­zási fővonala képezi, vagy mint az eredeti francia nyelvű szövegben található: ,,le cours principal de na- vigation du Danube“. Ez a mondat a cseh nyelvű hivatalos fordítás­ban így látott napvilágot az erede­tivel párhuzamosan: „hlavní pla- vební tok Dunaje proti proudu". Vagyis a cseh nyelvű szöveg nemcsak azt tartalmazza, hogy a Duna fó hajózási vonala alkotja a csehszlovák-magyar határt, ha­nem az eredetinél még pontosab­ban is fogalmaz. A „proti proudu" ugyanis azt jelenti, hogy a sodrás­sal szemben. A trianoni békeszerződés emlí­tett 27. cikkelye közel három évti­zed múva újjászületett. A Párizs­ban 1947. február 10-én aláírt bé­keszerződés, amelyet a ratifikálás után még ugyanabban az évben kihirdettek a csehszlovák tör­vénytárban 192. számmal, kisebb mértékben ugyan, de megváltoz­tatta a csehszlovák államhatárt. Előbb (az I. rész, 1. cikkely 4. pont, a) alpont) az 1938. no­vember 2-án hozott bécsi válasz­tott bírósági döntést nyilvánította semmisnek és érvénytelennek (,,...are declared null and void"), majd a Csehszlovákia és Magyar- ország közti határt úgy állította vissza, amint az 1938. január 1 -jén fennállott, természetesen azzal az eltéréssel, hogy Horvátjárfalu, Oroszvár és Dunacsun községe­ket kataszteri területükkel együtt Csehszlovákiához csatolta. Azóta az országhatárt az Ipoly torkolata és a rajkai templomtól keletre 3,5 kilométerre kijelölt pont között is­mét a Duna hajózási fővonala alkot­ja, tehát ugyanúgy, mint azt a tria­noni békeszerződés annak idején meghatározta. A DUNA VIZÉNEK ELTERELÉSE Most pedig - a teljesség igénye nélkül - tekintsük át, mi történt a közelmúltban a Dunánál. Két hónappal ezelőtt a Duna hajózási fővonala megváltozott. Áthelyezték a bősi üzemvízcsa­tornába. Azóta a hajók útja erre vezet, nem pedig a csehszlovák-magyar határfolyó ősi medré­ben. Természetesen mindez a vál­tozás nem jár politikai, jogi és környezeti következmények nél­kül, amelyek részben már jelent­keztek is. A bősi kanális valósággal ket­tészeli a Csallóközt majd harminc kilométeren át. Az elterelés után pár nappal az eredeti mederben alig maradt víz. A vízszint gyors süllyedése kö­vetkeztében a Duna mellékágai víz nélkül maradtak. Több helyütt még a vízmércék is szárazra ke­rültek. Tömegessé vált a halpusz­tulás. A kiszáradt folyamfenék ka­vicságyain temérdek döglött har­csa, csuka, ponty, keszeg, márna hevert. Mindezek láttán nemcsak az edzett dunai halászok, hanem mások szemébe is könny szökött. Az elterelt folyam környékén fokozatosan csökken a talajvíz. Sorra kiapadtak a kutak. A talajvíz szintjének süllyedése miatt a Du­na mentén veszélybe került mind a növényzet, mind az állatvilág. Félő, hogy a szárazság majd nem kíméli meg sem a mezőgazdasá­got, sem az erdőgazdálkodást. A szakemberek véleménye szerint a helyzet megoldatlansága követ­keztében a talaj folyamatos kiszá­radása várható a Duna mindkét oldalán. S ha ez tényleg bekövet­kezik, akkor e tájon minden bi­zonnyal baj lesz az élővilággal, a természettel. De még az itteni emberek életlehetőségei is bi- zonytalannokká válnak. Ilyen hát a helyzet két hónappal az elterelés után. De ki tudja meg­mondani, hogy az említetteken kí­vül még mi következhet be. Egy azonban már ma is bizonyos: a hajózási fővonalat nem a Duna öreg medre alkotja. Ez a realitás. Az eltérítéssel Szlovákia egyelőre megszerezte magának a kizáróla­gos uralmat a Duna vizének elosztása felett. Ez is realitás. Az sem vitatható, hogy a Duna nem­zetközi folyó, és a vizének óriási felelősséggel járó elterelése nem közös megegyezés alapján, nem a nemzetközi egyezményekkel összhangban történt. Az érdekelt felek egyike minden bizonnyal megsértette a békeszerződés ren­delkezését is. Ám, ezt ma még csak az egyik fél követte el, de ki tudhatja, hogy holnap nem ragad­tatja el magát valami hasonlóra a másik is. S ha ez szintén meg­történik, felmerül a kérdés, vajon a másik fél lépése milyen követ­kezményekkel járhat? A politikai következményekkel talán még korai volna foglalkozni, de ezeket sem lehet kizárni a két szomszédos ország közti vi­szonyban. Sőt, a kialakult helyzet a hazai nemzetiségi viszonyokat is tovább mérgezheti. Gyenge vi­gasz, hogy egyes írók és politiku­sok a legszebb álmaikat vélik megvalósulni a Gútor és Bős kö­zötti területen. A látottak alapján sokakat nem hagy nyugton az a gondolat, va­jon nem volt-e felelőtlen lépés a C-variáns megvalósítása? S egyáltalán mi lesz ezek után a megoldás? A kérdés kérdést követ, sajnos ezekre manapság senki sem tud kielégítő választ adni. Ez idő szerint a helyzet megol­dásának reménysugarát a londoni megállapodás és a brüsszeli jegy­zőkönyv jelenti. De hát ez is csu­pán halvány reménysugár. Bárhogy is álljon a dolog, ne­héz lesz megszokni az új helyze­tet. Még azzal sem lehetünk tisz­tában, hogy miképp fog ehhez alkalmazkodni maga a természet. Ha pedig idővel mégis a termé­szet erői győzedelmeskednének az emberrel szemben, akkor... No, de ezt hagyjuk. Erre gondolni sem szabad. Egyelőre az lenne a legjobb, ha ennek még a gondo­latát is elhessegetnénk. Bízzunk azonban egy ésszerű megoldás­ban. S bízni talán nemcsak lehet, hanem kell is. Gyönyör József AZ ÚJ HAJÓZÁSI FŐVONAL PROBLÉMÁt » * » 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom