Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-12-11 / 50. szám

* lilém rég a Szlovák Rádió IV terjedelmes adást su­gárzott Dunaszerdahelyről a Jednota Fogyasztási Szö­vetkezetek helyzetéről. Itt hangzott el Silvester Adamo- vic mérnöknek, a „jednotá- sok“ szlovákiai elnökének fi­gyelemre méltó megjegyzése: „A szövetkezet minden járási elnöke követhetné Kulcsár Lajos példáját. Mind­annyiunknak piacgazdálkodá­si alapon kell gondolkod­nunk. ..“A szlovákok is a ma­gyar közgazdászt és a többsé­gében magyar tagságú járási szövetkezetei dicsérték. S azért jöttek össze a Csalló­köz székhelyén, hogy „ Kul­csé rék“ tapasztalatait Szlová­kia más járásaiban is népsze­rűsíthessék. Napjainkra jel­lemző jelenség: a szerdahe­lyiek is nehézségekkel küzde­nek, mégis példaképként em­legetik őket.- Máskor is voltunk nehéz helyzetben, de mindig megtaláltuk a kivezető utat - válaszolja kérdé­semre a fiatal, csupán harminchat éves Kulcsár Lajos kereskedelmi közgazdász mérnök, a Jednota du- naszerdahelyi járási elnöke. A Buda­pesti Közgazgaságtudományi Egye­temen végzett 1980-ban, s azóta szülővárosában, a Jednotánál dol­gozik, ahol árubeszerzőként kezdte, majd osztályvezető, főosztályvezető lett, s 1988-tól elnök. A Jednota székháza Dunaszerdahely impo­záns, kimagasló épülete.- Most már nagy számunkra - vallja be az elnök. - Három évvel ezelőtt még 2200 alkalmazottunk volt, azóta számuk 1486-ra csök­kent, ezzel arányosan zsugorodott az irányító apparátusunk is. A meg­üresedett hatodik emeletet jó pén­zért, ne kérdezze mennyiért, bérbe adtuk a cseh Agrobanknak. Agrár­bank nem volt a járásunkban, most ez is lesz Szerdahelyen. Az ország kettéválása után is itt marad. EűYKALAP ALATT A „FELSZÁMOLÁSRA /JÉ TIKKEL “ Szóvá teszem: Az 1989-es rend­szerváltást követő új gazdaságpoliti­ka a földműves-szövetkezetek sor­sára akarta juttatni a fogyasztási szövetkezeteket is, mint a szocializ­mus szüleményeit. Előkészítették felszámolásukat. Szerencsére nem Dunaszerdahelyi példa a fogyasztási szövetkezetek talpra állítására történt meg. Az illetékesek elfelejtet­ték, hogy a fogyasztási szövetkeze­tek nem 1945 után születtek. Az első fogyasztási szövetkezetét Angliában a rochdale-i takácsok létesítették 1844-ben az alacsonyabb jövedel­mű emberek támogatására, hogy önsegélyezéses alapon olcsóbb áruhoz juthassanak. E világmozga­lom rövidesen Szlovákia területén is elterjedt. Juraj Jurkovic az erdőháti Sobotistében alakította meg. A fo­gyasztási szövetkezetek a világ min­den részén fontos szerepet töltenek be az ország gazdasági struktúrájá­ban, senki nem vonja kétségbe létjo­gosultságukat. A törvényben előírt transzformálásnak most szeptember végén eleget tettek, a Jednota va­gyonának 25 százalékát nevesítet­ték a szövetkezet tagságára. Jelen­leg 10 500 tagjuk van. Az alaptagsá­gi díj a tulajdonuk és örökölhető is. A tagsági évek és a vagyonbetét után számolják ki az évi nyereségré­szesedést. Egyes tagjaik a megsza­bott 500 koronán felül betéti alapon náluk helyezik el a pénzüket, mert a bankhoz viszonyítva egy százalék­kal magasabb kamatot kapnak. KÉNYSZERADÓSSÁG- Úgy hírlik, hogy maguk is rossz gazdasági helyzetben vannak.- Eladósodásunk a gazdaságpo­litika egyenes következménye. A legjobban sújt a hitelek kamata. Hat százalékról felszökött tizenhét­re, majd huszonháromra. Míg 1989- ben a hitelek után 14 millió korona kamatot fizettünk, tavaly már 42 mil­liót! Ez pénzügyi nehézségeink egyik oka.- Bankkölcsönökre voltak utalva?- Erre még a pártállam kénysze­rítette a Jednotát. A fogyasztási szö­vetkezetek a hatvanas években sa­ját forgóeszközökkel rendelkeztek. Az állam ezután átvette szövetkeze­teink forgótőkéjét, s azt bankhitellel helyettesítette. Az akkori 3-6 száza­lékos kamatot még elbírta a gazdál­kodásunk, de a mostani már túl sok. Ugyanakkor a fejlesztésre is gondol­nunk kell, ezt pedig csak újabb hite­lekkel valósíthatjuk meg. Az egyedü­li megoldás az eladósodás csökken­tése. A mostani árrésünk 15 száza­lékos. Ezzel nem tudunk kellő hasz­not kitermelni, ezért szorulunk hi­telre. ÍGY MÁR KIFIZETŐDŐ LESZ?- Megtalálták a gyógymódot?- A vezetőségben elhatároztuk, egyszerre nem lehet kivédeni a gaz­daságpolitikából eredő kedvezőtlen piaci hatásokat. Elsősorban a legna­gyobb mértékben akarjuk csökken­teni a hiteleket. Hogy ezt elérhes­sük, bérbe adunk bizonyos kereske­delmi egységeket, a nem effektív üzleteinket eladjuk. A járásban 378 kereskedelmi egységünkből 333 maradt. Tovább folytatjuk a bérbe­adást, a vendéglátóipari egységein­ket, a kisebb textil- és ipari terméke­ket árusító üzleteinket privatizáljuk, hogy kiképezhessük saját forgóesz­közeinket. A szövetkezet irányítása alatt csak 150 egység marad. így már kifizetődő lesz. A rezsiköltsé­gek, a hitelszükségletek csökkenté­sével eredményesebben működhe­tünk, hogy a jövőben ne érhessék nehezen kivédhető külső hatások a szövetkezeti gazdálkodást. $m£$ MGYMBGYm KÍSÉRLET- Az említett rádióadásban a for­galomnövekedést is emlegették...- A konkurencia miatt a nagyme­gyeri élelmiszerüzletünk nehéz helyzetbe került. A havi forgalom 17 ezer koronára esett vissza. Megkí­séreltük a fogyasztói piac vissza­szerzését. Hasznunk rovására ki­sebb árrést vezettünk be, a beszer­zési árakra csak 6-7 százalékot tet­tünk rá. Olcsóbb lett az áru, s a havi forgalom felszökött 400-440 ezerre!- Most is tartják ezt az árszintet?- Az árrést felemeltük 10 száza­lékra. így is megmaradtak a vevőink. A konkurencia 18-20 százalékos ár­réssel dolgozik. Nekünk sokba kerül a megyeri üzlet, jelenleg csak a saját költségeit termeli ki, hasznot még nem hoz.- Van ennek értelme?- Hosszú távon igen. Állandó vá­sárlókat szerzünk. Néhány száza­lékkal a jövőben is az árrés alatt maradunk. Nagymegyer sajátos eset. A kísérletnek nem egyedüli célja a vásárlók visszaszerzése, ha­nem információkat, tapasztalatokat gyűjtünk a vásárlói diszkontüzletek bevezetéséhez... Ehhez magyarázatot is fűz, hogy jobban megértsük. A tömegáru nagybani forgalmazására felállított diszkont olyan üzleti típus, ahol a klasszikus üzletekhez viszonyítva alacsonyabb a technikai színvonal, ezáltal a költségek alacsonyabbak és kisebb árréssel is haszonnal dol­goznak. A nagyobb tételekben törté­nő vásárláskor mennyiségi enged­ményt is adnak. Kulcsár Lajos Né­metországban tanulmányozta a „diszkontos“ ALDI cég üzletháló­zatát, s ezt modellezték le a nagymegyeri esetben. Mondhat­juk: sikerrel, mert piacgazdálkodási alapon hosszú távon gondolkodnak. A fogyasztói piacot viszahódították, s lesz haszon is...- A diszkont a világ minden táján megtalálható. Olcsóbb áruhoz jut­nak a vevők. Mindig is ez volt a fo­gyasztási szövetkezetek célja - mondja a szerdahelyi elnök, és kesernyésen elmosolyodik. - Saj­nos, ami most még olcsó árunak számít, jövőre drága lesz... AZ ADÓBESZEDŐ SZEREPÉBEN- Az újévtől bevezetésre kerülő hozzáadottérték-adóra gondol?- Nehéz erről nyilatkozni. Ezt tő­lünk sokkal fejlettebb országok sem tudták bevezetni. Az USA-ban már negyven éve mérlegelik, bevezes­sék-e ezt az adózási formát. A mai napig nem történt meg!- Gazdasági szakértőink meré­szebbek tennének?- Az angolok az ehhez hasonló kérdésekre szokták válaszolni: No comment... Az egyes árucikkekhez hozzáadottérték-adóból semmi hasznunk, az utolsó fillérig át kell utalnunk az államnak. Mi csak egyszeri adóbeszedők leszünk, de az áremelés miatt bennünket szid­nak majd a vásárlók. Ez az adózási forma feltehetően nagyobb forga­lomcsökkenést idéz elő. Felkészü­lünk erre is. Mindenképpen szeret­nénk megtartani, sőt növelni piaci részesedésünket, főleg a kisebb adóval sújtott élelmiszerek forgal­mazásával. Részben a meglevő há­lózatunkban növeljük az élelmisze­rek eladásából származó forgalmat, részben pedig újabb kereskedelmi egységeket helyezünk üzembe. Az élelmiszer forgalmazásában legala­csonyabbak a piaci kilengések. Min­den célunk, a diszkontüzletek révén is, a fogyasztó megtartása és igé­nyeinek kielégítése. Optimista va­gyok, s ebből az optimizmusból nem szeretnék engedni... A TÚLÉLÉS UTÁN FELLENDÜLÉS Valóban derűlátás és önbizalom jellemzi Kulcsár Lajost. Ehhez az is hozzájárni, hogy a kereskedelmi közgazdász mérnökként is szüntele­nül gyarapítja ismereteit, így sajátítja el a piacgazdálkodás fortélyait. Az angol fogyasztási szövetkezetek meghívására tíz szlovákiai „jedno- tás“ elnök vett részt az egy hónapig tartó menedzserképzésen. Köztük volt ő is.- Most az angliai Open University részeként működő Pozsonyi City University hallgatója vagyok. Ha van egy kis időnk, továbbképezzük ma­gunkat, hogy európai szintű mene­dzseléssel gazdálkodhassunk i szövetkezeteinkben.- Tehát bízik a jövőben?- Az egyedüli kérdés: gazdasági­lag meg tudjuk-e tartani a szövetke­zeteinket azon a szinten, hogy túlél­jék a jelenlegi bonyolult időszakot. Amennyiben ez sikerül, újabb felfu­tási időszak következik... Petrőci Bálint ■* AJÁNDÉKVÁSÁRLÁS ELŐTTI KÖRKÉRDÉS: Mire futja az idén? P ről évre visszatérő - csakugyan: mi is? Kedves kötelesség? Gond, probléma? Érvágás a költségvetésünkön? Már ennyiből is könnyű kitalálni, hogy a karácsonyi ajándékvásárlásról lesz szó. Különös tekintettel arra, hogy egyre job­ban meg kell fontolnunk, mire adjuk ki a koronát. Ez persze akár ünneprontásnak is hangozhat, de tény: az ajándékvásárlás is kiadás. Hogy az idén kinek mennyire futja vagy futotta, arról szóljon néhány alkalomszerűen megkérdezett személy. Zalaba Mária, Muzsla: - Hetvenkét éves vagyok, van három unokám és egy másfél éves dédunokám. Tudja, eddig még igye­keztem valamit én is odatenni a fa alá, aminek megörülhetnek: melegítőszerelést, alsóneműt és hasonlót. Az idén már csak pénzt adok, bár nem tudom, hogy mennyit. Fordítsák, amire akarják. Stancz Györgyné, Érsekújvár: - Hogy mit fogok vásárolni, maradjon egyelőre titok. Tervem mindig van elég, ezért én már inkább a nyáron elkezdek gyűjtögetni. Nem vagyunk ugyanis olyan helyzetben, hogy bármikor csak úgy benyúljak a „kasszába“... Egyébként a férjem és az egyetemista lányom jön számításba; any- nyit talán elárulhatok, hogy neki éppen most láttam egy értékes könyvet, amely biztos tetszene. Lehet, hogy az egyik aján­dék éppen ez lesz. Én mindenesetre AJÁN­DÉKOT fogok vásárolni, mert szerintem a pénz nem az. Jónás Zsuzsanna, Ipolyság: - Szüléimre, öcsémre és férjemre kell gondolnom. No meg persze őrá - int mosolyogva a baba­kocsiban kapálózó csöppség felé. - Neki, ha úgy vesszük, már meg is van: egy-két játék, valami ruhaféle... Egyébként na­gyon úgy néz ki, hogy a többiek is csak valami apróbb, jelképes dglgot kapnak majd. Amennyire telik. - Újra az izgő- mozgó apróság felé fordul, aki bőszen turkál a kocsiba dobott retikülben, s éppen a pénztárcát húzza ki belőle, diadalmas sikkantással: - Azt csak tedd szépen visz- sza, úgyis üres... Farnadi szakmunkástanuló: - Hogy mit? Ajándék karácsonyra? - Eddig még eszé­be sem jutott. Már éppen búcsúzkodni kezdtünk, amikor az arca kivirult, mint aki hirtelen fontos felfedezést tett: - Könyvet meg dezodort! Főleg könyvet, mert az a legszebb ajándék... Peter Zvác mérnök, Szene: - Az ajándék­vásárlás még előttünk áll, de úgy gondo­lom, az idén is különösebb gond nélkül túlesünk rajta. Természetesen a körülmé­nyekhez képest, mert csak én dolgozom- egyébként az EUROTEL vállalatnál a feleségem gyermekgondozási szabadsá­gon van a kisebbik gyermekünkkel. A na­gyobbik tizenkét éves, így ő az, aki a leg­jobban várja a karácsonyi ajándékot A fe­leségemmel nyíltan megbeszéljük, mire lenne a leginkább szükségünk. Az idén is így lesz. Rigó Diana negyedikes tanuló, Szene:- Öt testvérem van, nekik szoktam aján­dékot venni. Tavaly adott rá az apukám pénzt, hatvan koronát. Ha az idén is ad, most is veszek, kisautót meg babát. Én is babát kaptam tavaly, Barbit, mert azt sze­rettem volna a legjobban. Vas Gyula l. XII. 11. Rigó Diana (A szerző felvételei) Farnadi szakmunkástanuló Jónás Zsuzsanna Stancz Györgyné Zalaba Mária

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom