Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-27 / 48. szám
* Z. NÉMETH ISTVÁN Az álmatlan kísértet Kóborol a szellem. emberek, ti alvók. nem száll rá az álom, adjatok, ha tudtok!“ nem tud elaludni szegény, semmi áron. „Ó, mióta élek Á sít, ám hiába,- nem is tartom számon ébren vagyok folyton nem az ő hibája. és álomra vágyom. “ szomorúan görbül földig le a szája. „Kísértek én éjjel, Embereket szólít. ásítozom nappal, mert örökké élek: segítsenek rajta. mit kezdjek magammal?“ ám minden hiába, senki meg nem hallja. Kóborol a szellem, „Csak egy pici álmot. nem száll rá az álom. nem tud elaludni egy darabka nyugtot, szegény, semmi áron. Gondolkodom, tehát... ÉPÍTKEZÉS A kőműves előre gyártott részekből állította össze a képen látható házat, és a hozzá való elemeket mind ugyanabból a raktárból szerezte be A kérdés csak az, melyikből? Az A, a B vagy a C betűvel jelzettből? MEGFEJTÉS A november 13-ai számunkban közölt feladat megfejtése: vízszintes sorok - 3x4-9=3, 6:6+5=6, 9-8x4=4. Nyertesek: Bernát Gabriella és László, Dobóruszka; Galo Tünde, Tornaija; Vörös Boglárka, Marcel- háza; Csery Mónika, Haraszti; Varga Szilvia, Nagyabony. Nagyszerűen éltünk nagyapámmal, mielőtt apám a világra jött volna. Egy méhkasban laktunk. Minden reggel kiengedtük a méheket. Este, amikor szálltak haza, egytől egyik megszámoltuk őket. A méhkas mellett volt egy folyó, vagy kétszáz onkszt széles. Egyik este is hazaröpültek a méhek, nagyapámmal összeszámoltuk őket - s hát egy méh hiányzott. Azt mondta nagyapám:- Biztosan fölfalták az ordasok. A farkasok sok méhünket elpusztítottak. Mitévők lehetünk volna, ilyenek a farkasok. Nagyapámmal aggódtunk a méhecske miatt. így szóltam hozzá:- Egyet se búsulj, nagyapó, előkerítem én. Elértem a folyópartra. Nem volt min átmenjek. Csónakunkat lenyelte egy béka. Átnéztem a túlsó partra - méhünk belesüppedt a mocsárba, és nem tudott kimászni. Bekerítették a farkasok, föl akarták falni. Elöntött a pulykaméreg. Nem sokáig töprengtem. Hajamnál fogva átdobtam magam a túlsó partra. Az orrom tövéig süppedtem a sárba. Sehogy sem tudtam kikecmeregni. Nem volt időm arra, hogy sokáig gondolkozzam - a farkasok már-már rávetették magukat a méhre. Hajamnál fogva megragadtam magam, átdobtam a túlsó partra, ahol a kaptár A sárba fulladt méh * (Mordvin népmese) állott. Fogtam a vaslapátot, és vissza! Kiástam magam a sárból, és a méh felé indultam. A farkasok már lerágták a jobb fülét. De mert megijedtek tőlem, illa berek, nádak, erek! Kiástam a mehet, kihúztam a szárazra, szarvánál fogva a vízhez vezettem, és alaposan megmosdattam. Egy erdőn kellett átmenni a kaptárhoz. Hirtelen eleredt az eső. Hová bújjak? Megláttam egy vastag hársfát, rajta odú. De alig ereszkedtem le a mélybe, elmerültem valamiben. Megnyalintot- tam, mézédes volt. Méz! Volt vagy húsz púd. Mind megettem, majd lefeküdtem, mint aki jól végezte dolgát. Reggel, ahogy fölébredtem, sehogy sem tudtam kijutni az odúból. Mitévő legyek? Észrevettem, hogy valami kúszik fölfelé. Kinyújtottam a karomat, szőrt tapintottam. Egy medve volt alant, farka vagy két onkszt hosszú volt. Gyorsan magam köré tekertem a farkát, és felkiáltottam: — Megvagy! Megrémült a medve. Uccu neki, kirántott a szabadba. Ijedtében leesett és megdöglött. Mit láttam akkor? Hogy a méhnek csak a csontjai maradtak. Húsz farkas egész éjjel falatozott belőle. Persze, ahogy megláttak, hanyatt-homlok menekültek. Lenyúztam a medve bőrét, és a kaptárhoz vittem. Nagyapámmal subát varrtunk belőle, nekem, neki, nagyanyámnak — lett még négy bunda, jutott a szekérre is, takarónak. Télen a medvebunda jól védett a hidegtől, mézünk is volt, amennyi kellett. Mit mondjak, jól éltünk. De ahogy megszületett apám, ra- koncátlankodni kezdett, csintalankodott — tönkretette a méhest. Azóta nincs se méhünk, se méhészetünk. A medvesubákból is csak egy maradt - az is folton folt. Bán Péter fordítása SZÉP ÉRINTŐ 4 kamarásról, aki aranytálcára lépett Volt nekünk, gyermekeim, valaha sok nemes bányáink közt egy bányánk, azt úgy hívták; Offenbánya. Élt ott egy nagy úr, egy királyi kamarás, aki olyan éktelen mód elgazdagodott, hogy már azt sem tudta jó dolgában, hogy mit csináljon. Mit csináljon, hogy megkülönböztesse magát a közönséges halandótól, aki a kardja vagy a karja után él, aki kalapáccsal, gyaluval meg ásóval-kapával keresi meg a mindennapi betevőjét. Szertelen fel- fuvalkodottságában egy szép napon az jutott eszébe, hogy ő bizony nem léphet az ő recsegős karmazsin csizmája talpával arra a poros, sáros, paréjos földre, amelyet mindenféle kódis népség csizmái meg bocskorjai tápodnak. Hát azt találta ki a kamarás, hogy amerre sétált, jobbról-balról két szolgalegény lépkedett előtte, azok egy-egy színarany tálcát raktak a jobb lába meg a bal lába elé, hogy azokra az aranytálcákra tehesse le méltósá- gos talpait a kamarás. A városi lakosok megálltak, bámulták, csudálták, a kamarás aranyos sétáját, majd elájultak a nagy tisztelettől. Eljutott ennek az aranytálcán sétáló kamarásnak a híre Mátyás királyig. Mátyás nem volt rest, felöltözött vándorló mesterlegénynek, elvándorolt Offenbá- nyára, hogy a maga szemével lássa ezt a csudát. Bekvártélyoz- ta magát egy csapszékbe, annak az ablakából nézegette kedvére vasárnap délelőtt, amint a kamarás ott lépeget az utca közepén kényesen, mint a páva, egyik lábával a másik után, a tündöklő aranytálcára hágván és a tokáját kegyesen rezegtetvén, mikor sorba hajbókoltak feléje a polgárok, polgárasszonyságok. Hát azután früstököt rendelt magának Mátyás, az a früstök pedig rántotta volt. Este azután, mikor továbbment Mátyás, ráírta annak a csapszéknek a falára nagy betűkkel: Itt járt Mátyás király, megevett hat tojást, Látta aránytálcán templomba menni a kamarást. No hát, gyerekek, ennyi éppen elég volt az offenbányai lakosságnak, másnap már a szeme közé kacagtak a bolond kamarásnak. Az pedig harmadnapra elszökött szégyenében, tudom istenem, soha se tette többet aranytálcára a lábát. Időszak Angol földmérték Azonos belük Magyaror. település Jugoszláviai város Fordított kettős betű Szlovák női név Transzformátor Kőtőszó Erkölcs Kábult SWIFT műve Gyümölcs Magyar színésznő SWIFT műve Hazánk folyója Közkatona Felvonó Ünnepi öltözet Cseremisz Mágneses SzállinTengerl malac Doktor, rőv. Kamionok jelzése őrlemény Létezik Göngyöleg SzülészAmerikai férfinév ... mond valamire Melléknév Szlovákiai üdülőhely Háziipari eszköz Tó Finnországban Rágcsáló állat Díszterem Karima pénznem Abban az irányban Kettős betű Tonna Páncélfalú rekesz Kolonista Svéd pénznem Magyaror. település Háromszázhuszonöt évvel ezelőtt született JONA- THAN SWIFT angol iró és költő. Rejtvényünk fő soraiban három ismeri művének cime található. Megfejtésként ezt kell beküldeni szerkesztőségünk címére (Redak- cia ÚJ SZÓ, Pribino- va 25., 81915 Brati- slava) legkésőbb december 2-ig. A levelezőlapra vagy borítékra feltétlenül írják rá a KERESZTREJTVÉNY megjelölést A helyes megfejtők közül hárman 300-300 korona pénzjutalomban részesülnek. Készítette: LÖRINCZ LÁSZLÓ A november 13án közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Falusi elégia. Akarsz-e fényt. A bíboros. A láthatatlan írás. Ábel füstje“ 300 koronát nyertek: Szabó János, Ti- szacsernő; Simora Zsuzsa, Pozsony; Csaba Zoltán, Ra- gyolc.
