Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-11-27 / 48. szám

* Z. NÉMETH ISTVÁN Az álmatlan kísértet Kóborol a szellem. emberek, ti alvók. nem száll rá az álom, adjatok, ha tudtok!“ nem tud elaludni szegény, semmi áron. „Ó, mióta élek Á sít, ám hiába,- nem is tartom számon ébren vagyok folyton nem az ő hibája. és álomra vágyom. “ szomorúan görbül földig le a szája. „Kísértek én éjjel, Embereket szólít. ásítozom nappal, mert örökké élek: segítsenek rajta. mit kezdjek magammal?“ ám minden hiába, senki meg nem hallja. Kóborol a szellem, „Csak egy pici álmot. nem száll rá az álom. nem tud elaludni egy darabka nyugtot, szegény, semmi áron. Gondolkodom, tehát... ÉPÍTKEZÉS A kőműves előre gyártott ré­szekből állította össze a képen látható házat, és a hozzá való elemeket mind ugyanabból a raktárból szerezte be A kérdés csak az, melyikből? Az A, a B vagy a C betűvel jelzettből? MEGFEJTÉS A november 13-ai számunk­ban közölt feladat megfejtése: vízszintes sorok - 3x4-9=3, 6:6+5=6, 9-8x4=4. Nyertesek: Bernát Gabriella és László, Dobóruszka; Galo Tünde, Tor­naija; Vörös Boglárka, Marcel- háza; Csery Mónika, Haraszti; Varga Szilvia, Nagyabony. Nagyszerűen éltünk nagya­pámmal, mielőtt apám a világra jött volna. Egy méhkasban lak­tunk. Minden reggel kiengedtük a méheket. Este, amikor szálltak haza, egytől egyik megszámol­tuk őket. A méhkas mellett volt egy folyó, vagy kétszáz onkszt széles. Egyik este is hazaröpültek a méhek, nagyapámmal össze­számoltuk őket - s hát egy méh hiányzott. Azt mondta nagy­apám:- Biztosan fölfalták az or­dasok. A farkasok sok méhünket el­pusztítottak. Mitévők lehetünk volna, ilyenek a farkasok. Nagyapámmal aggódtunk a méhecske miatt. így szóltam hozzá:- Egyet se búsulj, nagyapó, előkerítem én. Elértem a folyópartra. Nem volt min átmenjek. Csónakunkat lenyelte egy béka. Átnéztem a túlsó partra - méhünk belesüp­pedt a mocsárba, és nem tudott kimászni. Bekerítették a farka­sok, föl akarták falni. Elöntött a pulykaméreg. Nem sokáig töprengtem. Hajamnál fogva átdobtam magam a túlsó partra. Az orrom tövéig süpped­tem a sárba. Sehogy sem tudtam kikecmeregni. Nem volt időm ar­ra, hogy sokáig gondolkozzam - a farkasok már-már rávetették magukat a méhre. Hajamnál fog­va megragadtam magam, átdob­tam a túlsó partra, ahol a kaptár A sárba fulladt méh * ­(Mordvin népmese) állott. Fogtam a vaslapátot, és vissza! Kiástam magam a sárból, és a méh felé indultam. A farka­sok már lerágták a jobb fülét. De mert megijedtek tőlem, illa be­rek, nádak, erek! Kiástam a me­het, kihúztam a szárazra, szarvá­nál fogva a vízhez vezettem, és alaposan megmosdattam. Egy erdőn kellett átmenni a kaptárhoz. Hirtelen eleredt az eső. Hová bújjak? Megláttam egy vastag hársfát, rajta odú. De alig ereszkedtem le a mélybe, elme­rültem valamiben. Megnyalintot- tam, mézédes volt. Méz! Volt vagy húsz púd. Mind megettem, majd lefeküdtem, mint aki jól végezte dolgát. Reggel, ahogy fölébredtem, sehogy sem tudtam kijutni az odúból. Mitévő legyek? Észre­vettem, hogy valami kúszik föl­felé. Kinyújtottam a karomat, szőrt tapintottam. Egy medve volt alant, farka vagy két onkszt hosszú volt. Gyorsan magam kö­ré tekertem a farkát, és felkiál­tottam: — Megvagy! Megrémült a medve. Uccu ne­ki, kirántott a szabadba. Ijedté­ben leesett és megdöglött. Mit láttam akkor? Hogy a méhnek csak a csontjai marad­tak. Húsz farkas egész éjjel fala­tozott belőle. Persze, ahogy megláttak, hanyatt-homlok me­nekültek. Lenyúztam a medve bőrét, és a kaptárhoz vittem. Nagyapámmal subát varrtunk belőle, nekem, neki, nagyanyám­nak — lett még négy bunda, jutott a szekérre is, takarónak. Télen a medvebunda jól vé­dett a hidegtől, mézünk is volt, amennyi kellett. Mit mondjak, jól éltünk. De ahogy megszületett apám, ra- koncátlankodni kezdett, csinta­lankodott — tönkretette a mé­hest. Azóta nincs se méhünk, se méhészetünk. A medvesubákból is csak egy maradt - az is folton folt. Bán Péter fordítása SZÉP ÉRINTŐ 4 kamarásról, aki aranytálcára lépett Volt nekünk, gyermekeim, va­laha sok nemes bányáink közt egy bányánk, azt úgy hívták; Offenbánya. Élt ott egy nagy úr, egy királyi kamarás, aki olyan éktelen mód elgazdagodott, hogy már azt sem tudta jó dolgá­ban, hogy mit csináljon. Mit csi­náljon, hogy megkülönböztesse magát a közönséges halandótól, aki a kardja vagy a karja után él, aki kalapáccsal, gyaluval meg ásóval-kapával keresi meg a min­dennapi betevőjét. Szertelen fel- fuvalkodottságában egy szép na­pon az jutott eszébe, hogy ő bi­zony nem léphet az ő recsegős karmazsin csizmája talpával arra a poros, sáros, paréjos földre, amelyet mindenféle kódis népség csizmái meg bocskorjai tápod­nak. Hát azt találta ki a kamarás, hogy amerre sétált, jobbról-bal­ról két szolgalegény lépkedett előtte, azok egy-egy színarany tálcát raktak a jobb lába meg a bal lába elé, hogy azokra az aranytálcákra tehesse le méltósá- gos talpait a kamarás. A városi lakosok megálltak, bámulták, csudálták, a kamarás aranyos sé­táját, majd elájultak a nagy tisz­telettől. Eljutott ennek az aranytálcán sétáló kamarásnak a híre Mátyás királyig. Mátyás nem volt rest, felöltözött vándorló mesterle­génynek, elvándorolt Offenbá- nyára, hogy a maga szemével lássa ezt a csudát. Bekvártélyoz- ta magát egy csapszékbe, annak az ablakából nézegette kedvére vasárnap délelőtt, amint a kama­rás ott lépeget az utca közepén kényesen, mint a páva, egyik lábával a másik után, a tündöklő aranytálcára hágván és a tokáját kegyesen rezegtetvén, mikor sorba hajbókoltak feléje a polgá­rok, polgárasszonyságok. Hát azután früstököt rendelt magá­nak Mátyás, az a früstök pedig rántotta volt. Este azután, mikor továbbment Mátyás, ráírta an­nak a csapszéknek a falára nagy betűkkel: Itt járt Mátyás király, megevett hat tojást, Látta aránytálcán templomba menni a kamarást. No hát, gyerekek, ennyi ép­pen elég volt az offenbányai la­kosságnak, másnap már a szeme közé kacagtak a bolond kama­rásnak. Az pedig harmadnapra elszökött szégyenében, tudom is­tenem, soha se tette többet aranytálcára a lábát. Időszak Angol földmérték Azonos belük Magyaror. település Jugo­szláviai város Fordított kettős betű Szlovák női név Transz­formátor Kőtőszó Erkölcs Kábult SWIFT műve Gyümölcs Magyar színésznő SWIFT műve Hazánk folyója Közkatona Felvonó Ünnepi öltözet Cseremisz Mágneses Szállin­Tengerl malac Doktor, rőv. Kamionok jelzése őrlemény Létezik Göngyöleg Szülész­Amerikai férfinév ... mond valamire Melléknév Szlovákiai üdülőhely Háziipari eszköz Tó Finn­országban Rágcsáló állat Díszterem Karima pénznem Abban az irányban Kettős betű Tonna Páncélfalú rekesz Kolonista Svéd pénznem Magyaror. település Háromszázhu­szonöt évvel ezelőtt született JONA- THAN SWIFT angol iró és költő. Rejtvé­nyünk fő soraiban há­rom ismeri művének cime található. Meg­fejtésként ezt kell be­küldeni szerkesztősé­günk címére (Redak- cia ÚJ SZÓ, Pribino- va 25., 81915 Brati- slava) legkésőbb de­cember 2-ig. A leve­lezőlapra vagy borí­tékra feltétlenül írják rá a KERESZTREJT­VÉNY megjelölést A helyes megfejtők közül hárman 300-300 korona pénzjutalomban ré­szesülnek. Készítette: LÖRINCZ LÁSZLÓ A november 13­án közölt keresztrejt­vény helyes megfej­tése: „Falusi elégia. Akarsz-e fényt. A bí­boros. A láthatatlan írás. Ábel füstje“ 300 koronát nyer­tek: Szabó János, Ti- szacsernő; Simora Zsuzsa, Pozsony; Csaba Zoltán, Ra- gyolc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom