Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-07-17 / 29. szám

iSZLOVAm w-j%m OEHOme* E címből kiolvasható az ország lakosságát hónapok óta nyugtalanító kérdés, amely a bizonytalanság légkörét feszültségekkel tölti meg. Mi lesz Csehszlovákiá­val? A politikusok vitatkoznak, taktikáznak, a csehek a szlovákokra, a szlovákok pedig a csehekre fogják, hogy nem akarnak együtt élni. Az egyszerű emberek pedig csak lesik, hogy mi fog a vég nélküli szemrehányásokból, önérzetes szuverenitásból kikerekedni. Föderáció nemigen. Konföderáció? Unió? Vagy egy eredeti csehszlovák találmány, amelyben benne van ez is, az is, és nincs benne sem ez, sem az. Egyszóval szlovák patent, amelyről feltalálóik sem tudják, hogyan működik, de mindenáron szabadalmaztatni akarják. Az egyszerű állampolgárok pedig csak várnak. Mikor kérdezik meg őket, hogy mit akarnak? Már megint nem tartják őket elég éretteknek a döntésre? Már megint helyettük okoskodnak a politikusok? A választásokon ugyan négy évre bizalmat adtak a képviselőknek, de újabb választásokat bármikor ki lehet írni, azonban két ország kettéválását vagy egyesülését nem lehet kétévenként megismételni. Az önálló Csehországnak könnyebb lesz érvényesülnie az európai közösségben, mint egy Szlovák Állam­nak. Legalábbis ez a véleménye a világ gazdasági szakembereinek és a demokra­tikus sajtónak. Mivel a cseh sajtó főleg azokból a cikkekből idéz, amelyek eltúlozzák a különvá­lás katasztrófáját, a szlovák lapok pedig azokból az írásokból válogatnak, amelyek a szlovákok alárendelt szerepét bírálják és hangsúlyozzák jogukat az önálló nemzeti fejlődésre, mi igyekszünk a világsajtóból olyan részleteket közölni, amelyek a múlt minden igazságtalansága, problémája ellenére azt hangsúlyozzák, hogy Csehszlovákia kettészakadása mindenkinek rossz. Nemcsak a két nemzet­nek és az ország területén élő nemzetiségeknek, hanem a számos problémával viaskodó Európának, sőt a világnak is. Ugyanis akármilyen jó hírneve van Csehszlovákiának, azért nem vagyunk a világ közepe, és a Nyugatnak se pénze, se energiája nem lesz arra, hogy velünk megkülönböztetett módon törődjön. OBSERVER Mindketten vesztesek lehetnek Az egymást követő gyors csehszlovákiai események in­kább egy labdarúgó Európa-baj- nokság döntö mérkőzésére ha­sonlítanak, mint demokratikus folyamatra. A szlovák pártvezé­rek nem voltak biztosak abban, hogy a választási győzelem elég megbízatást jelent számukra a teljes önállósodásra. Ezért megpróbálták halogatni, feltar­tani a játékot. Václav Klaus azonban ellentámadást indított. Elhangzott a bíró füttye és most mindkét csapat attól tart, hogy ez a mérkőzés végét jelentheti, amelyet mindketten elvesz­tettek. y THE INDEPENDENT Veszélyes csábítások Úgy tűnik, Vladimír Meciar azt hiszi, hogy a függetlenné váló országában nem kell törődni a véletlenül a határ helytelen oldalára került más nemzetisé­gek jogaival és vágyaival. A szlovákiai magyarok iskoláik bezárásától és a nyelvtörvény megszigorításától tartanak. Azonban mindenki tisztában van a stabilitás megbomlásának ve­szélyével, ha kétségessé tennék az 1918-as határokat. The Christian Science Monitor Szlovákia és az Európai Közösség Ha Csehszlovákia szétesik, az Európai Közösséggel aláírt társulási szerződést is revízió alá vehetik. A cseheknek ez gondot okoz, de Szlovákiában öntudatosan arról be­szélnek, hogy saját széket szerez­nek minden nemzetközi szervezet­ben, így az európai közösségben is. Pedig ez a szervezet öt éve például Törökország előtt bezárta az ajtót. Ha Szlovákiát gazdaságilag elmara­dott országnak fogják tekinteni, mint Bulgáriát, Romániát, akkor nemigen fognak sietni felvételével. Meciar terve a reform fékezésére és az ipar dotálására egyáltalán nem fog tet­szeni a Világbanknak és a Nemzet­közi Valutaalapnak. A DEMOKRATIKUS SZLOVÁKIÁÉRT (Rohác) ÍGY LÁTJA A PÁRIZSI LE MONDE CSEHSZLOVÁKIA KETTÉVÁLÁSÁT THE TIMES Biztosítani kell a kisebbségi jogokat! Csehszlovákiára nem szabad nyomást gyakorolni csupán azért, mert a Nyugatnak kényelmes a jelenlegi állapot. Azonban törődnie kellene Szlovákia függetlenedése esetén valamennyi nemzetiség jogainak biztosításával. Helyzetük veszedelmes konfliktusokat rob­banthat ki. Meciarnak meg kellene változtatni a választási kampány idején tett egyes kijelentéseit, amelyek a csehszlovákiai magyarokat és a magyar kormányt is sértették. FrankfarierRmidsc!iaii Mi lesz a szerződésekkel? Figyelembe véve azt a tényt, hogy a szlovákokat megkárosította az eddigi együttélés, a jelenlegi európai politikai spektrumban nincs helye az új határok kitűzésének. A Meciar által javasolt két önálló köztársaság konfederációja, a történelmi tapasztalatok szerint min­dig csupán átmeneti forma volt a szorosabb együttműködéshez, vagy a teljes elváláshoz. Csehszlovákia eltűnésével két önálló állam keletkezne és felve­tődnének a sok száz két- és többoldalú szerződések problémái. Újra színre kerülne a német-csehszlovák alapszerződés is, amelyet csak hosszas viták után sikerült ratifikálni. ¡müumüi, Sokan nem akarnak teljes elszakadást Alig jelentették be Csehszlovákia kettéválásának lehetőségét, számos szlovákot kínozni kezdtek a kételyek: mi lesz? A nemzeti szuverenitáshoz vezető úton a lelkesedés alábbhagyott és helyét elfoglalta a bizonytalanság. Nem szigetelódik el a független Szlovákia? Hogyan szerez az ország beruházásokat és kereskedelmi partnereket? Vladimír Meciar pedig nem igen oszlatta el a kételyeket. Különben sok olyan szlovák, aki rá szavazott, most azt mondja, hogy nem óhajtja a teljes elszakadást. „Ez a kaland gazdaságunkat katasztrófába sodorja - jelentette ki Pavel Karásek, a Szlovák Tudományos Akadémia Prognosztikai Intézetének munkatársa. A politikusaink által nekünk felkínált program olyan, mint a hamburger: egy kis piacgazdaság, egy kis tervgazdálkodás, mindez jól összekeverve, az eredmény pedig hasznavehetetlen.“ tföínifííje IfanDjrfjíM A laza konföderáció rossz távlat Václav Klaus és Vladimír Meciar nem sürgetik Csehszlovákia kettéválásá­ról a népszavazást. Még abban sem biztosak, hogy a parlamentben sikerül a különválást megszavaztatni. Meciar hívei azzal is számoltak, hogy letérhet­nek a prágai gazdasági reform útjáról, azonban a központ továbbra is támogatni fogja ráfizetéses nehéziparukat. Nem véletlenül hangsúlyozta többször is Meóiar, hogy a szuverenitás még nem jelenti a teljes önállóságot. Megeshet, hogy épp az ellenkezője fog történni annak, amit Klaus és Meciar akar és továbbra is fennmarad a közös köztársaság. Azonban a lehető legrosszabb dolog az lenne, ami a cseheket és a szlovákokat sújthatja, ha folytatódnának a régi módszerek és megmaradna a jelenlegi állapot, ami nincs kizárva. A csehek nagy többsége támogatja Klaus kemény reformjait, a szlovákok nagy többsége viszont elutasítja azt. Ilyen alapon együtt élni, vagy egy laza konfederációt teremteni, ahogy a szlovákok képzelik, igazán nem sok jóval kecsegtet. Ezért Klaus határozottan a válásra törekszik. Az egyenlőtlen társak együttélése azt jelentené, hogy egyik fékezi a másikat. A tartós válság lenne az államforma. % KI KIRE FIZET RÁ? (A Mladá fronta Dnes karikatúrája) LEVÁUK A PÓTKOCSI? SÜDDEUTSCHE ZEITUNG 1992. VII. 1 ÚBUJESBfl Q

Next

/
Oldalképek
Tartalom