Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-27 / 48. szám
mburk - bűbájos kisváros Csehország szívében, Prága közelében; ékszer az Elba partján. Utcáin valaha királyok, hercegek, grófok jártak, ebben a városban született és élt a cseh kultúra számos jeles képviselője: Otakar Theer költő, Bo- zena Némcová, Ferdinand Schulz írók. És, persze, Hrabal. Bohumil Hrabal neve nem ismeretlen a magyar olvasók előtt sem. A Sörgyári capriccio, a Szigorúan ellenőrzött vonatok, a Gyöngéd barbár és megannyi más mű szerzője ebben a városban töltötte gyerekkorát és serdülőéveit, az itt átélt élmények fogalmazódnak meg nem egy elbeszélésében, regényében. A mai Nymburk már korántsem az a város, ahova 1917-ben a hároméves Bohus megérkezett szüleivel, ahol az Iskoláit végezte, ahol rákapott az olvasásra, ahol először volt szerelmes. A régi idők emlékidé- zőjeként áll még a sörgyár, melynek kéményére egykor Hrabal édesanyja bátran felmászott, s melynek udvarán ma is épp olyan sok a macska, mint hatvan évvel ezelőtt; megvannak a folyóparti topolyafák is, melyek tövében any- nyira szeretett heverészni és ábrándozni a kisfiú Hrabal, s áll a Hrabal-villa is, sok vidám összejövetel és családi esemény színhelye. És él még a városban néhány ember, aki emlékezik. Közéjük tartozik Marié Schu- hová asszony is, kinek édesapja valaha bognárként dolgozott a sörgyárban, az író apjának gondnoksága idején. Ráadásul szomszédok is voltak, így Marié Schuhová kislányként, majd később férjes asszonyként maga is részese volt annak a világnak, melyben az író élt és eszmélt.- A család minden tagja rokonszenves, de a maga módján furcsa ember volt - kezdi visz- szaemlékezéseit a nyolcvanas éveiben járó hölgy. - Itt volt mindjárt Hrabal asszony. Szép, magas, karcsú nő, igazi dáma, aki mindig elegánsan öltözött, s ha végigsétált az utcán, minden férfi megfordult utána. Még a plébános úr is. Engem Benes elnök úr feleségére emlékeztetett, ő volt ilyen szép, magas nő. A haja valóban csodálatos volt. Általában koszorúba fonva hordta, de ha kibontotta, a térdét verte. Amikor fölmászott a sörgyár kéményére, kiengedett haja lobogott a szélben, mi, kislányok olyan elragadtatással bámultuk, mint valami égi tüneményt. Nagyon vidám volt. A színjátszás volt a kedvenc időtöltése, sajátos humorérzékkel megáldott valódi tehetség volt. Valaha a városban rendszeresen tartottak álarcos felvonulásokat. Ő egy ilyen alkalommal fogta a kecskéjét és azokkal állt be a maskarák közé. Szóval, folyton elkövetett valamit, amivel fölhívta magáré az emberek figyelmét. Nagyon szerette a társaságot, folyton vendégek voltak náluk, főleg férfiak, mert a nők nem szerették. Féltékeny- kedtek és irigykedtek rá, mert ahol ő megjelent, a férfiak mind köré sereglettek. Nem is volt barátnője. Egyedül a színházbeli barátaival tartotta a kapcsolatot. A gyerekeivel azonban nem törődött. A két kisfiút egy lányra bízták, Hrabalné pedig a kedvteléseinek hódolt. Érdekes módon a férje mindezt tűrte. Azt hiszem, nagyon szerethette, különben nem lett volna képes mellette élni. Hrabal úr jelentéktelen, szürke kis embernek látszott Hrabalné mellett. Nagyon rendes, egyszerű férfi volt, jellegzetes jó lelkű morva. Egyetlen szenvedélye volt: az autó- szerelés. Volt egy öreg autója meg egy motorbiciklije, szabad idejében azokat bütykölte. Furcsa pár voltak, de jól éltek. S ott volt Pepin bácsi, Hrabal úr bátyja, aki egyszer eljött hozzájuk látogatóba és végleg itt ragadt. A sörgyárban kapott munkát, az édesapám keze alatt dolgozott. Soha nem állt be a szája, állandóan mesélt: a háborús élményeit, a nőügyeit. Nymburkban akkortájt rengeteg bordély volt, ö pedig rendszeresen eljárt ezekbe a házakba, mint afféle vénlegény, a hölgyeknél keresett vigasztalást. Az élményeit meg úgy adta elő, mint valami Don Juan. És micsoda hangerővel! Ha kiült az Elba partjára, még a város főterén is lehetett hallani, ahogy mondta, mondta, mondta... Különös egy család volt, mindenkinek volt valami hóbortja, amivel kitűnt a város többi polgára közül. És mivel különböztek, az emberek bírálták őket. Nymburkban tipikus kispolgárok éltek, kicsinyesek, ahogyan Bo- zena Némcová találóan jellemezte őket. Ilyen közegben, ilyen családban élte le gyermek- és ifjúkorát az író Hrabal. Barátai, iskolatársai közül nem sokan élnek már, akik mesélni tudnának arról, milyennek is látta ő a világot akkoriban. De él a városban egy hölgy, aki egykor nagyon közeli barátságban volt Bohumil Hra- ballal: Jirina Harcubová. Az idős hölgy - ma már túl a hetvenen- megkapó egyéniség. Szívesen és nagy szeretettel emlékezik vissza kapcsolatukra.- Tizenöt éves voltam, mikor megismertem Bogant. Az Elba túloldalára jártam iskolába. Bogán és barátai nyaranta, délutánonként általában a folyó partján üldögéltek, és mi, kíváncsi fruskák az iskola ablakából lestük őket. Bogán egyik barátja éppen velünk szemben lakott. Esténként oda jártak hozzá a fiúk énekelni, beszélgetni. így ismerkedtünk meg. öt évig jártunk együtt, mégsem lett belőle házasság, mert az én szüleim nem nézték jó szemmel kapcsolatunkat. Hrabalék ugyanis itt a városban az úgynevezett „felső tízezerhez“ tartoztak, az én apám meg egyszerű vasutas volt. Bár megvolt mindenünk, nagy volt köztünk a társadalmi különbség. Hrabal édesanyja erre valahogy nem adott, engem kedvelt, sokszor meghívott hozzájuk, s ha Prágába vagy Brünnbe utaztak, engem is elvitt. Bogannal volt egy megbeszélt jelünk, egy német dal részlete. Ha találkozni akart velem, azt a sort elfütyülte az ablakunk alatt, s én már tudtam, hogy ő az. Legszívesebben az Elba partján sétáltunk. Végig a folyó mentén, a topolyafák alatt. A vasúti hídon túl volt egy kis sziget, oda jártunk. Emlékszem, Bogán mennyire utálta, ha ki kellett öltöznie. Legszívesebben mezítláb, elnyűtt ruhában járt. Egyszer beállított hozzánk öltönyben, kalapban, ahogy az anyja felöltöztette, és azt mondta: „Tudod, azt hiszem, a városba kell mennünk, mert rajtam kalap van. Találkozzunk egy óra múlva az Elba partján.“ Én is szépen felöltöztem, gyönyörű szalmakalapot tettem a fejemre, úgy mentem a megbeszélt helyre. Bogán már ott várt; de hol volt már a kalap, az öltöny! Mezítláb volt, az én cipőmet és kalapomat is levetette. Dehogy mentünk a városba! Irány a folyópart, a mi kedves szigetünk. Szörnyen féltékeny volt. Még táncolni sem mehettem mással. Megtörtént, hogy szüleivel elmentünk Prágába, mert az apjának ott volt elintéznivalója, mi meg addig az édesanyjával és az öccsével beültünk egy zenés kávéházba. Elég szemrevaló lány voltam, a fiúk felkértek táncolni. Mi Bogannal annyira hasonlítottunk egymásra, mintha testvérek lettünk volna. A fiúk azt hitték, hogy a bátyám, ezért nem zavartatták magukat. Bogán persze majd szétpukkadt. Nem szólt egy árva szót sem, csak nézett rám, de úgy, hogy szinte keresztüldöfött a tekintetével. Amíg tartott a kapcsolatunk, gyakran megfordultam náluk. Hrabalék nagy házat vittek, mindig vendégek voltak náluk, főleg Hrabalné színházi barátai. Olyankor a nappaliban összetolták az asztalokat, telerakták mindenféle jóval meg sörrel. Sok-sok sörrel. Bogannak egyébként nem volt könnyű gyerekkora. Úgy emlékszem, anyja nem sokat törődött velük. Bogán ezért egy kicsit irigyelte azt, hogy én „normális“ családban élek, ahol minden körülöttünk, gyerekek körül forog. Ez az ő életéből hiányzott, ami később meg is látszott rajta. Már fiatalkorában is más volt, mint a többi fiú. Voltak fura szokásai, ennek ellenére én nagyon szerettem. Ma is szeretem és jóban vagyunk. Minden hozzá kapcsolódó emlék elevenen él bennem. Lehet, hogy egyszer még írok egy könyvet. Róla és rólam. S. Forgon Szilvia Sokszemközt Őszinte levelet kaptunk Zsigó Károly ógyallai olvasónktól. Levélírónk ingerült hangon közli, hogy lemondja lapunkat, mert 46. számunkban erkölcsöt sértő írást közöltünk a szexualitásról. Talán mindjárt bevezetőben tisztázzuk a kérdést: az általa elmarasztalt írás nem cikk; hanem fizetett hirdetés. Mi is a szexualitás? A nemiség a faj fenntartására irányuló öröklött hajlam, ami a nemi vágyban és e-vágy kielégítésének szükségében mutatkozik meg. Ennek az ösztönnek az erejét biológiai feltételek és öröklött tényezők befolyásolják. Kisebb vagy nagyobb szexuális szükségletekkel születünk... A házastársak életében - akaratuktól függetlenül - a szexualitás fontos szerepet játszik. Mindegy, hogy erről beszélünk-e vagy sem. Épp az a tény, hogy a nemi vágyban megnyilvánuló fajfenntartási ösztön ereje egyénenként változó, a házastársi kapcsolatokban sok-sok probléma okozója. Számos válás eredeti oka is ide vezethető vissza. A nemiséget évszázadokon át titokzatosság övezte. Az emberek szemérmességből inkább nem beszéltek róla. Sőt, a szexualitást gyakran az erkölcstelenséggel azonosították, pedig életükből kizárni nem tudták. Az utóbbi időben a szexualitással tudósok, tudományágak foglalkoznak. Nem véletlenül. A szexuális vágy erőszakos vissza- fojtása ugyanúgy lehet számos probléma forrása, mint a nemi ösztön fokozott érvényesülése vagy a nemi élvezetek hajszolása. Az orvosok, pszichológusok, szociológusok, családkutatók a család jelenlegi válságának okait kutatva gyakran mutatnak rá, hogy ebben a szexualitás lebecsülésének vagy túlbecsülésének is nagy szerepe van. Hány házasság jön létre jobbára szexuális kapcsolatok alapján! S hány bomlik fel éppen ez oknál fogva! A szakemberek régóta figyelmeztetnek arra, hogy a fiatalokat nem készítjük fel kellőképp a szexuális életre. Nem tudatosít- tatjuk velük, hogy a szexualitás a harmonikus házastársi együttélés fontos, de nem egyedüli tényezője. Lebecsülése a természet törvényeinek semmibe vétele lenne Olvasónk a lapunkban megjelent hirdetést pornográfiának bélyegzi. Mi is a pornográfia? Célzatos érzékiségre hatás, a nemiség szemérmetlen ábrázolása. A szexualitás problémáinak tudományos alapon történő tárgyalása viszont nem lehet pornográfia. Sőt, bizonyára segítség mindazok számára, akik e problémákkal küzdenek, de valamiféle szégyenérzetből nyilvánosan nem beszélnek róla. így a tanácsadás segítség számukra. Talán - olvasónk véleményétől eltérően - sok szülő is szívesen veszi, mert gyermekeinek a számára kínos felvilágosítását mások, szakemberek vállalják magukra. Olvasónk közli, hogy a kifogásolt hirdetés miatt lemondja lapunkat, mivel hasonló anyagok nem valók egy családi magazinba. Sajnáljuk, hogy elvesztjük olvasónkat. De meggyőződésünk, hogy magazinunk küldetése a család problémáival való foglalkozás. Olvasóinknak teszünk vele szolgálatot, tájékoztatást adunk olyan kérdésekben is, amelyeket szégyenérzetból nem mernek feltenni. Az idézett levél inkább arról győzött meg bennünket, hogy a hasonló jellegű családi kérdésekben még több szakmailag megalapozott tájékoztatásra lesz szükség. örülnénk, ha olvasóink is kifejtenék véleményüket e témáról. Zsilka László Tabu téma-e a szexualitás? 8 1992. XI. 27 tíasárnap Bo humil Hrabal nyomában A Hrabal-villa Jirina Harcubová Ordódy Vilmos felvételei
