Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-27 / 48. szám
Minden kornak megvoltak a sajátos bűntényei- Ha nem fogadsz szót, elvisz a rendőr - ijesztgetik sokan vásott gyereküket, holott ez nem eredeti ötlet. Ezt tették a szülök már a 19. században is, 1867-ből fennmaradt egy gyermek emlékkönyve, melyben a rendőrt torzszülöttként ábrázolja. Pedig ezek az egyenruhás emberek nem ezt érdemlik. Nincsenek erről meggyőződve? Ha tényleg így gondolják, látogassák meg gyermekeikkel a rendőrségi múzeumot. A múzeum új kiállítási tárgyai csak az év májusától tekinthetők meg, de már így is több ezer hazai és külföldi látogatóval büszkélkedhet. Nemcsak egyenruhákat, fegyvereket láthatunk itt; a múzeum tíz helyiségében 772 kiállítási tárgy, 380 fénykép és 312 különböző dokumentum található. A törvény és a rend történelme nagyon régi, s a rendőrség végül is mind a kettőnek az őrzője. GUMIBOT, BILINCS ÉS KEREPELŐ A rendőrség szó különböző országokban más-más rendfenntartó erőket jelöl. Civilt és katonait, egyenruhásat és civil öltözetüeket, akik gumibottal, kerepelövel és más eszközökkel vigyáznak a rendre. A kerepelőt a világon sok helyen használták, a benne levő ólomnehezékeket hatásos fegyverként forgatták. Nálunk a rendőrt leggyakrabban pisztollyal, gumibottal, esetleg bilinccsel felszerelve látjuk, sípja is gyakran harsan a forgalmas útkereszteződéseken, hogy megregu- lázza a fegyelmezetlen járókelőket. S ha már a sípnál tartunk; minden sípszó más, és más jelentése is. A belügyminisztérium az első köztársaságban minden területi és állami rendőri hivatalnak egy leiratot küldött, amelyben ez az utasítás állt: Egy rövid, magas hangú sípszó azt jelenti, hogy az ellenőrző szerv nem találta rendeltetési helyén a szolgálattevő rendőrt. Két hosszú sípszó- egy mély és egy magas hangú- azt jelenti, hogy a leleplezett tettes menekül. Három rövid magas sípszóval segítséget vagy erősítést kérnek. Ezek a jelzések szükség szerint ismétlődhetnek. Az ellenőrző szerv jelére a keresett személy ugyanazzal a jelzéssel válaszol. Arra a jelzésre, hogy a tettes szökni próbál, a felettes szerv nem válaszol. A segélykérő jelre az ellenőrző szerv magas hangú rövid füttyszóval válaszol s rögtön a helyszínre siet. A Szlovák Köztársaság Bűnügyi Múzeumának jelenlegi kiállítása három tematikus egységet ölel fel. Az első történelmi képet ad 1918-tót, a köztársaság keletkezésétől 1989- ig. A második a jelenlegi rendőrségi testületet mutatja be, a harmadik pedig a bűnüldözés titkaiba nyújt betekintést. A kiállítás végén azt is láthatjuk, milyen egy lakás a betörés után. SZEMTŐL SZEMBE A POROSZLÓKKAL ÉS A PANDÚROKKAL A rendőrség történetének kezdeti időszaka a 18. századba nyúlik visz- sza. Képviselői a hírhedt pandúrok, akik vigyáztak a város rendjére, A múzeum igazgatója ismertt a kiállított tárgyakat s nem egy rebellis szlovák legényt- pl. Jánosíkot is - húztak deresre. A régi filmekből emlékezhetünk a poroszlókra is, akik a nemesi udvarokban teljesítettek szolgálatot. Számunkra ez ma már csak romantika, de a deresre húzott kárvallott néhány hétig le sem tudott ülni. Ezt a „romantikát“ gyorsan elhagyva „keményebb" dolgokkal találjuk magunkat szembe. Gaztetteket és leleplezésüket ábrázolják; súlyos sebesüléseket, sőt gyilkosságot okozó tárgyakat. Arról is vannak bizonyítékok, hogyan derült ki az igazság, hogyan leplezték le a vétkeseket, akik megkapták méltó büntetésüket. Egy gyilkos nö, Cubírková, annak idején nagy port kavart esetének dokumentumait is láthatjuk. A Nagyszombat környéki asszony két társát küldte a másvilágra. Egyikük fejét- mielőtt a testét darabonként elégette, és csontjait a patakba dobta- egyszerűen a Lipótvárról Pozsonyba tartó vonaton a WC-ben rejtette el. A gyilkos nőt megtalálták, s a kihallgatás során arra is fény derült, hogy része volt első élettársa halálában is, aki a bírósági kihallgatás jegyzőkönyve szerint leesett a létráról, amikor a padlásra ment. Bizonyítást nyert, hogy az esést az a kályha okozta, amelyet az asszony dobott rá a padlásról. S bár a holttestet már elhantolták, exhumálták, s bebizonyították, hogy az asszony gyilkos. Nők nem túl gyakran kerülnek - képletesen szólva - hóhér kezére, de ebben az esetben az emberek az ítélet végrehajtása után fellélegeztek. TRAGÉDIÁK VONULNAK FEL A LÁTOGATÓK ELŐTT Nem kevésbé érdekfeszítő az uníni földműves-szövetkezet dolgozóinak tragédiája, akik munkatársaik fizetését vitték, ekkor támadtak rájuk az „ál-rendőrök“. E két áldozat gyilkosát Is gyorsan leleplezték, akárcsak a Pozsonyban tartózkodó vietnamiak bestiális gyilkosát. Mindegyik tárgynak köze van valamelyik bűnesethez. Az emberi leleményesség a gonosztevésben sem ismer határokat. Különböző márkájú és alakú - főleg harci gyártmányú - pisztolyok nem az önvédelmet szolgálták. Az üveg mögött láthatjuk azokat a műszereket, táskákat és szerszámokat, amelyek segítették a bűncselekmények leleplezését, felderítését. Az egyik asztalnál, amelyen nincsenek a tárgyak üveg alatt, maguk is meggyőződhetnek, hogyan kell ezekkel dolgozni. Megvizsgálhatjuk azt is, pénzünk nem hamis-e. Egyik vitrinből egy szemek nélküli koponya „tekint" ránk; egy öngyilkos koponyája. Sokan percekig állnak előtte, talán azon töprengenek, mire képes a kilőtt golyó, talán azon, a szerencsétlen miért éppen ezt a módszert választotta a siralom völgyéből való távozásra. NINCS TÖKÉLETES BŰNTÉNY Valamikor a tettes leleplezése főleg attól függött, milyen ügyes, mennyire „dörzsölt“ volt a nyomozó. Általában azonban egyedül állt az „esettel“ szemben. A mai krimi- nalisták csoportokban dolgoznak, s hatékony segítőtársaik vannak - a számítógépek. Igaz, a bűnözők rafináltabbak, de ma a bűnöző ellen vall számos olyan tárgy is, amely tettét bizonyítja, s amelyeket minden bűnöző magával hord. A tett elkövetése után a tettes ellen vallanak az ujjlenyomatok, a szag, a haj, a vér, az izzadság, mindenféle ürülék, erőszakos nemi közösülés esetén a spermiumok. Nincs olyan bűntény, amelyet nem lehetne leleplezni, amely félrevezethetné a számítógépeket. Nincs olyan bűntény, amely büntetlen marad. A bűnözés egyidős az emberiséggel. Minden kornak megvoltak azonban a sajátos bűntényei, bűnesetei, s az ezeknek megfelelő büntetések. Valamikor a büntetések közé tartozott a megvakítás, testcsonkítás, mellékbüntetésként szerepelt a bűnös hajának, bajuszának a levágása is. A bűnügyi múzeum sajátos létesítmény. Más múzeumokban általában az emberi szellem alkotásainak csúcsteljesítményeivel találkozunk, itt az emberi gonoszság kerül előtérbe. A gonoszság fintora, ami azt bizonyítja, hogy az ember képes akár néhány koronáért, vagy csak úgy gonoszságból a másik ember legdrágább kincsére, az életére törni. Ezzel a múzeumlátogatást akár be is fejezhetnénk. De hadd jegyezzünk meg még valamit. Most már nyilván tudja a kedves olvasó, miért lett volna jó mégis talán idehozni a rosszalkodó gyereket is. Hogy lássák: azokkal szemben, akikkel ijesztgetjük őket, a rendőrökkel, nem helyesen járunk el. Mert a rendőrök azok, akik felveszik a harcot a bűnözők ellen, s védelmeznek minket, állampolgárokat. Ezért segítenünk kell nekik és becsülnünk kell őket. Úgy, mint mindenhol a világon. Dr. Milán Piovarci A szerző és J. Babiar felvételei Az összes ruha eladó Mexikói pillanatok BtsÖ kát mexikói útjára Dana Paátekova kölcsönkért fényképezőgépet vitt Őszintén bevallja: semmit sem értett a fényképezéshez. Most sem tartja magát hivatásos fotósnak, csak azt a sok szépséget akarta megőrőktteni s hazahozni, hogy fellapozva az albumot, visszaidézze a szívének kedves tájat, embereket Amikor harmadszor és negyedszer fs elutazott Mexikóba - már tudatosan válogatta meg a témáit azzal a céHat hogy a megörökített pillanatok másoknak ts örömet szerezzenek. A több száz felvétet közül akadt egy kiáttMsra való - s ezeket a pozsonyi újvárosi kulturális központban mutatta be. • Mikor járt először Mexikóban?- Ezerkilencszáznyolcvan- ban. Többszörös szlovákiai bajnokok voltunk társastáncban, s az egyhónapos tanulmányutat jutalomként kaptuk a partneremmel, aki nem a férjem volt. Az utat a mexikói fél ajánlotta fel - s a Szlovák Kulturális Minisztérium választása ránk esett. Dana Pastekovának annyira megtetszett Mexikó, hogy megfogadta, hamarosan visz- szatér. Nyolcvanháromban befizetett egy társasutazásra. („Tudja, mennyit kellett dolgoznom, míg összekuporgat- tam a huszonkétezer koronát?“) Érdeklődését nemcsak az ország keltette fel, hanem a néptánc is. Hazajövet itthon összetoborzott néhány lelkes fiatalt, és mexikói táncokat tanított be velük. A Magisterial- független csoport lévén- nem kap támogatást. A táncosok a saját zsebükből fedezik a kosztümöket... Kilencvenegyben Pasteko- vá ismét csomagolt.- Gondoltam egy merészet. Levelet írtam a minisztériumba, és a levél szerencsére nem a szemétkosárba került. De az is igaz, hogy kérelmemet a mexikói iskola is támogatta, ahol nyolcvanban tanulmányúton voltam. Az áprilist és májust ismét Mexikóban töltötte, főleg a vidéket járta, s tavaly szeptemberben visszament, tíz hónapra. • Csakis a folklórral foglalkozott?- Igen. De hogy ne maradjak adós, én is szerveztem a mexikóiak számára társastánc-tan- folyamot, megtanulták a bécsi keringöt, az angolkeringőt, a polkát és a csárdást. Különös látvány, amikor az indiánok ropják a csárdást! • Nyelvi nehézségei nem voltak?-Az első útnál voltak. De elhatároztam, hogy megtanulok spanyolul - és megtanultam. • Milyen Mexikó?- A végletek országa. Aki nem látta, nehezen képzeli el azt a gazdagságot és azt a szegénységet! A csodálatos palotákat s szomszédságukban a nyomort, a viskókat. Az emberek kényelmesek, nem rohannak úgy, mint mi. Kivéve a reggeli csúcsforgalmat, amikor a fővárosban ötmillió ember tülekedik... Szinte lehetetlen utazni a metrón. De meg kellett tanulnom... Ha a mexikóiak pihennek, akár fejszék potyoghatnak az égből - nem mozdulnak. Az iskolákban az Kisvárosi utcarészlet év egyharmada szünet. Sok a munkaszüneti nap, minden alkalmat megragadnak az ünneplésre, különösen vidéken. Az étkezés meg! Rólunk azt tartják, hogy sokat eszünk. De ők! Azért élnek, hogy ehessenek. S milyen csípős mártásokat! • Ott töltötte a karácsonyt. ..- A karácsony hasonló, mint nálunk, de nekem hiányzott a fenyőfa illata. A hal nem annyira kötelező, inkább pulykát esznek meg disznóhúst. • Amerika felfedezésének félévezredes évfordulója nyilván nem olyan nagy és örömteli esemény a számukra, mint másutt a világon. Vannak Mexikóban nemzetiségi súrlódások?- Az extremitás ezen a téren is megnyilvánul. Akiben több spanyol vér folyik, lenézi azt, akiben az indián vér a több. Sőt, sokan azt is szégyellik, hogy tudnak indiánul. • Az amerikaiakat szeretik?- Nem. Amikor megmondtam, hogy nem vagyok gringo - vagyis amerikai -, hanem európai, minden rendben volt. S amikor megmondtam, hogy Csehszlovákiából jöttem, pláne. • Tudják, hol van Csehszlovákia?- Nem sokan tudták. Azt hitték, ez Jugoszlávia. A szlovákokat a szlovénekkel tévesztik össze. Aztán megmagyaráztam, hogy Csehszlovákia Európa szívében fekszik. Nehezen képzelték el, mint ahogy mi is nehezen képzeljük el a húszmilliós várost. • Szép város Mexikó?- Szépnek szép, de rettenetesen szennyezett a levegője. Szenvednek a szmogtól. De nem is csodálkozom, hiszen ott olyan öreg határok pöfögnek az utcán - több millió autó ontja a füstöt -, amelyek nálunk nem mennének át a műszaki vizsgán. Mégis szép város. (kopasz) 1992. XI. 27. i/asárnap
