Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-11-20 / 47. szám

Szerkeszti: Tallósi Béla KÁNYÁDI SÁNDOR Novemberi nyár Ne gondoljátok, hogy a kisfiú meg a nagyfiú a ván­dormadarakkal útra keltek volna, s most valahol Afriká­ban nyaralnának. Itthon van­nak, és iskolába járnak. És az idő sem valami nyárias, már napok óta még az orrát se dugta ki az égen masírozó felhők mögül a Nap. A szél pedig úgy tesz, mintha a fel­hők maguktól mennének, vo­nulnának, menetelnének; mintha nem ő vezényelné, hajtaná, téringetné őket. Mert ilyesmiket fütyül, kivált reggelente s estefelé: Felleg hátán felleg mendegélnek mennek északról le délnek mennek mendegélnek délről napkeletnek onnan napnyugatnak térülnek s már újra északra vonulnak elfödi a napot este el a holdat ólmos esőt visznek porka havat hoznak. Azért nem is lesz olyan rossz - csillan meg a kisfiú szeme az esőálló kabát csuk­lyája alól.- Mi nem lesz rossz?- görbül közelebb a nagyfiú, hogy jobban hallja az öccsét, s a vállát is átfogja, nehogy a szél elrepítse mellőle, mert éppen a Szamos-hídon jön­nek, ahol gyorsvonat sebes­séggel szokott keresztülszá- guldani a Gyalui-havasok fe­lől érkező szél.- Mi nem lesz rossz?- kérdezte újra a nagyfiú.- Ha igaza lesz a szélnek.-Hát nincs eléggé igaza? Kell ennél jobb ólmos eső?- De ha a fellegek elviszik az ólmos esőt, és porka havat hoznak, akkor?-Akkor finom lesz. De nagyon szerettem volna, hogy még egyszer kirándul­junk. Élt valamikor egy öregember a feleségével és a fiával. A folyó partjához közel, egy kis házban laktak, és meg voltak elégedve sorsukkal. Bárhová is mentek, a szülők magukkal vitték a fiút, a kutya meg a házat őrizte. Jó házőrző volt ez az állat: ha látta, hogy valaki a házhoz közeledik, mindjárt ugatott. Egy nap a férfi csak a feleségé­vel ment ki a kertbe. A fiú otthon maradt a kutyával Bezárkóztak mind a ketten a házba, és ott is- Úgy, mint a nyáron?- Ha nem is olyan messzi­re, mint nyáron szoktunk, de egy kicsit kimenni...- És süssön a nap...-Süssön, amennyire még telik az erejéből. így váltogatták a szót hazá­ig, s úgy belemelegedtek a nyári kirándulások emléké­be, hogy már az ólmos eső ostorát sem érezték.- Lehetetlen, hogy több szép idő ne legyen ezen az őszön.- Csak az sem mindegy, hogy mikor. Hétköznap mit érünk vele?- Legfönnebb focizhatunk tornaórán.- Az se lenne rossz- egyezett volna bele már ebbe is a kisfiú.- Vasárnap lesz, vagy leg­alább szombaton a szép idő!- jelentette ki határozottan a nagyfiú. És olyan komo­lyan, hogy mindketten elne­vették magukat a nagy ko­molyságtól.- Meglátjátok, szombaton kisüt a nap - mondta az édes­anyjuk, miközben a kályha fölé száradni akasztotta a vi­zes kabátokat. - Minden szombaton ki szokott sütni, hogy a szegény kisgyerek egyetlen ingecskéjét vasár­napra megszárítsa.-Mese! Ez mese! - örült meg a kisfiú.- Majd meglátjuk, hogy mese-é?- Mondd el, igazán, mondd el, szépen kérlek - rí- mánkodott a kisfiú. Kéretlenül is elmondta volna az édesanyjuk, csak várta, hogy mossanak kezet, s üljenek asztalhoz. Akkor elkezdte: „ Volt egyszer egy szegény asszony s annak egy kicsi, karon ülő fiacskája. De olyan szegények voltak, hogy a kis­fiúnak csak egyetlen egy in- gecskéje volt. Az édesanyja minden szombaton kimosta. Kitette a napra, a nap hamar maradtak. Egyszer csak látja a kutya, hogy kígyó mászik a ház alá. Ugatni kezdett. A kutya arra gondolt, ha erősen ugat, akkor a szülők meghallják ezt a kert­ben is, és sietnek haza. Az apa valóban haza is ment, és meglát­ta a kígyót. Felvágta darabokra, és a darabokat eltemette a földbe. Néhány hónap múlva kókusz­diópálmák nőttek ki a kígyódara­bokból. megszárította. így tudott minden vasárnap tisztát adni a kisfiára. “-S amíg száradt az ing, addig mit adott rá?- Kötényébe takargatta, s visszatette a bölcsőbe. „De történt egyszer, hogy nagyon elromlott az idő, semmi kilátás nem volt arra, hogy az ing megszáradhatna. A napnak se híre, se hamva. Szomorú volt nagyon a sze­gény édesanya, olyan szomo­rú, hogy el is sírta magát. A kisfiú, aki addig még soha nem látta sírni az édesanyját, elmosolyodott. Mosolygott, mosolygott, majd elkezdett kacagni, de olyan szívhez szólóan, hogy attól az édes­anyja bánata is tovaszállt. Elmosolyintotta magát. És mosolyogva kitekintett a szá­radni kitett ingecskére. S ab­ban a pillanatban szétnyílt a vastag felhő, és kisütött a nap, és az inget egy pillan­tás alatt megszárította. Azóta úgy tartják, hogy minden szombaton legalább egy édes- anya-mosolyintásnyira ki szokott sütni a nap, hogy a szegény kisgyerek egyetlen ingecskéjét megszáríthassa. Aki nem hiszi járjon a vé­gére. “-Hát a végére is járunk - mondta a nagyfiú. - Min­den leckét lehetőleg előre el­készítünk. Csak az maradjon, amit szombaton adnak föl hétfőre. Azt hamat nyélbeüt­jük. És akkor süthet a nap!-S ha nem sütne?-Akkor meg odaállítjuk édesanyát, hogy mosolyog­jon azon, hogy mi milyen gondtalanul játszunk a szobá­ban. De ki fog sütni! És ki is sütött. És nem is csak egy moso- lyintásnyira. Focizással telt a tornaóra. És délutánra még a sétatér avarjába bújt gesztenyéből is jó két zsebrevalót előcsaloga­tott. És sütött másnap is, va­sárnap. Gyönyörű kiránduló időt, valóságos nyári meleget varázsolt az öreg nap. Olyan leikéből ragyogott, mintha sejtette volna, hogy a mese becsülete forog kockán. SIMON LAJOS Mondóka Fél, fél... éj­fél, fél pár madár, kapufél, fél­hold, fél tenyér, fél kenyérről fél mese, fél mesének másik felét félretesszük reggelre, haj­jaj: pirkad már a hajnal. DERŰ- Nagyszerű könyveid vannak, és milyen sok! De miért hevernek sza­naszét? Miért nincsen könyves­polcod?- Azt nem akarja senki kölcsön­adni. Æ kutya és a kígyó (Pápua. XÓj-Guineai ni ese) m Rakd ki 16 szálból az itt lát­ható gyufalétrát! Aztán vegyél el 4 szálat és he­lyezd el őket máshová úgy, hogy négy egy­forma négyzet alakuljon ki! Nem nehéz, csak egy kicsit törd a fejed! (A megfejtést lásd alul) Gótikus szárnyasoltárok A XII. századtól kezdve, a keresztesháborúk után az emberek ismereteinek bővítésével, a gazdaság fellendülésével az európai társadalomban nagy átalakulások kezdődtek. Az egyházi kultúra mellett jelentkezik a világi, polgári kultúra is. A változások az élet minden területén, így a művészetben, az építészetben, a szobrászatban és a festészetben is éreztették hatásukat. Az ábrázolás merevsége lassan feloldódik. A semleges, rendszerint arany háttér előtt az eleinte erősen nyújtott alakok emberibbé válnak, jellemábrázolásra is van már példa. Körülöttük megjelennek a természeti környezet egyre hívebben ábrázolt elemei, épületek és városok. Falfestmények, táblaképek egyaránt tanúskod­nak erről. A táblaképek egy fajtája a szárnyasoltárok festményei. A gótikus festészet első nagy mesterei az olaszok, őket a németalföldi és a francia festők követik. Például a középkori Magyarország egész területén számos templomban láthatók gótikus falképek.- ■ -■ - - v' - -==-rí ­■tmiMiiiííil* W ntt H £ r“* s . ■ ÁRNYJÁTÉK Nézd meg figyelmesen a három árnyékképet, és állapítsd meg, hogy melyik közülük a bal felső sarokban látható ösállat árnyéka! Készítette: M. Motyöík EGY KIS SZÁMTAN írd be az üres mezők­be a megfelelő számje­gyeket úgy, hogy a beírt eredményeknek megfele­lően mind vízszintesen, mind függőlegesen el le­hessen végezni a jelzett számtani műveleteket! n *] m B □ + □ ± □ X 9 =5J □ □ □ X B =2 = 1 ■ □ a □ MEGFEJTÉS A november 6-ai számunkban közölt feladatok megfejtése: az 1-es számú árnyék; például - 1. sztrAPACSka, 2. naPIPArancs; 3. lekozMÁSODIK, 4. ziMANKÓ, 5. neMESEdik, 6. cSAVargó, 7. kOROSZtály, 8. CSOMAGOL, 9. boszORKÁNy, 10. dobOSTORta. Nyertesek: Bernát Gabriella és László, Dobóruszka; Kecskés Levente, Perbete; Salát László, Vágsellye; Hauser Kornélia, Szepsi; Csintalan Erika és Kati, Várgéde. J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom