Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-20 / 47. szám
i/asárnap *•V 99 2. XI. 20. Megfelelő színész bárminemű szerepre. Intellektusával, szenzibi- litásával, neoromantikus hősiességet sugárzó énjével a lengyel film nagykönyvének ugyanazon oldalán vívott ki tiszteletre méltó helyet magának, amelyen Zbygniew Cybulski és Daniel Olbrychski nevét jegyzik. Lázadó, a rendszerrel mindig, minden helyzetben szembeszegülő, nagy eszmékért és még nagyobb tettekért lelkesedő, egyéniségét keményen őrző játékos Bogus law Linda. Agnieszka Holland Láz című filmjének fanatikus anarchistájaként 1980-ban akkorát alakított, hogy a „további szereplők“ népes táborából azon nyomban átigazolták az élvonalbeli színészek kisebb csapatába. Cybulski a Hamu és gyémánttal, Olbrychski A légióval lett a lengyel mozi hőse; mindkét filmet Andrzej Wajda rendezte. Boguslaw Linda két alkalommal kapott tőle kiemelkedő szerepet. A nyolcvanas évek lengyelországi eseményeit feltáró Vasemberben és a Franciaországban forgatott Dantonban. Saint-Just szerepe után Janusz Zaorski „politikai merényletét“, a Krol-fiúk anyját, majd Krzysztof Kieslowski kemény társadalombírálata miatt veszélyes Véletlenjét vinné sikerre, ha hagynák, de mindkét filmet azonnal betiltják. A rendkívüli állapot éveiben már nem is kaphat rendkívüli szerepeket, ezért Xantus Jánossal, Kovács Jánossal és Lugossy Lászlóval dolgozik Budapesten. Eszkimó asszony fázik, Megfelelő ember kényes feladatra, Szirmok, virágok, koszorúk - Linda mint énjét vesztett zongoraművész, Linda mint „beépített“ állami tisztviselő, Linda mint a Bach-korszak veszélyes sajtócenzora. Aztán ismét otthon dolgozik. A mágnás, ölj meg, zsaru!, Utolsó csengetés. Nagystílű sziléziai arisztokrata az elsőben, mindenre elszánt bűnöző a másodikban, a Szolidaritás tevékeny tagja a harmadikban. Díjakat kap és újabb szerepeket, de most már dán, finn, norvég, angol, német és francia filmesek is hívják. „A legszebb mozi az élet“ (Milos Fikejz felvétele) Boguslaw Linda „mozija“- Otthon hány filmben játszott mostanában?- Négyben. Pasikowskival forgattam a Krollban és a Kutyákban, Bajonnal a Szaunában és Glinskivel a Gulágról szóló munkájában.-Ez akkor azt jelenti: a nyolcvanas évek második felében bekövetkezett krízis után a lengyel filmgyártás ismét fellendülőben van.- Szó sincs ilyesmiről. Én vagyok jó helyzetben, nem a lengyel film. A krízis tovább tart. Nincs pénz, nincsenek értékes, jól megírt forgatókönyvek, az idősebb rendezők ugyanazt a dalt fújnák, mint tíz, húsz, harminc évvel ezelőtt, a fiatalok meg sehol sincsenek. Azok a fiúk, akikkel az idén és tavaly dolgoztam, az átlagosnál jóval ügyesebbek, de a mai igényeknek megfelelőjátékfilmet készíteni ők sem igazán képesek.- Biztosan tud róla: cseh, lengyel és magyar alkotók közös keleteurópai filmbázis létrehozását szorgalmazzák, hogy az elkövetkező években, a nehéz gazdasági helyzetet áthidalva egymásnak teremthessenek forgatási lehetőséget.- Ez az, amiben nem hiszek. Amíg csak beszélgetni, panaszkodni kell, addig nincsenek bajok, de ha majd anyagi kérdések kerülnek terítékre, akkor megnézem, mi marad a nagy összefogásból. Ülünk majd egymás mellett, mint a szerelmesek, de a mecénás vagy a producer szerepét egyik fél sem fogja magára vállalni.- Jó passzban van, mondta az előbb. Magánemberként is vagy csak színészként?- Tudja, mije van annak, aki sokat dolgozik?- Villája, medencéje, vitorlás hajója^.- Semmije. A lakásán kívül semmije. Na, ez vagyok én. Annyit dolgozom, hogy még szeretni sincs időm.- Színházi szerepeket is vállal?- öt éve már, hogy nem voltam színpadon.- Hogy bírja?- Remekül. Ha kedvemre való darabokat tűznének műsorra, akkor biztos elfogadnék egy-két ajánlatot, de így.. ■ A lengyelországi színházak már nem olyan előadásokat produkálnak, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Nincs pénz a szerzői jogdíjakra, aztán ahogy a színészekkel bánnak ... Egy évadra kötnek szerződést veled, és amit rád osztanak, azt el kell játszanod. Nem tetszik a szerep, nem tetszenek a partnerek? Senki sem kérdezi, mit akarsz, kikkel szeretnél játszani, a szerződés mindenre kötelez.- A lengyel színház mindig avant- gard színház volt.- Most nem az. Most a habköny- nyű, zenés vígjátékok végeláthatlan sorát kínálja. Nekem ez egyáltalán nem hiányzik, a filmrendezők ajánlatai közül pedig csak azt vállalom el, amelyikben látok valamit. Az igazság az, hogy nem is tartom igazi színésznek magam. Nekem ez az egész nem több, mint kellemes szórakozás. Széppé meg azt teszi, hogy fizetnek érte.- Hallom, van most egy másik elfoglaltsága is.- Volt. Már nincs. Bezárt a bolt.-Bolt? Hát nem színészügynökséget vezetett?- De igen. Fél évig kínlódtam vele, aztán azt mondtam, jobb lesz, ha bezárjuk az üzletet. Nincs szükség ott színészügynökségre, ahol egy évben négy-öt, legfeljebb hat film születhet.- Akkor most elesett a mellékestől.- Sose érjen nagyobb veszteség! Az új rendszerben szerencsére sokkal jobban fizetnek bennünket, mint a régiben. És nemcsak otthon, külföldön is dolgoztam eleget.- Jó rendezőkkel, jó filmekben?- Sajnos, nem. A dánokkal forgatott Atlantiszra leszek csak büszke, a finnek, a németek és az angolok felkérését pusztán a pénz miatt fogadtam el.- Nem sérti az önérzetét, hogy ezt kell mondania? Ráadásul az előbb még arról beszélt: százszor meggondolja, milyen filmekben vállal szerepet.- Csakhogy! Ahhoz, hogy folyamatosan jó színész lehessek, folyamatosan jó forgatókönyvek és jó rendezők kellenek. Igen, válogathatok, de mehetek a víz alá az igényeimmel, ha a felkínált lehetőségek között kevés az igazán értékes anyag. Ha fogytán a pénzem, dolgoznom kell és bármennyire restellem is, bizony megesik, hogy olyan munkákban veszek részt, amelyhez semmi, de semmi kedvet nem érzek.- Az évei számát fontosnak tartja?- Most még nem.- Akkor számolok.- Negyvennél álljon meg, mert annyi vagyok. Legalábbis papíron.- Egyébként?- Ott legbelül? Száz. Már születésem pillanatában száz voltam.- De azért élvezi az életet, nem?- Átkozottul. Nézzen csak meg jól! Ugye, hogy látni rajtam? Én a filmet gyerekkorom óta imádom, de a legszebb mozi mégiscsak az élet. Kár, hogy ilyen idióta világban élünk. Akármerre járok is Közép- Európában, mindenütt ugyanazt tapasztalom: ölik, marják egymást az emberek. Elképesztő, mi zajlik körülöttünk, még jó, hogy utazni engednek.- A színház, a film, az irodalom mennyire tud változtatni, formálni bennünket? Hisz egyáltalán a művészet erejében?- Szavak, nagy szavak. A művészet arra való, hogy álmodozhassunk. Színesebbé teszi a képzeletünket. De hogy hatalma lenne... a filmnek is csak bent, a moziban van hatalma. Ülsz a sötétben, egyszer csak az az érzésed: ott pihen- getsz te is a Karib-tenger partján, ragyogó napfényben a pálmák alatt. Igen, a jó film narkotikum, de amint kijössz a moziból, elszáll az ereje.- Igaz, hogy kocsi helyett lovakat tart?- Kutyám is van, gyönyörű.- Mi hiányzik még az életéből?- Sok minden. De nem is akarom, hogy mindenem meglegyen. Keresni, vágyakozni valami után sokkal izgalmasabb dolog, mint birtokolni. Boguslaw Linda csak keresget, keresget, de semmit sem talál. Ezt írja meg okvetlenül. _ Szabó G. László Claude Chabrol, a francia „új hullám“ legtermékenyebb filmrendezője, jó negyedszázada kacérkodik a Bovaryné megfilmesítésének a gondolatával, évek óta készül e feladatra. „Borzasztóan féltem: a Bovaryné tökéletes műalkotás, ezért nem lehet csak úgy egyszerűen adaptálni. Cselekménye csekély: egy férjezett nő halálosan unja a vidéki kisváros poshadt életét, szeretői vannak, adósságba keveredik, megmérgezi magát. Ennyi. Hát ez édeskevés. De ez a világ legismertebb francia regénye, van benne valami lenyűgöző, rejtélyes, s titokzatos. Ilyen tiszta tragédia csak a görög drámákban található, de Madame Bovary nem görög, hanem normand sorstragédia“ - magyarázza Chabrol. „Flaubert regényének felépítése rendkívül vizuális. Problémát jelentett, hogy könyvében kevés a párbeszéd. A dramatizálásnál igyekeztem megtartani a jelenetek hosszát. Fantasztikus ritmusa van e műnek“ - állítja a rendező. Az író vázlatait, leveleit, minden fellelhető anyagot lelkiismeretesen átolvasott. Hűségesnek lenni Flau- bert-hez - erre törekedett a rendező. A színhelyet úgy választotta ki, hogy az hasonlítson az író szűkebb pátriájához. Lyons-la-Foret normann falut a regénybeli Yonville-lé formálták át, a házak új homlokzatot kaptak, a festést régiesítették, kicserélték a tetőzetet, eltüntették a villanyhálózatot, az utat por és sár fedte. A legapróbb részlet tökélyéhez is mániákusan ragaszkodott a rendező. Az egyik jelenetben például Emma és Léon fagylaltot eszik, Még a vaníliafagylaltot is a XIX. századi recept alapján készítették el. Egyetlen jelenetben azonban Chabrol megcsalta Flaubert-t. A rendező nem kíméli közönségét, végig kell nézni a halál iszonyú aktusát. A filmen nem egy „vidéki kis buta liba“, hanem egy mártír asszony haldoklik. Egy pillanatig sem volt kérdéses, ki játssza el Emma szerepét. Természetesen Chabrol kedvence, több filmjének a hősnője: Isabelle Huppert. A három férfi főszereplő: Charlos Bovaryt Jean-Francois Balmer, Léont Lucas Belvaux és Rodolphot Malavoy alakítja. Chabrol negyvenöt filmmel a háta mögött merte csak elővenni a Bovarynét. „Bovaryné én vagyok“ — jelentette ki egyszer Flaubert. Chabrol. viszont most így szól: „Ebben a kalandban én nem vagyok Madame Bovary, én Flaubert vagyok, s ez számomra iszonyúan nehéz, mivel temperamentumunk, karakterünk nem egyezik, de megpróbáltam olyanná formálni a filmet, amilyenné a szerző alkotta volna.“ EMMA, AZ ÖRÖK NŐ Isabelle Huppert, az új Bovaryné, a Csipkeverőnőtől az Egy asz- szony története című filmig számos szerepben brillírozott, miközben hatalmas színházi sikereket aratott, ő lett a francia színjátszás egyik büszkesége. Chabrol régóta mondogatta: „Ha egyszer megvalósítom régi álmomat, a Bovarynét csak Isabelle- lel tudom elképzelni.“ Amikor a színésznő Turgenyev Egy hónap falun című darabjában játszott, arra gondolt, hogy szerepe szerint a sztyeppe Bovarynéja lehetne. Mit tesz isten, Chabrol felhívta őt telefonon, és egyszerűen közölte vele: „Megcsináljuk a Bovarynét“.- Ami leginkább megragadott a szerepben, az az, hogy Bovaryné örök nőtípust képvisel — mondta a művésznő. Bár ő éppen olyan, amilyenné a férfiak a nőket a XIX. században tették, ugyanakkor teljesen mai. Szívesen játszottam őt úgy mint harcos jellemű hősnőt, aki, és ez talán kissé önhitt állítás részemről - okos is. Az emberek képzetében úgy máradt meg, mint egy kicsit butuska vidéki asszony. Pedig igazi tragikus hősnő válik belőle. A film éppen azt mondja el, hogy a férfiak nem látják: ennek a nőnek, aki megelégedhetne a férjével és a gyerekével, másfelé irányulnak a vágyai. Charles Bovary sem látja meg ezt a csillapíthatatlan keresési vágyat. Ettől lesz a történet megindító, felkavaró, beszédes... Flaubert feláldozza őt a nőiesség oltárán. Életben is hagyhatná, de inkább a halálba küldi, és még csak nem is szerelemből, hanem a pénz miatt. Ez is a történet keménységéhez tartozik. Chabrol egyfelől hű Flaubert-hez, másfelől tökéletes metaforája egy bizonyos női sorshelyzetnek, amely ma is aktuális. A mai világ is rettenetesen férfiirányítású - állapítja meg Huppert. - Számos területen egyenlőek lehetünk a férfiakkal, ha férfiszerepet játszunk. De úgy lenni egyenlőnek, hogy közben megmaradunk nőnek, nem könnyű dolog. A Chabrol-Huppert-alkotás Flaubert szellemében készült, de korunk asszonyaihoz, férjeihez, kis- és nagyvárosok polgáraihoz és nyárspolgáraihoz szól. (rt) „Én Flaubert vagyok“
