Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-11-06 / 45. szám

-4 Szerkeszti: Tallósi Béla Volt, ahogy volt, mert ha nem lett volna, el sem mesél­ném. Volt egyszer egy öz­vegyasszony, annak három gyermeke. Két fiú meg egy, lány. A két fiú elment szántani. A nagy erdőben törtek föl egy tisztást, hogy aztán be­vessék krumplival, kukoricá­val. Elmentek tehát, de nem vittek magukkal ennivalót, mert nem sült még ki a ke­nyerük. Azt kérték az any­juktól, küldje utánuk a kishú- gukat az elemózsiával.- Küldöm én, de nem szí­vesen, mert még eltéved ab­ban az irdatlan erdőben. Még a sárkány is elrabolhatja. El is tévedt, el is rabolta a sárkány. A fiúk hiába vár­ták az ennivalót. Hát most már mi legyen? Az lett, hogy a nagyobbik fiú elindult kis húgának kere­sésére. Meg is találta, hétnapi gyaloglás után, nagy szikla­hegyek között, a sárkány ud­varában. Megölelték, meg­csókolták egymást. Éppen akkor ért haza a sárkány. — Hát te ki vagy? - böm­bölte dühösen a sárkány.-A bátyám. Eljött, hogy lásson - szipogta rémülten a lány.-Hogy mertél idejönni? - ordította a sárkány, azzal rávetette magát a fiúra, s egyetlen csapással agyon­vágta. Sírt, jajveszékelt a lány és jajveszékelt otthon a szegény özvegyasszony is, mert hiába várta haza a fiát. A kisebbik fiút most már nem lehetett semmiképpen sem visszatartani. Elindult a húga mega bátyja keresésé­re. Meg is találta őket a nagy sziklahegyek közt; a lányt a palotában, a fiút a palota kertjében, a sírban. Bors Pé­ter - így hívták a fiút, mert olyan csuda erős volt, mint a bors, ráadásul nagyobb is a borsszemnél, vagyis jó erős lehetett - megöleli a húgát, és Bors Péter (Román népmese) várja a sárkányt. Nem is kés­lekedett az soká. Egyszer csak nyílik az ajtó, és nagy surrogással egy buzogány penderül be rajta. Forog egy darabig a szoba közepén, az­tán szépen fölfüggeszti magát egy falba vert szögre. Ez volt a sárkány érkezésének jele. Bors Péter nem teketóriázott sokat, kapta a buzogányt, és a nyitott ajtón keresztül visz- szahajította; de úgy, hogy há­rom napig röpült, aztán bele­fúródott egy kemény szikla­falba. A sárkánynak kilenc napjába telt, míg kivéste on­nét a buzogányt. Mérges is volt nagyon, dúlva-fúlva ér­kezett haza:- Ki csúfolódik az én bu­zogányommal?- Én, ha nem haragszol, kedves sógor.-Hát te ki vagy?-Bors Péter, a sógorod. Te meg mindjárt a néhai só­gorom leszel! — És azzal úgy vágta homlokon a sárkányt, hogy az menten összero­gyott. Bors Péter gyorsan levágta a halott sárkány farkát, ki­ment a bátyja sírjához, meg­csapkodta a friss hantot a döglött farokkal, éppen het­venhétszer. Megnyílt a sír, és a nagyobbik fiú épen, egész­ségesen lépett elő. Összeö­lelkeztek, és boldogan indul­tak hármasban haza. A szegény özvegyasszony most már nem bánatában, ha­nem örömében sírt. Belia György átdolgozása Győri László A porszívó Szőnyegen tekereg, iszonyú szörnyeteg. Siklik az ágy alá, elér mindenhová, pihére rásziszeg, bekapja, visszamegy, kisiklik, szöszrecsap, csúszkál és tapogat, kígyózik, kanyarog, ásít meg acsarog, fejét fölemeli, viszi, viszi, viszi, aztán hirtelen a parkettán terem. Óriási állkapocs: tátog, piheg, motoz a résben, a fotel öblében, nyelve nyel, nagyokat fuldokol. Mennyi por, mennyi por! Amikor jóllakik összegömbölyödik, a jövő szombatig dobozban álmodik. Tudod-e, hogy... A kosárlabdázás története a messzi régmúltba nyúlik vissza? A Yucatán-félszigeten az i. e. hete­dik századból származó játékudva­rokat találtak, amelyekben vallási ünnepek alkalmával egy szent növé­nyek morzsalékával megtöltött gu­migömböt dobáltak a résztvevők olyan módon, hogy az lehetőleg átessen egy, a pálya fölé benyúló kőlapba vágott lyukon. Az Ausztráliában és Tasmániá- ban élő kacsacsőrű emlős folyók és tavak közelében földbe vájt üregek­ben lakik, kiválóan úszik és bukik, rákokkal, csigákkal és rovarlárvák­kal táplálkozik? A kajak szó, amelyről a népszerű vízi sport kapta a nevét, eszkimó eredetű. Jelentése az eszkimók egykori saját készítésű hajójára utal Ez valójában bálnacsontból készült vázra feszített fókabör hajó volt. Az október 23-aí számunkban közölt feladatok megfejtése: Tompa Mihály (Rimaszombat); A gólyához. Nyertesek: Csömör Jutka, Nagyöl- ved; Balogh Natália, Roztoky u Prahy; Ibos László, Rimaszom­bat; Tóbi Attila, Komárom; Budai Gabriella, Fülek. Z. Németh István Játszik az ősz Leül az ősz a zongorához, lefúj róla egy levelet, rövidke dalt komponálgat, szemezget szőlőszemeket. És körte hull, alma gurul, szemerkélni kezd váratlanul, nem tart sokáig. Eljut a dal egy kis madárhoz, felébreszti a szeleket, zivatart idéz a hangja, mégis szelíd, nem fenyeget. ■ / Ősz csendje fáj, messze a nyár, reménykedik a rozsda s a táj: lesz, ugye, másik? Szóintarziás játékunk már nem ismeretlen számotokra. Most is az lesz a feladatotok, hogy a szótöredékekbe olyan szavakat helyettesítsetek be, amelyekkel újabb értelmes kife­jezéseket kaptok. Például: bű ......rény + FÉSZEK = büFÉSZEKrény g........ükör + ÉGET = gÉGETükör I va......ület + KRÉM = vaKRÉMület Ra jtad a sor: 1. sztr.................................ka 2. na..............................rancs 3. lekoz ................ . . . 4. zi ........................................ 5. ne...................................dík 6. c..................................argó 7. k....................................tály 8. cső.................................... 9. bősz.................................y 10 . dob..................................ta A pontok számát ne vedd figyelembe! Legalább hat szót kérünk. ÁRNYJÁTÉK Nézd meg figyelmesen a három árnyékképet, és állapítsd meg, melyik közülük a bal felső sarokban látható korsó árnyéka! Készítette: M. Motycík F>ris\sin A fehér nyakörv Ezt a történetet Szibériában hallottam, a Bajkál-tó vidékén, s bevallom, nem akartam elhinni. De aki ezt mesélte, erősen bizonygatta, s azt állította, hogy a régi időkben valamelyik szibériai újság is megírta ezzel a címmel:,,Ember és medve szövetsége a farkasok ellen. “ A Bajkál partján élt, éldegélt egy erdész, halászott, mókusokra vadászott. Egyszer télen kinézett az ablakon, s hát látja - óriás! medve szalad egyenesen a háza felé, nyomában farkasok csordája. Már-már utolérik a medvét, vége... de a tányértalpúnak is helyén az esze, beugrik a pitvarba, az ajtó magától becsapódik mögötte, s ő még a mancsával is támasztja, egészen nekidől. Az öreg erdész hamarosan átlátta a helyze­tet, lekapta puskáját a falról, és rászólt a mackóra: - Támaszd, Miska, támaszd! A farkasok nekirohantak az ajtónak, az öreg célba veszi a legnagyob­bat s megismétli: - Támaszd, Miska, támaszd! így lelőtte az egyik farkast, aztán a másikat, a harmadikat.- Támaszd csak, Miska, támaszd! - folyvást hajtogatta. Amikor a harmadik farkast Is leterítette, a csorda szétszaladt, a mackó pedig ott maradt, áttelelt az erdész házában az öreggel együtt. Tavasz- szal, amikor a medvék előbújnak barlangjukból, az öreg - úgy mesélték - fehér nyakörvet fűzött a tányértalpúra, s meghagyta a környékbéli vadászoknak, hogy azt a fehér nyakörves medvét a világért meg ne öljék, mert az a medve az ó barátja. Szöllösy Klára fordítása * * 1992. XI. 6. Reich Károly rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom