Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-06 / 45. szám
r 4. * A Kárpát-medence belsejében a napi középhőmérsékletek ilyentájt a következőképpen alakulnak: az átlagos 6,8, a legmelegebb 13,0, a leghidegebb -9,6 Celsius-fok. Az utóbbi adatból nyilvánvaló, hogy már komoly fagyokra Is számíthatunk. A régiek nevezetes napként tartották számon november 11-ét, Mártont. Ez volt a cselédfogadás, a legeltetés, s úgy általában a gazdasági év befejezésének napja. Az ünnepi asztalra ilyenkor libapecsenye (Márton-napi lúd) került. Ha még nem fagy, akkor most utoljára öntözzük be a frissen ültetett gyümölcsfákat. Ellenkező esetben fejezzük be a facsemeték telepítését. Kezdjük meg fiatal fáink felkupacolását, hogy megvédjük ókét az erős fagyoktól. Folytassuk a faápolási munkákat. Kezdjük meg a törzs és a vastagabb ágak kérgének lekaparását. A művelet előtt ne feledkezzünk meg a megtisztításra váró ágak alá, törzsek köré műanyag lepedőt, papirost teríteni, hogy a kaparékot összegyújthes- sük, s utána elégessük. Még telepíthetünk málnasarjakat. Lássunk hozzá a gyümölcstermő cserjék komposzttal történő trágyázásához. A komposzthoz szuperfoszfátot és kálisót is keverhetünk. Fejezzük be az őszi talajforgatást és fogjunk hozzá szerszámaink, kerti gépeink megtisztításához, karbantartásához. Szedjük szét a permetezőt, s alkatrészeit enyhén lúgos vízben mossuk le. Ügyeljünk rá, hogy a karbantartás befejeztével fagymentes helyre kerüljön. Ha a talaj nem fagyott be, akkor még folytathatjuk a szóló telepítését is. Fagyott talajba azonban már ne ültessünk. Ne feledkezzünk meg róla, hogy kötött talajba (szölögyökértetű-fertözés lehetősége!) csak oltványszőlőt tanácsos ültetni. Válasszuk le a meggyökeresedett hajtásokat a tokéról. A fagyok elleni védelem érdekében a szóló kupacolását is végezzük el. A szőlőbe kijuttatandó trágyákhoz (komposzt, istállótrágya) szintén keverhetünk szuperfoszfátot, kálisót. A komposzt egy részét kupacoláshoz is felhasználhatjuk. Ha már az utóerjedés Is lezajlott, kezdjük meg az első fejtést. Az újbort sose hagyjuk darabban (függetlenül attól, hogy hordóban vagy üvegballonban tartjuk-e), mert így könnyebben romlik. Ha ez lehetséges, akkor a fehér bort a pince hűvösebb (10-12 C-fokos), a vöröset a „melegebb“ (12-14 C-fokos) részében tartsuk. Megkezdődhet a karalábépalánták nevelése. A magvaknak a csírázáshoz 18-22, a keléstől a tüzdelésig nappal 10-14, éjjel 8-12 C- fok kell. Tél alá vethetünk zöldborsót; előtte azonban négyzetméterenként sekélyen dolgozzunk be a talajba 10 g pétisót, 17 g szuperfoszfátot, 6 g kénsavas kálit. Folytassuk a fokhagyma ültetését. Ha októberben sárgarépát vetettünk, akkor annak növénykélt az erős fagyok ellen fóliával, melegágyi ablakkal takarjuk. Telepíthetünk még tormát is. Szedjük fel a téli retket, nézzük át a pincében stb. tárolt zöldséget, a romló példányokat válogassuk ki. Folytathatjuk még a díszfák, díszcserjék telepítését. Ugyanúgy, mint a gyümölcsfacsemeték esetében, ügyeljünk rá, hogy gödörásás közben a felsó termőréteg ne keveredjen el a tápanyagban szegényebb földdel. A gödörbe - annak nagyságától, a telepítendő növénytől függően - tegyünk 1-5 kg érett Istállótrágyát, komposztot. A díszfákat Is kupacoljuk fel. A fagyok beállta előtt az örökzöldeket még egyszer alaposan öntözzük be. A rózsafákat hajtsuk le; koronájukat fakampóval erősítjük a talajhoz, tegyünk rá néhány fenyőágat és takarjuk be földdel. így még az erősebb fagyok sem tesznek bennük kárt. -rT erménytárolás A kerti termények közül a gyökérzöldségek, a fekete retek, a cékla, valamint a kék színű téli karalábé jól tárolhatók. Jól tárolva pedig - azonkívül, hogy a konyhai alapanyagok téli választékának fontos bővítői - jóval olcsóbbak és jobbak is az éppen vásárolhatóknál. A petrezselyem, a sárgarépa, a zeller, a feketegyökér, a pasztinák, a torma, a gumósok, a téli karalábé tárolása a felesleges levelek eltávolításával kezdődik. A leveleket egyszerűen csavarjuk le, hogy legfeljebb centiméteres csonk maradjon. A legfelső, ún. szívlevelek maradjanak vissza, de a szívrész ne sérüljön meg (1). Ezután néhány napig ezeket ajánlatos szikkasztani, különösen, ha nyirkosak. Válogassuk át, hogy csak a teljesen egészségesek, épek kerüljenek tartós tárolásra. A lecsavart levelek közül a petrezselyemé, a zelleré, ha megközelítőleg épek, egészségesek és csaknem üde zöldek, még jól használhatók. Ezek szárítva, esetleg sóval tartó- síthatók. Szárítás előtt a leveleket alaposan mossuk meg, majd tiszta ruhán szétterítve szikkasszuk. Utána meleg helyen - esetleg rövid ideig napon - akár felfüggesztve, száríthatjuk meg (2). Sokáig ne hagyjuk a napon, mert zöld színüket elveszítik, fakó sárgák lesznek. A már teljesen megszáradt levelek tiszta papírlap felett morzsolhatok össze. Ezt követően szűrön átszitálva kerülhet a levéltörmelék jól zárható kis üvegbe, a fűszerek közé is. A sóval tartósítás előtt a megmosott zöld leveleket fajtánként külön- külön, először deszkán vagy más vágólapon, késsel apróra össze kell vagdalni, öt evőkanálnyi mennyiséghez körülbelül egy evőkanálnyi só elegendő. Ezt a sós keveréket töltsük be szorosan kis üvegekbe és a tetejére hintsünk sót. Végül kössük le és felhasználásig tartsuk hűvös helyen. A tárolásra szánt gyökereket alapos tisztítás, átválogatás, majd 4-5 napos szikkasztás után például a pincesarokban készülő homokhalomba lehetőleg úgy rakjuk le, hogy a hegyük egymással szemben álljon. A lombmaradványos szívrészük kifelé legyen (3). Az aljzatra először tiszta, de előzetesen egyszázalékos töménységű hypós (a nátrium-hypoklorit, NaOCI vizes oldatának kereskedelmi neve Magyarországon - a szerk.) vagy hyperolos vízzel fertőtlenített és kissé nyirkos homokból kell elteríteni ujjnyi vastag rétegét. Erre rakható le a gyökerekből egy sor, lehetőleg anélkül, hogy a gyökerek egymást érnék. Erre ismét terítsünk vékonyan homokréteget, összesen legfeljebb egy-másfél méteres magasságig. Fontos, hogy egymással az egyes gyökerek és rétegeik ne érintkezzenek. Ezermester KqjSZIUäräUmäK iTlCZ^äSUUäoa A kajszibarackfáknál az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozhatunk mézgásodással. A mézgáso- dás a kajszin kívül sűrűn előfordul az őszibarackfákon, a cseresznye- és a meggyfák törzsén, vastagabb ágain, valamint a szilvafák idősebb részein is. A jelenséget az edénynyalábok eldugulása Idézi elő, s egy gyantaszerű váladék (mézga, méz- gacsepp, macskaméz) megjelenésében nyilvánul meg. A mézgáso- dásnak többféle oka is lehet. A leggyakoribb a nem megfelelő alany, az ingadozó talajvízszint, az ismétlődő, évről évre jelentkező tartós téli fagyok, sőt a kártevők jelenléte is (pl. a kéregmoly hernyója, amely a fa kérge alatt készíti járatait). A károsított rész felületén rágcsálék, ürülék, szövedékcsövek és mézgacseppek találhatók. A metszési sebeken keresztül gyakran gombás, baktériumos vagy vírusos fertőzés éri a fa edénynyalábjait, s ezután szintén megjelennek a mézgacseppek. Megjelenésük figyelmeztetés számunkra, mert utána rendszerint az ágak rákosodása és elhalása következik. Az egyes ágakra vagy az egész fára kiterjedő elhalás a vegetáció bármely időszakában bekövetkezhet, mégis tavasszal és nyár elején a leggyakoribb. A fa vagy az ágelhalás gyorsan, néhány nap alatt játszódik le. A levelek, mintha leforrázták volna őket, egyszerre hervadnak el az ágon. Az elhalás kiindulópontjában lokális háncsnekrózis jelentkezik, ami a vastagabb ágakon és a törzsön is megtalálható. A törzsön jelentkező háncsnekrózis, ha a törzset teljesen átérte, a fa teljes pusztulásával jár. Ha viszont a háncsnekrózis nem érte át a megtámadott részt, akkor rákos seb keletkezik. Ezekből a sebekből - különösen csapadékos időjárás esetén - erős a mézgafolyás. A mézgásodást úgy tudjuk megszüntetni, ha az előidéző okokat számoljuk fel. Tehát akkor, ha a kajszibaracknak minél kedvezőbb körülményeket teremtünk, megfelelő a tápanyag- és vízellátottságuk, a metszésnél védekezünk a fertőzés ellen, megfelelő alanyokat használunk, az ültetésnél elkerüljük a fagyzugos helyeket stb. Magát a mézgásodást kezeléssel gyógyíthatjuk meg. A mézgacsep- pet, csomót leszedjük, az alatta levő megbámult, elhalt szövetrészt éles késsel az egészséges rétegig kivágjuk. Ezt követően a sebfelületet háztartási ecettel bedörzsölve fertőtlenítjük, végül sebkezelö anyaggal lezárjuk. Használhatunk világos színű olajfestéket (hátránya, hogy megszáradva megrepedezik), Santar M-t és fabalzsamot is. A célra nagyon megfelelő szer az oltóviasz, amely tökéletesen lezárja a sebet és köny- nyen beszerezhető. Miklós Dénes kertészmérnök A nélkülözhetetlen szerves trágya I, Tevékenyebb talajélet, energiaforrás, semlegesítés Bebizonyosodott, hogy trágyázásra, a tápanyag-utánpótlásra csak a műtrágyák nem elegendőek. Feltétlenül szükség van a tevékeny talajélethez a szerves trágyára Is. A különböző talajtípusoknál az eltérő fizikai és kémiai tulajdonságok mellett mindig nagy szerepet játszik az ott élő életközösségek tevékenysége is. Ezek a talaj tápanyagait állandó körforgásban tartják, gyorsítják az oda kerülő kémiai méreganyagok semlegesítését is. Segítik a talajérést, a talaj kedvező szerkezetének fenntartását. A műtrágyák ugyan nem aktív mérgek, mégis ötletszerű, mérés nélküli használatukkal sok kárt okozhatnak. Túladagolásukkal, vagy ha az egyes tápelemeket nem a növény igényei szerint adjuk (ez különösen nehéz a kiskertben, ahol sokféle növényt termesztenek kis helyen), felborítjuk a biológiai egyensúlyt. (gy vagy a hajtásfejlődés lesz túlzott és alig kapunk termést, vagy a rekord termés után alig lesz hatásnövekedés. A mérték és használati utasítás nélkül adagolt nitrogén műtrágya hatására például megnő a sejtek víztartalma, faluk gyengébb lesz, a sejtek nagyok lesznek, csökken az ásványi anyag-, a mikroelem- ésa vitamintartalmuk. Atermés ízetlenebb lesz, és rosszabbul tárolható. Az egyszerű műtrágyák egy vagy legfeljebb három ásványi tápelemet tartalmaznak (nitrogén-foszfor-káli- um) és hiányzik belőlük a szerves anyag. A szerves trágyák (az istállótrágyák, komposzt) kiemelkedő értéke, hogy a talajlakó élőlények energia- forrásául is szolgálnak, miközben a talaj kedvező sajátosságainak a kialakításában olyan fontos szerepet játszó humusz Is képződik belőlük. A szerves trágya alkalmazása fokozza a műtrágyák hatékonyságát, felvehetőségét, és kedvező tá- pelem-arányokat hoz létre a talajban. (folytatjuk) Magyar Mezőgazdaság Virág hagyma-tároló A pince vagy más hűvös, szellős helyiség falára rögzíthető keret olyan egyszerű, hogy nem is kell hozzá különösebb barkácskészség. Elkészítéséhez elegendő egy jó fogású kézifűrész, 16 mm átmérőjű fúró, facsavarok, szegek, 6 db műanyag tipli, hozzávaló facsavarok és egy olyan fúró, amellyel a falba lyukakat fúrhatunk a tiplik számára. A keret anyagszükséglete: kb. 3 méter hosszú 3x5cm-es léc, kb. 9 méter 1,5x3 cm-es 4m 16 mm átmérőjű csaprúd, valamint 5 darab 40x50 cm-es perforált farostlemez lap. A rajz méretei alapján fűrészeljük le a keret négy oldalát a vastagabb lécből. A sarkokon egyszerűen csavarozzuk össze a tompán illesztett léceket. (Ha szilárdabb, nagyobb teherbírású tárolót akarunk készíteni, akkor a négy sarkot egy-egy szegletvassal is megerősíthetjük.) A keret függőleges oldalaiba 25 cm-ként 3 cm mélyen fúrjunk 16 mm átmérőjű lyukat. Azokba ragasszuk be a 40 cm hosszúra darabolt csaprudakat. A keret öt „emeletes“, tehát 5 db hagymatároló tálca helyezhető rá. A tálcák kerete az 1,5x3 cm keresztmetszetű lécből készül, a sarkokon ugyancsak csavarokkal összefogva. Lehetőleg olyan helyen vásároljunk perforált lemezt, ahol méretre is vághatjuk. Akkor a 40x50-cm-es lapokat már csak a keretek aljára kell szegezni. Az állványt alul és felül egy-egy, a függőleges oldal mentén két-két csavarral, tiplivel rögzítsük a falhoz. Az így elkészített polcon, persze, nemcsak virághagymákat, de más könnyebb dolgokat is tárolhatunk. Ha tárolónk teherbírását növelni akarjuk, akkor egy- egy oldalléccel a csaprudakat kimerevíthetjük. -e* 4. k 12 1992. XI. 6. Gyökérzöldségek
