Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-11-06 / 45. szám

Vasárnap 1992. november 8. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 06.35, nyugszik 16.10 Közép-Szlovákia: 06.42, nyugszik 16.17 Nyugat- Szlovákia: 06.48, nyug­szik 16.23 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 14.51, nyugszik 04.28 Közép-Szlovákia: 14.48. nyugszik 04.35 Nyugat- Szlovákia: 15.04 nyugszik 04.41 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ZSOMBOR - BOHUMÍR valamint Gotfrid, Hódos, Kál, Karód, Kasztor nevű kedves olvasóinkat • ZSOMBOR - régi magyar személynévből ered. A kró­nikák szerint az erdélyi Gyula vajda apjának neve volt. Eredete tisztázatlan. Talán bolgár-török, és je­lentése: bölény. • 1742-ben született SIMÁI Kristóf magyar író, szótárké­sz itő (t 1833) • 1817-ben szü­letet Andrea APPtANI olasz festő (f 1754) A VASÁRNAP következő szamának tartalmából MAGYAR GIMNÁZIUMOK SZLOVÁKIÁBAN: NAGYMEGYER Petróci Bálint riportja HALÁLESET KÉRDŐJELEKKEL Péterit Szonya riportja FEKETE KÖNNYCSEPP Szabó G László beszélgetése Pierrot popénekessel MENEKVÓBEN Wolfdietrich Schnüre novellája VÁLLALKOZZUNK HÍRES ERZSÉBETEK RECEPTEK, KRIMI ELNÉZÉST A TÉVEDÉSÉRT A Vasárnap 43. számában S. Forgon Szilvia A jelen, ahonnan elindul a jövő című írásában helytelenül jelent meg Galbáné Pálfy Magdalé­na neve. Hasonlóképp téves információkon alapul az az állítás is, miszerint Galbáné a PáHfy grófok leszármazott­ja lenne. A szerző a sajnála­tos tévedésért és az elírásért ezúton kéri az érintettek szí­ves elnézését 8 _| hiszem, a lakosság zö- MZl me már rég túljutott a ta­karékoskodás „szalmazsákos'' for­máján, s alig akad az országban olyan ember, aki valamilyen oknál fogva ne kerülne kapcsolatba az egyre szaporodó pénzintézetek va­lamelyikével. Azok, akik szociális „gyorssegélyre" szorulnak, ma még nem túlságosan válogathatnak a bankok kínálatában, mert a Szlo­vák Állami Takarékpénztáron kívül nincs az országban pénzintézmény, amely ilyen szolgáltatást nyújtana, és érdekes, hogy a Takarékpénztár­nak ezt a monopóliumát senki sem igyekszik megtörni. Annál inkább élesedik a konkurencia a lakosság kezén levő készpénzállomány „tő­késítésében“, a pénzintézetek szin­te egymást túllicitálva küzdenek a lakosság „kegyeinek", pontosab­ban pénzének elnyeréséért. Noha a különböző lekötési idejű betétállo­mányokra megszabott kamatok nem térnek el különösebben egymástól, a takarékos emberek már válogat­hatnak és válogatnak is a kínála­tokban. Az alábbiakban nem térünk ki a különböző lekötési idejű pénzbeté­tekre adott kamatok részletes ismer­tetésére, hiszen az minden bankfi­ókban megtalálható, és mindenki Prikler László felvétele saját lehetőségeinek és szükségle­teinek összevetésével dönt arról, hat hónapra, kilenc hónapra, egy évre, két évre, vagy éppenséggel 4 évre bízza-e pénzét valamely bankra, amely a bizalomért kamattal fizet. Hogy ez a kamat előnyös e vagy sem, az esetenként vitatható, de ha az emberek számára nem lenne kifizetődő, bizonyára maradna a szalmazsákos megoldás... A pénzintézetek viszont a betét­könyves takarékossági formán kívül ma már a letéti jegyek, állampapí­rok, kötvények és egyéb értékpapí­rok számos formáját kínálják a la­kosságnak is, amely megvásárlá­sukkal befektetővé válik, miközben a különböző értékpapírok kibocsátói ugyancsak kamattal fizetnek a biza­lomért. Mi is tulajdonképpen a letéti jegy? Nem más, mint a bank igazolása arról, hogy átvett bizonyos összegű pénzbetétet az állampolgártól; olyan szerződésről van tehát szó, amely­nek értelmében a bank kötelezi ma­gát, hogy meghatározott időben fel­szabadítja a betétet, s a letéti jegy tulajdonosának kifizeti az ugyancsak előre meghatározott kamatot. A meghatározott lekötési idejű pénz­betétekkel szemben a letéti jegyek szükség esetén eladhatók a pénzpi­acon. Persze, ma még nem keres­kedhetnek velük az ideiglenes érték­papírpiacon, mivel nem tesznek ele­get az értékpapír-nyilvántartási fel­tételeknek. További előnye a letéti jegyeknek a takarékbetétekkel szemben, hogy általában mérsékel­ten nagyobb kamatot kínálnak értük, így annak, aki pénzét gyarapítani akarja, érdemes fontolóra vennie, a „kamatozásnak“ mely formáját választja. Letéti jegyeket több bank kínál az egyelőre egységes ország­ban. A legismertebb talán a Befekte­tési Bank által kínált letéti jegy, mely egy vagy két évre szól, éspedig 12, illetve 12,5 százalékos kamattal A letéti jegyeknek egyébként több formája van (szlovákul pl. depozitny — vkladovy - cert¡fikát, vkladové listy, vkladové certifikáty) s noha megnevezésbeli különbözőségükön kívül alapelveiket tekintve nem na­gyon térnek el egymástól, a közülük válogatóknak a kamatokon kívül azt sem árt figyelniük, hogy az értékpa­pírt kibocsátó pénzintézetnek milyen a magatartása, milyen befektetési stratégiát alkalmaz, mely ágazatok felé fordul stb Nyilvánvaló, hogy az egyszerű kisembernek ez - ahogy mondani szokás - általában „ma­gas", de azért úgyszólván már min­den bankban találhatók szakem­berek, akik képesek e tekintetben jó tanáccsal szolgálni. Persze, az is igaz, hogy a „minden szentnek ma­ga felé hajlik a keze" alapon egyet­len pénzintézmény sem fogja a má­sik pénzintézmény ilyen jellegű szol­gáltatásait dicsérni, de aki ilyen be­fektetésre szánja rá magát, az már bizonyára nem sajnálja a fáradsá­got, hogy megtalálja a megfelelő információs csatornákat. Az utóbbi hetekben jelentek meg alakuló-formálódó értékpapírpia­cunkon az államkötvények. Nem is akármilyen mennyiségben, hiszen 6 milliárd korona értékben bocsátot­ták ki ezeket a költségvetési hiány fedezésére, illetve a nagyobb beru­házások finanszírozására. A kor­mány által kibocsátott értékpapírok általában a legértékesebbek közé tartoznak, mivel megvásárlójuk gya­korlatilag semmilyen kockázatot nem vállal, ezzel szemben viszont jóval kisebb haszonnal számolhat. Persze, a kibocsátó csak addig csökkentheti a kamatot, hogy a köt­vények vásárlójának is megérje a befektetés. A szóban forgó állam- kötvények vásártól a bankok, így a takarékoskodó embert nem na­gyon kellene, hogy érdekeije a köt­vények iránti kereslet alakulása. Vi­szont a bankok ma már befektetők is, így nem mindegy, hogy a lakos­ság rábízott pénzét mibe fektetik be.. -pg­FIZESSEN ELŐ A VASÁRNAPRA - MINDEN HETEN HÁZHOZ VISZIK Negyedévi előfizetés 52 korona. A kitöltött megrendelőlapot adja le a postán, vagy adja oda a levélkézbesítónek. MEGRENDELŐLAP OTJEDNÁVKA TLAÓE V PREDPLATNOM Az előfizető nyilvántartási száma: Evidencné őislo predplatitefa - piatiteTa sústredeného inkasa: rr ii'iiiim Az újság címe Názov denrtika - óasoptsu Példányszám Pocet Lapszám - kézbesítés kezdete dátum zacatie dodávky Katalógusszám Katalógové císk) (vyplnuje PNS) VASÁRNAP Az előfizetett lapot az alábbi címre küldjék: F»redplatené vyttacky dodajte na adresu:....................................................... Név, cím (szervezet): Menő a priezvisko (názov organizácte): ..................................................... házszám emelet: lakásszám: postahivatal: é. domu: ....................poschodie:.....................c. bytu . .................dodáv. sz ama: Cislo odberateía: utca:-----ulica:.................... *­* IMIM Az előfizető aláírása Podpis predpiatitefa fOOJt1 a kis hidegháborúról Egyes meteorológusok hideg, zi- mankós telet jósolnak. Néha még megajándékoz bennünket ragyogá­sával az őszi verőfény, de egyre gyakrabban végigsuhint Közép- Európán a hideg fuvallat, amitől megborzong a meghitt melegségre áhítozó ember. Azonban nem a ter­mészet szeszélye dermeszti meg (az emberekben az) épp hogy kisarjadt reményeket, hanem régiónk politi­kusainak egyre nagyobb teret hódító összeférhetetlensége teremt fagyos légkört. A politikus urak talán már elfelej­tették az emberiséget a katasztrófa peremére sodró hidegháborút? Az évtizedekig belénk sulykolt ideoló­gia által kiagyalt gyanúsítgatást, el­lenségképet, az emberevő imperia­lizmust most a nemzetiségi rém vált­ja fel? A nacionalizmus veszedelme­sebb, mint a biológiai fegyver, mert nemzedékeket mérgez meg és világ- politikai realitásokat figyelmen kívül hagyva a nemzeti követelményeket emeli mindenható szentséggé és pró­bálja azt a másik fél kárára érvénye­síteni. A magyar felvidékeken a szlo­vák kisebbség elnyomását színtiszta szlovák vidékeken sérelmezik, a ma­gyar nyelv hivatalos használata pe­dig azoknak fáj a legjobban, akiknek soha sem volt vele gondjuk. Vezető szlovák politikus képes kijelenteni, hogy amelyik magyarnak nem tet­szik a nyelvtörvény, az mehet. Ez tulajdonképpen a „Mad'ari za Du- naj“, egy színespapírba csomagolt „demokratizált“ változata. Mi köze ennek a szlovák alkotmányban is leszögezett emberi jogokhoz? Néha az ember már azt hiszi, milyen jól jött a szlovák-magyar egyetértés ellenségeinek a bösi vita. A szlovák lapokban már régen nem az ökológiai, gazdasági, vízgazdál­kodási problémákról folyik a vita, hanem a magyar kormány politiká­járól, a magyar nacionalizmusról, az állítólagos határrevíziós követelmé­nyekről, a magyarországi szlovákok asszimilációjáról, a csehszlovákiai magyarok kulturális autonómia-ter­veiről stb. Miközben a Csurka-tanul- mány fasiszta tendenciáit felnagyít­ják és már majdnem kormánypoliti­kává avatják, csupán egy-két lap tesz említést a szlovák fiatalok száz­ezer példányszámban megjelenő he­tilapjában publikált fasisztabarát cikkekről, amelyekben kétségbe vonják a koncentrációs táborokban történt tömeggyilkosságot. A szlovák történészek most elő­kaparják az elmúlt évszázadok ma­gyar uralkodóinak nemzetiségelle­nes politikáját, mintha erről a mai magyar nemzedék, a jelenlegi kor­mány tehetne. Ez is olaj az ellentéte­ket szító nacionalizmus tüzére. Nem ártana, ha ezek a tudósok időnként átlapoznák Anglia-Németország- Franciaország viharos kapcsolatai­nak történetét is és megpróbálnák megérteni, hogy a régi háborúságo­kat elfelejtve, ma egy európai közös­ségen munkálkodnak. A mi régiónk­ban is megvan a lehetőség az egyet­értésre, de úgy látszik a jelenlegi politikai vezetés még nem érett erre. Ezt bizonyítják Meciar miniszterel­nök bécsi nyilatkozatai, amelyek a hidegháború felé sodorják a két szomszédos országot. Kedves politikus urak, ne szítsák a hidegháborút Közép-Európában! Legyen elég a gyanúsítgatásokból (magyar repülő határsértése, tankok a határon stb.), az uszításból, az egymásra mutogatásból, primitív heccelésböl. Annyi minden van, ami a piacgazdaság demokratikus útján összeköti Szlovákiát és Magyaror­szágot, népeink soha nem gyűlöl­ködtek, nem öldökölték egymást, mint a Balkánon vagy a Kaukázus­ban. Egész Európa azt akarja, hogy megegyezzünk Bős kérdésében is és béke honoljon tájainkon. A hideghá­borút már egyszer eltemettük, ne élesszük fel regionális szinten, mert erre mindenki súlyosan ráfizet. Fő­leg az itt élő népek. A politikusok legfeljebb megbuknak és eltűnnek a mindenhatónak tűnő bársonyszék­ből, de a felszított indulatok itt ma­radnak. Most kell a barátságért és megértésért tenni mindkét or­szágban. Szűcs Béla 1992. XI. 6 ilasámap

Next

/
Oldalképek
Tartalom