Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-10-30 / 44. szám

-ön Trencsénben született; hosz- szú esztendőkön át - a Sza­bad Európa szerkesztőjeként - emigrációban élt; a rendszerváltás utáni első szabad vá­lasztásokat követően a prágai Szövetségi Külügyminisztérium szóvivője, 1992 márciu­sában pedig Csehszlovákia strasbourgi, tehát az Európa Tanácsnál akkreditált nagykövete lett. Még a kinevezése előtt pár hónappal egyik létrehivója volt a közös állam megőrzé­sét szorgalmazó Demokraták '92 mozgalom­nak. Elöljáróban mégsem ebben a témakör­ben faggatom, hanem örömmel nyugtázom, hogy magyarul is kiválóan beszél!- Igen, ez még gyermekkori örökség: a többnyelvűséget, ami inkább Pozsonyra vagy Kassára volt jellemző, én a trencséni szülői házból hoztam magammal. És bármer­re vetett a sors, ennek csak hasznát vettem. Akárcsak a többi nyelvnek is, hiszen a csehet éppen úgy hozzátanultam, mint például az angolt.-Alig fél évvel a kinevezése után, önt viszont kibuktatták az ország strasbourgi nagykövetének székéből. Úgy tudni, az olyan típusú patrióták jóvoltából, mint Köazko, Mo- ravcik, Húska, Prokes, Meőiar urak...- Nézze, hogy én kinek voltam szálka a szemében, az aligha mellékes; nekem, személyesen, mégis mindegy. Ami ennél sok­kal lehangolóbb, az a módszer, ahogy kitették a szűrömet: a külföldi lapok már rongyraírták a felmentésem hírét, nekem viszont napokig nem szóltak semmit. Az efféle stílus a Husák- érában dívott és párthatásköri nómenklatúrá­nak hívták. Nagy kár, hogy 1989 novembere után nem egész három esztendővel újra ide jutottunk. Vak, aki nem látja, hogy Cseh­országban a civil társadalom, a polgári de­mokrácia; Szlovákiában a konokságra épülő nemzetállam van kialakulóban.-A nemzetközi szakértők zöme sokáig úgy tartotta, hogy Csehszlovákia stabilitása egyben Közép-Európa stabilitásának garan­ciáit is jelenti. Az ország felbomlásával meg­szűnik ez az egyensúly?- Inkább csak megváltozik. Feltéve, ha a szakadás, a vagyonelosztás, a pénznemek különválása, egyszóval a szakadás vala­mennyi mozzanata békés úton zajlik. Más kérdés, hogy Csehszlovákia, mint államala­kulat, hiányozni fog. Ennek az országnak ugyanis tekintélye, rangja, a két világháború közötti időszakot tekintve demokratikus ha­gyományai voltak Európában. Az önálló Csehország és az önálló Szlovákia viszont amolyan zsebkendönyi köztársaságok lesz­nek, amelyeknek nemigen lehet majd komo­lyabb súlyuk a nemzetközi politikában. Cseh­szlovákia felbomlásával tehát bizonyos érte­lemben űr keletkezik Európa szívében.- A diplomaták többnyire udvariasan, oly­kor már-már virágnyelven csevegnek. Cseh­szlovákia jövőjét tekintve, vajon mi rejlik a gá­láns szavak mögött?- Az ország kettéválása a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság belügye, s ebbe kül­földről tényleg nem szól bele senki. Sőt! Még abba sem, hogy a két utódállam kivel és milyen külkapcsolatokat létesít majd. Mindez valóban belügy. A következményeket viszont ki-ki mindenképpen levonja majd a történtek­ből. Mind Európában, mind a tengerentúlon elsősorban abból fognak kiindulni, hogy Csehszlovákia két utódállamának kialakítása mindvégig békés és alkotmányos, egyszóval demokratikus lesz-e?! A nyugati demokráci­ákban nincs ugyanis fennköltebb princípium az alkotmányosságnál. Ott is bármikor adód­hatnak krízishelyzetek, ám a megoldást min­den esetben az alkotmányossággal össz­hangban keresik. Igaz, ez többnyire időbe is, oénzbe is kerül, de a demokrácia olykor 'türelemjáték. Sajnos, nálunk jelenleg más a helyzet. A legutóbbi választásokon győztes mozgalmak gyakorlatilag kisajátították ma­guknak az ország felosztásának jogát. Célki­tűzéseik megvalósításához a hatályos szö­vetségi alkotmányt is megkerülik, egy korrekt népszavazás lehetőségét pedig eleve kihagy­ták a számításaikból. A szlovák fél ennél is tovább ment: a pozsonyi parlament nemcsak egy függetlenségi nyilatkozatot fogadott el, hanem egy önálló alkotmányt is, amelynek Stefan Reáovsky felvétele Interjú Egon Lánskyval ennek a szlovák alkotmány. Kevesen tudják, hogy az Európa Tanács több alkalommal is felajánlotta, hogy szívesen véleményezné, szükség esetén tanácsaival gazdagíthatná ezt a dokumentumot. Vladimír Meőiar és Iván Gaáparoviő erre vonatkozóan ígéretet is tett Pozsonyban Catherine Lalumiér-nek, az Eu­rópa Tanács főtitkárának - aki azonban - még az előkészítés időszakában - több­szöri rákérdezés ellenére sem kapta kézhez a pozsonyi parlamentben időközben már elfo­gadott konstítúció szövegét. Csoda hát, ha a szóban forgó alkotmány szeptember elsejei elfogadásának harmadnapján nyolc európai ország nagykövetét kellett fogadnia Iván Gas- paroviőnak, hogy magyarázatot adjon erre a magatartásra?... És mi ez, ha nem konok- ság szülte öngól?!- Lánsky úr, önnek mi a véleménye a Szlo­vák Köztársaság alkotmányáról?- Magát nyilván a kisebbségek jogállása érdekli a leginkább; s ebből a szemszögből ítélve, enyhén szólva, furának mondható. Pél­dául: biztosítja a kisebbségeknek a szlovák nyelv megtanulásának jogát. Mit ne mondjak, különös egy jog ez... Ha egy külföldi hall az ilyesmiről, az csak a fejét csóválja; egy józan gondolkodású, demokrata beállítottságú bel­földi ember egyenesen elszomorodik az ilyen képtelenségek hallatán. Ezt csak azért érde­mes szóba hozni, mert már a nyelvtörvény is visszatetszést váltott ki az Európa Tanács­ban, hiszen hasonló eset az újkori történe­lemben csupán néhány éve történt, amikor a szerbek a koszovói albánok ellen vetették be ugyanezt az eszközt. Talán hangsúlyoz­nom sem kell, hogy az ilyen párhuzam csak szégyenére lehet az önállósodó Szlovákiá­nak. Európának ugyanis újabb gubancok he­lyett békességre, görcsoldó toleranciára van szüksége. Ezzel szemben egy olyan függet­lenségi nyilatkozat, egy olyan alkotmány, amely esetleg az Európa Tanács rosszallását vonhatja maga után, az inkább csak újabb feszültségek forrása lehet. több pontja ütközik a szövetségi alkotmány­nyal. Ráadásul a szlovák vezetés mindezt egy formális, jóváhagyó referendummal kí­vánja szentesíteni. A Nyugat aligha fogja fenntartások nélkül elfogadni ezeket a prakti­kákat. Mennyivel becsületesebb lett "volna széles körű vitára bocsátani a szeptemberben szinte sebtében elfogadott szlovák alkot­mánytervezetet; mennyivel korrektebb lett volna egy mindenki számára mérvadó nép­szavazás kiírása az ország jövőjét illetően. És ha ennek keresztülvitelére a pártérdekek ré­vén megbénult Szövetségi Gyűlés képtelen volt, akkor az újabb, demokratikus választá­sok kiírását kellett volna forszírozni.- Gondolja, hogy pár hónappal a legutóbbi vokscsata után már másként alakultak volna az erőviszonyok?-Jóslással eleve nem foglalkozom; azt viszont egyszerűen kalandorságnak tartom, hogy a lakosság beleszólása nélkül szakítják ketté az országot. Például Svájcban minden számottevő kérdésben csakis népszavazás­sal döntenek; de Ausztriában is referendum­mal határoztak arról, hogy nem helyezik üzembe az akkoriban már készen álló zwen- tendorfi atomerőművet. Vagy ott van Olaszor­szág! A második világháború óta immár a negyvenhetedik kormány van hivatalban, ám Itáliában a legkomolyabb válságokban sem nyúltak antidemokratikus vagy alkot­mánysértő módszerekhez. Az Olasz Köztár­saság felszámolása, kettészabdalása pedig még csak álmában sem jutott eszébe sen­kinek!- Lánsky úr, miként értékeli Václav Havel- nak azt az elhatározását, hogy Szlovákia hajthatatlansága, a függetlenségi törekvések és a nacionalizmus erősödése láttán - '92 júliusában - leköszönt elnöki tisztéről?- Václav Havel államfői tevékenységét nyilván a történelem fogja hitelesen megítélni. Az én személyes véleményem viszont az, hogy kissé elhamarkodottan döntött a lemon­dás mellett, mert éppen a hatályos alkotmány értelmében 1992. október 5-éig mindenképp 1992. X. 30. lehetősége lett volna befolyásolni, netán megfékezni a széthullás ütemét. Annál is inkább, mert külföldön és idehaza egyaránt népszerű államfő volt.- Kivéve Vladimír Meőiar mozgalmát s az őt támogató csatlóspártokat! Talán az innen irányuló ellenszenv volt az, aminek nyomán úgy érezte: szélmalomharc az övé, hiszen sarokba szorították...- Lehetséges, de akkor ez egy újabb jel a Nyugat számára, hogy A§ és Ágcsernyö között egyelőre szó sincs működőképes de­mokráciáról. Egy demokráciában ugyanis a hangoskodó patrióták buzgólkodásával nem lehet sarokba szorítani az államelnököt! Ha Csehszlovákiában mégis ez történt, akkor fölöttébb időszerű az Európa Tanácsnak azon figyelmeztetése, hogy a demokráciát garantá­ló alkotmányosságot nem lehet ideig-óráig kiiktatni, alkalomszerűen hatályon kívül he­lyezni; nem lehet holmiféle vakrepülésben majdnemdemokratának lenni. Amíg nálunk az efféle allűrök érvényesülhetnek, addig az eu­rópai államok közössége Csehszlovákiát - vagy annak utódállamait - nem fogja egyenértékű partnerként kezelni. A végered­mény pedig nyilván az lesz, hogy a társulási és a felvételi kérelmeinkkel beállhatunk a sor végére, valahová oda, ahol most Albánia tanyázik. Természetesen, Csehország is, Szlovákia is külön-külön. Az már más kérdés, hogy Csehország valószínűleg fürgébben fog elmoccanni a holtpontról.- Es Szlovákia?- Neki sokat ártott az a hangos sietség, ahogy a Meciar-kormányzat szembefordult a szövetségi állam gondolatával. Ha ugyanis valahol olyan tempóban követik egymást az oly fontos döntések, mint a függetlenség kikiáltása, az alkotmány megszövegezése és elfogadása, illetve a különválás egyéb feltéte­leinek megteremtése, ott óhatatlanul is csor­bát szenved a demokrácia. Kirívó példája- Véleménye szerint egy, a nemzeti egoiz­musból született kis állam is integrálódhat Európába?- Nézze, Norvégia, Finnország, Svájc, de több más ország sem tagja az európai államok politikai tömörülésének, mégis kitűnően pros­perálnak. De csak azért, mert ott mindenütt működőképes piacgazdaság és demokrácia van. Minden állam bizonyos fokig egoizmus­ból születik, a kérdés csupán az, hogy vajon az egoizmus-e az, ami fenntartja?! Ha igen, akkor - sajnos - a saját énje ellen dolgozik.- Talán a közös állam pártfogói lesznek mostanában azok, akiket a bársonyos forra­dalom előtt másként gondolkodóknak, disszi- denseknek mondtunk?- Remélem, hogy a mai Csehszlovákia területén már sohasem lesz szükség disszi- densekre. A tömegeket ugyanis ideig-óráig el lehet vakítani, de Európa szívében és a hu­szadik század utolsó évtizedében ez aligha lehet tartós állapot. Szerintem már most na­gyon sokan másként gondolkodnak, mint a leg­utóbbi parlamenti választások előtt; és ez azt jelenti, hogy már a homokóra is pereg...- ön ezt hivatalából menesztett nagykö­vetként, mozgalmának elnökeként, vagy „csak" egyszerű européerként mondja?- Européerként, de Galileihez igazodva és életem eddigi tapasztalatain okulva... Galilei volt az, aki nem alkalmazkodott a konok erőszakhoz, a többségi hangulathoz, hanem kitartott az igazság mellett. Úgy vélem, Cseh­szlovákiában most azoknak van igazuk, akik nem a széthullás, hanem a szilárd alapokon nyugvó közös állam mellett kardoskodnak. Még akkor is, ha sokak szemében ez most eretnekségnek számít.-Jugoszláviára gondolva, a máglyahalált kerülendő köszönöm az interjút! Miklósi Péter Szalay Zoltán rajza Andrej Sekela karikatúrája

Next

/
Oldalképek
Tartalom