Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-02 / 40. szám
AlKínííl?! ISJálíNlilx Felsőfokú műszaki képzettség — Fiam, — mondta a mama - akár tetszik, akár nem, keresek neked egy menyasszonyt apróhirdetésre. Őszintén szólva anyám utolsó, kétségbeesett kísérletének nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Már rég megbékéltem a gondolattal, hogy nőtlen maradok. Mi a fenének is nősülnék meg? Hát lehet egy nővel beszélgetni a lökhajtásos repülőgépek legkorszerűbb típusairól, a karburátorokról, a biztosítékokról, a PCL 380-as elektroncsövekről, vagy a vízvezetékszerelésnél használatos rozsda- mentes anyacsavarokról? Nem lehet! Akkor meg minek nősül- ek meg? Azért szereztem felsőfokú műszaki képzettséget, hogy hallgassak? Bevallom, volt már néhány lányismerősöm. Ám kár volt az időt pazarolni rájuk. Tőlük nem tudtam meg semmi újat a tudomány és a technika területéről. Sőt. A lányok őszintén kijelentették, hogy őket nem érdeklik a tudomány oly fontos kérdései, mint például: Áz elektroncsöveké vagy a tranzisztoroké a jövő? Vagy: Távbeszélő készülékeket vagy rádió adó-vevő berendezéseket igényel a távközlés? Vagy: Miként zajtalanítsuk az Eta-Mi- ra márkájú konyhai mixert? Csupán egyetlen külföldi diáklány járt velem teljes négy hónapig. Már azt reméltem, hogy ez a japán lány lesz a feleségem, ám tévedtem. Amikor megtanulta a nyelvünket, úgy otthagyott, mint szent Pál az oláhokat. Az anyám által feladott apró- hirdetés így hangzott: „Felsőfokú műszaki képzettséggel rendelkező 34 éves mérnök fiam számára keresek menyasszonyt, aki tökéletes műszaki ismeretekkel rendelkezik a kibernetika, a magfizika, az optoakusztika, a pirotechnika, valamint a rokon tudományágak területéről.“ Az apróhirdetésnek kirobbanó sikere volt. Több újság is leközölte gúnyos hangú kommentár kíséretében az „Olvastuk“ című rovatban. Persze, a műszaki ismeretekkel alig rendelkező hölgyek körében már nem volt ekkora sikere az apróhirdetésnek. Csupán egyetlen hölgy jelentkezett. Figyelmesen végigmért, majd megkérdezte: — Tudja, milyen technológiával készült az ön szemüvege? E szavak hallatára nyomban belészerettem. Jó néhány felejthetetlen estét töltöttünk el a Duna partján, miközben szerelmesen a meteorológiáról és folyóink vízállásáról csevegtünk, valamint a vízi erőművek előnyeiről. Néhányszor belo- póztunk a vidámparkba, szétszereltük, majd összeraktuk a körhintát. Szerelmesen bámultuk a csillagokat, miközben a lehető legrészletesebben megvitattuk a relativitáselméletet, és szenvedélyes szópárbajt folytattunk az asztronómia legújabb fejlődési irányzatairól. Hamarosan összeházasodtunk, megkezdtük közös életünket. Boldogok voltunk. Mindig volt miről beszélnünk, hiszen a tudomány és a technika mindig újabb és újabb ismeretekre derít fényt. Hogy házaséletünk sokszínűbb legyen, különféle műszaki trükköket agyaltunk ki. így például a fürdőszobában felcseréltem a hideg és meleg víz csapját. A feleségem leforrázta magát, de összeszorított fogakkal hallgatott... Másnap a toalett használata után zuhanyozni mentem. A víz természetesen forró volt. Most én szorítottam össze a fogam, s lakásunk ajtajára új zárat szereltem, mely csak akkor nyílt ki, ha elhangzott a jelszó: Szé- zám, tárulj, de csak férfiaknak! A feleségem a villámhárítón jött haza... összeszorított ajakkal villanyáramot vezetett a fotelomba... A kórházban épültem fel, a változatosság kedvéért ezúttal én szorítottam össze az ajkam. A feleségem kuktafazekát időzített bombává alakítottam át. Ő is kórházba került - összeszorított ajakkal... Röviden: házasságunk a lehető leg- harmonikusabb volt. Szerelmünk gyümölcse egy kislány lett. Kész műszaki csodagyerek, öthónapos korában feltalálta az automata cumit, amely helyette szívta ki a bébiételt az üvegből. Amikor kétéves lett, játékvonatot vettünk neki, mire a nappali szobánkból alagutat állított össze. Amikor a harmadik születésnapjára játékrakétát vettünk, a kislány átalakította, beleültetett engem és a feleségemet... Most valahol a Plútó bolygó mellett száguldunk el, s fogalmunk sincs, hogyan térünk visz- sza a Földre. Ám ezen nem rágódunk. Ugyanis, éppen most tervezünk egy másik utódot... Sági Tóth Tibor fordítása STEFAN ¿ÁRY Bohém ballada Sok botrányt csaptam életemben De hogyan éljek emberek Rongyos szandálhoz semmi kedvem A gyomrom éhségtől remeg Kabátommal zaciba megyek Hogy bort vedeljek boldogan Könnyem cseppkővé keményeden S anyám nem tudja milyen fia van A zsoltárokat kibetűztem Bolygó zsidó jövök-megyek Szakállam nyírni nincs türelmem Alszom kövön is eleget Miért kell szidnom az eget Ordasként nyínom itt alant Szitkom enyhíti telkemet S anyám nem tudja milyen fia van Dülledt szemmel szapultok engem Mit rontom itt kedvetek Nektek tallér cseng zsebetekben Van házatok s mit ennetek Én ez vagyok s ez is leszek Mily önfejű mondják sokan Virtustánc rángat szüntelen S anyám nem tudja milyen fia van Csavargó vagyok megvetett Ki bűne nem kérdem magam Hóhér kötél vár engemet S anyám nem tudja milyen fia van RUDOLFFABRY A leghosszabb éjszaka Hosszú az éj és még hosszabb, mint ahogy ti egészségesek gondoljátok. Oly hosszú, akár egy délkör, akár az egyenlítő. Oly hosszú, mint a föld összes lakójának a haja együtt. A fantomok és kicsontozott lelkek éjszakája ez - A föld alatt csecsemők sírnak, hangjukban halál sejlik. Kínzó éjszaka, harapófogók éjszakája, izzó fúrók és tüzek éjszakája, melyekben csontok és kötőanyagok égnek, alagút és vaskendő éjszakája, soha el nem olvasott, szörnyű könyv. Ez a mi éjszakánk! Ez a bosszú éjszaka! Hosszabb, mint a meteor sziszegése, mely billió évekig repül a Föld felé. Éj, éj, éj, a végtelen ritmusok éje, őrült éjszaka C-dúrban és borzalmak, fájdalmak közepe, tengelye, a százlábú száz sebesült lábára elhasznált géznél is hosszabb éjszaka, fullánkok éjszakája... És tovább a végtelenségig. Ez a mi éjszakánk. Halljátok? A hőmérőből huhog a reggel. A világ leghosszabb éjének reggele. Hosszú éjszaka volt és még annál is hosszabb. Perpetuum non mobile! Mese? Nem mese. O szegény feleségek! y Sehogy sem tetszenek a férjüknek. Hol azzal vádolják őket, hogy nincs elég eszük, hol durvák és idegesek, hol házsár- tosak és unalmasak, állandóan pletykálnak... Melyik férj nem álmodozik ideális feleségről? Egy kiadós ebéd után lepihenve, elnyújtózva, miközben nem éppen eszményi élettársa a padlót mossa, nem ecseteli maga előtt annak tökéletes képét?! Első történet — amikor mindketten munkából jönnek Feleség: Nagyon elfáradtál a hivatalban, galambocskám? Add ide a táskádat, viszem én tovább... Menj egyenesen az udvarra - függőágyat szereltem föl neked, mert nem tréfadolog hét órát végigülni a hivatalban! Ne haragudj, hogy most nem ringathatlak; meg kell főznöm a kedves cepelinedet... Egyébként, szenet és krumplit kell hoznom a pincéből. Ne haragudj, hogy most megzavarlak: tudnál adni egy szál gyufát? Köszönöm, kedvesem... Pihenj csak nyugodtan, hisz nem tréfadolog olyan sokáig üldögélni! Kihozzam a televíziót az udvarra, hogy ne unatkozz? Vagy VITAÜTE ¿ILÍNSKAUTÉ küldjem ide Zóját, hogy szórakoztasson? Helyezd magad kényelembe, hisz nem tréfadolog az a hét óra... Második történet - amikor a férj részegen tér haza Feleség: Ó, milyen jó, hogy nem tévedtél el, hogy nem estél bele az árokba, te, szemém fénye! Ki volt az az aljas, aki a ruhád ujját bepiszkította? Ki volt az a randa, aki a nadrágszáradat elszakította? Jaj, hisz alig állsz a lábadon! Dőlj le a párnára... Várj egy kicsit, azonnal hozok egy kis savanyú tejet. Vagy inkább uborkát? Vagy káposztaszeletet? De miért csuk- lasz olyan sokáig - mentőt hívjak? Hajtsd le a fejecskédet oda, ahol puhább, így ni! Hadd csókoljam meg a nedves ajkad. Szegény fejed, újra portói bort ittál! Miért nem szóltál előre, néhány rubelért konyakpt vettem volna... Miért akarsz magadnak rosszat; miért teszed tönkre magad a családodért, aranyom? Harmadik történet - amikor a férj ismeretlen helyről jön haza hajnalban Feleség: Mégis hazataláltál, nemeslelkű lovagom! Ó, ne magyarázkodj! Azt vallom: ne avatkozzunk bele a férj magánéletébe! De miért kötöttél ilyen ízléstelen nyakkendőt? Ott, ahol a szépnem előtt elegánsan kell megjelenni! Hogy egyedül mentél el? Én csak zavartalak volna a szárnyalásban. Hadd vegyem le a gallérodról ezt a hosszú hajszálat... Úgy látszik, a Zójáé- nál is hosszabb! Szép hajszál: lágy, fényes, hullámos... Örülök a sikerednek. Most pedig a legfontosabb: mindezek után pihenj. Azt a két órát, amíg munkába kell menned, aludd át, én pedig, ha megengeded, melléd ülök és legyezlek... Negyedik történet - ismerősök körében Feleség: Hogy nem szégyelli- tek magatokat, ilyesmit pletykálni az én kedves férjemről? Hisz ő egy aranyember! Még most se tudom, hogyan sikerült ilyen megértő, kedves férjet találnom (örömkönnyeket hullat) ... Ó, hogy dagadna be a torkotok! Ötödik történet - váláskor Feleség: A vagyont így osztjuk el: a zongora, a televízió, a jégszekrény - a tied; a gyermekágyak és a játékok pedig engem illetnek meg. A lakást is neked hagyom, mi meg a gyermekekkel valahogy meghúzódunk anyámnál... Mondd meg a nődnek, hogy a szőnyegeket beadtam a tisztítóba... Az ablakokat megtisztítottam, a padlót felsúroltam, az ágyakat felráztam, a rózsákat megöntöztem. Mi van még?... Egy üveg pezsgőt kaptok a jégszekrényben, Zójától pedig tortát küldök. Ha a hivatalban kellemetlenségeid lennének, ne izgasd magad; mondd azt, hogy igazi boszorkány voltam, s ha kell — seprűnyélen ide lovagolok... Isten veled! Bán Péter fordítása Janiga József JÚLIUS Sok hidat de az illa. csak pici Tudom, a Nem villa nem zeng Pamír víz Az argem sosem álll marad szí Nem áhíti mert a főt titokzatos hogy nála kékhabos mélységei szén vedéi parlag köt Mindjárt i csak a tisi E szép vii száz hátát 1 M. Nagy László
