Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-10-02 / 40. szám

AlKínííl?! ISJálíNlilx Felsőfokú műszaki képzettség — Fiam, — mondta a mama - akár tetszik, akár nem, kere­sek neked egy menyasszonyt ap­róhirdetésre. Őszintén szólva anyám utol­só, kétségbeesett kísérletének nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Már rég megbékél­tem a gondolattal, hogy nőtlen maradok. Mi a fenének is nősül­nék meg? Hát lehet egy nővel beszélgetni a lökhajtásos repülő­gépek legkorszerűbb típusairól, a karburátorokról, a biztosíté­kokról, a PCL 380-as elektron­csövekről, vagy a vízvezeték­szerelésnél használatos rozsda- mentes anyacsavarokról? Nem lehet! Akkor meg minek nősül- ek meg? Azért szereztem felső­fokú műszaki képzettséget, hogy hallgassak? Bevallom, volt már néhány lányismerősöm. Ám kár volt az időt pazarolni rájuk. Tőlük nem tudtam meg semmi újat a tudo­mány és a technika területéről. Sőt. A lányok őszintén kijelen­tették, hogy őket nem érdeklik a tudomány oly fontos kérdései, mint például: Áz elektroncsöve­ké vagy a tranzisztoroké a jövő? Vagy: Távbeszélő készülékeket vagy rádió adó-vevő berendezé­seket igényel a távközlés? Vagy: Miként zajtalanítsuk az Eta-Mi- ra márkájú konyhai mixert? Csupán egyetlen külföldi diák­lány járt velem teljes négy hóna­pig. Már azt reméltem, hogy ez a japán lány lesz a feleségem, ám tévedtem. Amikor megtanulta a nyelvünket, úgy otthagyott, mint szent Pál az oláhokat. Az anyám által feladott apró- hirdetés így hangzott: „Felsőfo­kú műszaki képzettséggel ren­delkező 34 éves mérnök fiam számára keresek menyasszonyt, aki tökéletes műszaki ismeretek­kel rendelkezik a kibernetika, a magfizika, az optoakusztika, a pirotechnika, valamint a rokon tudományágak területéről.“ Az apróhirdetésnek kirobba­nó sikere volt. Több újság is leközölte gúnyos hangú kom­mentár kíséretében az „Olvas­tuk“ című rovatban. Persze, a műszaki ismeretek­kel alig rendelkező hölgyek kö­rében már nem volt ekkora sike­re az apróhirdetésnek. Csupán egyetlen hölgy jelentkezett. Fi­gyelmesen végigmért, majd megkérdezte: — Tudja, milyen technológiá­val készült az ön szemüvege? E szavak hallatára nyomban belészerettem. Jó néhány fe­lejthetetlen estét töltöttünk el a Duna partján, miközben sze­relmesen a meteorológiáról és folyóink vízállásáról cseveg­tünk, valamint a vízi erőművek előnyeiről. Néhányszor belo- póztunk a vidámparkba, szét­szereltük, majd összeraktuk a körhintát. Szerelmesen bámul­tuk a csillagokat, miközben a le­hető legrészletesebben megvi­tattuk a relativitáselméletet, és szenvedélyes szópárbajt folytat­tunk az asztronómia legújabb fejlődési irányzatairól. Hamarosan összeházasod­tunk, megkezdtük közös életün­ket. Boldogok voltunk. Mindig volt miről beszélnünk, hiszen a tudomány és a technika mindig újabb és újabb ismeretekre derít fényt. Hogy házaséletünk sokszí­nűbb legyen, különféle műszaki trükköket agyaltunk ki. így pél­dául a fürdőszobában felcserél­tem a hideg és meleg víz csapját. A feleségem leforrázta magát, de összeszorított fogakkal hall­gatott... Másnap a toalett hasz­nálata után zuhanyozni mentem. A víz természetesen forró volt. Most én szorítottam össze a fo­gam, s lakásunk ajtajára új zárat szereltem, mely csak akkor nyílt ki, ha elhangzott a jelszó: Szé- zám, tárulj, de csak férfiaknak! A feleségem a villámhárítón jött haza... összeszorított ajakkal villanyáramot vezetett a fote­lomba... A kórházban épültem fel, a változatosság kedvéért ezúttal én szorítottam össze az ajkam. A feleségem kuktafaze­kát időzített bombává alakítot­tam át. Ő is kórházba került - összeszorított ajakkal... Rövi­den: házasságunk a lehető leg- harmonikusabb volt. Szerel­münk gyümölcse egy kislány lett. Kész műszaki csodagyerek, öthónapos korában feltalálta az automata cumit, amely helyette szívta ki a bébiételt az üvegből. Amikor kétéves lett, játékvona­tot vettünk neki, mire a nappali szobánkból alagutat állított össze. Amikor a harmadik szüle­tésnapjára játékrakétát vettünk, a kislány átalakította, beleülte­tett engem és a feleségemet... Most valahol a Plútó bolygó mellett száguldunk el, s fogal­munk sincs, hogyan térünk visz- sza a Földre. Ám ezen nem rágó­dunk. Ugyanis, éppen most ter­vezünk egy másik utódot... Sági Tóth Tibor fordítása STEFAN ¿ÁRY Bohém ballada Sok botrányt csaptam életemben De hogyan éljek emberek Rongyos szandálhoz semmi kedvem A gyomrom éhségtől remeg Kabátommal zaciba megyek Hogy bort vedeljek boldogan Könnyem cseppkővé keményeden S anyám nem tudja milyen fia van A zsoltárokat kibetűztem Bolygó zsidó jövök-megyek Szakállam nyírni nincs türelmem Alszom kövön is eleget Miért kell szidnom az eget Ordasként nyínom itt alant Szitkom enyhíti telkemet S anyám nem tudja milyen fia van Dülledt szemmel szapultok engem Mit rontom itt kedvetek Nektek tallér cseng zsebetekben Van házatok s mit ennetek Én ez vagyok s ez is leszek Mily önfejű mondják sokan Virtustánc rángat szüntelen S anyám nem tudja milyen fia van Csavargó vagyok megvetett Ki bűne nem kérdem magam Hóhér kötél vár engemet S anyám nem tudja milyen fia van RUDOLFFABRY A leghosszabb éjszaka Hosszú az éj és még hosszabb, mint ahogy ti egészségesek gondoljátok. Oly hosszú, akár egy délkör, akár az egyenlítő. Oly hosszú, mint a föld összes lakójának a haja együtt. A fantomok és kicsontozott lelkek éjszakája ez - A föld alatt csecsemők sírnak, hangjukban halál sejlik. Kínzó éjszaka, harapófogók éjszakája, izzó fúrók és tüzek éjszakája, melyekben csontok és kötőanyagok égnek, alagút és vaskendő éjszakája, soha el nem olvasott, szörnyű könyv. Ez a mi éjszakánk! Ez a bosszú éjszaka! Hosszabb, mint a meteor sziszegése, mely billió évekig repül a Föld felé. Éj, éj, éj, a végtelen ritmusok éje, őrült éjszaka C-dúrban és borzalmak, fájdalmak közepe, tengelye, a százlábú száz sebesült lábára elhasznált géznél is hosszabb éjszaka, fullánkok éjszakája... És tovább a végtelenségig. Ez a mi éjszakánk. Halljátok? A hőmérőből huhog a reggel. A világ leghosszabb éjének reggele. Hosszú éjszaka volt és még annál is hosszabb. Perpetuum non mobile! Mese? Nem mese. O szegény feleségek! y Sehogy sem tetszenek a férjüknek. Hol azzal vádolják őket, hogy nincs elég eszük, hol durvák és idegesek, hol házsár- tosak és unalmasak, állandóan pletykálnak... Melyik férj nem álmodozik ideális feleségről? Egy kiadós ebéd után lepihenve, elnyújtózva, miközben nem ép­pen eszményi élettársa a padlót mossa, nem ecseteli maga előtt annak tökéletes képét?! Első történet — amikor mindketten munkából jönnek Feleség: Nagyon elfáradtál a hivatalban, galambocskám? Add ide a táskádat, viszem én tovább... Menj egyenesen az udvarra - függőágyat szereltem föl neked, mert nem tréfadolog hét órát végigülni a hivatal­ban! Ne haragudj, hogy most nem ringathatlak; meg kell főz­nöm a kedves cepelinedet... Egyébként, szenet és krumplit kell hoznom a pincéből. Ne ha­ragudj, hogy most megzavarlak: tudnál adni egy szál gyufát? Kö­szönöm, kedvesem... Pihenj csak nyugodtan, hisz nem tréfa­dolog olyan sokáig üldögélni! Kihozzam a televíziót az udvar­ra, hogy ne unatkozz? Vagy VITAÜTE ¿ILÍNSKAUTÉ küldjem ide Zóját, hogy szóra­koztasson? Helyezd magad ké­nyelembe, hisz nem tréfadolog az a hét óra... Második történet - amikor a férj részegen tér haza Feleség: Ó, milyen jó, hogy nem tévedtél el, hogy nem estél bele az árokba, te, szemém fé­nye! Ki volt az az aljas, aki a ruhád ujját bepiszkította? Ki volt az a randa, aki a nadrágszá­radat elszakította? Jaj, hisz alig állsz a lábadon! Dőlj le a párná­ra... Várj egy kicsit, azonnal hozok egy kis savanyú tejet. Vagy inkább uborkát? Vagy ká­posztaszeletet? De miért csuk- lasz olyan sokáig - mentőt hív­jak? Hajtsd le a fejecskédet oda, ahol puhább, így ni! Hadd csó­koljam meg a nedves ajkad. Sze­gény fejed, újra portói bort ittál! Miért nem szóltál előre, néhány rubelért konyakpt vettem vol­na... Miért akarsz magadnak rosszat; miért teszed tönkre ma­gad a családodért, aranyom? Harmadik történet - amikor a férj ismeretlen helyről jön haza hajnalban Feleség: Mégis hazataláltál, nemeslelkű lovagom! Ó, ne ma­gyarázkodj! Azt vallom: ne avatkozzunk bele a férj magáné­letébe! De miért kötöttél ilyen ízléstelen nyakkendőt? Ott, ahol a szépnem előtt elegánsan kell megjelenni! Hogy egyedül men­tél el? Én csak zavartalak volna a szárnyalásban. Hadd vegyem le a gallérodról ezt a hosszú hajszálat... Úgy látszik, a Zójáé- nál is hosszabb! Szép hajszál: lágy, fényes, hullámos... Örülök a sikerednek. Most pedig a leg­fontosabb: mindezek után pi­henj. Azt a két órát, amíg mun­kába kell menned, aludd át, én pedig, ha megengeded, melléd ülök és legyezlek... Negyedik történet - ismerősök körében Feleség: Hogy nem szégyelli- tek magatokat, ilyesmit plety­kálni az én kedves férjemről? Hisz ő egy aranyember! Még most se tudom, hogyan sikerült ilyen megértő, kedves férjet ta­lálnom (örömkönnyeket hul­lat) ... Ó, hogy dagadna be a tor­kotok! Ötödik történet - váláskor Feleség: A vagyont így oszt­juk el: a zongora, a televízió, a jégszekrény - a tied; a gyermek­ágyak és a játékok pedig engem illetnek meg. A lakást is neked hagyom, mi meg a gyermekek­kel valahogy meghúzódunk anyámnál... Mondd meg a nőd­nek, hogy a szőnyegeket bead­tam a tisztítóba... Az ablakokat megtisztítottam, a padlót felsú­roltam, az ágyakat felráztam, a rózsákat megöntöztem. Mi van még?... Egy üveg pezsgőt kap­tok a jégszekrényben, Zójától pedig tortát küldök. Ha a hiva­talban kellemetlenségeid lenné­nek, ne izgasd magad; mondd azt, hogy igazi boszorkány vol­tam, s ha kell — seprűnyélen ide lovagolok... Isten veled! Bán Péter fordítása Janiga József JÚLIUS Sok hidat de az illa. csak pici Tudom, a Nem villa nem zeng Pamír víz Az argem sosem álll marad szí Nem áhíti mert a főt titokzatos hogy nála kékhabos mélységei szén vedéi parlag köt Mindjárt i csak a tisi E szép vii száz hátát 1 M. Nagy László

Next

/
Oldalképek
Tartalom