Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-09-25 / 39. szám

-| Q/^ július 21-én ren- dezték Nagy-Bri- tannia első Forma-l-es nagydíját. Az Aintree-i pályán az akkori sztá­roknak, s a nagy autós cirkusz talán minden idők legnagyobb csillagainak tapsolt a közönség, Jim Clark, John Surtees, Bruce McLaren, Graham Hill, Jack Brabham és a többiek meg is hálálták a közönség önfeledt lelke­sedését. A mai Forma-l-es híveknek sem ismeretlenek az előbb felsorolt nevek, de a fiatalabbak már egészen más minőségben találkozhatnak ve­lük: többségük nélkül elképzelhetet­len a lóerők drámai párharca világ­szerte, hiszen ők adják a dübörgő futamok sava-borsát, az „istállók csodás lovait“ a négy keréken guruló irtózatos erejű masinákat. Az idén a „legmenőbb ló“ a Williams névre hallgat(ott), amelynek nyergében az a Nigel Mansell ül(t), aki végre el­mondhatja magáról: a világ legjobb pilótája. A már említett Aintree-i viadalon, 62-ben a lelátón ült édes­apjával egy kilencéves vidéki srác is, akit a látottak annyira elbűvöltek, hogy a verseny után a nagymamá­nak örömmel újságolta, már döntött: márpedig lesz majd egyszer ő is olyan bátor legény, mint Jim Clark! A papa, Eric, aki egyébként repülő­gép-tervező mérnök volt, akkor még cseppet sem vette komolyan fia ter­veit. így az alig kilenc esztendős Nigelt Mike bátyjához, valamint Ga- il és Sandra nővéreihez hasonlóan szigorúan nevelték! Persze, a szülőföld (Upton) vidéki kisváros lévén, szolgált némi szabad térrel, s szerencsére a papa minden­tudó műhelyében mindig akadt egy- egy árválkodó járgány, ami azért ha száguldani nem is, de egy-két kilo­méteres sétára hajlandó volt kiszök­ni a „kórházból“. Nigel Mansell így emlékszik vissza első autós élménye­ire: „A kis Austin nem volt éppen csöndes, ráadásul rendesen okádta a füstöt, így biztosra vettem, hogy lebukok a papánál, de azért naponta elcsórtam egyet. Persze, a mezőkön nem autópálya minőségű utak fogad­tak, de nem ismertem lehetetlent, árkon-bokron keresztül hajszoltam a tragacsot. Mivel a fékezést nem nagyon ismertem, volt egy pár pará­dés karambolom.“ Ezekből a Forma-l-es pályákra is maradt jó néhány, de idézzünk fel egy sokkal korábbi ballépését a 60- as évek közepéből. A Hall Green-i benzinkútnál egyszer a papa és a fia megpillantottak egy 50 fontért árusí­tott „motorkárét“. A kis Nigel, per­sze, nem tudott ellenállni a kísértés­nek, s addig-addig könyörtött apjá­nak, míg az a tulajdonost rávette, engedjen egy kört a fiának. A történ­teket így meséli a világbajnok: „Gondoltam, kipróbálom, mit tud ez a tragacs, teljes gázt adtam neki, de egy oszlop, a fene tudja honnan, elém került, én meg durr, a közepé­be! Szerencsémre csak a kocsi bánta a dolgot, totálkáros lett, de én is Nigel Mansell (Fotó: archívum) SKY COMPUTER 1020 WIEN TABORSTRASSE 52 43/222/2690-1719 FAX 26 85 41 TELEX 134099 újabb autóval lepte meg elkeseredett fiát. Ezúttal azonban valóban sike­rült a meglepetés, az ajándék az akkoriban Nigel álmának számító Gokard kocsi volt. Megvolt a nagy öröm, és rendre jöttek a sikerek is. 1969 és 76 között hét brit bajnoksá­got nyert Mansell, kétszer választot­ták Észak-Anglia legjobb gokardosá­nak. Már a sikerévek elején Nigel bátor lépésre szánta el magát, beje­lentette apjának, hogy márpedig ő hivatásos autóversenyző akar len­ni. Eric Mansell ekkor még a szíve helyett az eszére hallgatott, s beírat­ta fiát a híres lucasi technikai iskolá­ba, s később - bár ez akkor nem igazán tetszett neki - Nigel még sokszor hálálkodott ezen döntése miatt édesapjának. Hogy miért? 1970-et írtak. Az iskola környé­kén ralizó Nigel egyszercsak megpil­lantott egy bájos ifjú leányzót. „Első látásra tudtam, ebbe a nőbe fogok beleszeretni. Persze, a legelső pillanatban csak arra gondoltam, ala­posan ráijesztek a kicsikére. Teljes gázt adtam, s körülbelül kilenc milli­méterre a lány lábától állította meg a fék a kocsit. Elvihetlek egy kicsit Végre Fortuna is rámosolygott első autóját, egy Ford Mustangot. 1977 - súlyosan megsérül egy edzé­sen, ráadásul eladósodik, de „Rise“ segít kimászni az anyagi csődből. 1978 - eladja altoni házát, de min­dössze öt Forma-3-as ver­senyre elegendő pénzössze­get tud összegyűjteni. 1979 - élete legsötétebb éve, pénz, autó és lakás nélkül, baráti könyöradományokból tenge­ti életét. 1980 - a Lotus-Ford szerződteti, élete első versenyén, az Osztrák Nagydíjon a 11. he­lyen ér célba. 1981 - a Lotus-Ford 3 évre meg­hosszabbítja szerződését, 14 futamon 8* világbajnoki pon­tot szerez. 1982 - 14 nagydíjon 7 vb-pont 1983 - 12 futam, 10 pont, két évre a Lotus-Renault Turbo iga­zolja 1984 - 9 nagydíj, 13 pont 1985 - három évre a Williams-Hon­da pilótája lesz, 6 futamon 31 pontot szerez 1986 - valamennyi futamon részt vesz, 70 ponttal a második helyen végez szinte azonos sorsra jutottam apám jól irányzott, kemény tenyereseitől. Apámnak ugyanis természetesen meg kellett térítenie a károkat. Egy ideig aztán még távolról sem hallot­tam motorzúgást“. 1968-ban Fortuna először mo­solygott Nigelre. (A következő „iste­ni vigyorra“ több mint 23 évet kel­lett várnia Mansellnek). A közeli Shenningtonban megalakult a „mo­torkárosok paradicsoma“. Az apai jólelkűségnek hála, a 15. évében járó (1953. augusztus 8-án született) csi­bész Nigel is ott állt az első hivatalos viadal rajtján. Hogy is volt? „Rajtam kívül még 26-an indul­tak, mindegyiküknek jóval nagyobb teljesítményű gépe volt, így aztán nem csoda, hogy már a második körben eldőlt számomra a verseny, rendre leköröztek ellenfeleim“, me­séli a bajnok, majd gyorsan hozzáte­szi: „Apám sem bírta sokáig, hogy állandóan az utolsóként fejezem be a futamokat, és a családi vagyonún­kon, azaz a megspórolt 34 fonton vett egy, a többiekéhez hasonló tel­jesítményű gépet“. Minden kezdet nehéz. Már az első alkalommal bizonyíthatta volna ki­vételes képességeit, de vezető pozí­cióból az utolsó éles kanyart túl vadul vette be, kifordult az autóból, s a kocsit és saját magát is tönkre­zúzta. „Nagyon forró volt a fejem, min­den áron győzni akartam. Sokáig tartott, míg apám a számba rágta: csak hidegvérrel és nyugodt vezetés­sel érhető el igazán nagy siker“ - vallotta be az újdonsült világelső. Egy évi kényszerpihenő után, az apa titokban félretett vagyonából kocsikázni?, kérdeztem a lánytól. A rémülettől szó nélkül melém zu­hant az ülésre, s már néhány kilomé­ter után eldőlt, ez az ötlet hozta meg az első randevú felejthetetlen élmé­nyeit. Nem sokkal ezután Rosanne a feleségem és sikereim részese lett“. Az iskola után pénzt kellett sze­rezni, mert Nigel szeme előtt ott lebegtek a Forma-l-es pályafutás áhított győzelmei. A 70-es évekkel új időszámítás kezdődött Mansell életében. Sorra jöttek a fontos ese­mények, amelyek befolyásolták ké­sőbbi életútját. Pörgessük fel mi is az eseményeket! 1974 - sikeresen elvégzi mérnöki és külkereskedelmi tanulmá­nyait. 1975—76 - képkeretezésekből, és képeladásokból szerzett pénzén megveszi élete 1987 - 61 pontjával ismét világbaj­noki összetett ezüstérmes 1988 — egy évre a Williams—Judd pi­lótájaként versenyez, 12 ponttal az összetettben 9. 1989 - 38 vb-pontjával az évad 4. legeredményesebb pilótája 1990 - két évre átigazol a Ferrari­hoz, 37 ponttal 5. 1991 - 72 vb-pontja ismét csak az ezüstéremre elegendő 1992 - néhány futammal az idény vége előtt 72 ponttal az ös­szetett élén áll, s behozhatat­lan -^előnnyel már világ­bajnok! összesen (12 szezon alatt) 176 Forma-l-es futamon vett részt, 16- szor indulhatott az első rajtkocká­ból, 29 futamot nyert meg, 16-szor második, 11-szer harmadik, 7 szer negyedik, 6-szor ötödik, 9-szer hato­dik a világbajnoki futamok során. 12 év alatt 29 balesetet szenved. 1992 - augusztus végén, 39 évesen bejelenti visszavonulását! Reméljük, még meggondolja ma­gát. Let’s go, Nigel! (détok) A volt Szovjetunió jégkorong-válogatottjának legendás szakvezetőjét, a 62 éves Viktor Vasziljevics Tyihonovot hosszú, eredményes munka után - 14 esztendeig volt mestere a szbomajának - leváltották! Pedig példátlan sikersorozat állt védencei mögött. Világbajnokságokon hat arany-, két ezüst-, és két bronzérmet szerzett, három alkalommal olimpiai elsőséget nyert irányításával a gárda, egyszer pedig a második helyen végzett. A Kanada Kupát is elhódították a hazaiaktól. évek aranycsapatának tagjai így értékelték a látottakat: „Tyihonov fantasztikusan rossz taktikát vá­lasztott. Csak a támadásokat eről­tette. Nem veszi észre, ez a csapat már nem olyan erős, mint koráb­ban volt. Elég egy védelmi hiba, és re. S ki kapta ezt a megtisztelő tisztséget? Vlagyimir Petrov. Az új elnökség nem sokat teketóriázott és felmondott Tyihonovnak! He­lyére pedig Petrov régi barátja, volt játékostársa, Borisz Mihajlov került. Mihajlov a korábbi évek­VALTQ7AR AZ OROSZ JÉGKORONG-VÁLOGATOTT KISPAPJÁN Tyihonov ment, Mihajlov jött Játékosai sohasem szerették, túlságosan szigorúnak, keménynek tartották. „Nem érdekel, hogy a korongozók nem szívlelnek. Ok azért vannak, hogy aranyérmeket nyerjenek. Az én dolgom pedig az, hogy erre őket felkészítsem“ - nyi­latkozta korábban Tyihonov. Fan­tasztikus ötösfogatot „faragott“: Fetyiszov, Kaszatonov-Maka- rov, Larionov, Krutov. A Brezs- nyev-korszakban a hokisok még nem merték kritizálni a mestert; később, a peresztrojka éveiben már megszólaltak. Elsőként Igor Larionov merte nyílt levélben megbírálni Tyihonovot, őt követte Fetyiszov, Makarov és Krutov. Egyedül Kaszatonov dicsérte Tyi­honov módszereit, ám később ő sem tudott ellenállni a tengeren­túliak csábításának, és átigazolt az NHL-ben szereplő New Jersey De- vilshez. Még a 60-as évek sikerko­vácsa, Anatolij Taraszov sem ér­tett egyet Tyihonovval. „Azt már nem lehet nézni, hogyan bánik a korongozókkal. Ideje lenne, ha átadná a stafétabotot. Ilyen mód­szerekkel nem sokáig érhet el kivá­ló eredményekét.“ Az utóbbi két évben már több­ször megingott Tyihonov alatt a kispad, de a „diktátor“ valahogy mindig megúszta, végül is maradt. Prágában, az idei világbajnoksá­gon, amikor a negyeddöntőben a Független Államok Közössége vereséget szenvedett a későbbi győztes svédektől, és kiesett - ha­talmas meglepetésre -, Borisz Mi­hajlov és Vladimír Petrov, a 70-es megvan a baj. Tetszetősen, de eredménytelenül játszunk. Ezen feltétlenül változtatnunk kell.“ A mérkőzés után szomorúan és letörten távozott a stadionból az elismert edző. A jól értesültek már akkor így vélekedtek: ez a kudarc a végét jelenti, ó is érezte, ezúttal lezárult egy fejezet az életében. Csalódottan csak ennyit mondott: „Nem tudom, jövőre Németor­szágban én leszek-e a válogatott edzője.“ Majd ingerülten felkiál­tott: „Hagyjanak már békén!“ A nyáron új elnököt választottak az Orosz Jégkorong Szövetség élé­ben a mester egyik legnagyobb kritikusai közé tartozott. Hatalmas örömmámort váltott ki a jégkorongozók között Mihaj­lov kinevezése. Vjacseszlav Fetyi­szov, a New Jersey Davils 34 éves hátvédje: „Amióta új mester áll a válogatott élén, minden megvál­tozott. Szívesen állunk a kapitány rendelkezésére; mindannyian, akik az NHL-ben szerepelünk. Már a Szauna Kupán szerettünk volna rajthoz állni, de sajnos, az észak­amerikai profi liga vezetői ezt nem tették lehetővé, fgérem, a legköze­lebbi viadalokon már rendkívül erős gárdával veszünk részt. Kép­zeljék el, hogy az 1994-es téli olimpián az orosz hokisok mellett jelen lennének Kanada és az USA világsztár jégkorongozói is. Mert a tengerentúlon most másról sem beszélnek, mint a barcelonai játé­kokon rendkivül nagy sikert ara­tott profi kosárlabdázókról. Az orosz szövetség korábbi vezetői nem tették lehetővé, hogy a lege­rősebb együttes lépjen jégre, erre fizettünk rá a legutóbbi Kanada Kupán is. Meggyőződésem, ha újra együtt szerepelne a legendás ötö­sünk, aranyérmet nyerünk...“ Egy biztos, Tyihonov módszere­it sokan kritizálták, de példátlan sikersorozata után világszerte elis­mert szakembernek számít, és több ajánlatot is kapott már a ten­gerentúlról. Mindenesetre a megfi­atalított orosz együttes Borisz Mi­hajlov vezetésével biztosan nyerte meg a Finnországban rendezett Szauna Kupát. Csak a csehszlová­kokkal vívtak szoros mérkőzést, a másik két találkozón lehengerel­ték ellenfelüket. Majdnem úgy, mint a régi szép időkben. A profik­kal megerősödött csapat ismét a vi­lágbajnokság első számú esélyesé­vé lépett elő. (szabó) Kiadja a VOX NOVA Részvénytársaság. Kiadói szerviz: Slovakopress. Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság ® 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: ® 210/4460 és Miklósi Péter: ® 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László ® 210/4454. Grafikai szerkesztő: Ferenczy Rudolf ® 210/ 4450. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Pribinova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: ® 550-18, sportrovat: ® 506-39, gazdasági ügyek: ® 210/4425 és , 4426. Távíró: 92308. Telefax: 505 29. Adminisztráció: Slovakopress állami vállalat 81902 Bratislava, Pribinova 25, ® 586-07. Készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 AZ UJ SZÓ Bratislava, Pribinova 21. Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek és magánszemélyeknek: 819 15 Bratislava, Pribinova 25, 8. emelet, S 210/4455 és 4476, irodavezető (telefon HÉTVÉGI MAGAZINJA és telefax) 551 29. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediaprint - KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz Index 480 201 tlaée, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom