Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-25 / 39. szám
I Jegyszer egy ember maJ-j gocskát lelt egy bokor alatt. Nem ismerte sem a magot, sem a növényt. Fogta hát a magot, hazavitte, elültette. A mag egy idő múlva kicsírázott, a csíra növekedésnek indult, az ember meg időről időre megszemlélte a növényét. Egy napon a pók is odabaktatott, és megszemlélte a növényt. Valami kerek golyóbist termett a növény: dinnyét. A pók megkopogtatta a dinnyét, a fejét csóválta.-Ez a dinnye még éretlen. S így ment a dolog: hol az ember jött, hol a pók, megkopogtatta a dinnyét. Egyszer aztán megint a pók jött. Kopogtatott, de a dinnye hallgatott, akár a sült hal. Hanem egyszer csak fölemelkedett, aztán lecsapta magát, egyenesen a pókra, hogy agyonnyomja. A pók azonban az utolsó pillanatban kitért előle, s hanyatt-homlok a bokrok alá menekült, és elbújt. Az egyik bokor alatt egy kis antilop ült.- Hova-hova olyan sebesen? - kérdezte a póktól.- Futok a dinnye elől, a dinnye meg utánam - lihegte a pók.- Hazudsz - mondta az antilop.- Nem hazudok - felelte a pók. - így igaz, ahogy mondom. Szaladok, mert kerget a dinnye.- Maradj itt - mondta az antilop. - Majd én megvéde- lek. Erősebb vagyok a diny- nyénél. A pók lekuporodott az antilop mellé, és azt mondta:- No jó. Kisvártatva érzik, hogy fúj a szél.- Hát ez meg mi? - kérdezte az antilop.-Ez a dinnye szele - mondta a pók.- Akkor fuss, fuss! - kiáltotta az antilop -, mert ez olyan erős, hogy nem bírlak megvédeni tőle! A pók nyakába kapta a lábát, és loholt tovább. Futtában találkozott a zebrával. Szerkeszti: Tallósi Béla- Hova-hova olyan sebesen? - kérdezte a zebra.- Futok a dinnye elől, a dinnye meg utánam.- Hazudsz.- Nem hazudok. így igaz, ahogy mondom. Szaladok, mert kerget a dinnye.- Maradj itt, majd én meg- védelek. Erősebb vagyok a dinnyénél. (Togói népmese)- No jó - mondta a pók, és meghúzódott a zebra mellett. Kisvártatva megcsapja őket a szél.- Hát ez meg mi? — kérdezte a zebra.-Ez a dinnye szele.- Akkor fuss, fuss! — kiáltotta a zebra -, mert ez olyan erős, hogy még én se bírlak megvédeni tőle! A pók a nyakába kapta a lábát, és loholt tovább. Futtában találkozott az elefánttal.-Hova-hova olyan sebesen? - kérdezte az elefánt.- Futok a dinnye elöl, a dinnye meg utánam.- Hazudsz.- Nem hazudok. így igaz, ahogy mondom. Szaladok, mert kerget a dinnye.- Maradj itt, majd én meg- védelek. Erősebb vagyok a dinnyénél. Kisvártatva szelet éreztek.- Hát ez meg mi? - kérdezte az elefánt.- Ez a dinnye szele.- Annyi baj legyen - mondta az elefánt, és jól megvetette a lábát. Gárdonyi Géza SZEPTEMBER Elnémult a rigó. Az esteli csöndben az őszi bogár szomorú pri-pri dala szól már. A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen: Elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár! így változik búsra az én hegedűm is: fejemre az ősz dere, az ősz dere száll. Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is, de pri-pri: odavan a nyár, - a nyár... Hanem a szél egyre erősebb lett, ingatta az elefántot, úgyhogy már-már eldőlt.- Fuss, fuss! - kiáltotta az elefánt - mert ez olyan erős, hogy még én sem tudlak megvédeni tőle! Futott, futott a pók, futtában találkozott a parányi ul- labella-madárral.- Hova-hova olyan sebesen? — kérdezte a madárka.- Mi közöd hozzá - lihegte a pók, és tovább szaladt.- Miért vagy ilyen goromba velem? - kérdezte az ulla- bella-madár. — Nem tudod, hogy énvelem még a hatalmas vadak is barátságosan beszélnek?- Akármilyen hatalmas barátaid vannak - mondta a pók —, rajtam te sem tudsz segíteni. Ha az elefánt nem védett meg, hogyan védenél meg te a dinnyétől.- Mitől?-A dinnyétől! - mondta dühösen a pók. - Annak a szele még az elefántot, meg a zebrát is elfújja.- Bújj csak a szárnyam alá, a többivel ne törődj- mondta az ullabella-madár.- Hátha én meg bírlak védeni. A pók gyorsan bebújt az ullabella szárnya alá. Kisvártatva jön a szél.- Hát ez meg mi? - kérdezte az ullabella.- Ez a dinnye szele! - suttogta rémülten a pók.- No akkor kapaszkodj csak jó erősen! - mondta a madár. Jött nagy dérrel-durral a dinnye, fújt, fu vallott a levegőben. Meglátta a dinnye az ullabellát, rá akart rontani. Csakhogy az ullabella az utolsó pillanatban kitért előle, mert az olyan madár, hogy ha kővel hajigálják is, éppen csak egy kicsit repül, ahelyett, hogy elmenekülne. A dinnye mérgében még jobban fújt, földuzzaszko- dott, lezúdult a madárkára. De az ullabella az utolsó pillanatban odább röppent egykét arasznyit. A dinnye meg lecsapódott a földre, nem is föld volt az, hanem szúrós, kemény szikla: azon egyszeriben szétloccsant, s ahány mag volt benne, annyifelé fröccsent. Tgy került az emberekJ. hez a dinnye meg a szél. Mert a szél azelőtt benne volt a dinnyében, melyet a pók napról napra megkopogtatott, hogy elég érett-e már. Rónay György átdolgozása Két olasz természettudós talált rá 1985-ben Tibetben, egy ötezer méter magasan fekvő faluban. Egészen addig a kutatók a tibeti mastiffot kihalt fajtának hitték. Az állatnak, mely a bernáthegyi kutyához hasonlít, az alacsony hőmérséklet elviselésére alkalmas, mahagóni árnyalatú, barna foltos bundája, hatalmas lábai és trombita alakú farka van. Már Marco Polo is feljegyezte, hogy a tibeti mastiff kiváló házőrző kutya. Régen, amikor a férfiaknak messzire kellett menniük falujukból, vigyázott a nőkre, öregekre, gyerekekre. A tibeti mastiffot az egykori európai hegyi kutyák ősének tartják, amelyek a nápolyi faj kivételével mára már kihaltak. I. e. 330-ban, Ázsia meghódítása idején Nagy Sándor Görögországba küldött néhány kant és szukát, s ezért az elsőként Macedóniában és Épeiroszban honosodott meg. A rómaiak a mastiffokat az arénákba vitték, hogy a cirkuszi játékok során más állatokkal küzdjenek. Hogy beszél a madár? A rigó rikkant vagy fütyül. A fürj pitypalattyol. Á gerle kacag vagy turbékol. A varjú károg. A páva rikít. A ruca hápog. A veréb csiripel. A csibe csipog. A vércse vijjog. A szarka csörög. A fajdkakas dürrög. A bagoly huhog. A fülemüle csattog. A tyúk kárál vagy kotkodácsol A liba gágog. A daru krúgat. A gyólya kelepet. A megfejtés megkönnyítésére egyszavas definíciót is közlünk. SORBAN KIDERÜL SZERSZÁM ÉLETPÁLYA II vo ssssss ARNYJATEK Nézd meg figyelmesen az öt árnyékképet, és állapítsd meg, melyik közülük a bal felső sarokban látható fa árnyéka! Készítette: M. Motycík Megfejtés A szeptember 11-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: párta, ponty, rakéta; Görögország - drachma, Dánia - korona, Luxemburg - luxemburgi frank, India - rúpia, Portugália - escudo, Mexikó - peso. Nyertesek: Fekete Gertrúd, Dunaszerdahely; Kuscsik Zoltán, Szomotor; Kovács Krisztina és Mónika, Galánta: Csintalan Erika és Kati, Várgede; Kovács Dezső Gábor, Reste. 1992. IX. 25. üasárnap
