Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-09-18 / 38. szám

A VASÁRNAP NAGYMAMÁKNAK ÉS NAGYPAPÁKNAK Akiről a címben szó van: Ed­die Barclay, az ismert filmszí­nész. Hatvankilenc éves korá­ban nyolcadszor nősült. 1988. június 3-án oltár elé vezette Saint-Tropez-ban a huszonkét éves Caroline Gigantit. Barclay művész úr esetében már megszoktuk, hogy megle­hetősen gyakori látogatója a há­zasságkötő dísztermeknek. De mostani választottja valóban túl fiatal. Amikor először találkozott vele Lyonban, csak húszéves volt. „Nem arról van szó, hogy el akartam volna Caroline-t csábí­tani - vallja a boldog férj. - Hagyjanak már fel azzal a rög­eszmével, hogy én vagyok az örökös csábító. Caroline azt kér­te tőlem, hogy egyengessem az útját a showbusiness világában. Kezdetben a számomra közön­séges kis béka volt. Aztán több­ször is utánam jött Párizsba. Az egész ott kezdődött...“ „Igaz, hogy Caroline apja a fi­am lehetne. De számomra az a fontos, hogy a feleségem bol­dog legyen. Nyilván Caroline a legfiatalabb az összes nő kö­zül, akikkel kapcsolatba kerül­tem, de egyben a legvonzóbb. S ami a köztünk lévő negyven- nyolc évnyi korkülönbséget je­lenti, ez csak azok számára le­het probléma, akik annyit be­szélnek róla“ - fejezte be vallo­mását. HA FÁJ A FEJÜNK... A fejfájás, sajnos, nagyon sokaknak ismert fájdalom. Va­lójában nem betegség, csak tünet, amelynek igen sokféle oka lehet. A fejfájások közül a legnehezebben elviselhetök a migrének. A fájdalomnak mindig két oka lehetséges: testi és lelki. A fejfájás és a stressz, illetve a lelki problémák között kimu­tatható összefüggés van. Ha valaki fejfájásától meg akar szabadulni, először meg kell kísérelnie, hogy élete problé­máin felül tudjon kerekedni. A fejfájás tehát igen bonyolult problémakört takar. Sok ember úgy gondolja, a fejfájás hozzátartozik az éle­téhez, együtt kell vele élnie. Ez nem igaz, és nem is helyes. Meg lehet és meg is kell sza­badulni tőle. Kivételek termé­szetesen azok a fejfájások, amelyeknek komoly okai van­nak. Hogy mi rejtőzhet egy- egy olyan fejfájás mögött, amely hetekig is eltart, azt csak az orvos tudja megmon­dani. A múlt év végén jelent meg dr. Bemard A. Baker A migré­nek és a fejfájások című köny­ve a budapesti Mezőgazdasági Kiadó Kft. gondozásában. Eb­ben a szerző olyan fejfájások­kal és migrénekkel foglalkozik kimerítően és átfogóan, ame­lyek gyógyíthatók. A fejfájós emberek több mint fele maga kezeli betegségét - olvashat­juk a könyvben nem is for­dul orvoshoz. „Holott - szöge­zi le a szerző - e betegségek­ben szerzett több mint húszé­ves tapasztalatom alapján el­mondhatom, hogy noha a mig­rén örökölhető, mégsem mer­ném állítani, hogy nem gyó­gyítható.“ Baker doktor, aki évtizedek óta folglalkozik a fejfájós és a migrénes betegekkel, a ter­mészetes gyógymódokat he­lyezi előtérbe a gyógyszeres kezelésekkel szemben. „Sok gyógyíthatatlannak tűnő fejfá­jás például - Írja könyvében - rövid idő alatt megszüntet­hető a nyakcsigolyák manuá­lis kezelésével. Meg kell találni az okot, és nincs többé fej­fájás!“ Yul Brynner és Marion Bran- do, a két híres filmsztár évek óta jó barátságban élt egymással, de ez nem zárta ki azt sem, hogy egyik a másiknak borsot törjön az orra alá. Gyakran ug­ratták, „heccelték“ egymást. Egyszer a fiatalabb Brando megsimogatta Brynner híres ko­pasz fejét, s csodálkozva így szólt: „Olyan érzésem van, minthogyha a feleségem csu­pasz fenekét simogatnám.“ Erre Brynner a fejéhez nyúlt, lassan végigsimította kopasz koponyá­ját, s kaján mosollyal így vágott vissza barátjának: „Igazad van. Nem szeretném megbántani a feleségedet, de nekem is az az érzésem.“ Megkérdeztük Csontos Vilmos költőt: hogy van?- Elszorult szívvel kell vá­laszolnom, hogy nem vagyok jól. A nyolcvannégy éves em­ber már igen ritkán dicseked­het. Engem különösen ag­gasztó, családi események tartanak csaknem állandó fe­szültségben. A feleségem másfél éve súlyos műtéten esett át, egy hónapja pedig elesett és combnyaktörést szenvedett. Kegyetlen szen­vedéseit én is érzem, lelkileg vele szenvedek. Azt is elfelej­tem, hogy író ember volnék. • Költői munkássága, életformája a népi írókkal rokon ítja.- Életpályám, igen, a népi írók sorsához hasonló. Ezt a rokonságot büszkén válla­lom. Veres Péter, Szabó Pál, Erdélyi József, Sinka István személyes ismerőseim, ba­rátaim voltak. • Milyennek látja élet­pályáját?- A nyolcvan évet termé­keny aktivitásban éltem meg. Alig győztem eleget tenni a meghívásoknak az író-ol­vasó találkozókra. Könyveim nem porosodtak a könyves­boltokban. Verseimet is ál­landóan közölték lapjaink. Mindez a családi tragédiával szakadt meg. Most szenve­dek, nagyon megviselnek ezek a szomorú események. A toll talán véglegesen elpi­henhet ... • ön a szlovákiai ma­gyar írók között sorrend­ben a második rangidős. Mivel foglalkozik, hogyan telnek napjai?- Azon kívül, amit a csalá­domra vonatkozóan elmond­tam, a politikai változások is torokszorítóan hatnak rám. Én nem beszélek szlovákul, s azt kívánják, hogy most tanuljak meg? Az első repub­lika idején minden hivatalos írás kétnyelvű volt, most a ki­sebbségi érzést plántálják belénk, hogy rettenetben tartsanak. Kinek jelent ez hasznot? Vagy örömöt? Mostanáig sohasem volt egymással semmi bajunk. Miért szítanak gyűlöletet kö­zöttünk? Aztán az érző em­bernek az is nagyon fáj, hogy fajtáját ma is a széthúzás jellemzi. Mintha nem látnánk a közös célt, mintha a turáni átok súlya alól nem tudna kiemelni a józan ész. önma­gunkat meggyengítve ered­ménytelen lesz a harcunk, figyelmen kívül hagyják érve­léseinket, igazunkat. A gon­dolkodó embert felörlik ezek a gondolatok. • Gyalogút című, 1988- ban megjelent önéletrajzi regénye „végszó“-jában ír­ja: „A tollforgató embert fokozottabban hevítik az érzelmek. Az életet nem csupán éli, hanem égi...“- A társadalmi változá­sokkal bekövetkezett anyagi nehézségek is rányomják bélyegüket egész életünkre. A könyvkiadás pénztelensé­gének köszönhetően már négy éve porosodik gyér' mekverskötetem a Madách asztalán. Amikor Duba Gyu­lának egykor átadtam, Bat- ta György megjegyezte: a Csontos-versek élményből születtek. Bántó az a közöm­bösség is, amelyet egyes la­poknál verseim iránt tapasz­talok. Mintha azt hallanám: félre az öregekkel! Pedig ha talán egy kevéske biztatást kapnék, még azt a pihenő tollat is meg tudnám fogni, s rákényszeríteni a betűve­tésre. Nosztalgikus óráim­ban, persze, eszembe jutnak szebb napjaim a múltból. Minden nevezetes évfordu­lómra volt új könyvem a múlt­ban. Most következhetne a legszebb: a nyolcvanötö­dik. Talán már akkor nem leszek ez árnyékvilágban, de ha itt leszek, nagyon szomo­rúan ünnepelek, s egyedül. Elhagyatottan. Valami azon­ban említést érdemel: a hét unoka s a hét dédunoka. Va­lamennyien távol élnek, de amikor a közelembe kerül­nek, felpezsdül bennem a gondolat: érdemes volt élni! Mégiscsak van értelme az életemnek! Ez is megtörtént A képen látható, ma 75 éves olasz hölgy, Anna Maria Mancini húszéves korában egy törvénytelen gyermeket hozott a világra. Szülei, hogy eltakarják „a család szégyenét“, nevelőszülőkre bízták a kisfiút, s az anyjának azt mondták, hogy a gyermek meghalt. Nel!o, a fiú a közelmúltban értesült születése körülményeiről, illetve az utána történtekről, s elhatározta, hogy felkeresi az édesanyját. így történt, hogy az anya 55 év elmúltával láthatta meg először a fiát. Bizonyára nem mindennapi találkozás lehetett. Szerkeszti: Kulcsár Tibor Eddig nyolcszor nősült Méry Gábor felvétele Mi lesz holnap?

Next

/
Oldalképek
Tartalom