Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-18 / 38. szám
A VASÁRNAP NAGYMAMÁKNAK ÉS NAGYPAPÁKNAK Akiről a címben szó van: Eddie Barclay, az ismert filmszínész. Hatvankilenc éves korában nyolcadszor nősült. 1988. június 3-án oltár elé vezette Saint-Tropez-ban a huszonkét éves Caroline Gigantit. Barclay művész úr esetében már megszoktuk, hogy meglehetősen gyakori látogatója a házasságkötő dísztermeknek. De mostani választottja valóban túl fiatal. Amikor először találkozott vele Lyonban, csak húszéves volt. „Nem arról van szó, hogy el akartam volna Caroline-t csábítani - vallja a boldog férj. - Hagyjanak már fel azzal a rögeszmével, hogy én vagyok az örökös csábító. Caroline azt kérte tőlem, hogy egyengessem az útját a showbusiness világában. Kezdetben a számomra közönséges kis béka volt. Aztán többször is utánam jött Párizsba. Az egész ott kezdődött...“ „Igaz, hogy Caroline apja a fiam lehetne. De számomra az a fontos, hogy a feleségem boldog legyen. Nyilván Caroline a legfiatalabb az összes nő közül, akikkel kapcsolatba kerültem, de egyben a legvonzóbb. S ami a köztünk lévő negyven- nyolc évnyi korkülönbséget jelenti, ez csak azok számára lehet probléma, akik annyit beszélnek róla“ - fejezte be vallomását. HA FÁJ A FEJÜNK... A fejfájás, sajnos, nagyon sokaknak ismert fájdalom. Valójában nem betegség, csak tünet, amelynek igen sokféle oka lehet. A fejfájások közül a legnehezebben elviselhetök a migrének. A fájdalomnak mindig két oka lehetséges: testi és lelki. A fejfájás és a stressz, illetve a lelki problémák között kimutatható összefüggés van. Ha valaki fejfájásától meg akar szabadulni, először meg kell kísérelnie, hogy élete problémáin felül tudjon kerekedni. A fejfájás tehát igen bonyolult problémakört takar. Sok ember úgy gondolja, a fejfájás hozzátartozik az életéhez, együtt kell vele élnie. Ez nem igaz, és nem is helyes. Meg lehet és meg is kell szabadulni tőle. Kivételek természetesen azok a fejfájások, amelyeknek komoly okai vannak. Hogy mi rejtőzhet egy- egy olyan fejfájás mögött, amely hetekig is eltart, azt csak az orvos tudja megmondani. A múlt év végén jelent meg dr. Bemard A. Baker A migrének és a fejfájások című könyve a budapesti Mezőgazdasági Kiadó Kft. gondozásában. Ebben a szerző olyan fejfájásokkal és migrénekkel foglalkozik kimerítően és átfogóan, amelyek gyógyíthatók. A fejfájós emberek több mint fele maga kezeli betegségét - olvashatjuk a könyvben nem is fordul orvoshoz. „Holott - szögezi le a szerző - e betegségekben szerzett több mint húszéves tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy noha a migrén örökölhető, mégsem merném állítani, hogy nem gyógyítható.“ Baker doktor, aki évtizedek óta folglalkozik a fejfájós és a migrénes betegekkel, a természetes gyógymódokat helyezi előtérbe a gyógyszeres kezelésekkel szemben. „Sok gyógyíthatatlannak tűnő fejfájás például - Írja könyvében - rövid idő alatt megszüntethető a nyakcsigolyák manuális kezelésével. Meg kell találni az okot, és nincs többé fejfájás!“ Yul Brynner és Marion Bran- do, a két híres filmsztár évek óta jó barátságban élt egymással, de ez nem zárta ki azt sem, hogy egyik a másiknak borsot törjön az orra alá. Gyakran ugratták, „heccelték“ egymást. Egyszer a fiatalabb Brando megsimogatta Brynner híres kopasz fejét, s csodálkozva így szólt: „Olyan érzésem van, minthogyha a feleségem csupasz fenekét simogatnám.“ Erre Brynner a fejéhez nyúlt, lassan végigsimította kopasz koponyáját, s kaján mosollyal így vágott vissza barátjának: „Igazad van. Nem szeretném megbántani a feleségedet, de nekem is az az érzésem.“ Megkérdeztük Csontos Vilmos költőt: hogy van?- Elszorult szívvel kell válaszolnom, hogy nem vagyok jól. A nyolcvannégy éves ember már igen ritkán dicsekedhet. Engem különösen aggasztó, családi események tartanak csaknem állandó feszültségben. A feleségem másfél éve súlyos műtéten esett át, egy hónapja pedig elesett és combnyaktörést szenvedett. Kegyetlen szenvedéseit én is érzem, lelkileg vele szenvedek. Azt is elfelejtem, hogy író ember volnék. • Költői munkássága, életformája a népi írókkal rokon ítja.- Életpályám, igen, a népi írók sorsához hasonló. Ezt a rokonságot büszkén vállalom. Veres Péter, Szabó Pál, Erdélyi József, Sinka István személyes ismerőseim, barátaim voltak. • Milyennek látja életpályáját?- A nyolcvan évet termékeny aktivitásban éltem meg. Alig győztem eleget tenni a meghívásoknak az író-olvasó találkozókra. Könyveim nem porosodtak a könyvesboltokban. Verseimet is állandóan közölték lapjaink. Mindez a családi tragédiával szakadt meg. Most szenvedek, nagyon megviselnek ezek a szomorú események. A toll talán véglegesen elpihenhet ... • ön a szlovákiai magyar írók között sorrendben a második rangidős. Mivel foglalkozik, hogyan telnek napjai?- Azon kívül, amit a családomra vonatkozóan elmondtam, a politikai változások is torokszorítóan hatnak rám. Én nem beszélek szlovákul, s azt kívánják, hogy most tanuljak meg? Az első republika idején minden hivatalos írás kétnyelvű volt, most a kisebbségi érzést plántálják belénk, hogy rettenetben tartsanak. Kinek jelent ez hasznot? Vagy örömöt? Mostanáig sohasem volt egymással semmi bajunk. Miért szítanak gyűlöletet közöttünk? Aztán az érző embernek az is nagyon fáj, hogy fajtáját ma is a széthúzás jellemzi. Mintha nem látnánk a közös célt, mintha a turáni átok súlya alól nem tudna kiemelni a józan ész. önmagunkat meggyengítve eredménytelen lesz a harcunk, figyelmen kívül hagyják érveléseinket, igazunkat. A gondolkodó embert felörlik ezek a gondolatok. • Gyalogút című, 1988- ban megjelent önéletrajzi regénye „végszó“-jában írja: „A tollforgató embert fokozottabban hevítik az érzelmek. Az életet nem csupán éli, hanem égi...“- A társadalmi változásokkal bekövetkezett anyagi nehézségek is rányomják bélyegüket egész életünkre. A könyvkiadás pénztelenségének köszönhetően már négy éve porosodik gyér' mekverskötetem a Madách asztalán. Amikor Duba Gyulának egykor átadtam, Bat- ta György megjegyezte: a Csontos-versek élményből születtek. Bántó az a közömbösség is, amelyet egyes lapoknál verseim iránt tapasztalok. Mintha azt hallanám: félre az öregekkel! Pedig ha talán egy kevéske biztatást kapnék, még azt a pihenő tollat is meg tudnám fogni, s rákényszeríteni a betűvetésre. Nosztalgikus óráimban, persze, eszembe jutnak szebb napjaim a múltból. Minden nevezetes évfordulómra volt új könyvem a múltban. Most következhetne a legszebb: a nyolcvanötödik. Talán már akkor nem leszek ez árnyékvilágban, de ha itt leszek, nagyon szomorúan ünnepelek, s egyedül. Elhagyatottan. Valami azonban említést érdemel: a hét unoka s a hét dédunoka. Valamennyien távol élnek, de amikor a közelembe kerülnek, felpezsdül bennem a gondolat: érdemes volt élni! Mégiscsak van értelme az életemnek! Ez is megtörtént A képen látható, ma 75 éves olasz hölgy, Anna Maria Mancini húszéves korában egy törvénytelen gyermeket hozott a világra. Szülei, hogy eltakarják „a család szégyenét“, nevelőszülőkre bízták a kisfiút, s az anyjának azt mondták, hogy a gyermek meghalt. Nel!o, a fiú a közelmúltban értesült születése körülményeiről, illetve az utána történtekről, s elhatározta, hogy felkeresi az édesanyját. így történt, hogy az anya 55 év elmúltával láthatta meg először a fiát. Bizonyára nem mindennapi találkozás lehetett. Szerkeszti: Kulcsár Tibor Eddig nyolcszor nősült Méry Gábor felvétele Mi lesz holnap?
