Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-18 / 38. szám
* * 1992. szeptember 18. XXV. évfolyam Ára 4 korona Savanyú a szőlő? Palóchonban így kérdezi egyik atyafi a kellemetlen helyzetbe került másikat. így tenném föl a kérdést én is nemzeti kisebbségünk képviselőinek a szlovák alkotmány jóváhagyása után. Mert mennyire igyekeztek szlovák partnereiket meggyőzni saját igazukról, őszinte szándékukról! Mindhiába. Ha éppen nem adták tudtukra, hogy kár minden erőlködésért, akkor hol lekezelően, hol ingerülten utasították vissza minden javaslatukat. Azokban a napokban nem irigyeltem képviselőinket. A győztes szlovák politikai párt egyik képviselője, fölénye tudatában, politikushoz aligha méltó módon kétségbe vonta, hogy a magyar pártok egyáltalán a magyar kisebbség érdekeit képviselik-e. Mintha nem a választók akaratából kerültek volna a parlamentbe ... Szegény képviselőink! Még a Národná ob- roda hírmagyarázójának is megesett rajtuk a szíve: „Nem is csodálkozhatunk a magyar pártok képviselőinek elkeseredettségén. Mintha minden javaslatuk áthatolhatatlan falba ütközöti volna. Ők viszont makacsul döngették ezt a falat, de a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (a Szlovák Nemzeti Párttal és itt-ott a Demokratikus Baloldal Pártjával), bocsánat - az SZNT plénuma, javaslataikat sorra visszautasította.“ De hát az egymás és önmagunk fölötti sajnálkozás vajmi keveset segít. Ha a döngetés nem használt, más módon kell átjutnunk azon a bizonyos falon. Tetszik, nem tetszik, ezzel az alkotmánnyal és jelenleg ezzel a kormánnyal kell együtt élnünk. A parlamentből ugyan kivonulhatunk, ám ezzel kisebbségünk helyzetén aligha változtathatunk valamit is. A szlovák vezetés attól se igen riad meg túlságosan, ha a nemzetközi szervekhez és szervezetekhez fordulunk panaszunkkal. A gyakorlat nem igazolja elvárásainkat. A néhai Jugoszláviában nációk ölik egymást, ám Nyugat-Európa, az Egyesült Államok és a világ támogatása a verbális elítélésen túl mindössze a humanitárius segítségig terjed. Pedig ott vér folyik. Vajmiféle nemzetközi támogatásban való reménykedés szinte ábránd. Nekünk itthon kell szót értenünk. Mielőbb! ■» Politikai pártjaink képviselői sérelmezik a mellőzést. Panaszkodnak, hogy Vladimír Meciar és pártja eddig nem mutatott hajlandóságot a párbeszédre. Meciar viszont magyar- országi útja előtt adott interjújában kijelentette, hogy a pártok közötti találkozóra magyar részről eddig meghívást nem kapott, pedig rajtuk a sor. íme, itt a lehetőség! Az alkotmányjavaslatról lezajlott vita során, de korábban és azóta is az az érzésem, hogy magyar képviselőink a szlovák féllel nem tudják magukat megértetni. Igaz, a másik fél néha szándékosan úgy tesz, mintha nem értene bennünket. De mindenképpen meg kell értetni magukat! A parlamenti vita bizonyította, hogy míg képviselőink általános érvekkel próbáltak hatni a plénumra, a szlovák képviselők nagyon is konkrét esetek felsorolásával illusztrálták a Dél-Szlovákiában kisebbségben élő szlovákok sérelmeit. Meggyőződésem, hogy e sérelmekből sokkal több jut magyar nemzeti kisebbségünknek, ám a vita az ellenkező benyomást keltette. Szlovákiának új alkotmánya van. A szenvedélyek lassan lecsillapodnak, a napi gondok a lelkesedést is lohasztják. A nemzetiségek irányába is elhangzik egy-egy józanabb megnyilatkozás. Ezek közé nem sorolom egy „politikus“ tévé-nyilatkozatát, aki szerint a magyar kisebbség is több jogot élvezhetne, ha „szlovákabb“ magatartást tanúsítana. Bár nemzetiségünk „szlovákabb“ aligha lesz, szülőföldje iránti szeretetét, hozzá való ragaszkodását és a csehszlovák államhoz való lojalitását nemegyszer és nehéz időszakokban is bizonyította. És hát a nemzetiségi jogokat se úgy osztják, mint engedelmes gyermeknek szemenként a cukorkát vagy éppen a nyalókát. E jog nem valamiféleképpen kiérdemelt ajándék és nem is adomány. Száz szónak is egy a vége: nekünk itthon, egymás között kell szót értenünk. Pártjaink ellenzéki helyzete nem jelenti azt, hogy alapvető dolgokban ne lehetne megállapodnunk. Ne várjunk csak mások segítségére. A magyar-szlovák találkozó után az első értékelések között hangzott el az a megállapodás, hogy hazai magyar pártjaink most már hiába is fordulnának a magyar kormányhoz segítségért, mert a két kormányfő megállapodása szerint a nemzetiségi kérdés kizárólag országaink belügye. Ezzel szemben Vladimír Meciar kijelentette, hogy a kétoldali szerződés gondolatát ugyan elveti, de támogatja, hogy az EBEÉ dolgozza ki a nemzetiségi kérdés megoldásának Európára érvényes alapelveit, amit a szlovák kormány is kész elfogadni. S ez némi derűlátásra jogosíthat bennünket is. így talán a szőlő se lesz olyan savanyú... Zsilka László Feró Spácil felvétele Őszi táj
