Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-09-11 / 37. szám

B izony, már félszáz éve is van annak, hogy be­írattak az első osztályba. Én nem is nagyon törődtem vele. Ám egy szép napon azt mondta anyám:- Holnapután iskola-re­gula! Ránéztem, szemem könnybe lábadt.- Nem akarok iskolába menni! Megállt a konyha köze­pén, s felvonta a szemöl­dökét.- Vajon miért? Szerkeszti: Tallósi Béla tam meg. - Itt van mindenki.- Nézd csak, ott áll Tímár Lenke. Kék masni van a hajá­ban. Az a kövérkés asszony az anyja.- Látom, nem vagyok vak! - bosszankodtam. - Vannak itt mások is. — Az igaz — súgta fülembe Pista. - De Lenke az én sze­retőm.-A szeretőd? - csodál­koztam. - Hát iszen! — Neked még nincs szere­tőd? — kérdezte megint súgva.- Mert ott elnáspángol­nak. El ám!- Ki volt az a buta gyerek, aki ilyesmit mondott' neked?-Tóth Pista. Neki meg Kardos Karcsi mondta, ő meg tudja, mert már a másodikba megy.- Szófia beszéd ez, fiacs­kám. Az iskolában senkit sem bántanak. Ott csak tanulnak és játszanak - mosolygott anyám. - Ne félj senkitől, semmitől. Erzsiké néni, a ta­nító nénitek kedves, jó asz- szony.- Hát a kormos? Meg a nádpálca?- Ezeket is Pistától hal­lottad?- Karcsinak is kiporolták a nadrágját.- Elég legyen! - szólt emelt hangon anyám.- A pajtásaid mindent össze­fecsegnek... Te csak rám hallgass! Tudod, hogy én mindig igazat mondok ne­ked ... Már az iskolatáskád is megvarrtam. Várj csak, kiho­zom a sifonból. Hipp-hopp!- kiáltotta, amikor kifordult a szobából, és nevetve a ma­gasba dobta a vászontarisz­nyát. Megráztam a fejem.- Én olyat szeretnék, amit a hátamra csatolhatok. Kar­csinak olyan van.- Arra nincs pénzünk. Kü­lönben ilyen vászontáskával jár a legtöbb gyerek. Látod, milyen szépen megvarrtam. A neved kezdőbetűjét is ráhí­meztem. Pirossal. Látod?- Látom, látom - hadar­tam. - De mégis tarisznya.- Na és? — húzta össze a szemét. - Még mindig jobb, mintha spárgával kötnéd össze az irkáidat. Sok fiúnak elég a madzag is __ Mér gemben kirohantam az udvarra... Harmadnap korán keltett anyám. Jól megmosdatott a mosóteknőben, s az ünnep­lőt adta rám. Kézen fogott és azt mondta:- Gyerünk, kis szógám. Nem kellett messze men­nünk. Az iskola sárga épülete csak egy ugrásnyira állott, a patak partján. Az udvarán már ott nyüzsögtek a gyere­kek. Sok jó pajtásom volt közöttük. Tóth Pista mindjár hoz­zám futott.- Látod, mennyi gyerek?- tekintett körül csillogó szemmel. - Mit szólsz hozzá?-Hát jó rakás - állapítot­— Nincs, nekem nincs - fe­leltem egyszerűen. - De mi­nek is kéne egy elsősnek! — Mert így dukál! - villant Pista szeme. — De megyek anyámhoz, mert már kezdik. Az udvar végében fehér terítős asztal állt, körötte szé­kek. Ide telepedtek a ven­dégek. Legelőbb a tiszteletes úr szólt hozzánk. Szép, zengő hangja volt. Következett a szeplős Fe­kete Rózái, a kurátor úr lá­nya, talpig rózsaszínű ruhá­ban, copfosan. Szemét az ég­re meresztve kezdte: — Szülőföldem szép hatá­ra. írta Kis...faludy Károly. Mondott két sort, utána megakadt. — Ahol állok, ahol megyek — súgta Erzsiké néni. Rózái egyik lábáról a má­sikra állt, de valahogy befe­jezte, és nagy szipákolással szaladt az anyjához. Mindnyájan kuncogtunk, de hangunkat elnyelte az énekszó. A harmadikos, ne­gyedikes gyerekek énekel­tek. Utánuk Erzsiké néni be­szélt arról, milyen jó az isko­lában. Már eléggé zajosak vol­tunk, amikor felsorakoztat­tak bennünket, és Erzsiké né­ni vezetésével bementünk a tanterembe. Nagy zörgés, lökdösődés kezdődött, míg valahogyan elhelyezkedtünk a padokban. Mindjárt tüsszögni kezdtem, mert a padló rettenetesen bűzlött az olajtól. Pista cimborám mellém húzódott. — Ugye, együtt ülünk? — Persze - feleltem. - Hi­szen te vagy a legjobb paj­tásom. Erzsiké néni mindnyájun­kat a nevén szólított, és mo­solyogva elbeszélgetett ve­lünk. Lelkünkre kötötte, hogy másnap reggel már nyolc előtt bent legyünk az osztályban. Mert rend a lelke mindennek. Az iskolától meg ne féljünk mert nagyon jól fogjuk érezni magunkat. Hittük is, meg nem is.- Most pedig álljatok sor­ba, és induljatok haza - mondta a végén. Fölcsillant a szemünk. Zö­rögve, zajosan föltápászkod- tunk és tolakodtunk kifelé.- Várjatok csak! - szólt utánunk. - Elfelejtettetek kö­szönni.- Jó egészséget kívánunk, tanító néni! - harsogtuk kó­rusban. — Érezzétek jól magato­kat. Holnap majd találko­zunk - intett és kikísért ben­nünket ...-No, hogy tetszett az is­kola? — kérdezte otthon anyám, aki közben hazabal­lagott. adom is én! - fele­ltem vállat rán­dítva. - Jó, hogy annyi gye­rek jár iskolába. Csak ne len­ne olyan büdös a padló. Dénes György P C li Tóth Judit rm rm -í Cérna-lába, cérna-copfja Két nagy zsebből a köténye, két kis farkincába fonva, a zsebében mindenféle benne vékony kék szalag. kis papír, nagy papír. Egy kis kék, piros meg sárga ceruza, nagy radír, hátha rajzol, hátha ír. Megfejtés Az augusztus 28-ai számunkban közölt feladatok megfejtése: a 2-es számú; 3 084 537, 19 408 159, 5 734 908. Nyertesek: Korcsmáros Enikő, Galsa; Varga Alica, Szeszta: Rabec István, Ajnácskő; Soós Tímea, Béna; Tóth Zsófia, Fülek. Gondolkodom, tehát, Hol mivel? Azt ugye tudod, hogy min­den országban más pénz­nemmel fizetnek? Ausztriá­ban például schillinggel, Olaszországban lírával, az Egyesült Államokban dollár­ral, Nagy-Britanniában font­tal. Hát a következő orszá­gokban? Keresd ki a meg­adott pénznemek közül min­dig a megfelelőt, amellyel ab­ban az országban fizetnek! GÖRÖGORSZÁG 1. forint 2. drachma 3. dinár DÁNIA 1. gulden 2. márka 3. korona LUXEMBURG 1. gulden 2. frank 3. márka INDIA 1. rial 2. rúpia 3. jen PORTUGÁLIA 1. peseta 2. escudo 3. cruzeiro MEXIKÓ 1. dirham 2. peso 3. líra Betürejtvény FEJDÍSZ HAL ŰRJÁRMŰ A megfejtés megkönnyíté­sére egyszavas definíciót is közlünk. ÓRAREND HÉTFŐ KEDD SZERDA CSÜTÖRTÖK PÉNTEK TUTiMT terem TUTiMT terem TUTiMT terem TUTiMT TUTiMT terem 0. 1. 2. 3. 4. s. 6. 7. I 8. j 1992. IX. 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom