Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-11 / 37. szám
A bőrfejűek idegengyűlöletéről Valamikor tavasszal a pozsonyi székhelyű Tatra Banka igazgatója főleg arra panaszkodott, hogy a szlovák fővárosban úgyszólván lehetetlenség egy korszerű bankház létesítésére megfelelő telekhez vagy akár egy átalakítható irodaépülethez, lakóházhoz jutni. Nem tudom, a Tatra Banka megoldotta-e azóta ezt a gondját, de tény, hogy keserű tapasztalata nem mondható egyedinek. Pozsonyban, akárcsak Szlovákia vagy Csehország nagyobb városaiban, fölkapottabb vidékein nőtt az ingatlanvásárlási „kedv“, és ez részben az országban uralkodó, válás előtti bizonytalan állapotok következménye. Hiszen akinek van némi megtakarított pénze, az bizonyára arra gondol - és nem is alaptalanul -, hogy ingatlanba fektetve kisebb veszély fenyegeti annak értékét. Mások viszont azért keresik a megfelelő házat vagy telket, mert vállalkozásukhoz van szükség épületre, épületrészre. A láthatatlan kéz: a piac Azok pedig, akik valamilyen oknál fogva pénzzé akarnák tenni üresen álló telküket vagy szüleiktől örökölt házukat, sokszor nem értik, ha nagy a kereslet, miért nem tudják eladni mondjuk pozsonypüspöki telküket a becsült másfél millió koronás áron sem, miközben mások akár annak az ötszörösét is megkapják érte. Igaz, nem Po- zsonypüspökin hanem esetleg a főváros központjában. Tetszik, nem tetszik, működésbe lépett a piac láthatatlan keze... Az ingatlanárak piaci „magatartása“ érezteti hatását a tekintetben is, hogy hol található az adott ház, telek. Megtörténik, hogy a telket vagy házat áruló a becsült árnál alacsonyabban egyezik meg a vevővel, mert környezetében úgy tapasztalja, az év elejétől módosult rendelet szerint becsült áron nem tudná eladni. Az ingatlanátruházási adót viszont a becsült árból számítják ki, akár áron alul, akár áron felül sikerül túladni az ingatlanon. Bár a korábbi években törvénybe ütköző cselekedetnek számított a fentiekben vázolt gyakorlat, ma már teljesen törvényesen létezik egymás mellett a hivatalos, vagyis a becsült ár és a szerződéses ár. így nem törvénybe ütköző, ha egy pozsonyi belvárosi telek négyzet- méteréért nem a hivatalos 1500 koronát számolják fel, hanem esetleg 65 ezer koronát... Nem árt a körültekintés Mindenesetre akár vesz, akár elad ingatlant, nem árt, ha ismeri az idevágó rendeletet is (az SZK Pénzügyminisztériumának 465/ 1991 Tt. sz. rendeletéről van szó), melynek értelmében például a szántóföld négyzetméterenkénti ára 0,60-12 korona között mozog. Az építési telkek értéke pedig a helyük szerint változik. így példáu a 2000 lakos alatti lélekszámú faluban 20 korona a telek négyzetmétere, kétezer lakoson felüli, de az ötezer lakos alatti lélekszámú településen pedig 100 korona a telek négyzetméterenkénti hivatalos ára. Ha valaki 15 000 lakosúnál nagyobb városban akar telket értékesíteni vagy venni, akkor itt 150 koronás négyzetméterenkénti hivatalos árral kell számolnia és így tovább. Mindenesetre a telket, vagy egyéb ingatlant venni akarónak az sem árt, ha az említett rendeletén kívül betekint egy-egy település fejlesztési tervébe is. Azért nem, mert tudhatja, hogy az exkluzív környezetként hirdetett városrészben nincs-e például környezet- védelmi vagy egyéb okból meghirdetett építési tilalom, és az sem árt, ha a telket vagy házat vásárolni akaró arról is meggyőződik, a környék közművesített- ségi foka megfelel-e az ingatlant áruló által leírtaknak stb. Hogy mi mindenre érdemes még ezen kívül is odafigyelni ingatlanátruházáskor, azt leginkább a szakemberek - jogászok, ingatlanügynökök - tudják, ezért ha már ilyen kereskedelmi ügylet lebonyolításába kezd valaki, akkor ne sajnálja az ezzel járó, az ingatlan árához képest többnyire elenyésző kiadásokat. Megtörténhet ugyanis, hogy a magában bízó vásárló alaposan melléfog, s így amit megtakarított a vámon, azt esetleg százszorosán elveszítheti a réven... Négyzetméterenként „potom“ 65 ezerért... Biztosan akadnak néhányan olvasóink között, akik a nem hivatalos ingatlanárakról hallván csak a fejüket kapkodják. Említettük már a pozsonyi 65 ezer koronás négyzetméterenkénti telekárat, de Prágában például az sem ritkaság, ha egy-egy jobb fekvésű városkerületben 4-7 ezer, a városközpontban meg akár 600-1500 márkát is elkérnek az eladásra kínált ingatlan négyzetméteréért. Divatos helynek minősülnek ilyen szempontból az osztrák vagy a nyugat-német határhoz közel eső települések, nagyon sokan itt keresnek ingatlant. Érdekes, hogy Pozsony környékén vizsgálva a telekárak alakulását, az az általánosítható tapasztalat, hogy a hegyek irányában haladva drágább a kínálat, míg a Csallóköz irányában már jóval olcsóbb. Végezetül talán csak annyit: nem hiszem, hogy a hazai állampolgárok soraiból kerül ki azoknak a zöme, akik súlyos milliókat szurkolnak le egy-egy ingatlanért, azok többnyire külföldiek. Végül is mindegy: a jövedelemátruházási adó a mi államkasszánkat gyarapítja... Láttam őket beözönleni a villamosba, ahol azonmód rágyújtottak és a megszeppent utasok arcába fújták a füstöt. Máskor meg a padlat- ra hevertek az autóbuszban. Akik beljebb akartak kerülni, kénytelenek voltak átlépni őket. De ez nem mindig sikerült. Az emberek szörnyül- ködve nézték a trágár szavakat köpködő kopaszokat, a dzsekis, farmer- nadrágos, nagybakancsú társaságot, akik bizonyára élvezték a meg- hunyászkodók félelmét. Láttam őket korcsmák körül ricsajozni, mikor söröspalackokkal labdáztak. Annyi bizonyos, hogy mindig viszolyogtam tőlük, s igyekeztem elkerülni őket. Álmomban sem gondoltam, hogy eljön az idő, amikor szépen elbeszélgetek velük. A találkozás akkor történt, amikor berendeltek a Mickiewicz utcai kórházba injekcióra. Esti hét órára kellett megjelennem az elsősegélyhelyen. Vártam, vártam, de mindig közbejött valami sürgősebb ügy. Behoztak egy embert, akit elgázolt a troli. Betámogattak egy idősebb asszonyt, aki rosszul lett az utcán. Újabb szerencsétlenségek, újabb sebesültek. Már régen elmúlt nyolc óra, besötétedett. Fogtam magam, bekopogtattam s beléptem a segélyhelyre. Egy csomó sebesült feküdt a hordágyakon, jajgatás, lótás-futás. Az orvos rámszólt:- Látja, mi van. Fáradjon ki, várjon még. Mit tehettem. Kimentem, vártam. Unalmamban a falra ragasztott plakátokat, figyelmeztetéseket böngésztem. Hogy kell élnie a cukorbajosoknak, mi a magas vérnyomás, hogyan nyújtunk elsősegélyt. Már kezdtem elveszteni türelmemet, amikor társai betámogattak egy sebesült börfejút. A sebesültet átvette az orvos, a két börfejút kiküldték. Lehuppantak a padra, a lábukat szétvetették. Az egyik magas, szikár alak volt, a másik kövérkés, nagy kerek koponyával. Don Quijote és famulusa, Sancho Pansa jutott az eszembe A kövérkés egy lapos üveget varázsolt elő dzsekije belső zsebéből. Meghúzta s átnyújtotta társának. Ó is kortyintott s az üveg kiürült. Mérgesen odébb hajította. Rágyújtottak. A gyufaszálat a sarokba pöckölték.- Mi történt a társukkal? - kérdeztem váratlanul. Kérdésem láthatóan meglepte őket. Megvetéssel vegyes kíváncsisággal bámultak rám. Azt gondolhatták: „vajon mit akar ez a vén pacák?“ A kurta nyakú kövérkés morgott valamit az orra alatt. Nem értettem meg.- Mi is történt? - kérdeztem hangosabban, és mosolyt rebbentettem az arcomra. A nyurga közelebb tolta képét és fölhevülten szólt:- A buszban megtámadtak bennünket a cigányok. A barátomnak lánccal vertek a fejére. A másiknak meg ököllel a szemébe. Az fönt van a szemészeten.- Csak úgy egymásnak estek?- Higgye el, mi nem kezdtünk ki velük. Akkor tört ki a verekedés, amikor egyikünk véletlenül meglökött egy cigánygyereket. Nyomban ütlegelni kezdtek bennünket. Kést rántottak.- Nagy bunyó lenetett.- Mindenki ordított. Legjobban az utasok. A busz vezetője megállította a jármüvet. Szaladt a rendőrökért. Az utasok menekültek a nyitott ajtókon. Mi is igyekeztünk kifelé, mert a cigányok sokkal többen voltak.- Maguk hányán voltak?- Heten. Egy lány is van köztünk.- Nekünk nem szabad a cigányokkal találkoznunk - folytatta összecsippentett szemmel a másik gyalultfejű. - Ha véletlenül egymásba botlunk, nyomban kitör a balhé.- Mért nem tűrik a cigányokat?- Mert ingyenélők, feketézők, aztán mindenütt ott lebzselnek, dolgozni nem szeretnek.- Hiszen munkanélküliség van. Méltatlankodva kiáltja:- Ők sohasem dolgoztak. Segélyekből élósködtek. A mi pénzünkből.- Miért? Maguk dolgoznak? A nyurgára nőtt veszi át a szót.- Én dolgozok. Raktárban. Jól keresek. A szüleimnek is adok a fizetésemből, mert velük lakom. Ő is melózik - mutat a társára - építkezésen.- Ez nagyon szép. De a cigányok is dolgoznak, többnyire - jegyzem meg. - Én sok olyan cigánycsaládot ismerek, akik becsületesen élnek.- Ilyen is van - ismeri be. a szomszédunkban is lakik egy ilyen család. A tömzsi közbeszól:- Én kikergetném őket az országból. Transzportálni kéne őket. Afrikába.- Dehát ők is itt születtek. Nekik is itt a hazájuk.- Csak ne védje őket. Nem érdemlik meg - morog a kövér, és cigi után kutat a zsebében. De nincs cigi. Kifogyott. Most már pénz után kutatnak mind a ketten. Nagy nehezen összeraknak egy dobozra valót. Csörög markukban az aprópénz.- Van itt valami büfé?- Régen becsukták. De van kint éppen elég kocsma - mondom, - ott kaphatnak. A tömzsi fogja az aprópénzt és gyorsan eltűnik. Csönd ereszkedik közénk. Fölcsúszik a kabátja ujja. Koponya van az alsókarjára tetoválva. Keresztbe rakott lábszárcsontokkal. Alatta írás: „Halál az ellenségre!“- Ki az ellenség?- Az idegenek. A színesek.- Bántották magát?- Bántottak. A cigányok különösen. De majd megkapják a magukét. Legközelebb összetörjük a csontjukat. A kis selyemkgndőre mutatok, amely szorosan a nyakára van hurkolva.- Ezt mért hordja?- Miért kérdez ilyen hülyeséget? Mért hordanám? Hogy ne fázzon a nyakam. Elnevettem magam.- Nyilvánvaló... Tovább nem folytathattuk a diskurzust, mert szólított az ápolónő. Mire kijöttem, a bőrfejűeket már elnyelte a pozsonyi éjszaka. D. Gy.-pgA LAKOSSÁG ÉLETSZÍNVONALA Milyennek tartja a jelenlegi életszínvonalat? CSEHSZLOVÁKIA 2% ] inkább rossznak HÍM nagyon jónak [ | inkább jónak CSEHORSZÁG A Közvélemény-kutató Intézet júliusi felmérése szerint Szlovákia lakosságának többsége nem derülátó az életszínvonalat Illetően. MUNKANÉLKÜLISÉG A munkaképes. lakosság ® százalékban 15 1 20 B férfiak ■ nők- 15 BULGARIA1. CSEH MAGYARO. SZLOVÁKIA LENGYELO ROMÁNIA EURÓPAI KÖZÖSSÉG Az idei év első negyedében ilyen volt a helyzet a volt európai szocialista országokban és az Európai Közösségben 1992. IX. 11.
