Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-09-11 / 37. szám

Csehszlovákia „csupán“ kettéválik, és nem két idegen állam születik-Egy forró nyári napon: 1992. július 2-án tett húségesküt a Cseh és Szlovák Föderatív Köztársaság­nak az új szövetségi kormány tíz minisztere. Már aznap világos volt, hogy ez a kabinet lényegében ski­zofrén helyzetbe került, hiszen eleve nem volt más választása, mint hogy Csehszlovákia gyors és lehetőleg fájdalommentes felszámolásának, avagy valamiféle korábbi lendületből tovább élő, átmeneti kormánya le­gyen. ön, miniszterelnök úr, akarata ellenére is, inkább csak csódhivatal- noknak, vagy éppenséggel több ma­lomkő között őrlődő, céltudatos kor­mányfőnek tartja magát?- Ha szabad választanom, én in­kább az utóbbira szavaznék; bár sietek hozzáfűzni, remélem nem én, hanem maga a helyzet tudathasa­dásos. Szövetségi miniszterelnök­ként egy olyan kormány élére kerül­tem, amelynek a jelenlegi helyzet­ben is úgy kell működőképesnek lennie, hogy az ország egésze szin­tén zökkenőmentesen funkcionál­jon. A kormánynak ez a legalapve­tőbb feladata, és én teljes mérték­ben azonosulok ezzel. Más kérdés, hogy tisztában vagyok a legutóbbi parlamenti választások után kiala­kult belpolitikai helyzettel, ami aka­ratlanul is bizonyos fokig valóban tudathasadásos szituációba sodorja az embert. Alapvető célunk ugyanis a rendszerváltást követő gazdasági és politikai reform folytatása, ezzel egy időben viszont már-már radikáli­san karcsúsítanunk kell az államirá­nyítás szövetségi szerveit; ám hogy a tíztagú kabinet helyzete még bo­nyolultabb legyen, az ország egyre valószínűbb kettéválásának a törvé­nyes kereteit is nekünk kell előkészí­teni, a Szövetségi Gyűlés elé tárni. Gondolom, a feladatok ilyen sokasá­ga és különbözősége elegendő ok arra, hogy az ember olykor-olykor tényleg a tudathasadás küszöbén érezze magát.- E sajátos helyzetben vajon mi­lyen a kormányon felül uralkodó lég­kör? Magyarán: fagyos vagy tüzes?- Úgy érzem, hogy korrekt az összmunka.- Annak ellenére, hogy Szlovákia és Csehország érdekei, illetve a HZDS, azaz a Demokratikus Szlo­vákiáért Mozgalom és az ODS, azaz a Polgári Demokrata Párt törekvései eléggé eltérnek egymástól?- Nézze, mi a szövetségi kor­mány tagjai vagyunk, s ennek tuda­tában dolgozunk. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nincs különbség pártérdek és kormányfeladat között; vagy hogy nem adódnak kisebb- nagyobb dilemmák, amelyek a cse­hek és a szlovákok kölcsönös viszo­nyának nyílt kérdéseiből származ­nak. Épp ezeket a gondokat tudato­sítva érzi magát az ember néha kissé skizofrén helyzetben.- Némi iróniával most azt mond­hatnám, hogy ez foglalkozási árta­lom, elvégre az ország is eléggé tudathasadásos állapotban lele­dzik.. .- Sajnos, ez tény; bár ez is jelzi, hogy a kockák még nincsenek iga­zán elvetve. A végszót a szövetségi parlament fogja majd kimondani, ami egyúttal a szövetségi kormány létét és szerepkörét is meghatá­rozza.- Ezért volt az ön által benyújtott kormányprogram a vázlatosnál is szűkszavúbb?- Igen. A megbízatásunk ugyan annak rendje-módja szerint négy évre szól, de mi csak egy nagyjából száz napra szóló munkatervet dol­goztunk ki. Ezalatt mind a nemzeti parlamentekben, mind a Szövetségi Gyűlésben döntésnek kell születnie az ország jövőjéről; a központi kor­mánynak pedig ehhez kell majd iga­zítania valamennyi elképzelését és konkrét lépését. A mostani helyzet ugyanis nem más, mint egy provizó­rium. Ha folytatódnak a jelenlegi fo­lyamatok és Csehszlovákia kettévá­lik, akkor 1992 szilveszteréig az eb­ből adódó teendők kötik majd le a szövetségi kormány energiájának zömét. Ha viszont valami kisebb csodával határos módon mégiscsak fennmaradna a föderáció, akkor meg egy precíz, a teendők most hatályos menetrendjénél sokkal konkrétabb kormányprogrammal kell majd előrukkolnunk. A kormány­zati tennivalók jelenlegi rendjét jog­gal érte sok bírálat, ám az vesse rám az első követ, aki nem úgy látja, hogy a provizóriumokban - sajnos- mindig egy rakás rögtönzés is akad. Sohasem jó, ha egy kormány­fő nem tudja - hiszen egyelőre való­ban nem tudhatom hogy a kabi­netjének minő feladatai lesznek, mondjuk, egy hónap múlva...- Strásky úr, önt az a Polgári Demokrata Párt jelölte a kormányfői posztra, amely a lehető leghatáro­zottabban elutasítja a Vladimír Me- ciar és az általa vezetett mozgalom révén fennen hangoztatott konföde­ráció gondolatát. Személyesen egyetért Václav Klausnak azzal az eltökélt szándékával, hogy: föderá­ció avagy semmi?!- Jómagam nem lelkesedem a formális, a kategorikus kijelentése­kért. Nézetem szerint hozzunk létre egy jól működő közös államot, vagy pedig - amennyiben ehhez nincs meg a kellő politikai akarat - teremt­sük meg a teljes kettéválás feltétele­it, annak valamennyi előnyével és hátrányával együtt. Ha a szlovákság valóban nagykorúsítani, önállósítani kívánja magát, és minden jel erre mutat, szerintem akkor semmi aka­dálya annak, hogy két szomszédos államként keressük az együttműkö­dés lehetőségeit. Más kérdés, hogy ezzel Csehszlovákia eredeti, Tria­non utáni fogalma törvényszerűen eltűnik majd a világ térképeiről.- Tudvalévő, hogy ön, miniszter- elnök úr, a közös állam gondolatá­val szimpatizál. Václav Klaus vi­szont, akivel ön személyes jó barát­ságban van, már a júniusi választá­sok után néhány nappal - a Meciar- ral való első találkozás folyamán- letett ugyanerről a szándékáról. Nincsenek ezért nézeteltéréseik?- Nézze, az őszinte barátságot én többre becsülöm, mint a politikusi véleménynyilvánításokat. Én példá­ul fogadtam a Prosperáló Csehszlo­vákiáért Kezdeményezés képviselő­it, akiket Klaus úr viszont önjelöltek­nek mondott az egyik nyilatkozatá­ban. Úgy érzem, mindkettőnknek igaza volt. Neki azért, mert a föderá­ció megmentését már-már lehetet- lenségne.k tartja; nekem pedig talán azért, mert megértem az emberek nosztalgiával elegy csalódottságát a dolgok ilyen irányú alakulása fö­lött. Természetesen, látni kell ugyanakkor azt is, hogy a szenti- mentalizmus - politikai érvként- nem több a szappanbuboréknál... Joggal bízom hát abban, hogy Vác­lav Klausszal a jövőben is barátok maradunk. Elvégre eredetileg ö is a közös állam megőrzését szorgal­mazta; de egyúttal realista is, aki felismerte, hogy szlovák partnere legföljebb csak az időt húzza, hiszen a HZDS-nek semmiképpen sem cél­ja a közös, szövetségi államforma megmentése. Egyszerűen ehhez igazította tárgyalási stílusát és takti­káját. Különben is óriási melléfogás­nak tartanám, ha a Polgári Demok­rata Párton belül szintén csupán egyetlen akarat érvényesülhetne, el­végre akkor majdnem ugyanott len­nénk, mint 1989 novembere előtt.- ön miként véli: a jelenlegi ál­lamjogi viták ellenére folytathatók azok a reformok, amelyek a nyugati mintájú demokrácia, a polgári társa­dalom és a piacgazdaság megte­remtését célozzák?- Nehéz kérdés, mert már most eltérő a fejlődés üteme és iránya Szlovákiában, illetve Csehország­ban. Úgy tűnik, a cseh országré­szekben már jelenleg is messzebbre jutottunk a szükséges változások feltételeinek megteremtésében. Sőt! A szükséges lépések végrehajtásá­ban is. Bonyolítja a helyzetet, hogy röviddel az új szövetségi kormány hivatalba lépése után Václav Havel is leköszönt.- Első reakciójában ön ezt tragé­diának mondta...- Most is annak tartom, mert ez a legbiztosabb jele annak, hogy Csehszlovákia kettészakadása el­kerülhetetlen valóságnak látszik.-Az érvényes alkotmány értel­mében átmenetileg önre hárul a köztársasági elnök teendőinek zö­me is. E helyzet pikantériája, hogy Jan Strásky azt a Václav Havelt helyettesíti hivatalában, aki elsősor­ban a Szlovákiában kialakult helyzet miatt mondott le tisztéről: másrészt pedig ön alatt is recseg-ropog a fö­deráció építménye, igaz „csak" szövetségi miniszterelnökként.- Most olyan ez a helyzet, akár egy szimultán sakkparti. Ebben a sokoldalú párbeszédben azt tar­tom a legfontosabbnak, hogy meg­értessem a külföldi diplomatákkal és üzletemberekkel, hogy mindent megteszünk a békés válás érdeké­ben. Nemkevésbé fontos, hogy megértsék: Csehszlovákia „csu­pán“ kettéválik, és nem két idegen állam születik. Ez azért lényeges, hogy a világ egyformán kezelje majd mind a Cseh Köztársaságot, mind a Szlovák Köztársaságot.- Vajon mit tesz a szövetségi kor­mány annak érdekében, hogy az egyszerű halandó is világosan lás­sa: idegek és anyagiak dolgában mibe kerül majd neki a két ország­rész különválása?- Szerintem ez inkább a pártok és mozgalmak feladata, semmint a szövetségi kormányé. A kabinet feladata a gyakorlati teendőket kéz­ben tartó kormányzás és a különbö­ző törvénytervezetek előkészítése. Például a föderáció megszűnéséről szóló törvényé is. Ráadásul úgy vé­lem, ha valaki szabadságot kiáltva erőnek erejével emancipálódni kí­ván és nagykorúsítani akarja magát, azt milliárdokról szóló érvekkel sem lehet visszatartani szándékától. Tu­domásul kell venni, hogy Szlovákiá­ban jelenleg ezek a törekvések a mérvadóak.- A föderáció létét vagy megszű­nését illetően mit tekint majd az utolsó koporsószögnek?- Több példát is felhozhatok: ha széthullik a lakosság nyugalmát ga­rantáló biztonsági szolgálat struktú­rája, ha valaki manipulálni kezdené a hadsereget, ha a költségvetési törvények felrúgásának lennénk a tanúi, ha az új szlovák alkotmány­ra hivatkozva valaki semmisnek nyil­vánítaná a szövetségi törvénye­ket... Bőven akad hát koporsószög, amellyel szinte egyik napról a má­sikra „eltemethető" a szövetségi ál­lamforma.- És azután? Sokat és sokan be­szélnek most arról, hogy valamiféle új, laza szövetséget, netán uniót kellene létrehozni az önálló Szlová­kia és az önálló Csehország között!- Tényleg rengeteg szó esik erről, de nem a Polgári Demokrata Párt­ban! Az úgynevezett laza közös ál­lam nem más, mint fából vaskarika. Azonos katonai doktrína mellett nem létezhet kétféle külpolitikai vonalve­zetés. A gazdasági törekvések, a vám- és pénzügyi politika sem „felesegethet“ egymással holmiféle mondvacsinált államszövetségben. Ennél lényegesen tisztább és átte­kinthetőbb az az alapállás, amikor két vagy több független állam a leg­különbözőbb együttműködési szer­ződések egész sorát köti meg egy­mással. Akár annak árán is, hogy ez a politizálási stílus és gazdaság- szervezési gyakorlat akár az érintett ország szuverenitásának ilyen­olyan mértékű megnyirbálásával is járhat... Aki ezt képtelen tudatosíta­ni magában, az a látomásaiban sem érti a különféle uniók megvalósítha­tóságának feltételeit.- Kérem, ne haragudjon, ha még egyszer visszatérek a közös állam gondolatához. Igaz, ezúttal már inkább csak feltevésként: ön, aki fel­tehetőleg a Cseh és Szlovák Föde­ratív Köztársaság utolsó szövetségi miniszterelnöke, vajon elképzelhe­tőnek tartja-e, hogy Csehország és Szlovákia egyszer majd újfent egye­süljön? Akár az első Csehszlovákia hagyományait ébresztgetve, akár az 1968-ban aláírt szövetségi államfor­ma tradícióit öregbítve...- Erről majd a hétköznapok, illet­ve az európai integráció üteme dönt. Pillanatnyilag azt tartom lényege­sebbnek, hogy Csehszlovákia la­kossága megértse: az idő most nem a közös állam pártfogóinak érdeké­ben dolgozik; ám ez nem jelentheti azt, hogy kínai fal vagy szögesdrót- kerités lesz Csehország és Szlová­kia határán; vagy azt, hogy ketté­szakítjuk a családokat.- Sokak Számára ez bizonyára megnyugtatóan hangzik. Az viszont már kevésbé szívderítő, legalábbis a Szlovákiában éló nemzeti kisebb­ségek számára nem az, hogy az 1992 júliusában elfogadott szuvere­nitási nyilatkozat nem említi a ki­sebbségek alkotmányos jogait; az új alkotmány pedig a nemzetállam eszméjéből fogant, és csupán má­sodlagosan említi a civil társadalom alapelveit... Mivel tudná megnyug­tatni a ma még közös Csehszlováki­ában élő nemzeti kisebbségeket?-Tény, hogy a kettéválást szor­galmazó törekvések eredménye­képpen a kisebbségi kérdések ma már inkább a nemzeti kormányok hatáskörébe tartoznak. E tekintet­ben számomra mindenképpen meg­nyugtató, hogy a leendő cseh alkot­mány alapelvei a demokrácia és a polgári társadalom princípiumai lesznek. Csehország nyilván csak akkor fog tudni Szlovákiával például emberjogi kérdésekben bárminő szerződést kötni, ha a Morva folyótól keletre ugyanezek az eszmék érvé­nyesülnek a gyakorlatban.- Strásky úr, magánszemélyként is ellátogat majd Szlovákiába? És ha igen, milyen érzéssel szeretne jönni?- Ahogy most Ausztriába járok. Ott ugyan külföldön vagyok, de min­dig otthonosan érzem magam. Még- győzödésem, hogy Csehországban így fogjuk várni a szlovákiaiakat.- Miniszterelnök úr, a riporter szerencséje, ha egy létező államala­kulat vélhetően utolsó szövetségi kormányfőjével készíthet interjút. Duplán is köszönöm hát a beszélge­tést! Miklósi Péter (Fotó: CSTK) 1992. IX. 11. interjú Jan Strásky !i¿ szövetségi miniszterelnökkel Lubomír Vanék rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom