Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-07-03 / 27. szám

Vasárnap AZ ÚJ SZÓ HÉTVÉGI MAGAZINJA Index 480 201 Kiadja a Slovakopress állami vállalat. Főszerkesztő: Szllvássy József. Főszerkesztői titkárság ® 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: ® 210/4460 és Miklósi Péter: ® 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László ® 210/4454. Grafikai szerkesztő: Ferenczy Rudolf ® 210/4450. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanoviőova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: ® 550-18, sportrovat: S 506-39, gazdasági ügyek: ® 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 505 29. Adminisztráció: Slovakopress állami vállalat 819 02 Bratislava, Martanoviőova 25, S 586-07. Készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek és magánszemélyeknek: 819 15 Bratislava, Martanoviőova 25, 8. emelet, ® 210/4455 és 4476, irodavezető (telefon és telefax) 551 29. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediaprint - KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. Ha valaki azt mondja a magyar labdarúgó NB I 1991/92-es kiírá­sának őszi idénye után, hogy az élbolytól tisztes távolban levő Fe­rencváros nyeri a bajnokságot, enyhén szólva, megmosolyogják. Egyesek - a mindig optimista fra- disták - viszont nem kételkedtek az FTC elsőségében. Annál is in­kább, mert legutóbb 1981-ben végzett az élen a legnépszerűbb magyar futballcsapat. NYILASI TI­BOR edzőben bíztak, csodákat re­méltek tőle; az egykori ezüstcipős sztártól azt várták, talpra állítja a zöld-fehéreket. Amikor Lipcsei- ék Kispesten diadalmaskodtak a címvédő ellen, felcsillant a re­mény. A Bozsík-stadionbeU bra­vúrt követően valamennyi mérkő­zését - tízet - megnyerte a ferenc­városi gárda és a csúcsra ért- huszonnegyedszer. Közvetlenül a bajnokavatás előtt, s az öröm óráiban nem mindennapi esemé­nyek játszódtak le. E futballórület (futballünnep?) néhány érdekes mozzanata következik az alábbi riportban. A helyszínek: Budapest- üllői út, M3-as autópálya, Mis­kolc - Diósgyőr, M3-as autópálya, Budapest - Üllői út. Váci botlásra várva Egy órával az FTC - Siófok talál­kozó előtt szakadó eső fogadta az Üllői útra kilátogató Fradi-szurkoló- kat. Az ítéletidő ellenére minden jel arra mutatott: telt ház lesz. Ezen senki sem csodálkozott, hiszen, ha a Fradi legyőzi a Balaton-partiakat, s ha a* második helyezett váciak megbotlanak Tatabányán, akkor egy héttel a kapuzárás előtt bajnokava­tásra kerül sor. A népligeti aluljáró­ban mozdulni sem lehetett, hatal­mas volt a tömeg, elviselhetetlen a hangzavar. Akinek nem tetszett, kimehetett a jó levegőre, s bőrig ázhatott. Talán az az FTC-drukker is rázendített az „Újra bajnok lesz a Fradi“-ra, aki korábban síri csendben nézte kedvenceit. A fél óra alatt hárman is jegyet kértek tőlem, az egyik zöld-fehérbe öltözött fiatalember 1000 forintost lobogta­tott a kezében. Nem volt szerencsé­je, mert még 10 perc múlva is szo­morúan „vadászott“... Valamelyest javult az idő, de még mindig esett. Ennek ellenére megin­dult a tömeg a stadion bejáratai felé, s több száz torokból felhangzott a „Hajrá, Fradi!“ és a „Reszkess, Siófok!“. A szurkolók igen derűlátó­ak voltak, pedig egy héttel korábban igencsak szenvedtek a zöld sasok a Pécs ellen. A házigazdák öltözőjé­ben már jóval gondterheltebb arco­kat láttam. Nyilasi Tibor edző: „Nem érdekel, mi lesz Tatabá­nyán...“ Havasi Mihály, technikai vezető: „Ezt talán Tibi sem gon­dolta komolyan. Olyan jó lenne, ha a Vác...“ Nem tudta végigmon­dani a mondatot, ugyanis Albert Flórián közbeszólt: „A rádióról ne feledkezzetek meg!“ A Fradi 5:0-ra vezetett a hajrában, a Vác pedig „ikszre“ állt. Nyolc perccel a vége előtt, a székházban már előkerültek a pezsgők, időközben az eredmény­jelzőn megjelent: Tatabánya - Vác 0:1. Elmaradt a bajnokavatás, 5000- en mégis ünnepeltek a stadion előtt! A játékosok ugyan kivonultak az er­kélyre, de gondolatban már Diós­győrött voltak... Népvándorlás Már reggel megkezdődött a nép- vándorlás a Budapest - Miskolc út­vonalon. A Diósgyőr - Ferencvá­ros sorsdöntő meccsre 3 különvo- natot indítottak, s közel 100 autó­busz szállította a fradistákat a hely­színre. Reggel fél kilenckor közel 50 zöld-fehér szurkoló hangolt a Nyu­gati pályaudvaron. Természetesen alkohol kíséretében... Arra a kér­désre, hogy van-e jegyük, azt vála­szolták: „Az meg minek, a palánk csak három méter...“ Majd rázen­dítettek: „Ki a jobb? FTC!“ Egy SKY COMPUTER 1020 WIEN TABORSTRASSE 52 43/222/2690-1719 FAX 26 85 41 TELEX 134099 Bajnoki tiszteletkor a zöld-fehér zászlóval Fradi!“ A válasz hatalmas üdvrival­gás volt. Ki tudja, mi lett volna, ha felismerik... Nyilasira hallgatnak Még mielőtt taxiba szálltunk volna (a stadiont csak Így lehetett megkö­zelíteni!) a gépkocsivezető megkér­dezte: „Maguk is a dühöngök közül valók?“ Mihelyt „kipakoltunk“, elné­Budapest, Diósgyőr: bajnokavatás előtt s után idősebb úriember rosszallóan nézett rájuk, s amit kapott - szóban - a nem éppen megnyerő külsejű fiataloktól, azt egészen biztos nem köszönte meg. A közelben álló rend­őrt faggattam, nem tartanak-e a hírhedt kemény magtól? „Nem lesz könnyű dolgunk, több mint valószínű, előfordul egy-két ki­sebb balhé. Amíg nem szükséges, £OSI ra Of o 5 ¡pest /*£ CP nem avatkozunk közbe! Egy szó is olaj lehet a tűzre.“ Amikor bele­gondoltam, hogy a két legagresszí- vebb szurkolótábor néz egymással farkasszemet a sorsdöntő meccsen (az FTC a bajnoki címért küzdött, a Diósgyőr pedig a kiesés ellen), azon nyomban elállt a lélegzetem... Közben megérkeztek budapesti kol­légáim, s 10 órakor útra keltünk. Irány: Miskolc. Budapest határától az első 10 kilométeren kilenc Fradi-drukkere- ket szállító buszt előztünk meg, s az autók nagy többségében szintén zöld-fehér zászlókat, sálakat, transzparenseket lobogtató fiatalok ültek. Rekkenö volt a hőség, Füzes­abonytól növekedett a kocsisor, a parkolókban és a büféknél kizáró­lag ferencvárosi szurkolók hűsöltek és söröztek. Mi is megálltunk pár percre az M3-as mentén, s Bruck­ner Gábor, a Népszabadság mun­katársa megkérdezte a Fradi-indulót éneklő csoport egyik tagját: nem tartanak-e egy esetleges vereség­től? Bár ne tette volna, mert négyen is lehurrogták! Ha tudták volna, hogy ő is ízig-vérig fradista... „Megjöttünk!“ Négy órával a meccs előtt igen­csak elnéptelenedtek Miskolc utcái. Kinek is volt kedve a fülledt meleg­ben a városban csatangolnia. No meg a hangoskodó ferencvárosi hí­vektől is tartottak. Emlékeztek még a helybéliek az egy évvel ezelőtti Magyar Kupa-döntőre (FTC - Vác 1:0), mely előtt, s után igazi csata­térre hasonlítottak a vendéglők kö­zelében található utcák. Lépten- nyomon rendőrökkel találkoztunk. „Mindenre felkészültünk!“ mondta az egyik egyenruhás. Di­ósgyőrött már nemcsak kiabáltak a vendégszurkolók, hanem törtek- zúztak. A vasútállomásról jövet autókat rongáltak meg, ablakokat törtek be, s összetűztek a piros-fehé­rek híveivel. A rendőrök azonban rögtön szétválasztották a kakasko- dókat. Miskolc-Tapolcát is meglátogat­ták a Fradi szurkolói, s a fürdőváros­ban szintén riadókészültségbe he­lyezték a rendőröket. A strandfürdő mellett, a Junior Szálló (itt lakott a Nyilasi-legénység) közelében két tucat zavaros tekintetű suhanc félel­metes szavakat skandált: „Megjöt­tünk! Törünk, zúzunk!“ Nem messze tőlük Tornyi Barnabást, a Diósgyőr edzőjét pillantottuk meg autójában. Dalnoki Sándor, a Ma­gyar Hírlap munkatársa riadtan megjegyezte: „Mi lesz most?!“ A tréner mosolyogva odaszólt a bosszús drukkereknek: „Hajrá, Nyilasi Tibor edző neve egé­szen biztos arany betűkkel kerül majd be a Ferencváros króniká­jába (Dalnoki Sándor felvételei) zést kért, és folytatta: „Zavar ez a felhajtás, nagy a riadalom a vá­rosban, a tavalyi botrányt még nem felejtették el az emberek. Ép­pen ez a meccs hiányzott Mis- kolcnak! Olyan nagy itt a nyomo­rúság, felszámolták a gépgyárat és a vasművet. A munkanélküli­ség, a bűnözés is állandóan nö­vekszik. Napirenden vannak a rablások és a gyilkosságok. Vi­gyázzanak magukra...“ Döbbene­tes látvány fogadott a DFC stadionja előtt: két mentőautó állt a járdán, körülötte üvegdarabok és kisebb vértócsák. A szemtanúk újságolták, hogy összetűzött a két tábor! Sze­rencsére, csak könnyebb sérülések voltak. így szurkol a iin. kemény mag... A stadionban is pattanásig feszült volt a helyzet, a 15 000 FTC-druk- kert külön szektorokban helyezték el, sok-sok rendőrrel körülvéve. Az egyenruhásokat percenként célba vették sörösdobozokkal a magukról megfeledkezett fiatalok; petárdák és füstbombák is szép számban hullot­tak a pályára. Fülsüketítő hangorkán közepette kezdődött a mérkőzés (a labdát ejtőernyős hozta), alig telt el négy perc, s vezetést szerzett a Fra­di. Elszabadult a pokol, egyesek a drótkerítésen lógtak, be szerettek volna rohanni a pályára, ám a ro- hamrendörök útjukat állták. Huszon­öt perc múlva újra a Diósgyőr háló­jában táncolt a labda. Szétszedték a kerítést az FTC-drukkerek, az egyik vasdarab a közelben álló rend­őr sisakján csattant. Úgy tűnt, nem lehet megállítani a vandálokat... Ek­kor Nyilasi Tibor felpattant a kis- padról, és odarohant a dühöngők- höz. Két percig győzködte, kérte őket. Hallgattak rá! Ölelgették, csó­kolgatták az edzőt a tombolok. „Nyíl“ megakadályozta a botrányt. Nekem ez volt a nap legcsodálato­sabb pillanata. Aztán már lehiggad­tak a kedélyek a stadionban. „Bajnokcsapat!“ Megkezdődött a visszaszámlálás a második gólt követően. Nem sok történt a zöld gyepen a szünet után, szerencsére a lelátókon is viszony­lagos nyugalom volt. Már negyed órával a hármas sípszó előtt több ezer torokból szólt a „Bajnokcsapat, bajnokcsapat!“ Amikor Puhl bíró le­fújta a meccset, a zöld-fehér szurko­lók elözönlötték a pályát, és leteper- ték - örömükben - a Fradi-játékoso- kat, akik csak egy szál fürdönadrág- ban osontak az öltözőbe. Határtalan volt az öröm. Nyilasit percekig a vál­lukon hordták az örömittas szurko­lók. A Fradinak 11 évet kellett várnia erre a pillanatra. Nyilasi 1981-ben játékosként volt részese az aranyé­remnek, most pedig ö a siker ko­vácsa. Este hét óra után ismét megindult a népvándorlás az M3-ason, duda- és énekszó kíséretében lépésben haladtak az autók Budapest felé. A környező falvakban, az út mentén zöld-fehér zászlókkal köszöntötték a lakosok a hazavonuló Fradi-tábort. Voltak - sajnos - olyanok is, akik nem az Üllői úti éjjeli fiesztára siet­tek, hanem Miskolc környékén ga­rázdálkodtak. A vandálok egy ven­déglőt szétvertek, kiraboltak egy dinnyeárust, akit úgy megvertek, hogy életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba. Fradi-buli Az Üllői úti stadionban közel 50 000(!) szurkoló fogadta éjfél előtt pár perccel az aranyos zöld sasokat. Volt show-műsor, diszkó, kabaré és tűzijáték. Valósággal folyt a pezsgő és a sör, reggelig talpon volt a IX. kerület. A stadion környékét termé­szetesen lezárták, s a vendéglátó­ipari egységek hajnalig nyitva voltak. A Fradi-pályán már nem volt dolguk a rendőröknek. Ezúttal is megfogad­ták Nyilasi Tibor szavait. A szimpa­tikus tréner ezzel kezdte beszédét: „Bizonyítsátok be, hogy balhé nélkül is tudtok ünnepelni!“ Már a Springer-szobor melletti főbejárat­nál voltam, amikor Nagy Béla, a fra- di krónikása utánam rohant, és ezzel búcsúzott: „Jövőre, ugyanitt..." Zsigárdi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom