Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-08-28 / 35. szám

iő kihozta a két és a konyakot, iék fehérlettek, ;lhők mögé, az )ól füstcsík kí- #

v körüli szem- 'ette tekintetét felemelte a köss a szembenegészségünk- mnkra... mindő, fehéringes, ított, élvezettel íyló italt, majd ra nézett - az fzott egy gyűi, Pavol? Talán :sillagos? i — tolta el a po- Úgy látszik... m.

r - nézett a fér- — Azt hiszem, k cigaretta, ai idegesen so- ímelybe a koc- becsomagolva. ■ szürke, fáradt ;es félholdakat,

; hagynod, ellene... én is n tesz jót, de É^jobb, vala- gondolok a dotéren egy pár leány. A lány álva ijesztgette ölött röpködő

hogy a csúnya i nevük van?

éppen ezért ogy mindent

mondta Pavol t az ablak felé

a megállónál meg, szinte az karva.

is arra nézett, idoltam volna gyón kemény ... Emlékszel liófákra, ame- >ött nőttek? És n estél le az

ten nézett rá, galambok rep- azonnal maga levert kérgé- látta a naptól és fogai kö- és a fű keserű

mint az an- üj^l a fűben, c'Ue amikor tya bajod sem napon meg- dinnyéjét. lgette fáradt : autóbusz el- á vált a kilá- )tt várakozott ymás derekát íták a menet- y a lány meg- Ite a lánya ar- 4em kívánta, dúljon, mégis íhóan várta, :sapást...

n kellett vol- feladnod. Hi- taid, valamit i év alatt.

> volt? Pavol számolni, de lyton a lányt ögött, izgatta n arc, és an- legfordul. att, hogy a lá- es volt, ami- \z iskola ud- latt hinta ló- 3 azon hintáivott az 1. Az ital illata az orrába csapott, a zaj fölerősödött körülöttük, tekintete elkerülte a pincémő arcát. Újra kinézett az ablakon.

A párocska még mindig ott állt, karonfogva, és a lány ütemesen lóbálta fehér táskáját. Öntözőautó takarta el őket, és amikor elment, Pavol megpillantotta a lány arcát... Elfogadta a csapást, de elvesztette az egyensúlyát — úgy érezte, hogy hirtelen lehajol, hogy repül és a kemény földre esik, fölötte bezárul a fa zöld koronája. Aztán a tejszínű ködben előtűnt a lány arca, az az arc, amelyet imádott, mert az ő családjában nem voltak szépek a nők, de ő pici korától gyönyörű volt. Eszébe jutott, milyen büszke volt, amikor először jött haza a bálból, és mozdulatlanul állt az ajtóban, mint egy antik festmény a drága keretben. Eszébe jutottak a történelemtanár szavai, aki minden évben elismételte: a hiúságot a görög istenek is büntették. De hiszen ez gyönyörű apai

ANDREJ CHUDOBA

tam a boltíves ablakokat, mondván, így a halottasház a kápolnához hasonlít majd. Aztán a „barátaim“ előhuzakodtak mindenféle régi bűnökkel, lehetséges és lehetetlen pletykákkal... és így tovább. Végül az idegeim fel- monták a szolgálatot, az asztalra vágtam, és becsaptam az ajtót... No, és aztán kidobtak.- Azelőtt azt mondtad, áthelyeztek.

Pavol keserűen felnevetett.- Bánt ez téged, Pavol, elemészt. Látni rajtad.- Megöregedtem — felelte Pavol.

A férfi ellenkezett.- Te, megöregedtél? Legalább ne légy álszerény! Talán az a néhány év, amivel idősebb vagy?

Pavol elhúzta a száját, mintha keserű pirulát nyelt volna.- Ha csak az évek sokasodnának, azt még ki lehetne bírni. De sokasodnak az ostoba ellenségek is.- Na és? Ki mondhatja el magáról, hogy csak barátai vannak? Gyűlölködés, irigység, cselszövés, sajnos ezek is az élethez

nem fogadtam el, széttéptem a papírt. Haragudtam a falura, az iskolára, a barátokra, az egész cirkuszra.

A szenvedélyes kitörés közepén abbahagyta, barátja nyugodt, szinte teljesen rezzenéstelen arca nyugtatta, nagy barna szemét ráfüggesztette, olyan őszintén hallgatta, mint régen, amikor együtt készültek a nagyvilágba, és a lenyugvó nyári ég alatt szőtték terveiket. Megfeledkezett az idő múlásáról, érezte barátja kezének könnyű érintését, és erős, férfias pulzusát.

A férfi bólintott.

— Megértelek, ilyen dolgokról nehéz beszélni.

— De hallgatni is nehéz. Az ember ritkán tudja, mit válaszoljon.

— Igazad van, ez nagyon nehéz. Ezért nem is beszéltem róla neked. Nem szeretem, ha vigasztalnak, mindig úgy érzem magam, mint a sír fölött a temetőben — mondta őszintén a férfi.

A másik végig egyenesen a szemébe nézett.

— Megértelek, Pavol, de nem

büszkeség volt! Vagy ebben nincs különbség — minden büszkeséget kivétel nélkül büntetni kell?

Mindkét kezével megtámasztotta a fejét, s mivel már sokszor gondolkozott ezen, regéket kezdett kitalálni... Lehet, hogy ez a szépség nem is volt az övé, lehet, hogy csak törvénytelenül kisajátította magának, eltulajdonította, és most ezért bűnhődik, s a lánya most miatta szenved. Ez a misztikus érzés keringett az agyában, úgy tűnt neki, hogy már Éva megszületése előtt a fejében hordta.

Vagy ez büntetés a lány büszkeségéért?

A férfi egy ideig elgondolkodva kavargatta a kávéját, aztán megszólalt:

— Tudod... nem megy ez az ügy a fejembe, éppen ezért kíváncsi vagyok a részletekre... Hogyan történt tulajdonképpen?

— Siettünk, minél előbb be akartuk fejezni az építkezést. Még százezer volt hátra, a tél meg küszöbön... Még decemberben is építettünk, pedig már hó volt, de úgy Miklós-nap körül az építkezés a szó szoros értelmében befagyott. A. tél megtette a magáét, a tavasz szintén, az eső szétáztatta a falat, és a halottasházunk széthullott.

Majd öniróniával hozzátette:

— S én maradtam a pácban.

— Miért éppen te? Hiszen te nem voltál építésvezető.

— Csakhogy az építésvezető talált kibúvót. Rám hivatkozott, hogy én erőszakoskodtam, építsünk tovább... állítólag karrierizmusból.

— Remélem, nem hittek neki.

— Dehogyisnem! A vezető ügyesen kimentette magát. Megállapították, hogy a csuszamlást a hibás tégla okozta. Elkezdett forogni a körhinta, tudod, hogy szokott az lenni... a téglagyár szintén kinyalta magát, és a végén én égtem le... És tudod, miért?

Eltolta a csészét, és a kezével is magyarázott.

— Mert az építkezésről kölcsönvettem egy mázsa cementet a kerítéshez, amelyet a vízvezeték-szerelők rongáltak meg, amikor az iskolai lakás mellett a vízvezetéket javították. Meg hogy, és most figyelj! Én akartartoznak, barátom. De a te korodban öregségre hivatkozni, na hallod... Nem ismerek rád, és igazán nem értem, hogy tudott ez az ügy így két vállra fektetni.

Pavol eltörte a gyufaszálat, amellyel játszadozott, s a darabkákat szórakozottan tologatta az abroszon. Csak hosszas habozás után tudott válaszolni.

— Hát... az úgy van... hogy én nem mondtam el neked mindent. Bizonyos körülményeket... más... nagyon fontos részleteket nem árultam el neked. Tudod, az embernek nincs mindig kedve és bátorsága erről beszélni. Nekem ez mindig kínos volt.

Ujjaival végigsimította a homlokát, és erőlködve gondolkodott, hogyan folytassa, amit elkezdett. Hogyan mondja el újra ezt a nyomasztó történetet? A történetet, amely olyan, mint a gennyes sebbe száradt kötés. Hogyan szakítsa le, hogy ne fájjon? Ugyanakkor csábította is a megkönnyebbülés, a gyónás, a szavak gyógyító ereje.

— Valami bizalmas ügy? — tu- dakolózott óvatosan a férfi.

Pavol nem válaszolt, szemüvege kéken villogot, a térre nézett. A párocska még mindig összesimulva állt, egy vasutas ment el mellettük, kerékpárján teli batyu friss füvet vitt. Pavol visszagondolt arra a gyermeki őszinteségre, ahogy valamikor elmondták egymásnak a legbizalmasabb élményeiket is.

— Nem tudom, hallottad-e, de alighanem... a lányomnak...

A férfi nem mozdult, mintha önkéntelenül kérdezte volna:

— Aha! A lányod... Éva. Valami olyan dolog?

Pavol sietett a válasszal.

— Nem, még véletlenül sem. Semmi olyan... női... sokkal rosszabb... sokkal rosszabb.

A férfi nem sürgette, tapintatosan hallgatott, és türelmesen kavargatta a kihűlt kávét.

Pavol végül belevágott.

— Képzeld el, Éva lányom, három hónappal ezelőtt, egy héttel az érettségi után, balesetet szenvedett. Megégett az arca. Éppen akkor történt, amikor a hullámok összecsaptak a fejem fölött... Aztán valakiben megszólalt a lelkiismeret és egyszeriben kegyelmet kaptam. De én

tartom érzéseidet sem tragikusaknak, sem véglegeseknek. A plasztikai sebészet ma már csodákra képes. Természetesen, ez nemcsak a plasztikai beavatkozás kérdése... A szépség törékeny kincs, szokták mifelénk mondani... De mondok neked valamit! Nemrégen voltam egy bizonyos ismerősömnél, ott láttam egy öreg agyagvázát, amely cserepekből volt összerakva, volt abban valami különös, érdekes gyönyörűség.

A férfi szögletes arca egyszeriben kigömbölyödött.

— Igaz is... emlékszel Helénára, akit Szitakötőnek hívtak? Neki egy baleset után teljesen megváltoztatták az orrát... tökéletesen ... fantasztikusan. Ha látnád, nem is hinnéd.

— Ne mondd! Igazán?

— Azt látnod kellene.

Hörpintett a kávéból, és kinyújtotta sötét gyűrűs kezét.

— Emlékszel, hogyan beszélt rá akkor, hogy a külső ágra mássz, ahol a legszebbek voltak a diók?

Pavol a cigarettájával játszadozott az asztalon.

— Bizony... én ezt már teljesen elfelejtettem.

— És tudod, hogyan hálálta meg nekünk?

— Nem tudom.

— Elárulta a papnak, hogy mi loptuk meg a dinnyéjét.

Pavol végre elmosolyodott.

— És tudod, hogy erre emlékszem?

A férfi elégedetten itta ki a poharát, és zsebkendőjével megtörölte a száját.

Pavol emlékezett.

— Régen, nagyon régen nem láttam már. Ki tudja, egyáltalán megismerném-e?

— Biztosan nem, mert rettenetesen meghízott.

— Helena? Ne mondd! Hiszen olyan karcsú volt, mint egy őzike.

— Hja, régen volt, nagyon régen ... Most biztosan nem akarnád kötélen felhúzni a kőbányából.

Pavol oda sem nézett, úgy gyújtott rá, és teljesen megfeledkezett a félelmetes lángról. A köves mélységből Helena arca közeledett, az erőlködéstől kipirulva, kezét nyújtotta neki, térdelve jött felfelé hozzá, karcsú dereka körül a kötéllel.

Arc... arc... arányos arc, ilyenre vágyott mindig, sima, kihívó szépségre, amilyen az ő családjukban sosem volt.

A gyufa már az ujját égette.

A férfi keze még mindig Pavol karját érintette, felemelte és élesztgette a hideg, letaposott füvön. Fölötte szétnyíltak a naptól bearanyozott levelek, arcán érezte a tiszta égbolt simogatá- sát, térdre emelkedett, a kéz támogatta, újra átáradt rajta az élet, a sóvárgó vér, hangok, em- lélek, nevek zuhataga.

Megnyugodott, körülötte is minden nyugodt volt. A közeli hangok egymásba olvadtak, már a nap fénye sem volt olyan kegyetlen és szúró.

Barátja mozdulatai buzdítóak voltak, mintha azt akarta volna tudtára hozni, ne féljen, és kövesse a mozdulatok szilárd és önbizalommal teli íveit.

Azt mondta magában: igen, talpra áll, újrajárni kezd, ugyanazokkal a konok léptekkel, mint azelőtt. Leküzdi a fájdalmat, összeszorítja a fogát, ugyanúgy, mint akkor a diófa alatt, visszamegy az igazáért, és felülvizsgáltatja a pletykákat. Nem fog lehetetlent kívánni, de nem mond le arról, ami jár neki... A sebész megnyugtatta, hogy a lánya arcát szépen rendbehozza. Azt mondta: „Ne törődjünk bele, erre nincs jogunk. Hiszen az is csoda, hogy nem vesztette el a látását. Ne arra gondoljunk, amit elvesztettünk, hanem arra, amit meg lehet menteni.“

Persze, hogy megint szép és vonzó lesz. Miért is ne? Maga Éva is ezt mondta, csak ő vergődik önzőén sértett hiúságában.

Maga elé képzelte a lány sebhelyes arcát, és most először, ismét szépnek látta.

A kép megzavarta, s újra cige- rettáért nyúlt.- Megint? - figyelmeztette a barátja.- Eggyel több vagy kevesebb szeg a koporsómba - felelte könnyű mosollyal, és ficsúrosan végighúzta a gyufaszálat a skatulyán.

Aztán hevesen elfújta.

Olyan életkedv és bátorság lett rajta úrrá, hogy azt tette, ami éppen kéznél volt - kiitta a konyakot, pattintott az ujjával, és a pincérnőre szólt:- Hej, szép kislány, még egyszer kettőt!- Ne bomolj. Pavol, hiszen már négy kör volt.- Akkor megisszuk az ötödiket is. Ki tudja, mikor találkozunk megint? Emlékszel még a nótádra: „Ma még itt vagyok a völgyben, holnap künn a temetőben...“- Legalább ne fesd az ördögöt a falra!

Pavol halkan és szomorkásán énekelte a régi dalt, de a vége előtt hirtelen abbahagyta, és így szólt:- Sosem felejtem el, amikor

a lámpát ugráltuk át a kocsmában.

A férfi valahová a ventillátorra bámulva felelte:- Azt hiszem, akkor mind bolondok voltunk.

A pincémő kihozta az italt. Mindketten szomjasan nyúltak a pohárért. Koccintottak, kiitták, Pavol újra rágyújtott. Mélyen leszívta a füstöt — egyszer, kétszer, a harmadik szippantásnál erezte, hogyan zúg az alkohol az agyában. Érzékelte maga körül a hangokat, amelyek úgy döngtek, mint egy nagy teremben. Természetellenes hőség öntötte el, a feje tetején és a halántékán érezte a vér lüktetését. A presszó fénye elhalványult, mintha holdfényes este lenne, a hangok összefolytak, az asztal megmozdult a könyöke alatt.

Kigombolta az ingét, és körülnézett maga körül, mintha valamit vagy valakit keresne.- Valahogy fojtó itt a levegő

— sóhajtotta nehezen, és kezével benyúlt az inge alá.- Válj, hívom a pincérnőt, h°gy kapcsolja be a ventillátort.- Ha nem rossz - nézett Pavol felfelé, és szeme furcsán csillogott.

A ventillátor körül szivárvány fénye terült el, a nap sugarai áttörtek a levelek között.. Lentről valaki rákiált, vékony, hajlékony ágon lépked. Egyszer csak reccsen az ág, érzi, hogyan esik lefelé, keblében a hideg fekete diókkal.

A feje tompán koppant a földön.

Egy nő felsikoltott.- Hú, Gita, ez aztán jól berúgott!

Minden tekintet a sárga gumiszőnyegre szegeződött. A férfi odaugrott a földön fekvőhöz. Föléhajolt, a hátára fordította, és mindkét oldalról gyengéden pofozni kezdte. Amikor rádöbbent, hogy barátja nem tér magához, odakiáltott a pulthoz:- Főnöknő, hívja gyorsan a mentőket!

Pavol a mentőautóban tért magához.

Először a víztükör fényéhez hasonló, hullámzóan mozgó fényt vett észre. Aztán egy elmosódott arcot. Úgy végeztem, mint ő - nekem is balesetem volt- gondolta, és nem bízott benne hogy kimentik a lángokból. Egy hideg kéz megérintette zsibbadt homlokát.

Tehát mégis van itt valaki, valaki, aki megmenti.

A lángok mögül hangot hal- lőtt.- Csak nyugalom, Pavol, nyugalom... Minden újra rendben lesz.

Nehézkesen felnyitotta a szemét, és suttogva kérdezte:- Mi van? Mi történt?- Semmi, csak leestél, és eltörted a szemüvegedet.

Közvetlenül maga előtt meglátta a szemüvegét.

A jobb üveget mély, ezüstös repedés szelte át.

Sz. Manczal Erzsébet fordítása

Cs. Kovács László rajza