Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-08-21 / 34. szám

MlLEGYEN A MAGYAR ANYANYELVŰ GYEREKEKKEL HANEM NYITJÁK MEGA BESZÜNTETETT ISKOLÁINKAT’ n il A MAGYAR SZÓ A SZIVEMBŐL JÓN Szlovák iskolában magyarul is? • Egyesek helytelenítik, mások szükségesnek tartják • Kinek van igaza? Az elmúlt hónapokban sok szó esett a nemzetiségi iskolaügy problé­máiról. Mi is nem egy riportban, cikkben mutattunk rá az anyanyelvi oktatás fontosságára, abban a reményben, hogy elsorvasztott iskoláink újra kitárják kapuikat. Az új tanév megnyitása előtt kíváncsiak voltunk, ráakadunk-e végre egy-egy jó példára, mégpedig Nyitra vidékén, ahol igen siralmas állapotok uralkodnak. A helyzet változatlan, minden maradt a régiben, sőt, a még működő magyar iskolák is szűkülnek. A Zoboralján égető kérdésként merült fel: Mi legyen a magyar anya­nyelvű gyermekekkel, akik szlovák iskolába kénytelenek járni? Várja­nak a csodára? Vagy pedig a szlovák iskolában oktassák a magyar szóra a kisdiákokat? Egyesek helyeslik, másoknak aggályaik vannak. Mi lesz, ha valaki azt a következtetést vonja le, hogy minek a magyar iskola, ha a gyerekek a szlovákban is tökéletesíthetik anyanyelvűket? BAJ VANA NYELVTUDÁSSAL Vrábelné Nagy Anna, a nyitrage- rencséri magyar nemzetiségű taní­tónő a helyi szlovák alapiskola igaz­gatóhelyettese. Magyar-német sza­kon végzett a nyitrai pedagógiai fa­kultáson. Hivatali teendőin kívül csak a németet taníthatja. S a „pót­órákon“ a magyart...- Nem pótórák azok - igazít helyre a gerencsért születésű, har­minckilenc éves kedves, szőke asz- szony. - Már öt éve itt tanítok a szlo­vák iskolában. A mintegy kétszáz tanuló fele szlovák, fele magyar anyanyelvű. Nem nemzetiséget mondok, mert e téren más az arány. Tudjuk, hogy a mi gyerekeink nem ismerik tökéletesen a magyar szót, de a magyar nyelv nem kötelező tantárgyként sem fért be a keretbe. Ezért tavaly ősszel szakkört szer­veztem nyelvi ismereteik bővíté­sére ... Vrábelné kitér az előzményekre.- Amikor a gerencséri iskolába kerültem, azt hittem, hogy a gyere­kek rosszak, sem szlovákul, sem magyarul nem tudtam lekötni a fi­gyelmüket. Tévedtem. Nem a gyere­kek a rosszak, hanem baj van a nyelvtudásukkal. Sem az egyik, sem a másik nyelvet nem tudják rendesen, másképpen hallják ott­hon, másképpen az iskolában. Ritka éset, ha egy-egy gyerek szépen ejti ki a magyar szót. A faluban a geren­cséri magyar konyhanyelvet beszé­lik, s ezt is eredménynek tartották. Tavaly nyári táborba, Nagymegyerre vittem a gyerekeket, hogy naponta hallják a magyar szót, mert maguk között is csak szlovákul beszélnek. Figyelmeztettem őket: De itt magya­rul kérjétek ám a fagyit! Nem úgy, mint a pesti Vidám Parkban, ahol párkit kértetek, s nem kaptatok sem­mit! A magyarok között szégyellték magukat, nem mertek megszólalni a maguk konyhanyelvén. Nálunk minden osztály vegyes anyanyelvű. Arra tanítom őket: becsüljék, tisztel­jék a másikat. De ez kevés a boldo­gulásukhoz, mert már nincs semmi remény, hogy Gerencséren újranyíl­jon a magyar iskola. Ez a szomszé­dos csitáriakra is vonatkozik, mert az ottani gyerekek is hozzánk jár­nak, mivel szlovák iskolájuk sincs. A beíratáskor csak két szülő igényel­te a magyar osztályt. Mivel a szülők többsége a szlovák iskolát igényli, s itt hivatalosan nem taníthatom a magyar nyelvet, így a múlt év őszén megalakítottam a szakkört. A magyar helyesírás, nyelvtan taní­tásától óvakodtam, hogy el ne riasz- szam a gyerekeket. Inkább játékos formában foglalkozom velük. Heti egy órában állapodtunk meg, de gyakran hosszabbak az órák, s ami­kor fellépésre készülődünk, naponta is találkozunk... JÁTSZVA TANULJÁK A MAGYAR SZÓT Vrábelné Nagy Annából ömlik a szó, sok a mondanivalója. Minden játékos formában kezdődött. Hogy felkeltse a gyerekek érdeklődését, előbb az itt élő hagyományokba, zoboralji szokásokba igyekezett beavatni őket. Következtek a nép­mesék, népdalok. Az egyik geren- csérit elénekelte: Sej, haj, kávét it­tam, megégettem a számat... S megkérdezte: Kinek a nagymamá­ja volt, aki ezt énekelte? Tudták, megmondták, s együtt énekelték Ágota néni dalát. A találós kérdések, a szólásmondások sem voltak nyelvtani jellegűek, inkább a konyhanyelvre emlékeztették a gyerekeket. Már emiatt is teljesen új volt a gyerekek számára a kedd délutáni foglalkozás. Jót nevettek azon, hogy ami számukra ÓMA, má­soknak ALMA. Szórakozva köny- nyebben megjegyzik. A kör vezetője mesét is felolvas, miközben olyan kifejezéseket is megismernek, ami­lyeneket otthon nem hallanak.- Egy alkalommal szokatlan kér­dést tettem fel: Ki tud magyarul? - emlékezik Vrábelné. - Valameny- nyien felugrottak. Felolvastam egy szép verset a nagymamáról. Utána megkérdeztem: Miről szólt a vers? Némák maradtak. Megértették a verset, de saját szavaikkal nem tudták elmondani. Sok a pótolniva­lónk, ha anyanyelvűket az iskolában nem ismerhetik meg. SZÉP VOLTA KARÁCSONY A GYEREKEKKEL A tanító néni a kör tagjaiban a ge­rencséri néphagyományok őrzőinek csoportját is látni véli. A Csemadok helyi szervezete néhány éve ki­mutatható eredményekkel büszkél­kedhetett. Az énekkaruk mellett te­vékeny volt a folklórcsoport is. A La­kodalmasukkal okleveleket nyertek. Ennek forgatókönyvét Vrábelné írta, németre is lefordította, amikor Sop­ronba indultak szereplésre, ahol osztrák vendégek is voltak. De után­pótlás hiányában hanyatlott a kultu­rális munka. Vrábelné ezt a hézagot is be akarja tölteni, úgy vélte: a szlo­vák iskola is adhat magyar műsort. Közeledett a tél. Betanította a zo­boralji karácsonyi szokásokat, a bet- lehemezést. A Csemadok járási tit­kárságának is tudomására hozta: ezentúl velük is számolhatnak! Ma­ga Ferenc titkár soha nem feledke­zik meg a gerencsériekről, őket is meghívja a magyar iskolák hagyo­mányőrző rendezvényeire. Az első fellépésükre szívszorong­va indultak. Decemberben Pog- rányba látogattak a zoboralji kará­csonyi gyerekszokások bemutatá­sára. Feszült hangulatban ültek az autóbuszban, s ami számukra szo­katlan volt, egymás között magyarul kezdtek beszélgetni. Majd felcsen­dült a dal: Gerencséri utca, végig piros rózsa... Aztán a szomszéd falu dala: A csitári hegyek alatt ré­gen leesett a hó... A feszültség lassan feloldódott. Az első emlékezetes szereplésük­re nem a színpadon, hanem a katoli­kus templomban, az éjféli mise előtt került sor. A túlzsúfolt templomban magyarul adták elő a betlehemi játé­kokat. A gerencséri polgárok hálá­sak voltak: Végre újra magyar szót is hallhattak! Nagy volt az idősebbek öröme: Tudnak a gyerekek valamit, ha valaki foglalkozik velük! A kör törzsgárdája tizenöt diák. Kisebbek, nagyobbak, főleg ötödike­sek, ahol legtöbb a magyar anya­nyelvű. De a betlehemi játékokba, mint hallottam, harmincötén kapcso­lódtak be. '- Ha kell, összeszedek negyven­ötven gyereket is, az alapiskolánk­ból kikerült lányokat, fiúkat, a Nyitrán szlovákul tanuló gimnazistákat. Ve­lük is törődni kell. Talán kedvet kap­nak ahhoz is, hogy a Csemadokban tevékenykedjenek... Nem vagyok nacionalista, a családban szlovákul is beszélünk. De a magyar szó a szí­vemből jön. Volt egy kis hercehurca is, hogy félreállítsanak. Sokak szá­mára közömbös, hogy mi, magyarok hogyan élünk. Nekem nem mindegy! Megelégedéssel tölt el, hogy az em­berek, idős bácsik még most nyáron is köszönik: Milyen szép volt a kará­csony a gyerekekkel! NAGYHALADÁST JELENTENE... Szép volt a tavaszi villőzésük is. A gyerekek népviseletben magyarul énekeltek, és újra megörvendeztet­ték az öregszülőket. A járási magyar szavalóversenyre is készülődtek, de a két legjobb szavalójuk, Ferenczi Andrej és Tábi Zlatka épp akkor hűlt meg, nem mehettek el Zsérére. Kár­pótlásul szavalataikért lelkes tapsot kaptak a Csemadok helyi gyűlésén. Emlékezetes az anyák napi műso­ruk is. A szakkörben megtanulják a szép magyar kiejtést, s a szlovák iskolából két autóbusz is magyar rendezvényekre viszi a gyerekeket a szülőkkel együtt. Júniusbn így mentek el Kolonba, a Csemadok járási dal- és táncünnepélyére, a ha­gyományőrző gyerek-folklórcsopor- tok fesztiváljára.- Szlovák gyerekeket is vittünk magunkkal - mondja Vrábelné. - Amikor a fellépésünkre készülőd­tünk, láttam, fájt a szívük, hogy nem jöhetnek velünk. Hamarjában szlo­vák betéttel bővítettük a műsorun­kat, egy szép hangú szlovák lányka énekelte a szlovák szólót... Vrábelné Nagy Anna mérleget ké­szít egy tanévnyi munkájának ered­ményéről.- Egy év alatt javult a beszéd- készségük. Ha szlovák iskolába jár­nak is, valami megmarad, ami a ma­gyarsághoz köti őket. Vrábelné kérdőn pillant rám, mint­ha saját magát vallatná:- De csinálhatom-e tovább? Nem ellenezték, de elrendelhetik: márpe­dig az iskolában szlovákul fogsz be­szélni a gyerekekkel! Szavai elkeserítőek. Mégis re­ménykedik, hogy ez nem következik be, mert az új tanévre tereli a szót.- Az ötödikeseim most hatodiko­sok lesznek, a harmadikosok negye­dikesek, s újabb gyerekek jelentkez­hetnek a szakkörünkbe. Két kört is alakíthatnánk, a kezdők és a hala­dók csoportját. A magyar nyelv játé­kos tanulása után már bővebben foglalkozhatunk a nyelvtannal is, hogy ne csak a szót, de írott formáját is megismerjék. Ez már nagy hala­dást jelentene! Egy olyan faluban, ahol már ke­vés a remény arra, hogy újra meg­nyissák a magyar iskolát... Petrőci Bálint Kívánság- rejtvényverseny Rejtvényversenyünket sok-sok olvasónk kívánságára indít­juk. A verseny 2-fordulós. Kérjük olvasóinkat, hogy megfejtéseiket egyszerre, a máso­dik forduló után küldjék be. Beküldési határidő: 1992. szeptember 10. A nyertesek névsorát a Vasárnap szeptember 18-án megje­lenő számában közöljük. A helyes megfejtők között a vállalat értékes díjait, valamint a Vasárnap egyéves és féléves előfizetését sorsoljuk ki: 1. díj: 24 nyelvű elektronikus zsebszótár 2. díj: 14 nyelvű elektronikus zsebszótár 3. díj: Gilette elemes borotvakészülék 4. díj: Német késkészlet 5. díj: Super Hobel zöldséggyalu 6. díj: Swiss-Lady bio-óra 7. díj: Egyéves előfizetés a Vasárnapra 8. díj: Féléves előfizetés a Vasárnapra Kellemes szórakozást! Az üres kockákba számjegyeket írunk. Az átlósan felezett fekete kockákban látható az üres kockákba írandó számjegyek összege. Az átlón felül szereplő számjegy (jobbra) a tőle jobbra beírandó számje­gyek összegét jelenti. Az átló alatt (balra) látható számjegy az alatta levő üres kockákba beírandó számjegyek összege. Segítségül egy számot beírtunk: 897563 (8+9+7+5+6+3 = 38). Az üres kockákba a számjegyek 1-től 9-ig írandók be, nulla nem. Az üres kockákba beírt számjegyek nem ismétlődhetnek (egy számjegy kétszer nem fordulhat elő). Megfejtés: 10 pont. Két-két pont A belső (sötét) négyzet körüli területet osszák 8 egyforma részre, hogy azok mindegyikében két pont legyen. Megfejtés: 10 pont HÁROM VONALLAL A feladat: a táblán látható négy pontot három vonallal összekötni! Megfejtés: 5 pont TESTVÉREK Jancsinak négy testvére van. A testvérek fogkeféje más-más színű: piros, kék, zöld, sárga, fehér. Ugyan­ilyen színűek pizsamáik is. Ám pizsa­májuk színe nem minden esetben azonos fogkeféjük színével. Az alábbi adatok alapján állapítsák meg a gyermekek életkorát, pizsamá­juk és fogkeféjük színét! 1. A zöldpizsamás testvér két év­vel idősebb Áginál, de két évvel fiata­labb a kilencéves Zolinál. 2. Marika ugyan nem a legidő­sebb, de idősebb, mint testvére, aki­nek zöld fogkeféje van. 3. Az ikrek egyikének a fogkeféje piros. 4. Az egyik leányka pizsamája sár­ga, a másiké fehér. 5. A négyéves Feri a legfiatalabb és csupán az ő pizsamájának és fogkeféjének a színe azonos. 6. Marika fogkeféje fehér. Megfejtés: 10 pont. VASÁRNAP REJTVÉNYVERSENY A megfejtést a szelvénnyel együtt küldjék! % 1992. Vili. 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom