Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-21 / 34. szám
Vasárnap ♦ Í 5 „Az Országgyűlés... kinyilvánítja, hogy a nemzeti és etnikai önazonossághoz való jogot az egyetemes emberi jogok részének tekinti, a nemzeti és etnikai kisebbségek sajátos egyéni és közösségi jogait alapvető állampolgári szabadságjogokként ismeri el és mindezek tiszteletben tartásának a Magyar Köztársaságban érvényt szerez. Teszi ezt annak elismerésével, miszerint ezen jogok összesége nem a többség adománya és nem a kisebbség kiváltsága, forrásuk pedig nem a nemzeti és etnikai kisebbségek számaránya, hanem az egyén szabadságának és a társadalmi békének tisztelete alapján a másság joga... A nemzeti és etnikai kisebbségek államalkotó tényezők, ezért az Országgyűlés indokoltnak és szükségesnek tartja, hogy számukra külön törvényben jogokat biztosítson. “ (kiemelés - M. I.) (5190. számú Törvényjavaslat a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól) Magyarországon több mint két esztendei munka, egyeztető tárgyalások után, nem kevés vita közepette a közelmúltban elkészült a Törvényjavaslat a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól. A tervezet várhatóan szeptemberben kerül a parlament elé, s reméljük, hogy mielőbb elfogadják azt. Hogy miért, az nyilvánvaló. Mert bár nincs benne túl sok logika és nem is tisztességes, a szlovákiai magyarság jogos igényeit, követeléseit szlovák részről nemegyszer a reciprocitással „érvelve“ és azzal a kárörvendő megjegyzéssel utasították el, hogy Iám, a magyarok sem tudták még mindig elkészíteni beharangozott kisebbségi törvényüket. Nos, a tervezet elkészülte után máris több bíráló vélemény is napvilágot látott a magyarországi sajtóban, ennek ellenére elmondható, hogy ez a dokumentum példaként szolgálhat régiónk minden, nemzetiségi feszültségektől terhes országa számára. Dr. Várady Vilmos tanácsos, a budapesti Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal jogi osztályának vezetője kezdettől fogva részt vett a javaslat kimunkálásában. Tekintettel arra, hogy már hosszabb ideje foglalkozik a kisebbségek jogi helyzetével, a vele folytatott beszélgetés során az általános érvényű tanulságokat is megpróbáltuk levonni. • Magyar kormánytényezők nemegyszer hangsúlyozták, hogy a kisebbségekkel szemben a pozitív diszkrimináció elvét kell alkalmazni. Tükröződik ez az elkészült törvénytervezetben is? — Ez a gondolat az egész jogszabály-előkészítési folyamatot áthatotta. Ugyanakkor a pozitív diszkrimináció szemben áll az állampolgári jogegyenlőség elvével. Nem volt könnyű a kodifikátorok munkája, amikor meg kellett találniuk azt a határt, ahol a pozitiv diszkrimináció még nem sérti ezt a jogegyenlőséget. Ha fejezetről fejezetre áttekintjük a tervezetet, láthatjuk, hogy a pozitív diszkrimináció meghatározó motivációként mindenütt jelen van. Tehát ez az alap, amely erőteljesen kifejezésre jut mind az önkormányzati tevékenységre vonatkozó szabályozásban, mind a kulturális autonómia, a nyelvhasználat kérdésében. Parlamenti képviselet • Vonatkozik ez az egyik legvitatottabb problémakörre, a kisebbségek parlamenti képviseletére is? — Elöljáróban annyit, a jelenleg hatályos jogszabályozás is lehetővé teszi bármely kisebbség számára, hogy képviselőket jelöljön és induljon a választásokon. Ez két évvel ezelőtt is megtörtént, tudomásom szerint a németek a horvátok és a cigányok részéről. Az más kérdés, hogy rossz volt a taktikájuk, a németek Baranyában ahhoz a választási koalícióhoz csatlakoztak, amely vereséget szenvedett, s így ők is buktak. Egyébként az országgyűlési képviseletet nem a kisebbségi törvény szabályozza, hanem a választójogi törvény módosítása, az előzőben csupán egy paragrafus mondja ki, hogy a kisebbségeknek joguk van a parlamenti képviseletre. A választójogi törvényben is sok helyütt nyomon követhető a pozitív diszkrimináció alkalmazása. Például a kisebbségek nemcsak egyéni választókerületekben indulhatnak, hanem országos kisebbségi választási listát állíthatnak össze, ami eddig nem volt. Pontosabban: lehetőség lett volna rá, csak nem éltek vele, ugyanis jogilag nem volt kizárva. Az országos kisebbségi listán az első mandátum - hangsúlyozom, az első mandátum - megszerzéséhez 3 ezer szavazat elégséges, akkor, amikor tudjuk, hogy az egyéni választóke- rültekben 30 ezer szükséges, illetve, ha a pártok listás szavazatát tekintjük, akkor, durván számolva, 60 ezer szavazat kell a mandátum megszerzéséhez. A jelölésnél a pozitív diszkrimináció abból áll, amíg a pártoknak ahhoz, hogy valakit jelölhessenek, meghatározott számú ún. kopogtatócédulát kell összeszedniük, a kisebbségeknél erre nincs szükség. A törvény kimondja, a kisebbségek bíróságon bejegyzett szervezetei jelölhetik a listára az embereket. • Bármilyen szervezet? — Igen, az a lényeg, hogy országos és bíróságon bejegyzett legyen. Ne értse senki félre, arról van szó, sok szervezet alakul, amelyek nem tartják fontosnak, hogy bejegyeztessék magukat, s bár csak néhány tagjuk van, felveszik az országos nevet. Ezek mögött nyilvánvalóan nincs senki, akit képviselhetnének. S ha már a választójognál tartunk, érdekességként meg lehet említeni, hogy a kisebbségek egy része jobban szerette volna az úgynevezett garantált mandátumot, behívásos alapon. Ez a régi rendszerben még elment, de most már nem. • Konkrétan mit jelent ez? — Kooptálás útján képzelték el, vagyis, hogy a parlament mondja meg, ki legyen képviselő a horvátok, a szlovének stb. részéről. Tehát úgy, mint a kommunista rendszer idején. Ezzel nem érthettünk egyet, azt valljuk, ha tényleg demokratikus rendszert akarunk, akkor a demokráciának legalább a minimális játékszabályait be kell tartani, nem lehet valakit mandátumhoz juttani anélkül, hogy bizonyítaná: ő tényleg képvisel valakiket. • Miért húzódott ilyen sokáig a törvényelőkészítés, mi volt a kisebbségek kontra kormány vitának a lényege? Tudna példákat mondani arra, hogy a magyarországi szlovákság képviselői mit kifogásoltak?-Nehéz helyzetbe hozott, mert én személyesen nem tudok kifogásokról az itteni szlovákság részéről. Ók mindig pozitív kritikát adtak, nem azt mondták valamire, hogy rossz, hanem arról beszéltek, az anyagot mivel kell még kiegészíteni. Egyébként nem tudok egyetérteni az ön kérdésfelvetésével, azzal, hogy kisebbségek kontra kormány. Én úgy láttam, egyes kisebbségi szervezetek egyes vezetői helyezkedtek eleve mindent elutasító álláspontra, maguk akartak törvényt csinálni, mondván: az lesz az igazi. Létrehozták a kisebbségi kerekasztalt, el is készítették tervezetüket, amelynek nagyon sok gondolatát be is építettük a miénkbe, hiszen utána még több mint fél évig tárgyaltunk a kisebbségi szervezetekkel. Autonómia a közigazgatásban • Hogyan jelentkezik a törvényben az autonómia fogalma? — Különböző formákban. Nézzük először a közigazgatást. Az, hogy a kisebbségi önkormányzatok települési, településrészi vagy településcsoporti önkormányzatokat hozhatnak létre, az a közigazgatásban való részvételnek nagyon fontos formája. A törvény kimondja, ahol a megválasztott képviselők több mint ötven százaléka kisebbségi származású, az önkormányzat kisebbségi települési önkormányzattá nyilváníthatja magát. Ahol az ilyen képviselők aránya legalább harminc százalék, ott kisebbségi csoportönkormányzatot hozhatnak létre. Elképzelhető olyan település, ahol két kisebbség él, nos, ott két kisebbségi csoportönkormányzat is lehetséges. A kisebbségi településrészi önkormányzat azt jelenti, s ez elsősorban a cigány lakosságra jellemző, hogy a kisebbség a település egy meghatározott részén él. Itt településrészi önkormányzaton lehet létrehozni. A kisebbségi települési, település- részi és településcsoporti önkormányzatok alakíthatják meg a kisebbség országos önkormányzatát. Azt viszont a törvény előírja, hogy kisebbségenként csak egy országos önkormányzat lehetséges. Kisebbségi parlament • Felfogható ez úgy, mint valami kisebbségi parlament? — Idézőjelben értve igen. Az adott helyzetből kell kiindulni. Egyes kisebbségeken belül az önszerveződés foka elég magas, jelentős a széthúzás, minden értelmiségi csoportjuk úgy gondolja, kizárólag ő hivatott arra, hogy képviselje az adott kisebbséget. Ez az állapot nem szerencsés, talán a számukra sem. A törvény a kisebbségeken belüli csoportokat - mondjam így - rákényszeríti arra, hogy tárgyaljanak egymással, hiszen meg kell egyezniük országos önkormányzatuk létrehozásában. A technika ezt lehetővé is teszi, hiszen bármely kisebbségi önkormányzati csoport kezdeményezheti az országosnak a megalakítását, és ehhez mindenki csatlakozhat. • Milyen jogkörei lesznek az ilyen kisebbségi parlamentnek? Ami nagyon fontos: tud majd pénzt is elosztani a helyi önkormányzatok között?-Természetesen a hatályos magyar jogrendszer szabályai között kell működnie, hiszen például a közlekedési szabályok sem lehetnek kétfélék. Az országos kisebbségi ön- kormányzatok széles hatáskörrel fognak rendelkezni: a jogalkotásban való részvételtől kezdve, a jogszabályok végrehajtásán keresztül egészen odáig, hogy saját gazdasági és kulturális egységeket működtethetnek. Hangsúlyozom, a jogszabályalkotás során kötelező az ő véleményük kikérése. Kulturális autonómia • Mi a helyzet a kulturális autonómiával?-Ezzel külön fejezet foglalkozik, csakúgy, mint az anyanyelv használatával. Magyarországon nincs olyan törvény, amely a magyar nyelvet államnyelvé nyilvánítáná, ebből eredően minden nyelv használata teljes mértékben szabad. A kulturális autonómia egy része tehát az anyanyelv szabad használatával és az anyanyelv oktatásának a szabadságával függ össze. Ez utóbbi mind az állami iskolákban, mind az egyre szaporodó egyházi és magániskolák-' bán valósulhat meg. A szabályozás következtében, a jelenlegi gyakorlatnak is megfelelően, megmarad a fejkvóta-rendszer, ami azt jelenti, minden kisebbségi tanuló után, azért, hogy anyanyelvét elsajátíthassa, plusz összeg jár. Tavaly ez 14 500 forint volt. • Ezt a pénzt a kisebbségi iskolák kapták?- Ahol már öt kisebbségi gyerek volt és az iskola bejelentette, hogy tanít szlovákot, horvátot, németet, bármit, akkor megkapta. A kulturális autonómiához tartozik a népművelési tevékenység biztosítása, kisebbségi múzeumok, különböző intézmények létesítése. A törvény előírja, hogy a helyi és országos médiákban meghatározott terjedelmet kötelesek nyújtani a kisebbségeknek. Tehát a törvény garantálja, hogy a kisebbségek maguk irányítsák anyanyelvűk, hagyományaik ápolását, történelmük oktatását. Ugyanakkor kisebbségi vezetők közül többen kifogásolták ezt a jogi megoldást, mert nem automatikus. Nem azt mondja, hogy az önkormányzat köteles, hanem meg kell szervezni, egyszerűen csinálni kell. A pénz megvan rá, de pályázat útján lehet hozzájutni, nem lehet követelőzni, hogy most nekünk kell ötvenmillió. Volt olyan szervezet, amely oktatási költségeket tízezer gyereknél mutatott ki. De kiderült: az egész megyében összesen, a magyarokkal együtt nincs tízezer gyerek, nemhogy nemzetiségi. Igaz, a kisebbségi szervezetek támogatása is a kulturális autonómia támogatására fordított pénz. ■Viszont a törvény szándéka nem az, hogy szervezeteket, mint bürokratikus intézményeket támogasson - félreértés ne essék, én például a magyar művelődési osztályokat is vízfejeknek tartom. A a cél az, hogy az anyagiak a lakossághoz jussanak el, nem pedig az, hogy öt hivatalnok állami pénzen igazgassa önmagát. 0 Önmagában ez a törvény sem oldhat majd meg mindent.- Kétségtelen, lesznek olyan kérdések, amelyeket kormányrendeletek szintjén kell majd kiegészíteni. Mondok egy példát: az önkormányzatoknak lesz saját vagyonuk, a törzsvagyon - minden államtól átvett vagyon ennek számít. De a törvénynek nem lehet célja, hogy ez a vagyon elvesszen. Bizonyára lesznek olyan kisebbségi önkormányzatok, amelyek ezt a vagyont gyarapítani fogják, és lesznek olyanok, amelyek gazdaságilag tönkremennek. Mármost a vagyon ingatlanrészét azért kell törzsvagyonná nyilvánítani, hogy ne lehessen fölélni. Ha egy község kisebbségi önkormányzata átvesz egy iskolaépületet, két év múlva ne mondhassa: alig van pár gyerekünk, jobban járunk, ha az iskolát eladjuk magtárnak. Azt akartam mondani, hogy az ilyen technikai feladatok megoldására kellenek a kormányrendeletek. Számításaim szerint maximum öt kormányrendelet kiadása elég lesz ahhoz, hogy a törvényt a gyakorlatban végre lehessen hajtani. • Ön szerint a parlamentben zökkenőmentes lesz a törvénytervezet elfogadása?-A parlament alkotmányjogi és emberjogi bizottsága létrehozott egy ad hoc bizottságot, amelyben a pártok képviselői, több hazai és nemzetközi szakértő, valamint a kisebbségi kerekasztal képviselői is helyet kaptak. E bizottságban a vita a nyári szünetet követő egy hónapon belül lezárulhat. Ezt mi is izgatottan várjuk, hiszen kétéves munkánkról mondanak majd véleményt. Pontatlan statisztika • Tudom, nehéz jósolni, de ön szerint a legközelebbi választásokon hány kisebbségi képviselő kerülhet be a parlamentbe?- Magyarországon tizenhárom nemzeti és etnikai kisebbséget’ tartunk számon, de túlságosan mechanikus gondolkodásra vallana, ha azt mondanám, hogy mindegyiknek lesz parlamenti képviselője. Magánhasználatra végeztem egy kis számítást, de ez tényleg csak személyes vélemény. Bejuthat majd az Országgyűlésbe 3 cigány, 2 német, egy-egy szlovák, horvát, szlovén, szerb és román. • A tizenhárom kisebbséghez tartozók az összlakosság hány százalékát teszik ki?- Nem lehet pontosan tudni, különböző adatok keringenek. Tavaly a kormány külön pénzt akart fordítani egy reprezentatív kisebbségi népszámlálásra, ami ellen a kisebbségi szervezetek vezetői erőteljesen tiltakoztak. Ezért a kormány elállt tőle. Nagyon messze esnek egymástól az 1990. évi népszámlálási adatok és a kisebbségi szervezetek vezetői által becsült adatok. Csupán anekdotaszerűen mondom el: ugyanaz a kisebbségi vezető, aki az országgyűlési képviseletnél említett háromezres szavazatküszöb ellen tiltakozott, mondván, hogy annyit nem tudnak összehozni, a külföldi sajtónak nyilatkozva már több tízezres kisebbséget emlegetett. • A nemzetiségi kérdések rendezése szempontjából sokan a dél-tiroli megállapodást tekintik példáértékű- nek. Összehasonlították ezzel a törvénytervezetüket, és ha igen, hová billent a mérleg?- A bolzanói egyetemnek van egy úgynevezett Európához szóló ajánlása, amit mi is megkaptunk. Két hónapja volt is egy nemzetközi konferencia erről a témáról. Összehasonlítottam a felénk tett ajánlásokat azzal, ami a mi tervezetünkben szerepel. Meg kell mondjam, mind a jogokat, mind az intézményrendszert, mind pedig az autonómiát tekintve a mi törvényünkben annak - és most nagyon durván fogalmazok - minimum a kétszerese van. Szakszerűbben fogalmazva: az, amit a dél-tiroli egyezmény alapján maximális összeurópai ajánlásnak kívánnak megtenni, megközelítőleg sem tartalmazza olyan bőségben a jogok katalógusát, a jogok érvényesülésének azt a garanciarandeszerét, mint ami a miénkben szerepel. 0 Köszönöm a beszélgetést. Malinák István 1992. Vili. 21 Beszélgetés dr. Várady Vilmossal a nemzetiségi törvényről
